A Dartington Hall tröszt tagjai felkérték Andrew Page-t, hogy vizsgálja meg a jövő életlehetőségeit. Ő úgy döntött, hogy ezt modellkészítés formájában valósítja meg. A modell azonban nem egyszerűen a tárgyi elrendezés egyfajta megoldása. Inkább valamilyen átfogóbb dologról szól, nevezetesen a nyelvről, amelyet beszélnünk kell, ha azt karjuk, hogy a jövőnek értelme legyen. Semmi kétség, hogy a jövő egy m nyelv használatában áll, vagyis abban, hogy másképpen gondolkodjunk a világról. Ha van kulcsa ennek a folyamatnak, akkor az az, hogy központi szerepet kell adnunk lakóhelyünknek, úgy, hogy településeink ne a puszta eredményei legyenek annak, amit megteszünk vagy elmulasztunk megtenni, hanem értékeink meghatározóivá váljanak. Ebben a szellemben ajánlja hát a tröszt "a Jövő Faluját", mint egyfajta tanulási folyamathoz való hozzájárulást.

Bevezetés

A dartingtoni mérethű modell egy jövőbeli közösség számára épült.

Célja egy életképes jövő megtervezése, mellyel alkotó módon felelhetünk meg annak a kihívásnak, amit az energiaárak emelkedése, a munkanélküliség, a közszolgáltatások szűkülése és az új mikroprocesszoros technológiák bevezetése jelent.

Az összefoglaló cím: "közösség". Ebben az a feltételezés rejlik, hogy a jövőben sokkal szélesebb körben kell együttműködnünk egymással az élet teljességéért -- helyi, nemzeti és nemzetközi méretekben.

A modell célja olyan közösség megjelenítése, amelyben az életet általában a falusi élettel összefüggésben levő értékeknek megfelelően lehet élni. Ilyen fogalmak: a szomszédokkal való együttműködés, a kiskereskedelem és a kisipar, a föld tisztelete. Ez az élet szorosan kötődik a közösség egészéhez és a helyhez, ahol a közösség él.

Bár az önállóság csak helyeselhető, a modellben ábrázolt közösséget nem a világtól vagy a modern tudományok eredményeitől elszigeteltnek kell elképzelni. Egyensúlyra van szükség. Sokat kell gondolkodni és vitatkozni azon, hogy mely munkákat végezzenek a gépek, és melyeket az emberek; mely kérdéseket lehet legjobban megoldani helyileg, és melyeket tájegységnyi, nemzeti vagy nemzetközi körökben.

A modell szemléltető darab, vizuális segédeszköz, amely azért jött létre, hogy ráirányítsa a figyelmet a jövőben rejlő lehetőségekre, és segítsen gondolatokat ébreszteni a kedvünk szerint való életmódokkal kapcsolatban. Tehát kiindulási és vitatkozási alapot nyújt. A jövő fő feladata nem új közösségek létrehozása lesz, hanem az, hogy a meglévőket alkalmassá tegye a várható változásokra.

A történelem egyedülálló pillanatot kínál. Hatalmas problémákkal állunk szemben: nincs más választásunk, mint hogy változtassunk, hogy múltbeli hibáinkat kijavítsuk, hogy személyes felelősséget vállaljunk közvetlen és tágabb környezetünkben és bolygónkon az élet minőségének megjavításáért.

Andrew Page

Folytonos energiaéhségünk az autóktól való függőségünkkel és azok magas fogyasztásával van kapcsolatban. Szükségünk van az autókra, mivel lakóhelyünk és munkahelyünk annyira elkülönült egymástól. Ez az elkülönültség gyengíti azt az erős közösségi érzést, amely egykor létezett, elszigeteli a személyeket és a családokat. Az autók és a teherautók feldarabolják helységeinket, az utcák nem biztonságosak többé, ami fokozza a széttöredezettséget. Távolinak és elkülönültnek érezzük magunkat településeink fontos kérdéseitől -- mint például a helyi környezet szennyeződése --, és általában képtelennek arra, hogy befolyásoljuk a dolgok menetét. Tehetetlennek és erőtlennek érezzük magunkat, amikor a munkanélküliség növekszik, amikor nincs munka, amit az emberek elvégezhetnének. Elvesztek azok az értékek, amelyek erősek voltak, amikor még közelebb éltünk a földhöz és egymáshoz. Hogy kárpótoljuk magunkat az elveszett biztonságérzetért, többet vásárolunk anyagi javakból, és az autó segítségével elhagyjuk a vidéket. Ehhez egyre több energiára és egyre több útra van szükség, így egyre nagyobb lesz a széttöredezettség.

