Horgas Lajos

Védetté vált a magyar őserdő:
a Háros-sziget

IV. Béla valaha monostort alapított a Háros-szigeten. Ma a csúcsíves szőlőgótika, a fákra felkúszó vadszőlő áttörhetetlen növényfalai magasodnak a főváros jövendőbeli bioszféra rezervátumának értékes, zöld szigetén.

A Háros-sziget a fővárosi Duna-szakasz déli részén, a Csepel-szigettel szemben terül el. Korábban közigazgatásilag a XXII. kerülethez tartozott.

A Dunán egykoron ezen a szakaszon három önálló sziget keletkezett. Ezek közül ma két egymással összefüggő félsziget és egy valódi, a Kisháros-sziget létezik. A két összefüggő félsziget közül a nagyobbik a 86 hektáros Háros-(régebben Fácános)sziget, a kisebbik a kb. 3 hektárnyi Hunyadi-(régebben Mészáros)sziget. A félszigetek területéhez tartozik a hárosi honvédség mintegy 10 hektáros ún. "kivett" területe.

A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter döntése érteimében a Háros-szigeten található természeti értékek megóvása országos érdek. A védetté nyilvánítási eljárást a területileg illetékes Budapesti Természetvédelmi Igazgatóság folytatta le, és 1993 őszétől országos jelentőségű természetvédelmi területté minősítette a szigetet. A védettség a Háros-sziget mintegy 45 hektáros területére korlátozódik (I. a mellékelt vázlatot).

A védetté nyilvánítás célja a Háros-sziget értékes növény- és állatvilágának, tájképi értékének és háborítatlanságának megóvása, valamint ezen természeti feltételeknek a tudományos kutatás és oktatás számára történő biztosítása.

A Háros-sziget kultúrtörténetéből

A sziget az 1838. évi nagy árvíz következtében elpusztult Al- és Felháros Csepel-szigeti községtől kapta mai nevét. Régebben Szigetszentmiklóshoz tartozott és Fácános-szigetnek nevezték, utalva a nagy számban itt élő madárfajra.

Az 1838-as árvíz után folyamszabályozási munkálatok kezdődtek. Az 1911. évi szabályozás következtében a sziget félszigetté vált. Ekkor a zátonyokat megszüntették, a partvonalakat kiegyenesítették és a szigetek Kis-Duna felöli részét feltöltötték. Ma a szigeteket a jobbparti szárazföld felé a kis-dunai holtág határolja. A területet közigazgatásilag is Budafokhoz csatolták.

A sziget északi részén az 1920-as évektől hajógyárat kezdtek építeni, amelynek befejezését a nagy gazdasági világválság végleg meghiúsította. Helyére 1928-tól a magyar honvédség települt, amely azóta is folyamatosan az egész terület tulajdonképpeni gazdája, kezelője.

A területen a háború éveiben -- majd utána is -- katonai raktárt működtettek, és kiképzőbázis is volt. A sziget az ötvenes években juhlegeltetésre szolgált, és fakitermelést is végeztek az erdőben. A hatvanas években üdülőtelepet terveztek a sziget déli részén, és a területet egy -- ma is meglevő -- betonkerítéssel osztották meg.

Középkori események

A tatárjárás után, 1264-ben IV. Béla a Háros-szigeten -- akkor Csőt-szigetnek nevezték -- az aszkétikus premontrei rendi szerzetesek számára monostort alapított. Ezt a rendházat Szent Eustachius tiszteletének, emlékének, kultuszának ápolására szentelték. Eustachius Trainaus császár kegyetlen, keresztényüldöző hadvezére volt, aki egy csodálatos látomása következtében kereszténnyé lett, majd hitéért mártírhalált halt. Az egyház szentté avatta őt és terjesztette kultuszát.

A monostor jelentőségét mutatja, hogy 1274-ben itt tartózkodott -- udvartartásával együtt -- IV. László király is a tétényi országgyűlés időszakában. A monostort és birtokait 1482-ben Mátyás király a pálos szerzetesrendnek adományozta.

