Időzóna. Egynapi járóföldre... Gyalog, ökrös szekérrel? Nyolcvan nap alatt a Föld körül. A technika legyőzte a távolságot! Az időeltolódás. New Yorkban felszállunk, Londonban leszállunk. Ugyanabban az órában. A telekommunikációs műholdak. A kémműholdak. A világfalu. A videóháború. A valódi háború. Politikai zóna. A Harmadik Világ. A keleti blokk. Nyugat-Berlin: a zóna. A fal. A vasfüggöny lebontása. Az Amerikai Egyesült Államok bevándorlási hivatala. Nyugat-Európai Unió. Észak kontra Dél. Majd fordítva. A tőkeáramlás. A hulladék-elhelyezés. Az esőerdők kiirtása. Az élettér. A kéksisakosok. A szélsőségesek. A terroristák. A videóháború. A valódi háború. Zónanyelv. Szavak egy zónaszótárból: akciós méz
Zónairodalom. Részletek George Orwell 1984 című regényéből: Jelenleg például, 1984-ben (ha csakugyan 1984 volt) Óceánia Eurázsiával háborúzott, és Keletázsiával volt szövetségben. Sem hivatalos, sem magán-megnyilatkozásokban nem vallották be soha, hogy a három hatalom időnként másképpen is csoportosult. Pedig -- ebben Winston egészen bizonyos volt -- Óceánia négy évvel ezelőtt még Kelet-Ázsiával állt háborúban s Eurázsiával szövetségben. Ez azonban csak egy rejtett tudásdarabka volt, amelynek csupán azért lehetett birtokában, mert emlékezete még nem került megfelelő mértékű ellenőrzés alá. * A Párt azt állította, hogy Óceánia sohasem volt szövetségben Eurázsiával. Ő, Winston Smith, tudta, hogy Óceánia igenis szövetségben volt Eurázsiával, méghozzá nem is olyan régen: négy évvel ezelőtt. De hol létezett ez a tudás? Csak az ő agyában, az pedig szükség esetén könnyen megsemmisíthető. S ha mindenki elhitte a hazugságot, amelyet a Párt állított -- ha minden írott emlék ugyanazt a hazugságot tartalmazta --, akkor a hazugság bevonult a történelembe, és igazsággá vált. "Aki uralja a múltat -- hirdette a Párt jelmondata --, az uralja a jövőt is; aki uralja a jelent, az uralja a múltat is." Ám a múlt, változtatható jellege ellenére, sohasem változott. Ami igaz most, az igaz örökkön-örökké. Nagyon egyszerű az egész. Semmi másra nincs szükség, csak arra, hogy szünet nélkül újra meg újra legyőzze az ember az emlékezetét. "Valóságszabályozásnak" nevezték ezt a módszert, újbeszélül: "duplagondol"-nak. * De hisz csakugyan szó sincs hamisításról, gondolta Winston, miközben a Bőség-minisztérium számadatait igazította helyre. Pusztán az egyik képtelenséget helyettesítik a másikkal. Annak az anyagnak a legnagyobb része, amellyel foglalkoznia kellett, semmilyen összefüggésben sem volt a valósággal, még olyan összefüggésfélében sem, amilyet egy hazugság jelent. Az eredeti statisztikák éppúgy a fantázia szüleményei voltak, mint a helyreigazítottak. Az ember gyakran saját maga volt kénytelen kitalálni őket. A Bőség-minisztérium jelentése például a szóban forgó negyedévben száznegyvenötmillió párra becsülte a cipőtermelést. A tényleges termelést viszont most hatvankétmillió párban jelölték meg. Winston, miközben átírta jelentést, még ezt a számot is lecsökkentette ötvenhétmillióra, hogy lehetővé váljék a megszokott propaganda: Az előirányzatot túlteljesítették. Kétségtelen, hogy a hatvankétmillió sem állt közelebb az igazsághoz, mint az ötvenhétmillió vagy a száznegyvenötmillió. Lehetséges, hogy egyáltalán nem is gyártottak cipőt. Még valószínűbb, hogy senki sem tudta, mennyit gyártanak, mert nem is érdekelt senkit a dolog. Köztudomású volt, hogy minden negyedévben csak csillagászati számokban kifejezhető mennyiségű cipőt gyártottak -- papíron, s közben Óceánia lakosságának mintegy a fele mezítláb járt. S így volt ez minden feljegyzett ténnyel, akár nagy dologról volt szó, akár kicsiről. Minden beleveszett valami árnyékvilágba, amelyben végül még az évszámok is bizonytalanná váltak. * Ismét körülnézett a kantinban. Majdnem mindenki csúnya volt, és csúnya lett volna akkor is, ha másképp van öltözve, nem a kék