Ez az írás megismertet bennünket egy ökoház építésével és fenntartásával. Eredetileg, teljes terjedelmében a bajorországi evangélikus egyház ajánlásainak részét képezte, arra vonatkozóan, hogyan kell egyházi épületeket (templomot, paplakot, közösségi termet, kórházat) építem. Lelkészlakást hőszigeteléssel, napkollektorokkal, esővíz hasznosítással, komposzttal, biotóppal, télikerttel és odúkkal, szélfogóval és válogatott hulladékgyűjtéssel -- ahogy a mellékelt kép is mutatja. Kőkerítés, fakapu, bicikli, s hozzá a felirat: Kívül-belül teremtésbarát.

Valamennyit meg kell építeni, fel kell újítani és meg kell őrizni. A szó igazi értelmében szükség van jó "háztartási szemléletre", melyhez az ökológiai szempontok is elengedhetetlenek. Az építőanyagtól kezdve az energiaellátáson keresztül az armatúrákig és a tisztítószerekig mindennek a lehető leginkább az ember és a teremtés által elviselhetőnek kell lennie.

Minden egyes új épület a természet egy részét szorítja ki. Építéséhez természeti kincseket használunk föl, s ezeket egy napon hulladékként vagy építési törmelékként visszük vissza a természeti körforgásba. Minden egyes épület a környezet óhatatlan megterhelését is jelenti. Ezt olyan alacsony szinten kell tartanunk, amennyire lehetséges. Ennélfogva: a gazdaságosság, a célszerűség és az esztétika szempontjai mellett a környezetbarát építkezésre is gondot kell fordítanunk. Itt nemcsak az emberi egészségre gondolunk, hanem a Teremtésnek mint egésznek a megőrzésére is. A továbbiakban arra kell törekednünk -- ha ez lehetséges, a természet adta példát követve --, hogy az anyagok körforgását bezárjuk, amilyen gyakran csak lehetséges.

-- lehetőleg a legegészségesebb anyagok kiválasztása;
-- környezetkímélő anyagok alkalmazása, amelybe beleértendő azok előállítása és végső elhelyezése;
-- a nyersanyaggal és az energiával való takarékos bánásmód;
-- környezetünk takarékos beépítése;
-- a károsanyag-kibocsátás és hulladékok képződésének kerülése;
-- a természetvédelem figyelembevétele -- mind otthon, mind világszerte.

Hogyan ültethetjük át azonban ezeket a célokat építkezéseink különböző fázisaiba? Ehhez kívánunk néhány ötlettel szolgálni.

A tervezés fázisa

Már épületeink tervezésénél eldől a környezet jövőbeli megterhelése. Ha a lakótereket a napos oldalra nyitjuk, passzív módon használjuk föl a napenergiát -- anélkül, hogy külön technikai berendezések kellenének. A mellékhelyiségek az északi oldalon mint hideg elleni tompítók jönnek számításba. A pince ne merüljön be a talajvízbe, különben a talajvizet alagcsövezéssel le kell süllyesztenünk. A pincében elhelyezett WC-hez egy energiazabáló zagyszivattyú kell, különösen akkor, ha a szint mélyebben van, mint a csatorna csatlakozása. A tető és a falazat sokféle ki- és beugró szárny nélküli, zártabb formája kisebb hűtési felületet jelent. Az erkélyek ugyanígy mintegy hűtőbordákat képeznek, ha az épülethez betonozzuk.

A legnagyobb széndioxid-forrásokat elemző statisztika szerint a közlekedés károsanyag-termelése és így energia-felhasználása is nagyobb, mint a háztartásoké. Erre gondolnunk kell épületeink helyének megválasztásánál. A napi bevásárlásokhoz vezető rövid út -- lehetőleg gyalogos távolságban -- és a tömegközlekedési eszközök jó elérhetősége megannyi autókázástól mentesít.

Energiafelhasználás -- energiatakarékosság

Az épületeinkben fölhasznált energia kereken 40 százalékát fűtésre fordítjuk. A fa, a szén és az olaj szűkösen előforduló nyersanyagok. Elégetésükkor környezetre ártalmas anyagok keletkeznek.

