Évtizedes Reflex

Reflex Környezetvédő Egyesület (Környezetvédelmi Lexikon): "1987-ben alapították. Székhelye Győr. Alapító tagjai közül többen a hivatalos környezetvédelmi hatóságnál, a helyi Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóságnál szereztek tapasztalatokat. A legerősebb vidéki szervezet az országban. Az egyesület tevékenysége főleg a légszennyezés, a közlekedés, kommunális hulladék, környezetpolitikai szabályozás és ifjúsági környezeti nevelés témakörére koncentrálódik. Szervezeti felépítésére jellemző, hogy több mint 40 jogi személy is a tagja. Az egyesület élénk nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik és több hosszú távú programban is részt vesz, mint amilyen a Dunai Nemzetközi Park. Kitüntetések: Kaskelot-díj, Pro Natura-díj."

- A Reflex tulajdonképpen 1986 novemberében alakult meg - mondja Lajtmann József, a környezetvédő egyesület elnöke.

- Az Észak-dunántúli Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, valamint a Vízügyi Igazgatóság tizenegy akkori dolgozója hozta létre. A Hivatal gyakorlatilag bírságolt és különböző szabályozókat hozott létre, a társadalomtól független intézményként működött. Dr. Kalas György, a Hivatal jogásza és Bálint Csaba oktatási előadó gondolt arra először, hogy nyitni kellene a társadalom felé, hiszen egy közvetlenebb kapcsolattal, a környezetvédelem társadalmasításával, az ökológiai szemlélet tudatosításával és terjesztésével lényegesen hatékonyabb lehetne környezetünk védelme, mint bürokratikus úton, papírhalmazokon át.

- Akkoriban, 1986-ban könnyen ment az egyesület megalakítása?

- A környezetvédelmi társadalmi szervezetek egyáltalában nem számítottak az akkori rendszer kedvenceinek, nem is igen engedélyezték megalakításukat. A tanácsi és pártapparátus szívesebben vette különböző sportegyesületek, vagy ahogyan kollégáim mondják: kaktuszgyűjtő egyesületek létrejöttét. Végül is hosszas huzavona és utánjárás után, jogászok, ügyvédek segítségével sikerült 1987. március 11-ével bejegyeztetni a Reflexet. Sólyom László, az Alkotmánybíróság mostani elnöke például rengeteget segített. Madarászok, természetvédő csoportok már léteztek Magyarországon, környezetvédő társadalmi szervezetek azonban még nem. Ilyen értelemben a Reflex volt a legelső.

- Akadályozták-e a munkátokat? Voltak-e ijesztgetések, fenyegetések?

- A bejegyzési iratban csupán egy nagyon szerény kis helyi szervezetről volt szó, aminek megalakulását engedélyezték. De amint megtörtént ez a bizonyos bejegyzés, a közgyűlés máris kiterjesztette a Reflex hatáskörét. Ez viszont már belső ügy volt. Így "nőttük ki magunkat" végül is egy nagy, harcos alternatív szervezetté.

- Milyen akcióitok voltak a megalakulást követően?

- A legelső, ami lényegében az egyesület létrejöttének is apropója volt, hogy napvilágra hozzuk, milyen hatással is lesz a Szigetközre a Bős-Nagymarosi vízlépcső megépítése. Akkoriban nagyon is eltitkolták a tényeket. Legjelentősebb akcióink azok a "földalatti" lakossági fórumok voltak, amelyekre szakembereket hívtunk meg az ország minden részéből. Kirándulásokat szerveztünk Dunakilitire, Bősre.

