 A
Luc Ferry-féle keserű
(Két illusztráció Luc Ferry Új rend: Az ökológia című könyvéről)
I. Üröm Üröm. Gyógynövény és keserű. Keserű, de gyógyító. Avagy ízesítőszer? Ferry talán annak szánta könyvét -- saját munkássága ízesítőszerének. Ül a Filozófus az íróasztala előtt, olvassa az összegyűjtött irodalmat, és gondolatban formálgatja készülő népszerűsítő-filozófiai-bestseller irodalmának mondatait. Hát ez keserű. De vajon nincs-e igaza abban, amit leír? A szándék minősiti-e a művet? A kérdés természetesen visszafelé is feltehető: értékelheti-e az olvasó az író szándékát? Mutogathat-e a kilógó lólábakra, vagy tartsa előreszerkesztett könyvjelzőnek? Talán legyünk merészek kérdéseinkben(?) valahogy így: Kell-e találkozni élő környezetvédővel ahhoz, hogy valaki a környezetvédelemről írjon? (Nem árt. Valószínűleg megértőbb és emberibb lett volna az írás.) Vagy írjuk le bátran(?) valahogy így: Luc Ferry saját -- vélt vagy valóságos -- filozófiai rendszerének illusztrálására használja a témát. Erről a rendszerről nem sokat közöl velünk, csupán annyit, hogy megoldást jelent a két elborzasztó szélsőség: az ökocentrizmus és az emberközpontúság között. (A dőlt betűs szavak Ferry útmutatásai alapján íródtak.) Az ökocentrizmus a pétainista-harmadik birodalmas-nacionalista-folklorikus elemekből álló, kultúrát leigázó törekvés, míg az emberközpontúság a karteziánus-mechanisztikus túlbuzgóság természetpusztító szörnyszülöttje. E kettő között áll -- lélegezzünk fel, végre Valaki megmutatta nekünk a megoldást -- Luc Ferry megoldása, amelyről annyit tudhatunk: a két szélsőség belső kritikájából táplálkozik, realista és demokratikus. Ez a demokratikus ökológia, amely ilyesfajta alapállításokra épül: a természet szeretete az egyének túlnyomó többségében meglévő demokratikus érzelmekből tevődik össze, hiszen. senki sem akarja az élet minőségének romlását (293. old.). E rövid idézetnek talán nincs olyan szava, amelybe ne lehetne belekötni. Nem tesszük. Elégedjünk meg annyival: igencsak vékonyka filozófia az, amely rémisztgetésekből és politikai óhajokból építi fel spekulatív rendszerét. Mert mumusok jönnek-mennek, az óhajok és sóhajok érdemrendekké szelídülnek -- és akkor mi marad nekünk, megismerni és cselekedni vágyóknak?) Annyit még érdemes megjegyezni a Ferry-módszer érzékeltetésére, hogy a szerző láthatóan kötődik az 1789-es francia forradalomhoz, alapként jelöli meg annak jelszavait -- ugyanakkor elfelejti hozzátenni, hogy az a verbális pátosz a terror gyümölcsét teremte... Egyébként Ferry tökéletesen ráérzett a környezetvédő (ökológiai) mozgalom gyenge pontjaira: az egymásnak is ellentmondó tételek rendszerére, bizonyos arroganciára, a megelőző korszakok differenciálatlan kritikájára vagy éppen magasztalására, a mitikus vonásokra, a benne rejlő agressziókra. Bármennyire berzenkedünk is a fasiszta párhuzamtól: hát nem éppen a Magyarországi Zöld Pártnak sikerült a faji eszmét és a bioregionalizmust utánozhatatlan náci mixtúrává tennie? (Na persze, ők, nem mi, elhatárolódunk, meg minden, de azért ne feledjük: a választási propagandaharcban a Zöld Alternatívánál lényegesen jobban szerepeltek: ők voltak a zöldek... nesze neked demokratikus érzelmekből összetevődő természetszeretet... Félre ne értsék, nem a polgári demokrácia elképzelésével van bajom, de mit keres itt ez a szó? Nem vagyunk jobbak. Ferry könyvét tankönyvként kellene ajánlani a zöld mozgalomban: ide jutottunk -- és ez a mi hibánk. Ferry végig hozott anyagból dolgozott. A mozgalom szövegeire támaszkodott, azokat elemezte -- vannak ennél még cifrábbak is, ismerjük be. Ez a keserű pirula, ezt bizony "be kell vennünk". S hogy sirámainkat egészen apokaliptikussá tágítsuk, említsük meg a Jelenések könyve 8,10-es részt, ahol "a harmadik angyal is megfújta a harsonát. Erre az égből lehullott egy nagy csillag, s mint égő fáklya, lobogott. A csillagnak üröm volt a neve. A vizek egyharmada ürömmé vált, és sok ember meghalt a víztől, mert megkeseredett." Ezt a keserű ízű növényt, melyet magyarul ürömnek nevezünk, ukránul Csernobilnak hívják... (És ezzel máris a Jelenések könyvének közepén találjuk magunkat...) Luc Ferrynek üzenjük meg
valahogy: minden nagyon szép, minden nagyon jó, de könyve azért némi csernobilságot
(keserűséget) hagyott bennünk. (És körülöttünk -- merthogy "avatatlanok"
is olvassák -- netán ebből kívánnak tájékozódni...)