A Nap ereje

Elvileg elegendő lenne a Nap ereje ahhoz, hogy ellásson egy jól hőszigetelt házat energiával. Ehhez sajnos még máig sincs meg a kiérlelt technológia. A napenergia kihasználására szolgáló aktív rendszerek mindenekelőtt megfelelően megtervezett új épületeknél ígérnek sikert. Bár a napenergia passzív fölhasználása üvegfalazat vagy télikert formájában energia-megtakarítást eredményezhet, azonban a mi szélességi fokunkon egy ház összenergia-szükségletét nem tudja fedezni.

Energiahordozók

Előreláthatólag a későbbiekben is rá leszünk szorulva a fosszilis energiahordozókra. A földgáz kémiai összetétele folytán kevesebb káros anyagot termelve ég el, mint például a fűtőolaj vagy a szén. A távhő akkor előnyös, ha ipari berendezések és erőművek hulladékhőjére alapszik. A fűtés mellett áramot is szolgáltató törpe blokkfűtőművek nagyobb lakóépületek és telepek esetében célszerűek. Az áramot mint energiahordozót kár fűtésre használnunk. Környezet-károsítása attól függ, milyen módon állították elő az erőműben. Az erőműben fölhasznált elsődleges energia 70 százaléka megy veszendőbe az átalakítások és az átvitel során. A napenergiát szintén fölhasználhatjuk közvetlenül áramtermelésre (fotoelektromos hatás). Ilyesfajta berendezések gazdaságossága már régóta nem lenne kérdéses "tisztességes" energiaárak mellett. A hőszivattyúk, amelyek a szennyvíz, a talajvíz, a föld vagy a levegő hőjét használják ki, igazából nem váltak be a tartományi egyház kísérleti objektumaiban: elsődleges energia-fölhasználásuk nagy, a hőelvonás esetleg károsíthatja a környező természetet.

A fűtés hőátadása

A fűtés során keletkezett hő egyrészt sugárzás, másrészt légáramlás (konvekció) formájában jelentkezik. Az ember akkor érzi jól magát, ha a fűtés legalább a hő 45 százalékát sugárzás formájában és legfeljebb 45 százalékát konvekcióval közli. A konvektoros fűtőtestek a levegőt melegítik, amely a bordáik között fölemelkedik és hideg levegőt szív maga után. A térben keletkező légforgás port és káros anyagokat ragadhat magával és kiszárítja a nyálkahártyákat. A hősugárzók a falakat, padlókat és mennyezetet melegítik föl, a tér levegője ugyanakkor hideg marad. Ezáltal érthető a padlófűtés és a cserépkályha kellemes melege. A bordás fűtőtestek -- az ún. radiátorok --, továbbá a kompakt fűtőtestek a hősugárzó és melegítő eszközök közötti kompromisszumnak tekinthetők. Tartózkodási helyiségekre és lakószobákra radiátoros, alacsony hőmérsékletű rendszerek jelentenek gazdaságos és a teremklíma szempontjából jó megoldást. Az energiafölhasználást a fűtőtest fajtája alig befolyásolja.

Ezzel szemben a hőtermelő egységek igen! Öregebb központi fűtéses rendszereknél nagy veszteségek keletkeznek a füstgáz miatt, a kazánban és a melegvíztárolónál. Ha egy túlságosan elöregedett fűtőkazánt egy modern, alacsony hőmérsékletű kazánra, illetve, ha lehetséges, égéshő-kazánra (Brennwertkessel) cserélünk le, a hatvanas években normálisnak vett 70 százalékos hatásfokot a ma elérhető 90 százaléknál nagyobbra, csaknem 100 százalékra növelhetjük. Mivel ekkor nincs szükség nagy ráfordításra, korábbi építményeinknél gyakran ez jelentheti a füstgáz mennyisége csökkentésének és az energiatakarékosság leghatékonyabb módját.