A Reflex fontos szerepet játszott a 88-89-es változások idején a városban, hiszen végeredményben kezdeményezője volt Magyarország első politikai kerekasztalának. Az MDF, a Kisgazdapárt, a Fidesz és a Reflex volt a tagja a Demokratikus Akció Szövetségnek, amely közös platformra lépett a tanáccsal, illetve az MSZMP-vel szemben. A Reflex kezdeményezésére közös akcióink voltak velük a városon átmenő 1-es számú főút tranzitforgalmának leállításáért és az elkerülő út megépítéséért. Miközben Győr "budapesti végén" az MDF és az SZDSZ, addig a bécsi kivezető útnál a Kisgazdapárt és a Fidesz tagjai állították le a forgalmat. Közben mi a már szinte "autómentes" belvárosban szerveztünk rendezvényeket és élveztük a lakókkal a tiszta levegőt. Akkor még nagyon egységesen léptünk fel, s ennek fontos szerepe volt abban, hogy végül is kitiltották a városból az átmenő forgalmat.

Ugyancsak erre az időszakra esik az ausztriai bevásárlóturizmussal kapcsolatos, talán leglátványosabb akciónk. Akkoriban vásárolták be honfitársaink nagy tételben a különböző hűtőládákat, televíziókat, magnókat és egyéb készülékeket, s azután csomagolóanyagokat szanaszét szórták a határ előtt, az utak mentén. Erre fel a Reflex figyelemfelkeltő szemétgyűjtő akciót indított Burgenlandban, aminek nem csak Ausztriában, hanem Magyarországon is nagy hatása volt. Azóta is fontos témaként foglalkozunk a különféle hulladékok megjelenésével illetve kezelésével. Elsősorban az úgynevezett "egyutas" csomagolóanyagok kitiltása, illetve szankcionálása érdekében léptünk fel. Demonstrációkon vettünk részt a gyorsétkezdék által termelt hulladékok és a Tetrapack magyarországi letelepedése ellen. Számos környezetvédelmi akciónk során kerültünk nézeteltérésbe nemcsak a hazai rendfenntartókkal, de a szlovák kommandósokkal, az osztrák csendőrökkel vagy a londoni bobbykkal is.

- Milyen szerepet töltöttetek be akkoriban a hazai környezetvédő mozgalomban? Mekkora volt a tekintélyetek?

- A kilencvenes évek elején gyakorlatilag 80-100 környezet- és természetvédelmi szervezet létezett Magyarországon, s ezek saját környezeti problémáik körében tevékenykedtek, szakmai kapcsolatban álltak egymással. Közöttük a szakemberekre épülő Reflex meglehetősen fontos szerepet kapott. Igyekezett is ellátni szakmai, jogi, módszertani és egyéb információkkal a többi társadalmi szervezetet. S ez rangot jelentett számára.

- Azóta megváltozott a Reflex helyzete, megítélése?

- Jelentősen nem, pedig mostanra színesebb lett a skála. Ma már 800-1000 társadalmi szervezetről beszélhetünk. Amit fontosnak tartok, hogy a zöld mozgalmon belül szakmai szövetségek jöttek létre. Olyan szakemberekből álltak össze csoportok, amelyek a közlekedéstől a hulladékon és a természetvédelmen át a lakossági tanácsadásig sok mindennel foglalkoznak. Egyesületünk jó párnak alapítója és tagjai révén aktív résztvevője is.

- Soha nem voltak féltékenyek rátok, soha nem irigyyelték a sikereiteket?

