Szövetség
Hogy van az, hogy az ember akár
hivő, akár reménykedő, minden valamennyire is fontos fogalomról bibliai
idézetek jutnak az eszébe? Itt van például a szövetség. Vagyishogy a magány,
a szétesettség, az ellehetetlenülés van itt, és akkor beugrik az, hogy
emberek esznek együtt, és az egyik egyszer csak azt mondja, amikor koccintanak,
hogy olyan ez, mint a vér, legyünk szövetségesek, testvérek, egy test,
egy vér, mert akkor majd jobban mennek a dolgok. Tényleg, egy darabig,
mintha. Aztán marad a tört vér, fekete folt. A szövetségről ilyesmik jutnak
az ember eszébe: együttműködés, szövetkezés, egyesület, életközösség, ökoszisztéma,
szerelem, barátság, család, ünnep. És az antant, a NATO és a tszcs meg
a gyáriparosok miért nem? Talán mert az ember lényének legmélyén a lét
egységének, teljességének a tudatát, de legalábbis a vágyát őrzi.
És az előbb felsoroltak sokszorta alkalmasabbak ennek megvalósítására, mint az utóbbiak.
A szövetség: az egység létrehozását célzó tudatos, szerződéses összefogás
valamilyen cél érdekében. Ha ez igaz, akkor felmerül
a kérdés, hogy azok a szövetségek, amelyek valami vagy valakik ellen jönnek
létre, mennyiben alkalmasak a létegység megvalósítására? Átmeneti, látszólagos
sikeren túl mire valók? Nem a megosztás, a szembenállás, az önérdek érvényesítésének eszközei
csupán? A kérdést most nem akarjuk eldönteni; figyelmünket az elsőként
felsoroltakra irányítjuk. Az ember nemcsak emberrel köthet szövetséget.
Az ősi vallások tanúsága szerint szövetség létrejöhet Isten és ember között
is. És ma már biztosan tudjuk, hogy ha nem születik meg valami hasonló
az ember és a természet között is, a világnak -- pontosabban az emberi
világnak -- nincs jövője. Az egység helyreállításának megfelelő eszközei
vannak. Ilyen az osztozás, a szolidaritás, a tolerancia, az adás, a szeretet.
Van, ami alkalmatlan; ha mondjuk erőszakkal akarjuk rávenni a másikat valamire;
ha hazudunk neki; ha pótlékot kínálunk az igazi megoldás helyett. A politika,
a tömegkommunikáció, az ezoterika és a többi kábítószer kétes értékű eszközök.
Az egység helyreállításához
az eredeti állapot egyben látása szükséges. De hol vannak ma a sámánok,
guruk, papok, próféták, karizmatikus egyéniségek, akik látnak és ellenállhatatlanul
indítanak a cselekvésre? Akiktől nemcsak tanulni lehet, hanem velük együtt
cselekedni is? Itt-ott fellelhető még belőlük egy-egy. Talán olyan közösségek
is vannak, amelyek a létegység megvalósításában messzire jutottak. És itt
van a temérdek kulturális üzenet a régmúlttól egészen a máig. Csak meg
kell látni, meg kell találni, meg kell hallani. És csinálni. A létegység
helyreállítását magunkon kell kezdenünk. Nem gondolkodhatunk kozmikus távlatokban
addig, míg magunkról sem tudjuk igazán, kik vagyunk és milyen célok mozgatnak
bennünket. Az egyén és a mindenség között van az élet számtalan kisebb-nagyobb
tere, melyeket lakályosabbá téve talán nemcsak kibírhatóvá, hanem egyenesen
csábítóvá válik az a kaland, amit életnek nevezünk. |