A vezetékek szigetelése

A fűtéscsövek jó hőszigetelése éppígy fontos a jó energia-kihasználás miatt, főleg akkor, ha a vezetékek falon belül futnak. A pincében található, rosszul szigetelt vezetékek könnyen feljavíthatók modern kész szigetelőköpenyekkel.

Egyedi fűtés

Bár az egyes olaj-, gáz- vagy széntüzelésű kályhák a használat során takarékosabbak, mint a központi fűtés, azonban tekintetbe véve a füstgázoptimálást és az egyenletes hőleadást, illetve -- eloszlást, hátrányba kerülnek egy modern melegvizes központi fűtéses rendszerrel szemben.

Elektromos fűtés, templomfűtés

Az árammal mint energiahordozóval kapcsolatban már említett megfontolások és a magas üzemeltetési költségek alapján az elektromos fűtést nem tekintjük követendőnek. Más fűtési lehetőség nélküli kis templomokban azonban elektromos padfűtésre vagyunk utalva. Ezeket csak arra szánták, hogy az ülőhely környékét melegítsék, s ne pedig az egész templombelső levegőjét, ugyanis ez túlságosan drága lenne. Nagyobb templomokban lég- vagy padlófűtés a célszerű, amelyek nem idéznek elő erős áramlást. Amennyiben a helyiséget állandóan temperálnunk kell, fordítsunk gondot a kielégítő hőszigetelésre, mindenekelőtt a tetőtérben.

Szabályozó berendezések

Az időtől függő szabályozási lehetőséggel, éjszakai üzemmódra váltással, a fűtőtesteken termosztát-szeleppel ellátott fűtőrendszerek, amelyek adott esetben a különbözőképpen használt, egymástól elkülönülő helyiségeket külön fűtőkörrel fűtik, nagy lehetőséget jelentenek az energiatakarékosságban -- lehetővé teszik a fölösleges fűtés elkerülését.

Melegvíz-felhasználás 

A melegvíz-igény csökkentését modern szerelvények, rövid vezetékek (állandó melegvíz-körforgás nélkül) és jól szigetelt melegvíztárolók segítik elő. A fürdőkben zuhanyozók létrehozásával minden esetben érzékelhetően csökkenthető a melegvízfogyasztás. A vízmelegítés és a fűtés szétválasztása elsősorban több lakóegységes, nagyobb épületekben érdekes. Így a hűlési veszteségek kisebbek lesznek. Állandó felügyelet, különösen a vízmelegítő helyek rendszeres vízkövetlenítése sokat segít az energiatakarékosságban.

Hőszigetelés

A teljes épület következetes szigetelése sok energiát takaríthat meg. "Az energiatakarékosság alfája és omegája a hőszigetelés!" A legfontosabb épületelemek, amelyek hőszigetelése az energia megtakarításának lehetőségét hordozza: a külső falazat, a fűtés nélküli tető- és pincehelyiségek burkolata, a beépített tetőtér burkolata, az alápincézetlen szobák padlózata. Különösen figyelnünk kell a gyenge pontokra, az úgynevezett hőhidakra. Önmagában már jó hőszigetelő a könnyű vagy a soklyukú téglából vagy hasonló anyagból készült falazat. Mészhomokkő, terméskő és beton esetén járulékos szigetelésre van szükség. A belső hőszigetelő réteg épületfizikai szempontból kedvezőtlen, ugyanis ekkor nem lehet kihasználni a fal saját hőtároló képességét, ugyanakkor a hőhidak a legtöbbször elkerülhetetlenül kialakulnak. Egyes esetekben (exponált/kevésbé használt termék) lehet értelme.

Öregebb épületek hővédelme

A korosabb épületek hőszigetelése a maiakénál sokszor rosszabbnak tekinthető. Ezért különösen fontos egy esetleges felújítás során a hőszigetelés, ezt azonban valamilyen épületfizikai okból vagy műemlékvédelmi szempontból nem lehet mindig optimálisan végrehajtani. Meglévő épületek utólagos hőszigetelése legalkalmasabban egy nagyobb karbantartási munka során végezhető el.

