Kindler József

A gazdaságkór

A világ helyzetéről szóló különböző, megbízhatónak és hitelesnek tekinthető információs források - elismerve az eredményeket is - meglehetősen borús képet festenek. A Worldwatch Institute által évente kiadott, és néhány éve már a Föld Napjára magyarul is megjelentetett, A világ helyzete kötetek világosan és reálisan mutatják a kedvezőtlen fejleményeket 1989-ben Caracasban tartották azt a jelentős nemzetközi szakértői tanácskozást, melynek központjában a jólét és haladás értelmezésének újrafogalmazása állott, tekintettel a gazdasági, társadalmi és környezeti változások új mérési módjainak és alternatív fejlődési mutatóinak kimunkálására. A tanácskozás eredményeit és megállapításait összefoglaló Caracasi Jelentés is fejlődési válságról beszél, melynek megnyilvánulásai:
  • A szegénység állandósulása és növekedése, egész embercsoportok marginalizálódása.
  • A természeti erőforrások helyrehozhatatlan tönkretétele, a globális és a mikrokörnyezet megromlása.
  • A társadalmi konfliktusok állandósulása, amely országok közötti háborúkban, és polgárháborúkban mutatkozik meg.(1)
A világvallások parlamentjének 1993. évi nyilatkozata komor helyzetképpel indít: "Világunk alapjaiban rendült meg. Válságban a világgazdaság, a világökológia, a világpolitika... Emberek százmilliói szenvednek a Földön egyre növekvő mértékben a munkanélküliségtől, a nyomortól, az éhínségtől, a családok szétzilálódásától... Gyermekek halnak meg, mert gyilkolják őket és mert maguk is ölnek. Politikai és gazdasági korrupciós botrányok folytán mind több államot ér komoly megrázkódtatás. Városainkban egyre nehezebbé válik a békés együttélés a társadalmi, faji, etnikai ellentétek a kábítószerezés, szervezett bűnözés sőt teljes anarchia miatt. Gyakran már a szomszédok is rettegnek egymástól. Planétánk kizsákmányolása kíméletlenül folyik tovább. Küszöbön áll az ökológiai rendszerek összeomlása." (2)

A világkép szinte apokaliptikus, s nem véletlen, hogy a Jelenések Könyvét magyarázó híres collegeville-i bibliakommentár bevezetőjében azt olvashatjuk, hogy "úgy tűnik, a világ most ficamodott ki leginkább... bárhová nézünk, mindenütt azt látjuk, hogy a civilizált társadalmak mindinkább összeomlanak". (3)

David C. Kortan a Tőkés társaságok világuralma című, alapműnek tekinthető könyvében hatalmas tényanyag alapján a fentiekhez hasonló következtetésekre jut. (4) Országos szinten az amerikai katolikus püspök kar 1986. évi körlevele, majd a tizedik évforduló kapcsán, 1996-ban kiadott főpásztori üzenete, a gazdag "mintaországgal" kapcsolatban jut hasonló megállapításokra.(5) De nem kell messzire mennünk, hisz a magyar katolikus püspöki kar széles körű visszhangot kiváltó körlevelének helyzetképe hazánk szintjén is diagnosztizálja a világ egészét jellemző társadalmi betegségtüneteket. (6)

Milyen kór okozza azonban mindezeket? Mielőtt ezt röviden megvilágítanánk, rá kell mutatnunk arra, hogy miként az ember nyavalyáinak megállapításában az egész szervezetet kell figyelembe vennünk, hasonlóképpen "minden társadalom olyan egységet alkot, amelyben a részek kölcsönös függésben vannak egymástól. A keletkező egészet nem lehet tetszés szerint összeválogatott elemekből összerakni. Ez áll a gazdasági élet rendjére is, amely csak az egész társadalom rendjének részeként értelmezhető, és meg kell felelnie a politikai és szellemi rendnek." (7) Az egészlátó, divatos szóval élve: rendszerszemlélet szükségességét nemcsak Röpkének, a szociális piacgazdaság szellemi atyjának most idézett szavai tükrözik, de valamennyi jelentős társadalomtudós és gondolkodó is hangsúlyozza, mivel minden társadalmi, kulturális rendszeren belül, de minden emberi csoporton, létesítményen vagy viszonyon és magán a megismerésen belül a "részek" szorosan összefüggnek egymással és az "egésszel". Az egymás közti és az egésszel való összefüggésből kiragadott töredék vagy rész nem érthető és értékelhető helyesen. Ha megismerésünknél kizárólag egy szempontra koncentrálunk, úgy világmagyarázatunk óhatatlanul egyoldalú, viselkedésünk pedig következetesen torz lesz. (8) Ebből következik, hogy a társadalmi-politikai-gazdasági-környezeti teljes rendszerből egyik alrendszert sem lehet kiemelni és a teljes rendszer helyettesítőjének tekinteni. Ha mégis így járunk el, akkor a jól ismert pars pro toto, a rész az egész helyett csapdájába kerülünk. Bármennyire józan ésszel belátható mindez, mégis korunkat - Czakó Gábor találó szóleleményével jellemezve - gazdaságkornak nevezhetjük, "melynek kihívásai gazdaságiak, a megoldások nemkülönben, s logikus céljuk az emberi közületet gazdaságképletté szervezni." (9) S mondanunk sem kell, hogy mi magyarok is a "kor prédái" lévén, sokkterápiás túlkezeltségünkben nemcsak hogy gazdaságkorban élünk, de ennek kórságában is szenvedünk.