A monostorban a szerzetesek imádkozással és munkával -- többek közt szőlőműveléssel -- töltötték idejüket ugyanúgy, mint ahogy az Árpád-kortól szőlőműveléssel foglalkoztak a szigettel szemben, a budai oldalon települt szegényes Csőt falu -- amelyről a sziget akkori nevét kapta -- lakói is. Az egykori szőlőkultúra évszázados elvadulása formálta a sziget mai páratlan természeti megjelenését.

A monostort a faluval együtt 1526-tól a törökök sorozatos támadásai pusztították el. A falu sem éledt újjá soha többé, a monostornak még a romjait is belepte az enyészet. A védettség kiváló alkalmat teremt a kutatásra, az eltemetett romok feltárására, az egykori élet tudományos rekonstruálására.

A védetté nyilvánítás előzményeiből

A szigetek védetté nyilvánítására 1970-től több kísérlet is történt, de a Háros-sziget elején lévő honvédségi alakulat miatt ezek a kísérletek rendre meghiúsultak. A honvédség jelenléte és védelme azonban a szigetek "őserdő" jellegének kialakulását is elősegítette.

1989-ben megalakult a Zöld Jövő Környezetvédelmi Egyesület. Célul tűztük ki -- többek közt -- részvételünket az ország természeti kincseinek megóvásában. 1990-től az egyesület elnöke -- dr. Mészáros Péter országgyűlési képviselő -- révén ismét elindítottuk a szigetek védetté nyilvánításának kérelmét a Tétényi-fennsík védetté nyilvánításának javaslatával együtt. 1991 októberében kézhez kaptuk dr. Für Lajos, akkori honvédelmi miniszter levelét: "...a természetvédelmi terület kezelői jogáról a Honvédelmi Minisztérium lemond". Elhárult tehát a legfőbb akadály a védetté nyilvánítás elől.

Ennek a páratlan világritkaságú területnek a tudományos felmérését, botanikai és zoológiai feltérképezését -- a Háros-szigetek életében első ízben -- egyesületünk tűzte ki célul, és az általunk megbízott tudósok tevékenységét anyagi eszközökkel finanszírozzuk.

A tudományos felmérésen túlmenőleg több alkalommal és módon léptünk a védetté nyilvánítás érdekében. Kiadványokat készítettünk, konferenciákat szerveztünk, lakossági mozgalmat indítottunk "a Háros-szigetek és a Tétényi-fennsík védelme" címen, valamint képeslapsorozatot adtunk ki a szigetről.

A védetté nyilvánítás a sziget életének utolsó órájában történt.

1970-től, a védetté nyilvánítás kísérletének kezdetétől az akták követhetetlenül a hivatalokat járták, az íróasztalok mélyén pihentek. A méltatlan huzavona és késlekedés erőteljesen közrejátszott a sziget "hasznosítási" -- ezáltal mint természeti érték elpusztításának -- kísérleteiben.

Megemlítem csupán -- felsorolásukra nincs módom -- a merényletek sokaságából a legveszélyesebbeket a legutóbbi évekből, amelyek mind a sziget hasznosítására, betonba fullasztására, az őserdő irtására irányultak: a sportpályák építésétől a konténerkikötő létesítéséig, a motelektől az őslénytani múzeum létesítéséig. Egy jachtkikötő építésének terve és egy vadásztársaság megjelenése is veszélyeztette a természeti értékeket.

Egyesületünk oktatási és információs központja évek óta -- szakképzett ornitológus vezetésével -- "madársulit" működtet és finanszíroz. A természettel és a madárvilággal ismerkedő diákok hozták 1992 őszén a döbbenetet keltő hírt: a védetté nyilvánítási eljárás alatt álló Háros-szigetre a dunai holtöböl kotrásából származó iszapot és kavicsot szórnak, a kisháros-szigeti erdő egy részét pedig kiirtották.

A védetté nyilvánítás veszedelmes ellenfeleinek a főváros egyes városrendezési illetékeseit tartottuk, akiknek régóta dédelgetett terveik voltak a szigetek "Margitsziget típusú" rendezésére. Szerencsére a kerületi önkormányzat egyetértett a védettségben egyesületünkkel.