Nedvesség

Az épületek hőszigetelése és nedvességháztartása egymástól függ. A szigetelőréteg elrendezése és épületfizikai szempontból helyes kivitelezése az itt fölmerülő kérdés. Kérje ki ezért mindig egy szakember tanácsát. Az egészségügyi szempontból korlátozás nélkül alkalmazható szigetelőanyagokról az alábbiakban olvashatnak.

Ablakok

Az ablakok egyfelől hozzájárulnak a napenergia kihasználásához, másfelől azonban az épület burkolatában a hőszigetelés szempontjából gyenge pontokat jelentenek. Az egyszeres ablakokat ennélfogva ne közönséges üveggel, hanem különleges hőszigetelő üveggel lássuk el. A dupla ablakok -- ide tartoznak a zárt vagy dobozablakok -- jobb hőszigetelők az ablakszárnyak közötti vastagabb légréteg miatt. Ilyesfajta régebbi ablakoknál megfontolandó a huzat elleni jobb tömítés.

A zsalugáterek csökkentik a hőkisugárzást, ha éjszakára behajtjuk. A redőnyök ugyanezen hatást érik el, azonban a redőnyszekrények a hőszigetelés gyenge pontját jelentik.

Szellőzés

Az egészséges szellőzés ellenőrzött ablakszellőzést jelent. Hogy miképp kivitelezzük ezt, azt az "Épületek használata" c. fejezetben láthatjuk. A központi szellőző berendezések lehetővé teszik, hogy az elszívott levegő hőtartalmát részben visszanyerjük. Hiányos felügyelet mellett azonban elporosodhatnak (baktériumtenyészet), és több energiát igényelnek. Ilyesfajta berendezések mindenesetre számításba jöhetnek nagyobb épületeknél.

Építőanyagok

A ma kereskedelemben kapható anyagok sokféleségét már maguk az építészek sem tudják áttekinteni. Szinte naponta fejlesztenek ki új anyagot, amelynek egészségügyi hatásait gyakran csak évekig tartó vizsgálatok után tudnánk megítélni. Általánosan elfogadható a következő alapszabály: Minél természetesebb egy építőanyag, annál kevésbé károsíthatja egészségünket.

Vannak azonban kivételek, mint például bizonyos kőzetek természetes radioaktivitása vagy a természetben előforduló veszélyes azbeszt. Ámde: a mérgek, például a fakonzerváló szerekben, festékekben, ragasztókban és műanyagokban csaknem kizárólag a kőolaj mint nyersanyag kémiai átalakításával keletkeznek. Ezzel újabb furcsa helyzet áll elő. Szemléljük meg még egyszer a körforgást bemutató két vázlatot. A természetes építőanyagok a természetes körforgáshoz kötődnek, mivel használat után szétesnek vagy szétmállanak. A kőolaj fölhasználása ezzel szemben egyirányú utca, mivel a termékek elpusztíthatatlan szemétként kerülnek a lerakóhelyre, vagy pedig az égetőkben hosszú élettartamú bomlási termékekké alakulnak, és füstgázként az atmoszférába jutva finoman eloszlanak. Az ökológiai ítélethozatalhoz azonban további szempontokat is figyelembe kell vennünk: az előállításhoz szükséges elsődleges energiaigényt és károsanyag-kibocsátást, a regenerálhatóságot, az újrafelhasználhatóságot és olyan további tényezőket, amelyek befolyásolják az építőanyagok szállításának energiaszükségletét.

Fapadlózat

A parkettából, deszkából vagy forgácslemezből készített padlózatok ismeretesen környezet- és egészségbarát termékek, de csak akkor, ha az ipari gyártás során nem kezelték őket káros anyagot tartalmazó páccal vagy fehérítőszerrel. Leginkább formaldehid-mentes fehérenyvvel ragasszuk, a fát hagyjuk kezeletlenül, viaszoljuk vagy keményolajjal impregnáljuk. Káros anyagtól mentes, vízbázisú lakkal fényesítsük, ennek tartósságát újabban javították. A födémgerendákon nyugvó fapadlózat járás közben rugózik, ezáltal kíméli az ízületeket és a gerincet.

