 Lehet, hogy ennek most vége. Már régebben megindult egy ellentétes folyamat, aminek oka elsősorban a városi élet eltömegesedése és az ebből eredő hátrányok (közlekedés, környezet, emberi kapcsolatok lepusztulása) A vidék azonban nemigen kínál munkát a városi, többnyire értelmiségi, adminisztratív munkakörben dolgozók számára. Az elektronikus kommunikáció, az adatátviteli technikák, a személyi számítógépek rohamos terjedése következtében azonban a helyzet gyökeresen megváltozik. Az adatokkal, információkkal, számításokkal, tervezéssel kapcsolatos munkák túlnyomó része egyrészt nem kötődik helyhez, másrészt a munka eredménye elektronikus úton továbbítható. Azonban az ehhez szükséges átviteli technika -- másológép, telefon, fax, elektronikus posta -- a vidéken élők számára kevésbé elérhető, megfizethető. Ezen kíván segíteni a teleház. Az ötlet Svédországban született, ahol a szétszórt vidéki településekről éppúgy a városokba áramlik a fiatalság, mint nálunk és egyebütt. A teleház lényege, hogy a településen létrehoznak egy olyan helyet -- házat --, ahol megvan az összes korszerű információs eszköz, és ezek az ott lakók rendelkezésére állnak. Természetesen a működtetéshez szükséges szoftverekkel, ismeretekkel együtt. Az első kísérlet 1985-ben kezdődött. Fő céljai a következők voltak. -- A vidéki lakosságot meg
akarták ismertetni a modern információs eszközökkel, hogy leküzdhessék
idegenkedésüket, és meglássák az azokban rejlő lehetőségeket.
A felsorolt célok érdekében tanfolyamokat szerveztek, és; hozzáférhetővé tettek oktatási anyagokat, szoftvereket és a készülékeket, a hardvert is. Megszerveztek egy sereg szolgáltatást helyi vállalkozóknak, elsősorban a beszerzés, értékesítés, levelezés, ügyvitel terén, ami nagyban növelte érvényesülési lehetőségeiket. A program messzemenően sikeresnek bizonyult, mert sikerült vele lecsökkenteni a központok -- nagyvárosok -- és a vidék közötti távolságot, felszámolni az elzártságot. A kísérletben a lakosság minden rétege képviseltette magát, a részvétel meghaladta a húsz százalékot. A kísérlet nyomán a helyi önkormányzatok sorra hozták létre a teleházakat, melyek nemcsak hogy önfenntartóknak bizonyultak, hanem szolgáltatásaikból jelentős bevételre is szert tettek. A teleháznak többféle működési modellje alakult ki. Van üzleti célú, oktatási célú, közösségszolgálati és falufejlesztési változat. Az egyes modellek nem annyira a technika, mint inkább a szervezés, felhasználás és finanszírozás tekintetében különböznek egymástól.  Több helyen a teleház szolgáltató, klubszerű vonásokat is mutat, vagyis az ügyintézés, az egymással való találkozás, az együttlét természetes színtereivé válik. Angliában van, ahol a teleházat a helyi egyház tartja fenn. Figyelemre méltó az a változat, ahol a teleház a könyvtár kereteiben, vagy azzal együttműködve létezik. A teleház ugyanis nagymértékben képes ellátni a közművelődési adatbázis (könyvtár), az iskolai oktatás (iskolai könyvtár, oktatóanyagok), a felnőttoktatás és a posta bizonyos funkcióit. Nem kétséges, hogy hazánkban is a könyvtár volna a legmegfelelőbb hely efféle szolgáltatás beindításához, mert adva van a szakképzett könyvtáros, az adatbázis (könyvek, folyóiratok, lemezek, kazetták stb.) valamint többnyire a minimális technika (telefonvonal, fax, PC, másológép) is. Ki kellene alakítani a hazai társadalom mai igényeinek megfelelő sajátos formákat. Például a távmunkavégzés, a kisvállalkozási ügyintézés, az oktatás-felnőttoktatás, a közművelődés stb. vonatkozásában. A teleház nagymértékben hozzájárulhatna ahhoz, hogy valamivel nagyobb eséllyel pályázzanak az erőforrások eléréséért azok is, akiket a centrumoktól sokszor nem is annyira a nagy fizikai, hanem a kulturális és információs távolságok választanak el. Meggondolandó, hogy amennyiben a teleház nyomán a jövőben tömegessé válnak az elektronikus munkahelyek, átalakulhat az egész hagyományos életmód és településszerkezet. Az eddig többnyire a városközpontban található bevásárló és szolgáltató intézmények -- de talán a hivatalok egy része is -- ki fog költözni a belvárosból, akár vidékre is. Drámai mértékben csökkenhetne a közlekedés. Ennek van egy közvetlen, a munkavállaló számára jelentkező előnye -- az utazási költségek és idő lecsökkenése -- , valamint egy tágabb, ökológiai vonatkozása: a környezet kevésbé terhelődik a közlekedéssel. Egy adat szerint ha a Los Angeles-i ingázók fele hetente egy napot távmunkában dolgozna, akkor évente 205 millió mérföldnyi utazást takaríthatnának meg és 47 ezer tonna szennyező anyaggal kevesebb jutna a levegőbe. A maradék időt egy telekocsmában lehetne agyoncsapni... M. I.
Irodalom:
|