A kór tüneteit pontosan azok akarják megszüntetni, akik a kór továbbélésének virulens fenntartói és terjesztői - a neoliberális közgazdászok. Az Európai Bizottság megbízásából Hans Von Zon 1992-ben Magyarországra, Csehszlovákiára és Lengyelországra vonatkozó úgynevezett alternatív forgatókönyveket készített, és ezekben megfogalmazta, hogy a piacgazdaság valamilyen formájába való átmenet vitája ott hibádzik, hogy ezt a közgazdászok uralják, akik rendszerint nem veszik figyelembe a szocialista gazdaságból a piacgazdaságba való átmenet társadalmi és politikai előfeltételeit. Noha "a társadalmat organikus egészként kell felfognunk melyben a gazdasági, politikai és a társadalmi folyamatok kölcsönösen befolyásolják egymást".(10)

Kérdés azonban, hogy miért tekintjük ezt kórosnak, s miért nem a természetes fejlődés szükségképpeni velejárójának, hisz az ember anyagi életfeltételeinek tudatos megteremtése és az ember szükségleteinek valamilyen szintű kielégítése, egyszóval a gazdálkodás, valóban nélkülözhetetlen mind az egyes ember, mind pedig a társadalom életében. A válasz az előbb említett rendszerszemlélet hiányában rejlik, ismét Czakó Gábor lénye látó fogalmazásában: "a gazdaság - a Dolgok létrehozásának és elfogyasztásának folyamata, mely valaha egy volt az emberi tevékenységek között, hovatovább kizárólagos oka és célja lett a társadalmaknak".(11) Ennek következményei katasztrofálisak, mivel - ugyancsak Czakó kíméletlenül szabatos tézisei szerint -:

  • "a Gazdaság kizárólag a szakadatlan növekedés - verseny - állapotában képes létezni, vagyis rákként, tehát üzemszerű léte maga a környezetpusztítás;
  • a transzcendens kapcsolataiból kiesett ember helyét Istenhez, a Léthez, társaihoz való viszonya helyett a Dolgok létrehozása és elfogyasztása során elfoglalt helyzete állapítja meg;
  • a világmegváltónak látszott eszmék: szabadság, egyenlőség, demokrácia a Dolgok fönnhatósága alá került." (12)
Ez a gazdaságkor lényegi jellemzése. Gazdaságkórrá azonban azzal degenerálódott, hogy magát az embert is Dologgá redukálta, még pontosabban áruformájúvá alakította. Ez a kifejezés a már idézett Kavanaugh tudós jezsuitától származik, aki ezt a találó jellemzést a személyiségforma kizáró ellentéteként használja. Az áruformára redukált ember áruközpontú társadalmat átkot, amely "az élet legfőbb értékének tekinti a piacképes eladhatóságot és a fogyasztást. E két érték az etikai szemlencse, amelyen keresztül értékünket és fontosságunkat számba veszik. Nemcsak önismeretünket befolyásolják alapvetően, de emberi magatartásunkat is (a manipuláció és az agresszió felé), emberi tudásunkat (a mennyiség, a megfigyelés és a mérhetőség felé)." (13) Ezzel elértük a mélypontot és az áruközpontú társadalmak főpapjai, a libertariánus közgazdászok egysíkú haszonszemléletében, Etzioni találó jellemzése szerint a Biblia és a kábítószer egyként fogyasztási cikként kezelendő. "Walsh egymással fölcserélhetőnek tartja az ember viszonyát egy palack whiskyhez és egy személyhez. Alchian és Allen az ajándékot úgy fogja fel, mint »végkiárusítási árnál olcsóbban lebonyolított üzletet«, Becker pedig a gyermekeket »tartós fogyasztási javaknak« tekinti". (14) A gazdaságkór leküzdése csak radikális terápiával lehetséges, melyet Korten ökológiai forradalomnak nevez, s könyvében a vezéreszmék megfogalmazásán kívül felvázolja a stratégiai és taktikai megoldási módozatokat is, de a Korten-könyvben foglaltak akárcsak vázlatos összefoglalása is messze meghaladná jelen írás terjedelmi korlátalt.