Kerámialapok

A kerámialapok általában finomra őrölt, természetes ásványok keverékéből készülnek, amelyeket magas hőmérsékleten megfelelő energiaráfordítással égetnek ki. Az egészség szempontjából kedvezőtlen, hogy hideg felületet adnak, és nem szigetelnek. Nagyon igénybe vett felületnél azonban ideális megoldás.

Természetes kőlapok

A természetes kőlapok épp ilyen tartósak. A víz- és kopásálló anyag rendkívül kemény burkolatot ad. Hőtároló képessége miatt padlófűtés fölötti burkolatnak és üveghomlokzat mögött a napenergia tárolására alkalmas.

Linóleum 

A linóleum lenolajból, természetes gyantákból (ólom- és kadmium-mentes), pigmentekből finomra őrölt fa- és parafalisztből és gyapotalapzatból áll. Az anyagot káros alkotórészektől mentesnek tekinthetjük.

Parafa

A parafát a paratölgy kérgéből nyerik. Újabban a dugónak való parafát és a parafahulladékot is összegyűjtik és földolgozzák. Nem vetemedik, hő- és hangszigetelő, sokféle kémiai anyagnak ellenáll, nem szálkásodik és nem töltődik fel elektrosztatikusan. A burkolólapok ragasztóval összepréselt parafareszelékből készülnek. Viaszos felületvédelmet igényelnek, esetleg poliuretán bevonatot kapnak -- vagy sajnálatosan még előfordul, hogy pévécével rétegezik. A Cardol ragasztóval készült termékek nem tartalmaznak formaldehidet és fenolt. A parafaburkolatot az aljzathoz kell ragasztani. Kerülni kell a műgyantás ragasztókat, erre a célra is vannak természetes gyantaalapú parafaragasztók.

Műanyag burkolatok

A műanyag burkolatok legtöbbször PVC-ből állnak. Klórt és adalékokat, például pigmenteket, lágyítókat és nehézfémtartalmú stabilizátorokat tartalmaznak. Egymástól független vizsgálatok szerint mintegy 60 kémiai anyagot párologtatnak ki magukból. Ezek közül néhány rákkeltő hatású lehet. A káros anyag kibocsátása csak évek múltán csökken. A régi PVC-burkolatok eltávolításánál fölmerül a végső elhelyezés kérdése. A PVC veszélyes hulladéknak számít: kb. egymillió év alatt bomlik el a szemétben.

Gumi

Ma már szintetikus gumiból gyártják a korábban természetes kaucsukból vagy latexből készített gumiburkolatokat; itt is figyelembe kell vennünk a káros anyagok okozta terhelés mértékét.

Fa

A fa biztosan a legsokoldalúbb épületanyag, fölhasználása növekszik, és könnyen meg lehet tőle szabadulni. Szárazon kell tartani, vagy ha az időjárásnak kitett helyen van, lehetővé kell tenni, hogy gyorsan kiszáradhasson. A beépített faanyag nem bocsát ki káros anyagokat, a térség melegét és nedvességét kiegyenlíti, ha a felületét természetesen hagyjuk. Belső térben soha nem kell favédő szert alkalmaznunk.

Faszerkezetű anyagok

Mindenesetre ma a fát leginkább farostlemezzé dolgozzák föl. Ekkor a forgácsot, szálakat és rétegeket több-kevesebb káros anyagot tartalmazó ragasztóanyaggal erősítik egymáshoz. Egy 20 mm vastag puhafa rostlap négyzetméterenként 5 g ragasztóanyagot tartalmaz, a törmeléklap 200 grammot, a pozdorja lemez 2 kg-ot! A cement- és magnéziumkötésű lapok nem számítanak ide. Az asztalos-, a fahulladék, a rétegelt és enyves lapok is tartalmaznak valamennyi ragasztót. Bútor vagy panel és lábazat készítésének céljára a pévécével bevont forgácslapok épületbiológiailag borzalomnak számítanak.

