Az embereknek szükségük van
arra, hogy egy helyi sajátosságokkal rendelkező egységhez tartozzanak.
-- egyrészt azok a szomszédságok,
amelyekkel az emberek azonosulni képesek, rendkívül kis létszámúak,
1. Mekkora a szomszédság
megfelelő lélekszáma?
2. Ami a fizikai kiterjedést illeti, Philadelphiában egy közvélemény-kutatás szerint az emberek arra a kérdésre, hogy mekkora körzetet ismernek igazán jól lakhelyükön, válaszként ritkán jelöltek meg házuktól két vagy három háztömbnél távolabb terjedő körzetet (Mary W. Herman: "Comparative Studies of Identification Areas in Philadelphia", City of Philadelphia Community Renewal Program, Technical Report No. 9., 1964. április). Egy milwaukee-i körzet lakóinak egynegyede mindössze egy háztömbnyit (kb. 100 méternyit) adott meg felső határként válaszában. A megkérdezettek fele 7 háztömbnél nem nagyobb területet jelölt meg. (Svend Riemer: Villagers in Metropolis, British Journal of Sociology, 2, No. 1, 1951. március, 31-43. lap.) 3. Az első két tényező önmagában nem teljes. Egy szomszédság csak akkor rendelkezhet elég erős identitással, ha nem érinti nagy átmenő forgalom. Donald Appleyard és Mark Lintell úgy találta, hogy minél forgalmasabb egy környék, annál kevésbé érzik az ott lakók otthonuknak. Nem is csak a nagy forgalmú utak válnak számukra személytelenebbé, hanem az útmenti lakóházak is. (Donald Appleyard and Mark Lintell: "Environmental Quality of City Streets", Center for Planning and Development Research, University of California, Berkeley, 1971.) Kis forgalmú lakókörzet,
2000 jármű/nap, csúcsidőben 200 jármű/óra, 25-35 km/óra átlagsebesség,
kétirányú forgalom.
A lakók a környék otthonosságáról:
Mérsékelt
forgalmú lakókörzet, 6000 jármű/nap, csúcsidőben 550 jármű/óra, 40 km/óra
átlagsebesség, kétirányú forgalom. Az ott lakók az emberi kapcsolatokról:
A lakók a környék otthonosságáról:
Nagy forgalmú lakókörzet,
16 000 jármű/nap, csúcsidőben 1900 jármű/óra, 50-65 km/óra átlagsebesség,
egyirányú forgalom.
A lakók a környék otthonosságáról:
Még egy kiegészítő példa. Néhány hónappal ezelőtt Berkeley City közlekedés-felmérési kutatásokat kezdett, azzal a céllal, hogy eldöntse a jövőben létesítendő fő közlekedési útvonalak helyét. A város polgárait megkérték, hogy jelöljék meg azokat a körzeteket, amelyeket szeretnének megkímélni a nagy forgalomtól. Az egyszerű kérés széles körű helyi politikai szervezkedéseket indított el. Ennek az írásnak az idejére több mint 30 lakókörzet találta meg identitását pusztán a forgalom távoltartásáért folyó küzdelem folytán. Azaz a forgalom kérdése olyan alapvető kérdésnek bizonyult a szomszédságok számára, hogy ekörül képesek voltak közösséggé kristályosodni. Közösségek keletkeztek, amint az emberek döntését is kérték a forgalom elvezetésének ügyében. Ez talán általános módja is lehet annak, hogyan valósítható meg ez a minta már kialakult városokban is. Tehát: Segítsük az embereket lakóhelyük jellegének kialakításában, amely nem terjed távolabb 100 méternél és maximum 4-500 főt foglal magába. A városokban bátorítsuk a helyi csoportok ilyen lakóközösséggé szerveződését. Adjunk a szomszédságoknak bizonyos fokú autonómiát az adófizetés és a földhasználat terén. Vezessük a főbb utakat a lakóközösségeken kívül. |