overall-egyenruhába. A terem távolabbi részében, egyedül egy asztalnál, egy kicsi, rovarszerű férfi itta a kávéját. Apró szemével gyanakvón pillantott maga köré. Ha az ember nem nézne körül alaposabban, gondolta Winston, milyen könnyen elhihetné, hogy a Párt által hirdetett testi eszménykép -- a magas, izmos ifjak és a dús keblű, szőke hajú, életerős, napbarnított, gondtalan lányok eszményképe -- valóban létezik, sőt túlsúlyban van. Holott, amennyire ő meg tudta ítélni, az Egyes Leszállópálya lakóinak többsége kicsi, sötét hajú és rossz alakú. Érdekes például, hogy mennyire gyakori ez a rovarszerű típus a minisztériumokban: kicsi, idomtalan emberek, nagyon korán elhíznak, rövid lábuk van, gyors, kapkodó mozgásuk, s kövér, kifürkészhetetlen arcuk, nagyon kicsi szemekkel. Úgy látszik, ez a fajta tenyészik legjobban a Párt uralma alatt. * A szomszéd asztalnál hápogó hang,
amely a Minisztérium közleménye alatt átmenetileg hallgatott, most újra
megszólalt, éppoly élesen, mint előbb. Winston egyszerre csak azon kapta
magát, hogy valamilyen okból Parsons asszonyra gondol, boglyas hajára és
az arca redőiben ülő porra. Azok a kölykök két éven belül feljelentik anyjukat
a Gondolatrendőrségen. Parsons asszonyt el fogják gőzösíteni. Syme-ot el
fogják gőzösíteni. Winstont el fogják gőzösíteni. O`Brient el fogják gőzösíteni.
Viszont Parsonst sohasem fogják elgőzösíteni. A hápogó hangú, szem nélküli
alakot sohasem fogják elgőzösíteni. A kis rovarszerű embereket, akik olyan
sebesen rohangálnak a Minisztérium folyosólabirintusában -- szintén sohasem
fogják elgőzösíteni. S a fekete hajú lányt, azt a lányt az irodalmi osztályról
-- őt sem fogják soha elgőzösíteni. Úgy tűnt neki, mintha ösztönszerűleg
tudná, ki fog életben maradni és ki fog elpusztulni, bár azt nem egykönnyen
tudta volna megmondani, hogy akit életben hagynak, miért hagyják életben.
A tiltott zóna I. Az orwelli falanszter-társadalom mellett, egyugyanazon városban egy másik világ is létezik, a párttagok számára tiltott zóna, a prolik világa: (Szíjgyártó László fordítása) A tiltott zóna II. Andrej Tarkovszkij filmjében, a Stalkerben
a Zóna: a tiltott övezet. Állítólag meteor csapott be ide, vagy egy rejtélyes
űrhajó szállt le a földjére, elpusztítva mindent, ugyanakkor titokzatos
energiát hagyva maga után. A titok azonban nem a misztikus energiában,
hanem a társadalomból kirekesztett világban, magában a Zóna létezésében
rejlik. Stalker, a film főhőse az az embertípus, aki megsérti a tilalmat,
átlépi a határt, és a tiltott világba vezeti a kíváncsiakat, az útkeresőket,
a kétkedőket, a hitetleneket és a boldogtalanokat.
Részletek Kovács András Bálint -- Szilágyi Ákos filmelemzéséből A Zóna annak a társadalomnak a tabuja, amelyet a hatóságok képviselnek. A Zóna mindaz, amitől a társadalmat el akarják választani, ami a társadalom számára tilos. Ebben az értelemben megint filozofikus magasságokban mozog a Zóna jelentése, hiszen nincs -- nem volt még -- társadalom, amelynek ne lett volna Zónája, ne lett volna szellemben és gyakorlatban egyaránt szentesített határa, és ne lettek volna üldözött, megvetett, kiközösített, őrültnek és gonosztevőnek bélyegzett határátlépői. * A Zóna nem úgy jelenik meg, mint ennek a társadalomnak borzalmas, misztikus homályba vesző, már lelkiismeret-furdalásként sem őrzött múltja, amelyet éppen fennmaradása érdekében, mintegy védekezésül rekeszt ki önmagából. A Zóna nem a jövő, sokkal inkább a jelen és a jelenné vált, jelenből száműzött, jelenből kiiktatott múlt képe. A múlt jelentése ambivalens: jelenti a hagyományt és jelenti a hagyomány elpusztításának történetét, a katasztrófát. A zóna képében így a katasztrófa utáni hagyomány jelenik meg; nem ép világ, hanem törmelékes, romjai és foszlányai annak a világnak, amely létezett, s amely éppen így tartalmazza megsemmisítésének, pusztulásának történetét, a katasztrófa eseményét. * A