James Roose-Evans:
A lélek átjárói. A mindennapi élet szertartásainak újrafelfedezése
(Passages of the soul. Rediscovering the importance of rituals in everyday life. 
Shaftesbury etc. : Element, 1994. 160 p.)

Születés, serdülőkor, házasság, halál...
Az évszázadok során a kultúrák felhasználták a szertartások hatalmát, erejét az élet legfontosabb eseményeinek megünnepléséhez. A mai földhözragadt világban megfeledkeztünk a rítusok értékéről, pedig ezek a kiegyensúlyozott, tartalmas élet nélkülözhetetlen elemei.
Ez az alapos és olvasmányos könyv segítséget ad régi idők rítusainak újraélesztéséhez, illetve a zaklatott modern élet új, értelmes szertartásainak megteremtéséhez.

Charles Handy:
Az üres esőkabát
(The empty raincoat. Making sense of the future. 
Sidney etc. : Arrow Business Books, 1994. 280 p.)

"A minneapolisi szoborparkban láttam Judith Shea Szavak nélkül című alkotását, melynek központi figurája egy üres bronz esőkabát volt, ami számomra életünk legnyomasztóbb ellentmondásának szimbóluma. Nem arra születtünk, hogy névtelen számok legyünk a fizetési listán, vagy gazdasági, szociológiai, statisztikai nyersanyag egy kormányjelentéshez. A gazdasági haladás, ha ez az ára, nem több üres ígéretnél. Több kell, hogy legyen az életünk, mint hogy csavarok legyünk egy óriásgépezetben" -- írja a szerző könyve bevezetőjében.
Vaclav Havel szerint csak akkor kerülhetjük el a tömeges öngyilkosság fenyegető rémét, ha újra megtanulunk tiszteletben tartani valami nem e világból valót, valamit, ami rajtunk kívül, fölöttünk áll. Erkölcsi rend nélkül nem jöhet létre olyan társadalmi szerkezet, amelyben a személyiség igazán személyiség lehet. Nem szolgálhatunk a dolgok mértékéül, ha magunkat nem tudjuk mihez mérni. A filozófiáról azt tartják, hogy magát az életet tanulmányozza, mégsem várható el a filozófiától, hogy megmondja, hogyan éljünk. Ez a könyv sem vállalkozik többre.

Jonathan Crary -- Sanford Kwinter (szerk.):
Átváltozások
(Incorporations. New York, NY : Zone Books, 1992. 633 p.)

A vaskos kötet felöleli az integráció témáját -- az emberi élet erőinek nagyobb társadalmi, technikai rendszerekbe való tagolódását -- és a "megtestesülés" finom folyamatait, melyek során az élet magába olvasztja a pillanatot, a változást, a konkrét történelmi környezet gyakran láthatatlan formáit, ütemét. Minden dolog és egyed a környezetében kibontakozó, majd felbomló más szerkezetekbe olvadva, illetve azokat magába olvasztva jelenik meg, fejlődik és tűnik el.
Az első kategóriába azok a gazdasági, ergonómiai, tudományos és társadalmi folyamatok tartoznak, amelyek a XIX. század végének nagy közigazgatási és ipari szervezeteiben bevezetett szervezési, igazgatási módszerekből fejlődtek ki. Az emberi élet mozgása, energiája egyre inkább erők, érzések jól körülhatárolható tömegévé fokozódott le, minden eddiginél hatékonyabban alárendelődve a kapitalista óriásgépezet termelékenységi és ésszerűsítési parancsának az iskolákban, gyárakban, kórházakban és háztartásokban egyaránt.
A második fogalom egyén és környezete gyakorlatias kapcsolatát igyekszik megragadni, mint kölcsönösen összefüggő, önmegújító mozgások, működések, észleletek, jelzések dinamikus rendszerét.
A könyv térképet rajzol azokról az utakról, véletlenekről, fejlődési folyamatokról, melyekből az "élet" mint különleges, autonóm fogalom kiemelkedett, és a maga egyszerre hétköznapi, fenyegető és eszelős valóságával, a XXI. század modernitásában azzá vált, ami. A téma maga az élet, mint összetett, változékony szerveződés, amely több, mint szerves anyag vagy történeti tárgy, illetve -- ahogy röviden manapság nevezni szokás, -- "test". A kötet azokat az esztétikai, technikai, politikai, szexuális erőket vizsgálja, amelyek révén a dolgok egyesülnek, hogy a forma és viselkedés új, szokatlan, eredeti egységét hozzák létre. Ezeket a keletkezési folyamatokat egy nagy evolúciós folyamatként szemléli, amelyhez az emberi fejlődés is hozzátartozik, mint annak központi, de nem kiváltságos része.
A mai élet kérdése elképzelhetetlen a szervezet és a gép fogalomköre nélkül. A könyv igyekszik nyomon követni, hogyan vezet az élet gépesítésének klasszikus folyamata a gép megelevenedésének új, példa nélkül álló jelenségéhez.
A könyv nézőpontja kettős, kortársi és történeti. Jelenkori filozófusok, építészek, filmesek munkái képviselik a kortárs gondolatot, míg a másik vonalon a XIX. század végétől napjainkig követi nyomon a fejlődést. Ez a módszer segít megvilágítani, hogy a mai átalakulások, változások nem a közelmúlt kulturális paradigmaváltásának következményei vagy jelei, hanem legalább a XIX. század második felére visszavezethető modernizációs folyamat részét képezik.

