1. A lovagi irodalomban és ikonográfiában a Grál... tulajdonképpen természetfölötti tárgy, amelynek fő értékei a következők: táplál (az élet adománya); megvilágosít (spirituális megvilágosodás); legyőzhetetlenné tesz. A többé-kevésbé végletes, komolyan nem vehető magyarázatokon kívül a Grálnak különféle értelmezései születtek, annak megfelelően, hogy a valóság melyik szintjéről szemlélte a kommentátor.

Albert Béguin így foglalta össze a lényeget: A Grál lényegénél fogva egyszerre jelképezi az emberekért keresztre feszített Krisztust, az Utolsó Vacsorán használt edényt (vagyis a Krisztus által a tanítványoknak elhozott isteni kegyelmet), végül a misekelyhet, ami a Megváltó valóságos vérét tartalmazza. A kelyhet tartó asztal tehát a háromféle értelmezési mező szerint: a Szent Sírkő, a tizenkét apostol asztala és az oltár, ahol a mindennapos szentséget kiszolgáltatják. Ez a három valóságszint -- a Keresztrefeszítés, az Utolsó Vacsora és az Eucharisztia -- egymástól elválaszthatatlan; a Grál szertartása egyik kinyilatkozatásuk, általa válik lehetővé az áldozásban Krisztus személyének megismerése és a Megváltó Áldozatban való részvétel.

2. De a Szent Grál keresése e belső élet körülményeinek ritka együttállását követeli meg. A külvilágban végzett tevékenységek akadályozzák a szükséges kontemplációt és eltérítik a vágyat. Amit keresünk, egészen közel van, mégsem látjuk. A spirituális valósággal szembeni elvakulás drámája annál intenzívebb, minél inkább hisz saját törekvésének és tevékenységének őszinteségében a kereső. Ebben a helyzetben ugyanis az ember jobban figyel a keresés anyagi feltételeire, mint a spirituálisokra. Az elérhetetlen Grál utáni kutatás jelképezi a spirituális kalandot és az interioritás követelményét, mivel egyedül így nyílhat meg az égi Jeruzsálem kapuja, ahol az isteni kehely ragyog. Az emberi tökéletesedés útját nem lándzsa csapása nyithatja, ellentétben az anyagi kincseskamrákkal, hanem a szellem és a szív gyökeres átalakulása. Messzebbre kell menni, mint Lancelot vagy akár Perceval tette, hogy eljuthassunk Galahad áttetszőségéig, aki Jézus Krisztus élő képmása.

3. Az európai középkori irodalom Szent Grálja, a folytatók szerint, a kereszténység előtti kelta vallás két talizmánjának: a Dagda üstjének és az uralkodói hatalom kupájának leszármazottja. Az egyik kereszténység előtti kép -- a Grál legjobb előképe -- a mágikus és veszélyes lándzsa, amely szikrákat hány, valamint magától gyilkol, ha nem tartják állandóan vérrel teli üstben. A lándzsa azután egybeolvadt a Krisztus életét kioltó római katona lándzsájának képével. A keresztény Grál másfelől szintén a hatalom és a tökéletesség szimbóluma; keresés tárgya, amely nem kínálja fel magát az első jöttmentnek. A kereszténység előtti állapotban -- úgy tűnik -- a kelta hagyomány minden aspektusát tartalmazza és összefoglalja.

4. A jungiánus elemzés számára a Grál azt a belső teljességet szimbolizálja, amit az emberek mindig is kerestek.