Szigetelőanyagok

Az épületek hőszigeteléséhez szükség van szigetelőanyagokra. Az ásványgyapot jó tulajdonságokkal rendelkezik és éghetetlen. Mivel a hőszigetelés egyben a tűzvédelmet is jelenti, ezt az anyagot gyakran használják. Üveg-, kő- és salakgyapot formában ismeretes, szálasanyag vagy paplan formájában. Érintésre és beépítés közben finom szálacskákra töredezik, s ezeknek újabban az azbesztszálakhoz hasonló rákkeltő hatást tulajdonítanak. Az ásványgyapotokat ennélfogva a belső terekben kerülni kell, vagy légzáró burkolattal építsük be.

Habosított műanyagok

A "Hungarocell" jellegű habosított műanyagok az előállítás után folyamatosan mérgező sztirolt bocsátanak ki magukból. Az ásványgyapotoknál ajánlott elővigyázatossági intézkedésre van szükség. Ugyanez érvényes a poliuretánból készített lapokra és szórt felületekre, ugyanis ebből allergén izocianát szabadul föl. A műanyagból készült tárgyak legnagyobb veszélye abban rejlik, hogy esetleges tűznél rendkívül mérgező füst keletkezik. A veszélyeztetett ózonrétegünkre való tekintettel el kellene utasítanunk minden olyan habosított műanyagot, amelyet még fluor-klór-szénhidrogénekkel habosítottak föl.

Természetazonos szigetelőanyagok

A tényleges szigetelési igények kielégítését a természeteshez közelálló szigetelőanyagokkal kellene megvalósítanunk. A parafának néha erős szaga van, azonban nem káros. A parafa-granulátumot hevítéssel pelyhesítik, és saját természetes enyvével lapokká préselik. Az ilyen sütött parafalapok hatékonyabb hőszigetelők, mint a természetes anyag. A "kis tisztaságú" megjelölés a mesterséges ragasztóanyag nélküli lapokra vonatkozik. A nagymértékben fölhevített parafa azonban rákkeltő benzpirént bocsáthat ki.

Cellulóz

A cellulóz szálasított használt papírból készül, a legolcsóbb természetes szigetelőanyag. Folyékony anyagként kapható, és alkalmas arra, hogy üregeket is kitöltsünk vele.

Farost

A farostlapok nem igazán jó szigetelők. Faforgácsot és falisztet kevernek össze, és a saját természetes ligninnel sütik lappá. Csak bitumenmentes farostlemezeket alkalmazzunk. Ugyancsak ajánlott a nádpalló, kókuszszál és birkagyapjú-paplan. Ezeket azonban csak ott alkalmazhatjuk, ahol nincs különösebb tűzvédelmi előírás. Ilyen esetekre alkalmas a vulkáni kőzetekből előállított duzzasztott perlit. A drága, károsanyag-mentes ún. Schüttmaterial csak mértékkel szigetel. Ugyanígy viselkedik a vertagyag, amelyet vízkultúrákban alapként alkalmaznak.

Hangszigetelés

Hangszigetelésre nehéz anyagok alkalmasak. Ezért építenek fagerendás födémet homok-, illetve sitt-töltéssel. Gyakran salakot alkalmaznak hangtompító födémtöltelékként. Ma már tudják, hogy az ipari salak nemcsak radioaktív, hanem sokféle igen mérgező maradványt tartalmaz, amelyek a tereket káros anyagokkal rendkívül megterhelhetik.

Külső falak

A külső falazatnak többféle szerepe van. Nemcsak az épület súlyát hordozza, hanem véd a szél és az időjárás ellen, ugyanakkor szigetel és hőt tárol, csökkenti a zajt. Ezért vagy olyan falazó anyagot alkalmaznak, amely sokféle tulajdonságot egyesít, vagy pedig többféle réteget képeznek ki egymás mellé, amelyek külön-külön megfelelnek egy-egy kívánalomnak.

