Mi a farizeus a világban? Mi a képmutató? Hogyan értelmezhetjük, ha valaki azt mondja: ez nyitott, ez zárt? Főleg, ha ezt egy emberre vagy egy társadalomra mondja. Ráadásul így, "felülről lefelé", kinyilatkoztatásszerűen. S mivel a kinyilatkoztatás csak isteni lehet, tehát abszolút igaz. De ki mer itt Isten képében ítélkezni? Egyedül a képmutató.
   Egy szeretettel körülvett világ egyenrangú létezői nem minősítik le egymást, nem égetnek stigmát egymás örökkön áradó lelkére. Ők, a föld szelídjei (akik tudvalévőleg az igazi örökösök) csak beszélgetnek egymással, és nem osztják egymást tisztákra és tisztátalanokra, mint csak e földi dialektikákba szorult vallások és fontoskodó filozófiák. Ők tudják, hogy nyitott vagy zárt rendszer a Föld, s mit jelent a nyitott vagy a zárt társadalom. Ilyen ellentétpárokat, mint nyitott vagy zárt, szimbólumokkal oldanak fel. Ezt éppen a kígyó szimbólumával. Benne -- a saját farkába harapó Uroboroszban -- a nemző-teremtő ősjelkép együtt van jelen a pusztítás démonával. Az Ószövetség rézkígyója a megváltó Krisztus jelképe, de egyben ő az ősbűn csábítója is. Ez a szimbólum hordozza magában legmélyebben az ellentétekben rejlő összetartó erőt. Azt az erőt, ami a nyitottságban és a zártságban is jelen van. De csak együtt. Ebben a tételben ősenergia működik. Önmagában egyik sem jelent jót vagy rosszat. Nem a nyitott vagy a zárt a lényegi kérdés, az mélyebben van. Abban a térben, ahol nem mindegy, hogy jobbra vagy balra forog a svasztika. S aki mindezt nem érti, vagy félreérti, vadállat-szívet kap, mint Nabukodonozor.