Az egyesületet törekvéseiben főként a testvérszervezetek támogatták -- a Magyar Erdőrezervátum Alapítvány, a Városvédő Egyesület, a Levegő Munkacsoport -, de valamennyi környezet- és természetvédelmi szervezet segítségét élvezzük. A Hárosokat a természet templomainak tartjuk, amelyekhez csak áhítattal és tiszta szándékkal szabad közeledni.

Ezek a szigetek mint természetes állapotú ártéri liget-erdők többé-kevésbé érintetlenül átvészelték az ókor, az új- és legújabbkor diktatúráit, és sajnos éppen a várt demokratikus jobb kor küszöbén kerültek végveszélybe. A gépesített és gátlástalan természetrombolás időszakában élünk. Döbbenettel értesülünk arról is, hogy a teljes budapesti Duna-szakaszon, Óbudától kezdve -- pénzéhes vállalkozók, erkölcstelen vállalatok, hivatalok -- megszállottan és büntetlenül irtják az ártéri erdőket, kihasználva a mai gazdátlan, átmeneti állapotokat, a már nem érvényes, még nem érvényes jogszabályokat. Újjászületik-e Krisztus, aki kötéllel veri ki a kufárokat a természet templomából?

Botanikai és zoológiai értékek

Az egykori Csőt-szigeten a török támadásokkal megszűnt emberi élet helyett újfajta élet sarjadt, új fejlődés indult meg: az emberi beavatkozástól többé-kevésbé mentes, háborítatlan, önfenntartó életközösségeknek, az ősi társulások nagy dominanciájú, természetes fajainak, vagy azok kísérőinek, a különféle gyomfajoknak és adventív (az emberi kultúrából kiszabadult) növényeknek a természetes vegetációja. Az évszázados elhagyatottságban egyedülálló növény- és állattársulások születtek.

A védettség lehetőséget biztosít a vegetációs állapot felmérésére, az ártéri növény- és állatvilág -- egyedülálló lehetőségként a rovarvilág -- életének tanulmányozására, a régvolt növényfajok és ezek változatainak felderítésére. pollenkutatásra, a géntartalékok feltérképezésére stb.

Trópusi őserdőre emlékeztet

A sziget távolról ezüsttel koszorúzott ovális földterület. Az ezüst az ősi pannon füzes, amely a part mentén koszorúba fonja a két kilométer hosszú és deréktáján kb. hétszáz méter széles szigetet. Nagy számban élnek itt az ősi ártéri élővilág társulásainak utolsó, különösen értékes és megmentésre érdemes maradványai, ritka és védett növény- és állatfajok.

A terület nagy részét természetes állapotú füzes, nyáras, tölgyes ártéri erdő borítja, szinte áttörhetetlen, sűrű aljnövényzettel. A vadszőlő, a hamvas szeder és a komló messze elágazó liánjai sűrűn beszövik a területet. Az erdő csak az évtizedes útvonalakon járható. Az ösvények széles tisztásokba torkollnak, melyeket körbefognak a sziget uralkodó fái, a hatalmas, vastag törzsű fehér nyárfák. És mindenütt, mindenütt vadszőlő. A késő nyárban tobzódnak a színek.

A hazai flóra szempontjából legjellemzőbb és az országban sehol másutt fel nem lelhető különlegesség, hogy a vadszőlő mindenütt felkúszik a hatalmas nyárfákra, onnan leomolva indáival óriási függönyöket, sátrakat, szőlővízeséseket, áttörhetetlen növényfalakat alkot. A szőlő-hibridek az ősi és védett ligeti szőlő (a vitis sylvestris, amelyet minden szőlő ősének tekintenek) és az amerikai eredetű parti szőlő (vitis riparia) kereszteződéséből jöttek létre.

A kép trópusi őserdőre emlékeztet. Színek és formák ragyogó kavalkádja. Minden tisztás más és más, a csúcsíves szőlőgótika egyéni remeke, szőlőindákból font, levélfreskóval borított templomi hajó, vagy inkább csúcsíves cseppkő-barlang, vagy összhatásában inkább gótikus katedrális.