- Ezt nem nekem kellene megválaszolnom, de ha már ez a kérdés, akkor azt mondhatom, hogy én személy szerint nem tapasztaltam ilyet. Egyesületünk létének már a kezdetektől a szakmai háttér és a lakossági kapcsolat volt az alapja. És ez mind a mai napig így van. A mozgalomban köztudott, hogy naponta átlagosan tíz-tizenöt lakossági bejelentés érkezik az irodánkba, tehát nyugodtan kijelenthetem, hogy meglehetősen jó társadalmi háttérrel rendelkezünk. Ugyanez vonatkozik az iskolákra is. Kiadványokkal, előadásokkal ápoljuk kapcsolatainkat a diákokkal. Szóval nem irigységet tapasztalunk, hanem inkább azt, hogy sok helyen igénylik a segítségünket. Igényt tartanak kiadványainkra, információinkra, és a folyamatos kapcsolattartásra. Az irigység inkább a pénzügyekben tapasztalható. A kilencvenes évek elején a társadalmi szervezetek számára létrehozott országgyűlési keret a mai napig nem változott. Közben persze lényegesen több a szervezet, no és az infláció miatt is jelentősen leértékelődött ez az összeg. Egyre nehezebb helyzetbe kerültek a szervezetek, egyre nehezebben tudják előteremteni a működésükhöz szükséges pénzt. Emiatt van egyfajta civakodás és irigység a mozgalmon belül. Kialakult egy versenyhelyzet: az egyes szervezetek versenyeznek a pénzért.

- A Reflex anyagi szempontból soha nem volt hátrányos helyzetben?

- Ami a parlamenti támogatást illeti, mindig az első öt-tíz szervezet között voltunk.

- Mi lehet az oka annak, hogy az országgyűlésben mindig is így megbecsültek benneteket?

- Ezt több okra vezetném vissza. A Reflex gyakorta foglalkozott országos környezetvédelmi problémákkal. Sok helyen ismerik, (Győrtől Nyíregyházáig) hogy mi is az álláspontunk erről vagy arról a kérdésről. A parlamenti munka során a képviselők számos esetben kikérik a véleményünket egy-egy törvénytervezet létrehozásakor, egy-egy szabályozó magalkotásakor. Bár előfordul, hogy nem használják fel a javaslatainkat, de a kapcsolat állandó, és mi igyekszünk is folyamatosan segíteni a képviselők tevékenységét.

- Jó a viszonyotok a minisztériumokkal, a politikusokkal?

- Azért ezt jó viszonynak nem nevezném. Inkább egyfajta munkakapcsolatról van szó. Ha szükséges, igen kritikusak vagyunk, nem hallgatjuk el a véleményünket. Időnként ez sértődésekhez is vezet, vagy egyszerűen a fiók mélyére süllyesztik javaslatainkat. Inkább azt mondanám, hogy elméletileg igénylik a segítségünket, de a gyakorlatban némi pozitív elmozdulás ellenére ez már ritkábban tapasztalható. A minisztériumok elismerik a Reflexet mint szakmai társadalmi szervezetet, csak éppen nem mindig kérik ki a véleményünket. Ez inkább az Országgyűlésre jellemző.

- Hány tagja van most az egyesületnek, és kikből tevődik össze a tagság?

- Mindig is az volt az alapelvünk, hogy nem a tagok számát kell növelni, hanem azokét, akik szimpatizálnak a környezetvédelemmel. Napjainkban körülbelül 550-en lehetünk, s ebből 400-420 a diák, a főiskolai és egyetemi hallgató. S ami különlegességnek számít: negyven jogi személy is a tagunk. Egyesületünkben kilenc megye képviselteti magát, de holland, román és szlovák Reflexes is van. A legtöbben azért győriek vagyunk. Azt pedig különösen fontosnak tartjuk, hogy a tagság nagy része még tanul, ugyanis tevékenységeink közül az első helyre mindenképpen a szemléletformálás, a környezetvédelmi oktatás kívánkozik. Éppen ezért szeretnénk még szorosabbá tenni kapcsolatunkat az iskolákkal, és még jobban segíteni munkájukat órák tartásával, kiadványokkal, filmekkel, diasorozatokkal. A Bakonyban található, huszonöt férőhelyes természetvédelmi megfigyelőtáborunk a hidegebb téli napok kivételével egész évben az iskolák rendelkezésére áll.