Cynthia Schneider -- Brian Wallis (szerk.)
Global Television
(Global television. New York : Wedge Press ; Cambridge, MA ; London : MIT Press, 1988. 320 p.)

A televíziókészülék bemutatása az 1939-es világkiállításon azt az ígéretet hordozta, hogy az új technika közelebb hozza majd egymáshoz a világ népeit. Ma -- különös tekintettel az új technikák bevezetésére, valamint a meglevők tökéletesedésére és terjedésére -- azt kijelenteni, hogy a televíziózás világjelenséggé vált, a legteljesebb közhely. A "globális televízió" fogalma azonban mást is jelent. Utal a televíziós képek nemzetközi elterjedésére, de a televízió geopolitikai szerepének átrendeződésére is. A televízió az információs és szórakoztató technikák páratlan egyesítésével alakította ki hatóterét. A személyi számítógépekkel, a műholdakkal és a hagyományos kommunikációs rendszerekkel együtt új politikai formációt hozott létre, olyan osztálystruktúrát, mely nem a vagyonon, hanem az információ birtoklásán, illetve az információhoz jutáson alapul.
Már a hatvanas években megkezdődött a televízió mint társadalmi és politikai jelenség vizsgálata. Többen a kulturális identitás és végső soron a nemzeti azonosság veszélyeztetőjét látták benne. A tévéadás nem ismer határokat, a szabadpiacon a műsorok úgy mozognak, mint bármely más árucikk, ráadásul a kulturális információs ipar gazdasági ereje és világpolitikai szerepe egyre növekszik. Mindez egyszerre jelent áldást és fenyegetést a nemzeti kultúrák, a nemzeti azonosság számára. Így aztán, amikor a nyolcvanas években, különösen a "Dallas" sikere nyomán, ismét terítékre került a "kulturális imperializmus" kérdése, több országban az amerikai tévéműsorok importjának visszaszorításában és a hazai műsorkészítés támogatásában látták a megoldást; megkezdődött a "Dallas" sajátos nemzeti változatainak gyártása...
A kötet a "globális televízió" által kiváltott ilyen és ehhez hasonló világjelenségeket vizsgálja.

Michael Skovmand -- Kim Christian Schroder (szerk.):
Tömegkommunikációs kultúra. A nemzetek fölötti kommunikáció újraértékelése
(Media cultures. Reapprising transnational media. London ; New York : Routledge, 1992. 192 p.)

A kötetben közreadott tíz tanulmány vitatja a nemzetek fölötti tömegkommunikáció szerepéről és hatalmáról zajló eszmecsere elitizmusának és pesszimizmusának jogosságát. Médiakutatók nemzetközi csoportja vizsgálja az államhatárokat nem ismerő kulturális jelenségek világát, a kulturális politikát, annak gyakorlatát és a körülötte gyűrűző vitákat. Az amerikanizáció összetett fogalmától a egyes jellegzetes műsortípusok elemzéséig számba veszik mindazokat a kérdéseket, amelyek a nemzetek fölötti tömegkommunikációs kultúra elméletének és gyakorlatának újragondolásához szükségesek.