A sziget közepén természetes tó, valójában vízmosás, amely a Duna magasabb vízállásakor fakadó vízzel telik meg. Partján őzlábnyom, a tóban pezseg a vízi élet. Utunkat harkálykopogással színezett madárkórus kíséri. Érdekes és változatos a sziget madárvilága, mintegy ötvenfajta madár fészkel itt, közülük igen sok védett.

Az ösvényt magányos óriásfák vigyázzák, egy-egy kocsányos tölgy, venic szil, fehér fűz, magas kőris, vagy egy-egy alacsonyabb tatár juhar. Lábunk előtt gyíkok villannak, az erdőben menyét, nyúl, fácán tanyázik. Talán ezt az utat járta be kíséretével annak idején IV. László király is. Az erdő akkoriban volt igazán dús, gazdag ligeterdő, de akkor még a fákat nem fonta be a vadszőlő. Most amerre haladunk, a szőlőindák változatos bástyafalai, a liánok hullámzó tengere, a szőlősátrak, kunyhók kempingerdeje kíséri utunkat. Itt él még valahol az ősi ligeti szőlő néhány utolsó példánya is. A szőlősátrak alatt pedig különösen pazar gazdagságban szaporodtak el és élnek különböző rovarféleségek, közösségek. A tudós felmérésekor teljesen új rovarfajokat fedezett fel.

Az útról letérve a térdig, derékig érő liánhálón és cserjeszinten keresztül törünk a sziget legmagasabb délkeleti pontja felé. A bodza, som, galagonya, a csíkos kecskerágó, a kányabangita és a juharfélék cserjerengetegét a széles levelű salamonpecsétes, szedres, gyöngyvirágos foltok színezik, a tisztásokon zárt állományokban az embernyi magas pántlikafű díszeleg. A gyepszinten a fehér tippan üde, zöld foltjai és több értékes géntartalékot jelentő faj -- a védett nyári tőzike, a sárga nőszirom, a tavaszi csillagvirág -- színes, virágos rétté változtatja a tisztást. A kiterjedt vadcsalános és járhatatlan területeket kerülgetve végre elérjük a sziget legértékesebb, keményfás tölgy-szil-kőris ligeterdejét. Ide a folyó csak magasabb árvizek idején önt ki. Az ilyen típusú erdő rendkívül ritka hazánkban, méltó a fokozott védelemre.

A sziget a felsorolt növényeken túl is gazdag tárháza az ősi növénytársulásoknak. A partmenti iszap élővilága titkokat rejt, a páfrányos, sásos természetes társulásairól még szinte semmit sem tudunk.

A jövő rezervátuma

A sziget védetté válása egyesületünk eddigi sikeres tevékenységeinek egyik koronája, de minden segítőnknek és természetet szerető és védő embernek sikere, öröme. Az országos jelentőségű védettség deklarálása csak az első lépés, mert a sziget páratlan természeti értékei a területnek a legmagasabb védettséget biztosító erdőrezervátumkategóriába sorolását követeli meg. A Magyar Erdőrezervátum Alapítvány szakemberei máris kijelölték a jövendő rezervátum -- egyben az első budapesti bioszféra-rezervátum -- ún. magterületét és a pufferzóna határait.

A legközelebbi jövőben a védettséggel kapcsolatos gyakorlati feladatok sokaságát kell megoldani: a terület valóságos háborítatlanságának a biztosítását, jogtalan behatolás elleni védelmét, a holt-öböl kotrását, mélyítését, kerítésépítést, természet-őrök beállítását stb., az élővilág gondozásával, a tudományos feltáró és oktató munka, valamint a látogatottság feltételeinek megteremtésével kapcsolatos feladatokat.

A Zöld Jövő Egyesület társadalmi ellenőrzési jogot kért a szigetre. Kapcsolatban vagyunk olyan természetbarát- és horgász-szervezetekkel, amelyek a fenti feladatok megoldásához gyakorlati segítséget adnak, de mindezeken túl anyagi támogatókra, pénzügyi segítségre is szükség lesz.