Ami nemzetközi kapcsolatainkat illeti: hosszú-hosszú évek óta együtt dolgozunk a WWF-el, a Természetvédelmi Világalappal a Dunai Nemzetközi Park-programban. A mohi atomerőmű és az atomrobbantási kísérletek ellen kapcsolatban közösen tevékenykedünk a Greenpeace-szel. A megújuló energiák tekintetében szoros kapcsolatban állunk holland és dán zöld szervezetekkel, de a hollandokkal a kerékpáros közlekedés népszerűsítésében is együttműködünk. Ez utóbbiban rengeteget fáradozik az egyesület mellett működő BringaBrigádunk. A Duna esetében a WWF-en túl a bécsi Global 2000 elnevezésű zöld szervezettel működünk együtt, de említhetném a szlovákiai és a cseh zöldeket is. A Reflex tehát a világ számos társadalmi szervezetével tart fenn munkakapcsolatot, és ezek közül is büszkék vagyunk arra, hogy a három legnagyobb környezetvédő szervezettel (Greenpeace, Friends of the Earth International, WWF) nagyon jó a kapcsolatunk.

- Mire vagytok büszkék eddigi munkátok alapján, és mi az amit kudarcnak tekintetek?

- A legbüszkébb arra vagyok, hogy az országos viszonylathoz képest Győrben sokkal "zöldebbek" a polgárok, érezhető a környezettudatos szemlélet terjedése. És ez jórészt nekünk köszönhető. Ezt maga a polgármester is elismerte egy nemzetközi konferencián. Arra is büszkék vagyunk, hogy mint társadalmi szervezet részt vettünk a helyhatósági választásokon, és a lakosság szavazatának köszönhetően egy állandó taggal képviseltetjük magunkat a városi közgyűlésben. Magyarországon ez újdonságnak számit. A megyei közgyűlésbe sajnos nem sikerült bejutni, pedig rákerültünk a választási listára. Az Osztrák Zöld Párt jelezte, hogy szívesen segít a legközelebbi választásokon egy ütőképesebb stratégia felállításában, mert hazánkban nem tapasztalta még, hogy egy társadalmi szervezet ilyen erős legyen egy adott régióban, ilyen népszerű legyen a helyi lakosság körében. Erre is nagyon büszke vagyok.

Legnagyobb kudarcunk egyértelműen a Szigetköz jelenlegi helyzete. Rengeteg munkát, időt, kutatást, akciót öltünk e tájegység megmentésébe. És mind a mai napig azt tapasztaljuk, hogy azok a jól megalapozott szakmai érvek, amelyek Hágáig vitték az ügyet, folyamatosan háttérbe szorulnak, és minduntalan - mára már szükségszerűvé vált - politikai döntések határozták meg a Szigetköz sorsát. Közben pusztul a táj, s ezzel nap mint nap szembesülünk. És nem tehetünk semmit ellene! Bármennyit dolgozunk is, ezen a téren mindig kudarcok érnek bennünket.

- De hát végül is ez nem a ti kudarcotok, ami rajtatok állt, azt megtettétek.

- Ilyenkor az ember mindig arra gondol, hogy ha annak idején még nagyobb tömegeket mozgat meg, még jobban érvel, akkor talán nem alakult volna ki ez a helyzet. Ma már valóban a politikusok döntésétől függ minden, így nemcsak a saját kudarcunkról van szó.

- Soha nem fordult elő, hogy rosszul mértetek fel egy helyzetet, és valami rossz ügy mellé álltatok?

- Egyesületünket hét fős vezetőség irányítja. Általában minden akció, program, project elindítása e vezetőség határozatától függ. Egy "zöld" elnökség a mienk, amelyben vannak radikálisabb tagok is, de azért inkább egyfajta megoldáskereső törekvés jellemző ránk. Persze megalkuvó kompromisszumról szó sem lehet, az kizárt. A Reflex arculata mindig megmaradt és a jövőben is meg fog maradni.

- Milyen ez a "Reflex-arculat"?