II. A példabeszéd A könyv olvasása közben azon kezdtem gondolkozni, hogyan lehetne érzékletesen bemutatni a különböző álláspontokat. Végül egy parafrázis-félét rakosgattam össze, amelynek alapjául a csodálatos halfogás története szolgált, a Lukács evangéliumából (5, 1-9). Eszerint Jézus "egyszer Genezáret tavának partján állt, odasereglett hozzá a nép, hogy Isten igéjét hallgassa. Látta, hogy a tó szélén két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak és hálóikat mosogatták. Beszállt az egyik bárkába, amely Simoné volt, és kérte, hogy lökje el kissé a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a sokaságot." Amikor befejezte a tanítást, szólt a halászoknak, hogy evezzenek a mélyre, és vessék ki fogásra a hálót. A halászok között pedig ott volt Luc Ferry, Péter apostol, egy környezetvédő aktivista és egy mélyökológus. A mélyökológus rögtön ráállt
a dologra, mert mindig a hagyományos társadalmak pártján volt, és különösen
kedvelte a hajnali rítusokat. A környezetvédő aktivista is beszállt a csónakba,
hiszen aktivista volt, és a reggeli rájátszás gondolata szerencsésen találkozott
benne kitartásával, elkötelezettségével és zöld elmeélével. Péter apostol
csak annyit mondott: "Mester, egész éjszaka Akik kimentek, kivetették a hálót "és akkora tömeg halat fogtak, hogy a háló szakadozni kezdett. Intettek a másik bárkában lévő társaiknak, hogy jöjjenek segítségükre. Azok oda is jöttek, s úgy megtöltötték mindkét bárkát, hogy majdnem elmerültek. Ennek láttán..." Szóval, ennek láttán a mélyökológus mindenekelőtt javasolta, hogy a hitványát dobják vissza, hadd növekedhessen még, az erőseket meg azért, hogy nehogy túlhalásszák a tavat, és felboruljon a biológiai egyensúly. De hogy mégse menjenek vissza üres kézzel, az általa ismertetett fajfenntartási együttható segítségével számolják ki, mennyi halat vihetnek haza, s annyit hagyjanak a csónakban. Egyébként meg el ne engedjék ezt a Jézust addig, amíg alaposan ki nem faggatták szellemi-mágikus-létegységes halászatának lényegéről. Mert ha ezt megtanulják tőle, akkor megmenthetik a Földet. A környezetvédő aktivista először is ámuldozott, mennyifajta hal, majd válogatni kezdte a javát, s közben a halászlére gondolt, amit estére elkészíthetnek, vörösborral, tábortűz mellett. Péter apostol meg "Jézus lábához vetette magát, és e szavakra fakadt: Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!" Így van ez. Luc Ferry: Új rend:
az
ökológia
|
fáradoztunk,
de semmit sem fogtunk. A te szavadra azonban kivetem a hálót." Luc Ferry
nem szállt be. Egyrészt már volt kinn, másrészt úgy gondolta, eleget hallott
ebből a felületes filozófiából, meg aztán idegesítette is ennek a fiatal
beszélőnek a pimasz magabiztossága. Készen állt rá, hogy bebizonyítsa ennek
a názáretinek, mily kevéssé tarthatóak a nézetei, de mire elkezdte volna,
a többiek már beszálltak és a parton hagyták. Így hazaballagott, és vázlatos
feljegyzéseket készített, olykor elégedetten mosolyogva saját humorán és
pompás meglátásokkal teli mondatain.