-- sőt, erkölcsi nagytőkések. Mert az első millió megszerzéséért általában mindenki odaadja a becsületét. Néha önként, esetleg naivan, néha fogcsikorgatva, de az eredmény ugyanaz: hatalom és dicsőség, mellesleg gazdagság. Ezek a sikeres emberek működtetik a világot. Az ipar, kereskedelem, szolgáltatás és tömegkommunikáció mellett ma már az élet minden területén megtalálhatók. Talán még vallási vállalkozókról is beszélhetünk. De ne legyünk rosszindulatúak, elég, ha cinikusak vagyunk és azt mondjuk: ez a világ attól ilyen, hogy ilyenek működtetik. Hogy-hogy? És hol van azoknak a felelőssége, akik tűrik, akik vonakodva vagy önként és dalolva táplálják ezeket a struktúrákat? Sőt, igénylik, ezért közvetve ők hozzák létre azokat... Lássuk csak, hogyan.

Adva van az ember. Az ideális, egészséges ember, ép testben ép lélek. De adva van az a fránya természet is. Az emberé egyrészt, az a bizonyos rosszra hajló, meg a természet mint környezet, melyet ezzel az előbbivel úgy igazán jól el lehet rontani. Mert valami rejtélyes oknál fogva az ember nem tud -- nem akar? -- úgy viselkedni, ahogy biológiai természetéből következne. Értelme szemben állni látszik testi adottságaival, amelyek az élővilág törvényeinek felelnek meg. Nem érthetetlen ez? Az értelem az embernek sajátos, megkülönböztetett helyet kínál a természet rendjében, amit arra használ, hogy szembeforduljon vele.

A dolog talán érthetőbbé válik, ha tudatosítjuk gondolkodásunk néhány előfeltevését. A természetben növekedést tapasztalunk, mi is növekszünk, tehát a minket körülvevő dolgokat is növeljük. Úgy gondoljuk, hogy a növekedésnek nincsenek korlátai -- annak ellenére, hogy a korlátok bizonyos területeken már nyilvánvalók. Felhalmozunk, ami az élőlényekre nem jellemző. Nemcsak a természet anyagait használjuk, hanem mesterséges, természettől idegen "mű"-anyagokat, megoldásokat is. Ilyen például minden gép, a hatalom halmozása, a dolgok értékétől, használhatóságától független kezelése (művészet, vallás, tudomány) stb. Az ember sajátos, a természettől igen különböző értékrendet alakított ki, ahol maga a természet valahol a sor vége fele van. Az ember hisz abban, hogy a dolgok megcsinálhatók; ha valami elromlik, általában pótolni tudja. Csak a legfontosabb dolgok tekintetében nem ez a helyzet: a természet, az életfeltételek nem pótolhatók, és az ember biológiai élettartama is véges. Az ember rabjává vált a maga által létrehozott gondolkodásmódnak, melyek kialakították azokat a struktúrákat, melyekbe ma már beleszületik csaknem mindenki. Nincs menekvés.

És akkor jön a megváltó. Szerényen, álruhában. Világosságot hoz: nevén nevezi a bajokat. Vagyis néhányat a bajok közül, hiszen a megváltó sem tudhat mindent, nem ő rontotta el a dolgokat, az ő szerepe az, hogy megjavítsa. Ahogy tudja. No nem mindent, és persze nem egyszerre. Esetleg csak annyira képes, hogy nyújtson valamit, amitől jobban érezzük magunkat. Aha, kösz, ez ismerős, láttunk már ilyen port meg füvet, csakhogy a következmények... Nem, a megváltó nem csap be. Tényleg jó, amit kínál, a por is, a bogyók is. És azt akarja, hogy mindenkihez eljusson. Apostolokat toboroz, akik továbbadják a világosságot, port, bogyót. De ismeri az embert: tudja, hogy önző, magának való lény, ezért egymás iránt is érdekeltté teszi őket. Azt is tudja, hogy az ingyen kapott dolgokat nem értékelik, ezért árat szab. Jó borsosat. De nem maga vágja zsebre -- legalábbis nem mind. Mert vannak ugye a gyártási költségek, az adó, a forgalmazás, a reklám. No ez az. A reklámköltséget meg lehet spórolni, ha jutalékként szétosztjuk az ügynökök, mit is mondok! -- apostolok között. Már csak a csomagolás van hátra. És egy blikkfangos név, mondjuk valami olyasmi, hogy multi-level-marketing, Herbalife*, és máris megy minden, mint a karikacsapás.

Hogy a dolog nem növekedhet határtalanul? Hogy ez egy ravasz pilóta-játék, ahol a befizetett pénzedért adnak valamit, ami ráadásul jó is -- csak képtelenül drága? Hogy az üdvösség csak azokhoz jut el, akik meg tudják fizetni, hogy már megint hülyének néznek...?

M. I.

* Marc Hughes a Herbalife cég alapítója és tulajdonosa.