Bocz Beáta

A szőrlabdától a szőnyegig

Az iparművészeti főiskola szövőszakos hallgatói idei nyári gyakorlatukon egy lassan feledésbe merülő mesterség fogásaival ismerkedtek meg.

A helyszín Újlőrincfalva (mielőtt elindultunk, hosszas keresgéléssel találtuk meg a térképen), egy pici falu, nem túl messze a Tisza-tótól. A ház, amely otthont adott, hagyományos elosztású parasztház volt, a konyhában búbos kemencével, az épület mellett pajtával és hangulatos nyitott színnel, ahol több felvetett szövőszék is várta a munkára éhes hallgatókat. Az udvarban is bőven akadt hely, melyet egykettőre benépesítettünk sátrainkkal.

Bőséges volt a kínálat, mivel is foglalkozzunk: nemezkészítés, fonás, szövés, varrás -- akár egy teljes nyarat is eltölthettünk volna. Újdonságnak leginkább a nemezkészítés számított, ezért erről írok részletesen.

Gyapjúból gyúrt szőrlabdácskával kezdtük az ismerkedést nemcsak ezzel a mesterséggel, hanem egymással is egy kicsit, hiszen különböző évfolyamokról érkeztünk. Évközben a főiskolán ritkán adódik olyan alkalom, amikor a szokásos üdvözléseken és a félévi kiértékeléseken túl valóban odafigyelhetnénk egymásra.

Különböző színű kártolt gyapjúból válogattuk össze a labdának valót. A szappanon és a meleg vízen kívül leginkább a tenyerünkre volt szükség, de arra aztán nagyon. A labdagömbölyítés jópofa mozdulatai már az első nap mindenkit jókedvre derítettek, és ez az alaphangulat elkísért minket a tábor végéig. A labda után kis lapot, képecskét készítettünk. A vékony, fátyolos rétegekre már ki-ki a neki tetsző motívumot is rátehette, azaz rásimogathatta. A tarsoly gyúrása aztán az eleinte még kétkedőket is lázba hozta. Kartonpapírból szabásmintát vágtunk, volt, aki teljesen szokatlan formákkal kísérletezett. Bár a többnapi gyúrástól egyre vékonyabb lett a bőr a kezünkön, elhatároztuk, hogy közös munkát is készítünk. Az együttes szín- és mintaalakítás, na és persze a szőnyegméretű nemez meggyúrása, azt hiszem, mindannyiunk számára maradandó élmény marad.

Esténként közös vacsorák, pizzasütés, tűz melletti szalonnasütés és nagy beszélgetések keretében élveztük azt, hogy voltaképpen nyaralunk. Nem maradt el a környék felderítése sem. Fürdés a Tisza-tóban, csónakázás a rejtelmes nádasban, ahol egészen közelről láthattunk gémeket, kócsagot. Vízibiciklivel, békák serege közt, ritkán látható madarakat is megfigyelhettünk, vagy csak a hangjuk árulta el a nádasban megbúvó szárcsát, vízicsibét.

Ez a gyakorlat gyermekkori nyarakat idézett, és talán visszaadta a közösen végzett értelmes munka örömét. Máskor is szükség volna ilyen alkalmakra, hogy ne csak az iskola keretei között találkozzunk és foglalkozzunk szakmai feladatainkkal.