Zóna -- a Titok, a Tabu -- létezése keresztül-kasul áthatja a társadalmat. Létezéséről mindenkinek tudnia kell, különben a tilalomról sem tudhatna. A Zóna léte épp e tilalom formájában adott mindenki számára. Ezért ennek társadalomnak az igazságához csak a Zónán keresztül vezet út, és kinek-kinek saját lelkiismeretéhez is csak a Zónán, az igazság megismerésén, átélésén keresztül vezet út. Minden embernek szembe kell néznie a Zónával ahhoz, hogy jobbá váljék, hogy személyes emlékezetét s vele együtt az elveszett hitet visszaszerezze. Azt, hogy milyen társadalomban élünk, kik is vagyunk tulajdonképpen, miért és kikért tartozunk felelősséggel, csak a Zónába merészkedve érthetjük meg. * Minden társadalomban vannak Stalkerek, ha egyszer minden társdalomban van Zóna. A társadalomnak szüksége van Stalkerekre, olyanokra, akik megsértik létének legfontosabb tabuját. Szüksége van egyrészt azért, hogy fennmaradjon, mert a tabu megsértése a tabu létéről, a tabu kikezdhetetlenségéről tanúskodik. A tabu a "norma", és a tabu megsértése -- lázadás a norma ellen, amely csak devianciaként jelenik meg a norma szemszögéből. Másrészt azért van szükség Stalkarekre, mert ők képviselik a társadalom lelkiismeretét, a tiltott, tudat alá szorított, elfojtott vágyakat, az öntörvényű szabadság szellemét, mert a Stalkerekben a társadalom legalább átélheti azt, amit maga szeretne megtenni: a zónába léphet, a mindenkori Zónába. Stalker -- minden szent, mártír, mindenki, aki a normán kívülre kerül, akit a társadalom üldöz, megbélyegez, jóllehet az erkölcsi eszményt képviselik -- hajthatatlanul, eszelős következetességgel. Nem véletlenül mondja filmje hőséről Tarkovszkij, hogy az Don Quijote, az "utolsó idealista". Innen egyébként groteszksége és végleges kudarca is. Stalker azonban nem annyira példakép, mintha mindenkinek Stalkerré kellene válnia ahhoz, hogy szabad legyen, hanem kísérő, kalauz, átvezető: révkalauz halál és élet, társadalom és természet, föld és ég, jelen és múlt, rossz és jó között. Aki rábízza magát -- eljuthat oda, ahol újjászülethet, feltámadhat az erkölcsi halálból, egyediségből személyiséggé, hitetlenből hívővé, holtból elevenné, gyűlölködőből szeretővé válhat. * Stalker nem egyszerűen "embercsempész vagy "emberkísérő". Ő az Övezet, a Zóna papja. Beavatott és térítő. A lét az ő számára börtön, a Zónán kívül mindenütt egyformán börtönben érzi magát. (A "zóna" szó, s ez a jelentésárnyalat immár kitörölhetetlen korunk nézőjének tudatából, az újabb orosz nyelvben a munkatáborok köré vont és a lágerlakók számára már tiltott övezetet is jelenti.) A Zóna Stalker számára templom. A Szoba pedig a Zóna istene, a csodaként megnyilatkozó Isten (helyesebben: a csodaként megnyilatkozó hit). "A Zóna olyan, mint egy bonyolult csapda -- mondja Stalker. -- Nem tudom, milyen lehet emberek nélkül, de amint az ember feltűnik -- járhatatlanná válik." A Zónában rend van, nem lehet akárhogyan mozogni, viselkedni benne. Ez ellentétben áll a Zónán kívüli világgal, amelyből a rend egy mélyebb értelemben -- s nem a rendőrség rendjeként -- kiveszett. A Zóna -- szent hely; meggyalázása, törvényeinek megsértése, méltóságának semmibevétele megtorlást, büntetést von maga után. *
* Hit nélkül az ember elveszíti önállóságát, a transzcendentálás képességét. Hit nélkül az emberi világban bekövetkező katasztrófa átélhetetlen és kifejezhetetlen, a múlt és a jelen közötti szakadás, amelynek a Zóna szimbolikus kifejeződése, megszüntethetetlen marad. Hit nélkül az ember síkba lapul, lelke meggémberedik, személyisége széthullik. Az ilyen emberrel minden megtehető, s az ilyen mindenre képes a másik emberrel, a kultúrával, a természettel szemben. Hit nélkül nincs meg az emberi testvériség érzése, nincs erő az erkölcsi felháborodásra és tiltakozásra: nincsen történelem és nincsen szabadság. (Medvetánc, 1985/4 -- 1986/1. sz. melléklet) |