Scitovsky Tibor
Az örömtelen gazdaság

A piac úgy működik, mint egy szavazógép, amelyben minden egyes, a vásárlók által elköltött dollár egy szavazatnak számít. Minél többet költ egy fogyasztó, annál több szavazata van. Ebből az következik, hogy a szabad piacgazdaságban a fogyasztói szuverenitás nem más, mint plutokrácia, a gazdagok uralma, ahol minden fogyasztó a kiadásai arányában befolyásolja a termelést. A plutokrácia komoly gyengéje a piacgazdaságnak, de progresszív adóztatással, közösségi támogatásokkal, az alapszükségletek ingyenes vagy kedvezményes kielégítésével megpróbáljuk kinövéseit megnyirbálni, következményeit elviselhetővé tenni.
Ezen túl, a piacgazdaságban van még a gazdagok uralmának egy sokkal hatásosabb ellenszere: a skála-megtakarítás. Hála a tömegtermelési technológia fejlődésének, a sok ember által vásárolt termékeket sokkal olcsóbban lehet előállítani, mint a kevesek számára készülőket. A szegényeknek mindig megvan az az előnyük, hogy sokan vannak. Akik mind ugyanazt az árut akarják közülük, azok rendszerint olcsóbban juthatnak hozzá, s ez az alacsonyabb ár az adott termék tekintetében kiegyensúlyozza a szegénységüket. A modern gazdaságban tehát -- azokon a területeken, ahol a skála-megtakarítások jelentős költségcsökkenéshez vezetnek -- a plutokrácia kombinálódik a plebsz uralmával: a tömegeknek azzal a képességével, hogy hozzájussanak a mindannyiuk által egyaránt kívánt árukhoz. A reklám egyik legfőbb célja az, hogy az igényeknek ezt az egyöntetűségét biztosítsa.
Ahhoz, hogy a termelést olcsóvá tegye, az eladónak bővítenie kell piacát. Ezt legkönnyebben úgy teheti meg, ha olyasmit kínál, amit mindenki egyformán igényel. Ezek -- a létszükségleti cikkeken túl -- a legkevésbé kifinomult igények; a legegyszerűbb emberek azon igényei, amelyeket a többi vásárló is oszt. Ezek kielégítésével a termelőnek sikerül a skála-megtakarítások feltételeit megteremtenie, olcsóvá és mindenki számára elérhetővé tennie a termékeket, ugyanakkor azonban diszkriminálja a kifinomultabb ízlést, s ezzel hozzájárul a fogyasztói ízlés általános romlásához, az igényszint csökkenéséhez.
A filmipart gyakran kárhoztatjuk, hogy gyermeteg filmjeivel infantilizálja a közönséget; a fogyasztó infantilizálása azonban sajnos a profit maximálásának, a gazdaság működési elvének egyik nehezen elkerülhető hátránya.
Az egyén akkor tud könnyen hozzájutni az ízlésének megfelelő árukhoz, ha elég konformista ahhoz, hogy ugyanazt szeresse, amit millió más ember is, tehát aminek a tömegtermelése nyereséges és alacsony árakat tesz lehetővé. Akinek különleges az ízlése, aki más életstílust szeretne kialakítani, mint a többiek, annak a dolgát viszont nehezítik a magas árak és a kívánt cikkek elérhetetlensége. Ha az illető nemcsak excentrikus ízlésű, hanem milliomos is, akkor megengedheti magának a csillagászati árak megfizetését, s el tudja érni az egyébként elérhetetlent, hiszen ez végül is azon múlik, hogy milyen magas árat hajlandó fizetni érte.
A milliomosok nem bánják a magas árat, a plebsz uralma csak azokat a különleges ízlésűeket rövidíti meg, akik nem milliomosok. A konvencionális milliomos (és a többségük valószínűleg konvencionális) általában ugyanazt az árat fizeti az általa vásárolt árukért, mint a többi konformizmusra hajló ember. Nagyobb vásárlóereje és nagyobb szuverenitása így egyszerűen nagyobb jövedelmével és vagyonával arányos. Az élet azok számára rendkívül költséges, akik -- legyenek szegények vagy gazdagok -- különleges ízlésűek, akik valami átlagostól eltérőt akarnak.

Helena Norberg-Hodge -- Peter Goering -- Steven Gorelick (szerk.:)
A haladás jövője. Gondolatok a környezetről és a fejlődésről.
(The future of progress. Reflections on environment and development. 
Rev. ed. Totnes, Devon : Green Books ; 
Bristol : International Society for Ecology and Culture, 1995. 255 p.)