- Mindenekelőtt szakmai arculatról van szó - veszi át a szót Szűcs Gábor elnökségi tag.- Mi nem csak "ugrálunk", hanem mindig valamilyen alternatívát is kínálunk. Szakmai érvekkel alapozzuk meg a véleményünket, és nem törődünk a külső körülményekkel. Sem a hatalommal, sem a népharaggal. Előfordult már, hogy a nép ellen kellett "harcolnunk". Például a a Hanság védelmére indított kampányunkkor a lébényi falugyűlésen egyenesen lehülyéztek bennünket. Szóval egy erős szakmai háttérrel rendelkező, megalkuvást nem ismerő, következetesen végig vitt vonalat képviselünk. Ezt nevezném én Reflex-arculatnak.

- Milyennek látjátok a hazai környezetvédő mozgalom jelenlegi helyzetét, lehetőségeit, jövőjét?

- Szakmai szövetségek jöttek létre, s úgy érzem, sokkal erősebbek a zöld szervezetek, mint a kilencvenes évek elején - véli Lajtmann József. - Sokat "okosodott", fejlődött a mozgalom, ám anyagi háttere igen csak romlott az elmúlt időszakban. Emiatt erős szervezetek is labilis helyzetbe kerültek, különböző hazai és külföldi támogatóktól függnek. A biztos központi forrás, amely nyugaton 40-50 százalékos állami támogatást jelent, Magyarországon mindössze 15-20 százalék. Ez félévi működésre sem elegendő.

Tehát egyfelől gazdasági labilitás, másfelől viszont szakmai megalapozottság jellemzi napjaink hazai zöld mozgalmát.

- Nem tapasztalható széthúzás, megosztottság?

- Ez inkább két-három évvel ezelőtt volt jellemző. Most a munka terén egységesebb a mozgalom. A problémát inkább az okozza, hogy az egyes szervezetek hasonló témákban versengenek egymással a pénzért, és nem a feladat meg a vállalás kerül előtérbe, hanem az életbenmaradás. Nagyon fontos lenne, hogy a parlamenti támogatás legalább elérje az 1990-es év szintjét. Meglepő, hogy például egyetlen párt több pénzt kap, mint a Magyarországon működő összes társadalmi szervezet. És ebbe nem csak a környezetvédelmi, hanem a szociális, a művelődési és az ifjúsági szervezetek is bele tartoznak.

- A környezetvédő szervezetek legutóbbi, miskolci találkozóját sokan kudarcként emlegetik. Valóban ekkora kudarc volt ez?

- Ez a találkozó merőben eltért a korábbiaktól. Itt ugyanis felvetődött, hogy a környezetvédelmi minisztérium különböző szakmai csoportjaiban a társadalmi szervezetek is képviseltessék magukat. Miután e szervezetek mindegyik csoportban kisebbségben voltak (általában egy-egy fő), félő volt, hogy az egyes döntések olyan színezetben tűnnek föl, mintha azok a társadalmi szervezetek tudomásával és beleegyezésével születtek volna. Ezért Miskolcon és azt megelőzően is sokat vitatkoztunk, hogy részt vegyünk-e a minisztériumi munkában, vagy sem. Végül az a döntés született, hogy részt veszünk a különböző termékdíj-bizottságokban és az Országos Környezetvédelmi Tanács munkájában. A visszajelzések szerint a Környezetvédelmi Tanácsban meghallgatják, sok esetben el is fogadják a zöld szervezetek véleményét, észrevételeit, viszont a termékdíj-bizottságokban véleményük kikérése nélkül születnek a döntések. Ilyen értelemben érthető, amikor a miskolci találkozót kudarcként is említhetik. Magam is jobban szerettem volna, ha a politikával való kapcsolatunk helyett több időt szánunk a szakmai és saját feladatainknak. De sajnos ez ott háttérbe szorult.

- Mivel foglalkoztok mostanában?