Mindez arra késztet bennünket, hogy a holnapot másmilyennek álmodjuk meg.

Mivel a problémák összefüggőek, a megoldást is összefüggő alapokon kell keresni. Ily módon képzeltük el a "Jövőbeli Közösség" modelljét is.

Akik kigondolták, megtervezték és segítették a modell létrejöttét, olyan ötleteik, elképzeléseik és eszméik vannak, amelyeket szeretnének megvalósítva látni a ma és a holnap világában. Eszményeiket a következőkben lehet összefoglalni:

-- Az olyan emberi közösségben való hit, amelyben az emberek megosztoznak egymással és együttműködve élnek.
-- Az olyan kisközösségekben való hit, ahol az emberek ismerhetik egymást és napi tevékenységük közepette rendszeresen találkozhatnak.
-- Egy terület földjével és egész természetes állatvilágával való törődés. A természettel való harmonikus és kiegyensúlyozott együttélés szándéka.
-- Annak felismerése, hogy a mikroprocesszoros forradalom végérvényesen győzött, és eredményeit módunkban áll életünk gazdagítására felhasználni.
-- A munka, a tanulás és az élet újraegyesítésének szándéka, hogy ezek szoros egységet alkossanak a közösség mindennapjaiban.
-- Hit abban, hogy hasznos és előnyös annyi önkormányzatot megtartani, amennyit csak lehetséges, úgy, hogy a "közösségi önsegélyezés" és az "önkormányzat" ugyanazt jelentse, és hogy a magasabb szintű távolabbi kormányzás a szükséges minimumra csökkenjen.
-- Annak a sejtése, hogy az élet értelme több puszta anyagi céloknál, és hogy az élet anyagi oldalainak olyanoknak kellene lenniük, hogy segítsék, és ne akadályozzák az életcélok elérését.

Ezeket az eszméket szem előtt tartva, a modellben ábrázolt közösséget az egyesítés szellemében tervezték meg. Tervezői szaknyelven ez azt jelenti, hogy az ipari, a lakóterületi a kereskedelmi zónák szokásos különválasztása helyett a modell a "kevert elsődleges használat" elve szerint működik, hogy elősegítse a mindennapi élet és a közösség lakosai közötti rendszeres napi kapcsolat egységét.

A tervezet nagy népsűrűségű közösség számára készült, és szoros kapcsolatot tesz lehetővé az otthon, a munkahely -- és a közösségi területek között. Ez egyrészt ösztönzőleg hat az emberek egymás közötti érintkezésére és az általános közösségi felelősségérzet kialakulására, másrészt csökkenti az energiafogyasztást és az emberi településeknek a földet károsító hatását. A magánlakások kicsik, de kárpótlásul a közösségi területek aránylag nagyok, s ez szintén abból következik, hogy a "közösség" eszméje hangsúlyos.

A közösség lakosainak tervezett létszáma körülbelül kétezer fő. Ez elég nagy népesség ahhoz, hogy lehetővé tegye a teljes és alkotó életet, és hogy igazolja a közösségi területek kiterjedtségét, de még elég kicsi ahhoz, hogy a lakosok összefüggő egészként érzékeljék.

Maga a modell nyolcszáz férőhelyes. További műhelyek és lakások vennék körül félkörben, helyet biztosítva még ezerkétszáz embernek.

A tervek szerint a közösség alapjában önellátó lenne, ami az energiát, az élelmet és az alapvető termékeket illeti, anélkül azonban, hogy el lenne szigetelve a világ többi részétől. Különböző közös feladatok és szolgálatok lennének, ahol a lakosok együtt dolgoznának.