Epilógus

Írásunkban több a szó szerinti, de a szövegösszefüggéseknek megfelelő idézet a megszokottnál. A bőséges citálás a különböző, egymástól független források gondolati konvergenciájára szándékozott rávillantani, s a riadó magfúvására. S hogy miért van szükség riadóra itt és most nálunk, azt hadd világítsa meg zárásként és stílszerűen Wilhelm Röpkének a negyvenes évek első felében magyarul Harmadik út címmel megjelentetett (eredeti címe: Die Gesellschaftskrisis der Gegenwart [Korunk társadalmi válsága]) s újabban egyre többet emlegetett könyvéből vett idézet, amelyhez hazai társadalmi helyzetünk ismerői számára kommentárt fázni felesleges:

"Ugyanazzal a biztonsággal, amellyel a társadalom tudja, ki előtt kell leemelnie a kalapját, azt is tudnia kell, ki előtt kell egyetlen szó nélkül a fején hagynia. Ha egyiket sem tudja már biztosan, amikor a leglényegesebb dolgokban a vélemények tetszőlegesek lehetnek, itt az idő a riadó magfúvására. A reflexek nem dolgoznak már, és eljutottunk a normák és értékek olyan fellazulásához, amelyek nélkül semmiféle társadalom nem tud tartósan létezni. Eltűnik a tisztelet, de az értékskála másik végén éppúgy eltűnik az a képesség, hogy kompromisszumot nem tűrve felháborodjunk. Baj van azzal a társadalommal, amely a jogtiprás, az önkény, az embertelenség, a türelmetlenség, a kegyetlenség és a részvétlenség csapásaira nem reagál, és beáll az a fásultság, amely az összeomlás előfutára. Ha azután a felháborodás helyére, amely nem tűr mentséget, a szépítés, az érdekesnek tartás, a megértésért folytatott propaganda, az eszköz céllal történő szentesítése, elméletek készítése indoklásul, az abnormissal folytatott sznobisztikus flört lép, akkor elértük a mélypontot." (15)
(Kiemelés: K. J.)


  1. The Caracas Report. Redefining wealth and progress; The Bootstrap Press, New York 1989.
  2. Világetosz. A világvallások Parlamentjének Nyilatkozata; Egyházfórum, Budapest, 1997.
  3. Perkins, Pheme: A jelenések könyve; Korda Könyvkiadó-Bencés Kiadó, Kecskemét Pannonhalma, 1996.
  4. Korten, David C.: Tőkés társaságok világuralma; Kapu Kiadó, Budapest, 1996.
  5. Igazságosabb társadalmat! Az Amerikai Egyesült Államok Katolikus Püspöki Karának főpásztori üzenete a gazdasági körlevél kiadásának tizedik évfordulóján; in Vigília, 1996/11.
  6. Igazságosabb és testvériesebb világot! A Magyar Püspöki Kar körlevele a hívekhez és minden jóakaratú emberhez a magyar társadalomról; Magyar Katolikus Püspöki Kar, Bp. 1996.
  7. Röpke, Wilhelm: Civitas humana. Emberséges társadalom - emberséges gazdaság.(Válogatta, fordította és jegyzetekkel ellátta J. Horváth Tamás); Kráter Műhely Egyesület, Bp., 1996.
  8. Kavanaugh, John Francis: Following Christ in a Consumer Society. The Spirituality of Cultural Resistance; Orbis Books, Maryknoll New York, 1981. p. 6.
  9. Czakó Gábor: Mi a helyzet? Gazdaságkor titkai; IGEN Egyesület Bp., 1995., 18. o.
  10. Van Zon, Hans: Alternative Scenarios for Central Europe; Comission of the European Communities, Brussel, 1992. Jan.(Internal document).
  11. Czakó Gábor: Piac-Európa; Magyar Szemle, 1996. 12. sz., 1180.6.
  12. Czakó Gábor i. m. (Piac - Európa).
  13. Kavanaugh i. m., p. 21.
  14. Etzioni, Amitai: Túllépve az önzés elvén; in: Valóság, 1994/10 p. 122-125. Hivkozza Kocsis Tamás: Etikus gazdaság vagy pozitivizmus (BKE, Környezetgazdaságtani Tanszék, kézirat, 1997)
  15. In Röpke i. m. (7. jegyzet), p. 33.