Információs sztráda?
Kösz, inkább gyalog megyek!

Ősközösség, rabszolgatartó társadalom, feudalizmus, kapitalizmus, szocializmus, kommunizmus -- tanultuk még nemrég az iskolában. Az utóbbi helyére most az információs társadalom lép. A világtörténelemben először egyetlen vágy tölti el az emberiség apraját-nagyját: Mielőbb beleintegrálódni az információs mennyországba.

Az információ hasznos. Az információ szép. Az információ igaz, hiszen épp ez a lényege. Az információs társadalom szilárd filozófiai alapokon nyugszik. Ennek a társadalomnak van jövőképe. Megoldást, sőt, megváltást ígér a minket gyötrő gondokra. Az egész emberiség egyetlen nagy információs családban egyesül majd, ahol mindenki egyformán és annyit meríthet az információból, amennyit csak be tud fogadni.

A hét legfejlettebb ipari ország képviselői és üzletemberek serege jött össze február végén Brüsszelben az Európai Unió bizottságának tagjaival, hogy eszmét cseréljenek az információs társadalomról.

Az információs társadalomban sokkal nagyobb a szoftver aránya a hardverhez képest. A tudományos technika előrehaladásával egy termék vagy szolgáltatás egyre több információt és általában sokkal kevesebb anyagot és energiát tartalmaz, vagyis megnő az információ értéke. Az információs társadalomban a fő értékhordozó az információ, a tudás, a tájékozottság. Az érvényesülés, vagyis a javakhoz való hozzájutás kulcsa az információs térben való eligazodás, az információs technikák kezelése.

A brüsszeli tanácskozás dokumentuma szerint nemcsak a fejlett országokban kell mielőbb megvalósítani az információs társadalom feltételeit. Kívánatos, hogy mielőbb létrejöjjön a Globális Információs Társadalom, melyben a fejlődő országok is részt vehetnek. Ennek nyolc alapelve: a kutatásban és az alkalmazásokban való együttműködés, a verseny elősegítése, a magánbefektetések ösztönzése, a piac fejlesztése az információs technikák számára, a szabályozások egységes keretbe foglalása, a hozzáférés biztosítása, az adatbiztonság megteremtése, valamint az információs társadalom befogadásának vizsgálata.

Felmerül az emberben a kérdés: miért jó ez nekünk? Tény, hogy az automatizálás és a számítástechnika megnöveli a hatékonyságot, a pontosságot és általában könnyebbé teszi a munkát. Tény, hogy számos új munkahelyet is teremt, de az is tény, hogy feleslegessé tesz egész iparágakat, technikákat, a kultúrát, a helyi hagyományokat az információs technikák kezelésével helyettesíti. Tény, hogy aki valamilyen oknál fogva nem akar vagy nem tud beleilleszkedni ebbe a Szép Új Világba, az egyszerűen felesleges. Az emberben nemcsak a kérdés merül fel, hanem a sejtés is: Itt bizony a kizsákmányolás minden eddiginél hatásosabb, az egész világra kiterjedő formája jelenik meg. Mert szó sincs arról, hogy az információs társadalom technikájának gazdáit demokratikusan, szavazással lehetne megválasztani, hogy az információs szolgáltatásokból keletkező profitot az adott helyi közösség, ország céljaira kellene fordítani, hogy a helyi érdekű, illetve kulturális információknak elsőbbséget, esetleg ingyenességet kellene biztosítani, hogy az információs társadalmat működtető rendszerekbe bárki betekinthetne. Nem. Ez a történet a piac, a profit, az ellenőrzés és a (pénzügyi) hatalom multinacionális kezekben való összpontosításáról szói. Az információs társadalom: mítosz. Az utolsó mézesmadzag, amelybe belekapaszkodhat az, akinek a kapaszkodáshoz még van ereje egyáltalán, hogy ezzel végleg hozzáragadjon egy olyan struktúrához, amelytől nem szakadhat el és amely számára teljesen idegen. Az információtechnika az élet hagyományos, emberi formáit új, az egész világon egységes megoldásokkal helyettesíti. Lehetővé teszi a globális piacot, ahol minden eladó és minden megvehető egységes, szabott áron, mélyhűtve, előre csomagolva, szavatosságot lásd a doboz alján.

A szent akarat azonban nem elég, kell még valami ehhez a csodához. Pénz, sok pénz. Úgy tűnik, van az is. A fejlett ipari országokban a fegyverkezési verseny csillapultával új területeket keresnek a befektetők. Nos, az információtechnika csaknem akkora profitot kínál, mint a hadiipar -- és van is annyira hatékony. Ellenállva most "az információ mint fegyver" című lapos, rosszindulatú és nyilvánvalóan téves eszmefuttatás csábításának, csak annyit állapítunk meg, hogy az információs társadalom technikai alapjai le vannak rakva. A PC, vagyis az olcsó (megfizethető) egyéni számítógép példátlan ütemben fejlődik és néhány éven belül valószínűleg zsebben hordhatóvá zsugorodik. Tömeges elterjedésének az lesz az oka, hogy használata az információs technikákba való bekapcsolódás egyik -- már ma is a legfontosabb -- feltétele; aki nem él vele, már ma is komoly hátrányokat szenved. Létezik már az az egész világra kiterjedő számítógép-hálózat, az Internet, ami a géppel bírókat azon a bizonyos "információs sztrádán" összekapcsolja. Vannak nagyon hasznos nyilvános hozzáférésű programok, adatbázisok -- és vannak még hasznosabb, titkos adathalmazok. Az érdekek sokfélesége az információs térben is megjelenik.

Az információrobbanás óta táguló információs világban élünk. A hardver és szoftver mintha egymást ösztönözné a szuper és hiper megoldások felé, sorsunkat nem kerülhetjük el. Működik az új mítosz, az információnak kultusza van -- mint minden vallásnak.

Aki nem hisz, elkárhozik. És éhen hal. Vagy...?