- Elindítottunk egyKonfliktus-megelőzés, konfliktus-kutatás, konfliktus-kezelés elnevezésű programot. Az új környezetvédelmi törvény értelmében a hatásvizsgálatokba az önkormányzatoknak vagy a környezetvédelmi hatóságoknak be kell vonni a lakosságot. Ez mind a mai napig nem működik. Szeretnénk a különböző konfliktusokra olyan módszertani anyagot kidolgozni, amelyet az önkormányzatok és a civil szervezetek is alkalmazhatnak. Tavaly a Szigetköz kapcsán dolgoztunk ki ilyen anyagot, bevonva több magyar és szlovák önkormányzatot.

Most szeretnénk hasonló anyagot készíteni a regionális hulladéklerakókkal kapcsolatban. Remélem, ezzel sok helyi problémát és sérelmet meg tudunk előzni. - Elindítottunk egy ingyenes lakossági tanácsadó, panasz- és jogsegély-irodát is, amelynek zavartalan működéséhez remélhetően a pénzügyi feltételeket is biztosíthatjuk.

- Tovább folytatjuk a Szigetköz hidrológiai és zoológiai kutatását, és részt veszünk a Szlovák-magyar Dunai Monitoring rendszer tevékenységében. Nagy hangsúlyt helyezünk az elektromágneses terek vizsgálatára is. Az országot nem csak a nagyfeszültségű vezetékek, hanem a különböző rádióátjátszó tornyok, erősítők is gyakorlatilag lefedik, s egy olyan elektromágneses teret hoznak létre, amely a nyugat-európai kutatások szerint káros az egészségre. Természetvédelmi munkacsoportunk az észak-dunántúli régió helyi természetvédelmi értékeinek kutatásával és ezek védetté nyilvánításának előkészítésével foglalkozik.

Az ország egyik legjobban működő szövetségének, a hulladékos munkaszövetségnek az elnöke és titkára is egyesületünk tagja. Ezért aztán mindig is a prioritások között szerepelt a hulladékgazdálkodás és -kezelés, de a hangsúlyt mindig is a megelőzésre helyeztük. Energiairodánk az energiahatékonysági és energiatakarékossági kampányban vesz részt, közlekedési munkacsoportunk pedig mostanában Győr forgalomcsendesítési koncepciójának összeállításával, ezen belül is a gyalogos övezetek és a kerékpárutak kiépítési tervével foglalkozik. Jelenleg is több próbaperünk van, melyekben jogászaink vesznek részt.

- Milyennek képzelitek a Reflex jövőjét?

- Jelenleg az egyesületnek hat alkalmazottja van. Két és fél szobás irodánk a belvárosban található, fenntartása jelentős összegeket emészt fel. Mindenképpen szeretnénk hazai és nemzetközi pályázatok megnyerése révén életben maradni, hogy folytathassuk tíz éve megkezdett és vállalt tevékenységünket.

Minden évben pesszimistán látja az ember a jövőt, de aztán valahogyan mindig "összegörcsöli" a szükséges pénzeket. Sokszor bizony azon az áron is, hogy a pénzhez igazítja a munkát. Igy néha azon vagyunk, hogy hozzáigazítsuk, belopjuk valahogyan az általunk képviselt témákat is. Tudomásul kell venni, hogy már nem úgy van, mint régen, amikor is egy-egy közlekedéssel vagy hulladékokkal kapcsolatos témára támogatást kaptunk. Előfordulhat például, hogy valamilyen jogi témáért lehet pénzt kapni, s ebbe kell "becsempészni" valahogy a hulladékproblémák témakörét. Szóval alkalmazkodni kell.

Emlékszem, 1991-92-ben egy szép és jól induló zöld mozgalom volt Magyarországon. Ma sajnos nagyon nehéz az erkölcsi tartás megőrzése mellett működőképesnek maradni. Így talán érthetőbb a miskolci találkozó vitája is, illetve örömöm: a Reflex arca tíz éve változatlan.