A föld, az infrastruktúra és az épületek a közösség saját tulajdonában lennének "közös birtoklás" jogcímén. Minden magántulajdon haszonbérleten alapulna azzal a feltétellel, hogy az értéknövekedésből a közösség részesedik.

A modell több közösségi lehetőséget és szolgáltatást foglal magába -- a Falu Házát, a Faluhivatalt és a Forrásközpontot, különféle képzési lehetőségeket, a fürdőt, a vízkultúra-központot stb. Ezek fenntartását közösségi adóból fedeznék, amelyet mindenki fizetne, akár készpénzben, akár munkával. Így számos közösségi szolgáltatást az önkéntesek névsora alapján látnának el, tehát olyan emberek végeznék, akik a hozzájárulásnak inkább ezt a formáját választják, mint hogy az adót készpénzben fizessék ki. Több lehetőséget, mint például az ismeretcserét, az érdekeltek által egymásnak nyújtott pénz nélküli, kölcsönös segély alapján lehetne megoldani. Minél szélesebb körű az önkéntes együttműködés a közösségen belül, annál inkább felszabadul a "szinergia" varázslatos hatalma, az a többletenergia, amely az emberek harmonikus együttműködése során keletkezik.
 

A föld

"Egyetlen kultúra sem lehet ép és egészséges a föld tisztelet nélkül, bármennyi városlakó hiszi is, hogy étele az élelmiszerboltból származik, a tej pedig üvegből. Ez a tudatlanság nem változtat azon, hogy alapvetően a mezőgazdaságtól függenek." (Peter Maurin)

A "Jövőbeli Közösség" modelljének kivitelezési terveiben fellelhető a szándék, hogy szoros kapcsolat legyen a föld és az ember között. Megnyilvánulásai: munkaigényes művelés a mezőgazdaságban, a kertművelésben és az erdőgazdálkodásban. Lehetőség minden lakos számára, hogy részt vegyen e tevékenységben, valamint az élelmiszerek és faipari termékek előállításában. Szükség szerint az egész lakosság részt vehet a földművelés sok munkáskezet igénylő időszakában, például a vetésben és aratásban.

Közel élvén a tájhoz, a speciális földrajzi környezethez és a terület sajátosságaihoz, a közösség lakói élvezhetnék a "hellyel" való különös kapcsolatot, amelyet a preurbánus civilizációk mindig is különösen fontosnak, titokkal és jelentéssel teljesnek tartottak.

A mezőgazdasági művelés a természet, a józan gazdálkodás és az élővilág tiszteletén alapulna. ("Élj úgy, mintha holnap meghalnál, de gazdálkodj úgy, mintha ezer évig élnél.")
 

Energia

A cél: az energiával való gazdálkodás és az önellátás energiamegtakarító eljárások útján (épületek tervezése, hőtovábbítás, az energiaáramlás ellenőrzése, a szállítás minimalizálása, az anyagok újrafelhasználása), továbbá a helyi energiatermelés megújuló forrásokból (nap, szél, biogáz, fa, hulladék).

A helyi energiatermelés önmagában is takarékos, mert kisebb a szállítás miatti veszteség.

Energia szempontjából a település egészét egy épületnek tekintenék, és integrált, megújítható energiarendszerrel, valamint visszacsatolásos ellenőrző rendszerrel látnák el. Valószínűleg előnyös lenne, ha az egész közösség számára egyszerre alakítanának ki egy föld alatti víz, szennyvíz-, gáz-, fűtés- és elektromoshálózat-rendszert, amelyre barmikor rá lehetne csatlakozni.

A közösség gépjárművek nélkül működne. Az emberek veszélytelenül járkálhatnának az utcákon, nem kellene félteni a gyerekeket. A gépjárművek ma keresztülvágnak az életünkön, szétrombolják a kapcsolatokat és részekre szabdalják a közösség lehetőségeit. Ebben a közösségben a közlekedés gyalogosan, kerékpárral és szekérrel történne. Létezne egy Közösségi Szállítási Raktár, amely koordinálja a szállításokat és alapot jelent a közösségen kívüli utazásokhoz.
 