Napjaink környezetről és fejlődésről folyó vitáit a haladás fogalmának nyugati értelmezése uralja. Az oktatás nyugati oktatást, az egészségügy nyugati egészségügyet, a növekedés GNP-t jelent. Minden tárgyalás, cselekvési terv kiindulópontja az az előfeltevés, hogy a Nyugat a legjobb.
A kötetben szereplő írások -- többek között Edward Goldsmith, Martin Khor, Helena Norberg-Hodge és Vandana Shiva tanulmányai -- megkérdőjelezik ezt az előfeltevést, éppúgy, mint a modern fejlődés vívmányait. Egyazon ipari monokultúra kiterjesztése az egész világra elkerülhetetlenül növekvő társadalmi és környezeti romláshoz vezet. Kizárólag a kulturális különbségek és a biológiai sokszínűség tiszteletben tartásával alakíthatjuk ki a valóban fenntartható és méltányos élet kereteit.

Bóna László
Természetrajz
Bp.: Liget, 1995. 235 p.

A Liget szinte az egyetlen kiadó, amely tudatosan vállalja haszonnal nem kecsegtető ökológiai könyvek megjelentetését hazai szerzőktől. Nem kis dolog ez, hiszen a könyvkiadás az ökológiai irodalom sok külföldi klasszikusával adós maradt, a Liget révén viszont publicitáshoz jutnak azon kevesek, akik idehaza e témával foglalkoznak. A sorozat legújabb darabja, Bóna László Természetrajz című esszékötete.
Bóna László a világ egészen hétköznapi dolgainak természetrajzával ismerteti meg az olvasót. Olyan jelenségek lényegét tárja fel előttünk, amelyekkel nap mint nap találkozhatunk, anélkül, hogy elgondoznánk mélyebb tartalmukon. Mit jelent például, ha a pincér tálcán hozza ki asztalunkhoz a számlát, mit szimbolizál az Aral benzinkutak kéksége, hogyan mutatja a szurkozott falú férfivizelde a test működésének alkímiai lényegét? 
Az írások nagy figyelmet követelnek, nem könnyed "gondolatkísérletekről" van szó, hanem a tárgyalt jelenségek nemegyszer provokatívan más, újszerű megközelítéséről, minden esetben kitűnő szakirodalomra támaszkodva. Bóna felvetéseivel lehet vitatkozni, és ha gondolatokat ébreszt bennünk, a könyv már el is érte a célját.
A kötet második felében található "Építési napló"-ban Bóna László személyes jegyzeteit adja közre családi házuk felépülésének történetéről. E vallomásban a szerzőnek a házhoz, annak helyéhez és környezetéhez való bensőséges és spirituális viszonyát ismerjük meg, személyiségének, párkapcsolatának, a világhoz, a teremtőhöz való kapcsolatának feltárásán keresztül. A személyes szinten átélt és megvalósított "ökológiai tudatosság" egyedülállóan szép példája ez, olyan gondolatokat meríthetünk belőle, melyek saját dolgaink végiggondolását is segíthetik.

Csonka András

David Edwards:
Szellemi önvédelem az illúziók korában
(Free to be human. Intellectual self-defence in an age of illusions. 
Totnes, Devon : Green Books, 1995. 288 p.)

A könyv a szabadságról és annak akadályairól szól. Arról, hogy a szabadságnak gyakran éppen az a feltevés a legfőbb akadálya, hogy már tökéletesen megvalósítottuk. Míg a nyugati világban csak keveseknek kell fizikailag elszenvedniük az állam kényszerítő hatalmát, bizonyos pszichológiai bilincsektől -- melyek nehezebb felismerhetőségük miatt ráadásul erősebbek is -- még mindig nem sikerült megszabadulni.
Noam Chomsky és Edward Herman már korábban feltárták, hogy a nyugati demokráciák hírközlő szervei -- hatalmas szűrőrendszerekként működve -- állami és üzleti érdekeket szolgálnak, s amit "objektív" hírként közreadnak belpolitikáról, emberi jogokról vagy környezetvédelmi kérdésekről, valójában meglehetősen elfogult és egyoldalú kép a világról.
David Edwards könyve azt mutatja be, hogy ez a szűrőrendszer miként torzítja el az emberek vélekedését sok személyes, erkölcsi és szellemi kérdésről, ezáltal biztosítva, hogy passzívak, konformisták, zavarodottak, tájékozatlanok maradjanak és készségesen elfogadják a fogyasztói társadalom ostoba értékrendjét.
A szerző szerint a szellemi önvédelem tudományának elsajátítása segíthet leleplezni azt a rendszert, mely az embereket és a Földet egyaránt a profitérdekeknek rendeli alá.