Technológia

A közösség tervezete lehetőséget biztosít az úgynevezett "vegyes magas és alacsony technológiá"-ra. A modern technológiát, a robotokat és mikroprocesszorokat is beleértve, olyan termelő folyamatokban lehet használni, ahol ez a megfelelő; munkaigényes kézműipari jellegű technológia alkalmazható más termelési folyamatokban, ahol ez a megfelelő (beleértve az élelmiszer, a ruházat, az eszközök és sok háztartási felszerelés előállítását). Mikroprocesszoros technológia alkalmazható sok információs rendszerben is, mint az energiaáramlás szabályozása, az információgyűjtés az oktatás és termelés számára, valamint a külvilággal való kommunikáció.

Azt, hogy mi "megfelelő", a közösség alapvető értékei határozzák meg. Ebben a rendszerben az életnek és a munkának autentikusnak és kielégülést nyújtónak kell lennie. A modern technológia használata azokra a helyzetekre korlátozódik, amikor ezeket a szükségleteket elősegíti. Ezen túl több területen a hagyományos technológiát tartják fenn és fejlesztik, mivel az segíti elő az emberi kielégülést és az autentikus munkát.
 

Munka és gazdaság

Jelenlegi rendszerünk azon alapul, hogy a legtöbb embernek "megfelelő" munkahellyel kell rendelkeznie, ahol heti 40 órát dolgozik, vagy egyáltalán nem rendelkezik munkahellyel. Sokan úgy találják, hogy a munka, melyet végeznek, nem kielégítő, és nagy távolságra kell utazniuk, hogy ellássák munkakörüket. Ez egy frusztráló taposómalom, amelyből azonban nagyon nehéz szabadulni.

A "Jövőbeli Közösségben" az emberek nagyon sokféle módon dolgozhatnak. Idejük nagy részét egy "fő" munkával tölthetik, bizonyos időt a földeken vagy a telken, bizonyos időt például az élelmiszerkészítő szövetkezetekben, bizonyos időt pedig a közösségi szolgáltatások és alkalmak szervezésével, segítésével. E munka egy része fizetett, más része ingyenes lehet.

Jelenlegi rendszerünkben az emberek nagy része számára éles határvonal húzódik a "munka" és a "szórakozás" között. Csak az önállók és a munkanélküliek rendelkeznek azzal a szabadsággal, hogy napjukat tetszés szerint szervezzék. Mihelyt megszűnik a kötelező 40 órás munka egy helyen, a munka és a szórakozás összekeveredhet, mindegyik azonos önbecsülést és kielégülést nyújthat. Egyesek választhatják azt, hogy minden idejüket pénzkeresésre fordítják, mások úgy dönthetnek, hogy inkább a közösség javára dolgoznak, idejüket és energiájukat a közösség különböző kollektív szükségleteinek kielégítésére fordítják, ahelyett, hogy a megkeresett pénzzel fizetnének ezért. A faluhivatal felhatalmaz különböző cégeket, hogy a közösségben működjenek. Önálló cégek és egyesülések léteznek majd a szövetkezetek és közösségi vállalkozások mellett. A közösség megpróbál változatos gazdasági életet működtetni, amely erőt és stabilitást jelent a helyi gazdaságnak. Ha bizonyos tevékenység csődbe jut, ez nem rántja magával az egész gazdaságot, mint azokban az esetekben, ha a gazdaság nem kiegyensúlyozott és változatos. Az egész közösség ellenőrzi a gazdasági életet. Módszereket alakít ki a fennálló vállalkozások segítésére, újak bátorítására és a változások elősegítésére. A közösség nem válik külső gazdasági folyamatok passzív áldozatává, mint manapság. Mindig lesz valamilyen munka a közösségen belül, és ha a tágabb környezetben hanyatlás indul meg, a terhet közösen viselik, nem csak néhány ember vállára nehezedik.
 

Nevelés, gyerekek jóléti intézmények

Az "oktatás" és a "munka" közötti éles határvonal is megszűnik. Az oktatást általában úgy szemlélik majd, mint a tanulás és fejlődés egész életen át tartó folyamatát, nem mint valami olyat, ami tizenhat vagy huszonegy éves korban befejeződik. A kisebb gyerekek az egész közösséget játékuk és tanulásuk színtereként használhatják, anélkül, hogy a járművek fenyegetnék őket. A munka és más tevékenységek rugalmas formái rugalmasságot tesznek lehetővé a nők és férfiak között is, akiknek nem kell bizonyos meghatározott szerepek betöltésére korlátozniuk magukat. A gyerekeket fokozatosan vonják be a munkás életbe, ahogy idősebbek lesznek. Az oktatás felelőssége nem korlátozódik néhány speciális "oktatóra", hanem megoszlik az egész közösségben. Mindenki, aki valamiben jártas, bizonyos időt azzal tölthet, hogy arra másokat megtanítson, felnőtteket és gyerekeket egyaránt, ezt a Tanulás és Tapasztalatcsere Központ segíti és támogatja.

Egy megosztott társadalomban, amelyben az emberek és családok izolálódnak, meg kell szervezni a "jólétet", hogy csökkentsük a nehézségeket és a szenvedést. Ha az izolációt megszüntetjük, a jóléti intézmények szükséglete magától megszűnik. A segítség ismét a mindennapi élet természetes része lesz a közösség minden tagja számára. Ha az emberek természetes életvitelük során naponta találkoznak, szoros kapcsolatot tartanak fenn egymással. Ha valakit balszerencse ér, barátai hamarosan megtudják, és máris közel a segítség.

Annak érdekében, hogy súlyosabb nehézségekkel, tartós betegséggel, rokkantsággal, halálesettel is megbirkózhassanak, a közösség kialakítja saját kölcsönös biztosítási rendszerét, amelyben mindenki részesedik.
 

Önkormányzat

Jelenlegi városainkban és falvainkban a helyi ügyekért való felelősség elkülönül a lakosoktól. Többnyire valakik, "ők" hozzák a döntéseket a városházán vagy a megyénél. Az emberek még saját hulladékukkal sem törődnek, nem is beszélve a helyi lakáshelyzet vagy a munkaalkalmak kérdésében való felelősségről.

A "Jövőbeli Közösségben" minden helyi ügyért való felelősség a közösség tagjait terheli. Mivel ez az ő közösségük, ezért összejönnek, hogy problémáikkal megbirkózzanak és maguk döntsenek. Az önkormányzat és a közösségi önsegítés eggyé válik. Az olyan döntések esetében, amelyek a tágabb környezetet vagy az egész országot érintik, valamilyen demokratikus képviseletre van szükség.
 

Szellemi törekvések

A Kilátótorony azoknak az értékeknek a szimbóluma, amelyek az anyagi élet fölé emelkednek. Az erdőben bizonyos távolságra a közösségtől van egy Menedékhely, az imádkozás, a meditáció, a nyugalom számára. Az élet anyagi vonatkozásai fontosak, de ha minden megvan, valójában csak az számít, hogy egyszerű, zökkenőmentes keretet nyújtsanak, amelyen belül békében élhetjük az életünket, olyan dolgokat végezve, melyek célt és kielégülést adnak nekünk.

A világban a dolgok változnak, és szabadnak kell lennünk ahhoz, hogy figyelmet fordíthassunk a fontos dolgokra. Nem mindig lesz előtérben az anyagi színvonal. Az itt tervezett közösség nem végcél, csak háttér, eszköz, keret, amelyben az ember valódi tevékenysége kialakulhat.

Nem látható a rajzos modellen:
S) LÁTOGATÓ KÖZPONT Gépkocsi-parkoló és kapuslakás.
T) SZEMÉT-ÚJRAFELDOLGOZÓ TELEP Metán- és más biogáz-termelés.
U) MENEDÉKHELY Imádkozás és meditáció számára biztosít magányos helyet.
V) ZÖLDÖVEZET Telkek, vegyes vetésterület, kisbirtokok és erdő.