Falazótéglák

Vályogból vagy agyagkeverékből készülnek. Jól terhelhetők. Könnyű téglákat úgy gyártanak, hogy az égetés előtt a téglába fűrészport vagy sztiropor (= Hungarocell) golyócskákat kevernek, amelyek az égetés alatt elgázosodnak, és az anyagban így hőszigetelő lyukak maradnak vissza. A kész téglák nem bocsátanak ki gázokat. Egy 36,5 cm-es, illetve 49 cm-es téglafal esetén nincs szükség kiegészítő hőszigetelésre, legfeljebb egy időjárásálló bevonatra. A tégla különlegesen jó nedvességet és hőt kiegyenlítő tulajdonságokkal rendelkezik, amely jó hatással van a teremklímára. Ezek az általános jó tulajdonságok más falazó anyagokkal (terméskő, mészhomokkő, kohó- és gázbeton elemek) nem érhetők el.

Faépületek

A Skandináviában és Észak-Amerikában elterjedt faépületekkel rendkívül jó hőszigetelést értek el, azonban a hőtároló kapacitásuk és a hangtompításuk csekély. Ezek az épületek a mi szélességi fokunkon, vidéken és melléképületként szokásosak.

Vasbeton

A vasbeton szilárdsága rendkívül nagy, hőszigetelése viszont igen rossz. A kötőanyaga -- a cement -- nem nedvességkiegyenlítő tulajdonságú. Az épületbiológusok attól is tartanak, hogy az acélszerkezet leárnyékolja a földmágnességet, vagy másfajta mágneses mezőt kelt, ami az ember komfortérzetét ronthatja.

Belső simítás

Belső simításra minden további nélkül alkalmazható gipsz vagy mész. Ez a természetes eredetű gipszre vonatkozik, az ipari folyamatokból nyert gipsz radioaktív. A cementes simítás nem tárol nedvességet, ezért nincs kiegyenlítő hatása a teremklímára; csak külső felületen alkalmazzuk. A kohócement radioaktív, ezért lakóépületeknél a portlandcementet részesítsük előnyben.

Tapéta

A papír- és természetes anyagú tapéták átengedik a nedvességet a simítórétegre. A műanyagalapú tapéták ezzel szemben meggátolják, hogy a simítóréteg nedvességet vehessen föl és adhasson le. Ne alkalmazzunk habosított műanyagot alátapétázás céljára!

Falfestékek kötőanyagai

A falfestékek kötőanyagot, oldószert és pigmentet tartalmaznak. A kötőanyag feladata az, hogy a festéket az alapozáshoz kösse. Korlátozás nélkül alkalmazhatók a természet(azonos) alapúak: lenolaj, kolofónium, csontenyv és kazein. Ámde ezek lassan száradnak, és néha kellemetlen szagúak. A szintetikus úton előállított gyanták (műgyanták) abba a gyanúba keveredtek, hogy rákkeltők. A természetes festékeket gyártók olyan diszperziós festékeket, lakkokat és gyantákat is kínálnak, amelyeket természetes fagyantából állítanak elő. Az oldószer a festékeket folyékonyabbá és szétteríthetővé teszi, s elpárologván a festéket az alapozáshoz köti. A kőolajkémia termékeiből készült oldószerek (benzol, toluol, xilol és más aromás szénhidrogének) kivétel nélkül egészségre veszélyes anyagok. A tesztbenzin és az éteres olajok mint természetes alapú anyagok a környezetet kevésbé terhelik, viszont az egészségre éppolyan károsak. Ezért még a természetes alapú színezékekkel is elővigyázatosan kell dolgozni. Manapság már sok helyen vízzel is tudják a szerves oldószerek nagy részét helyettesíteni, így például a diszperziós ragasztóknál, a vízzel hígított akril lakkoknál és a vizes fényezőszereknél. A gyanták azonban csak akkor oldódnak vízben, ha ahhoz emulgeátorokat adagolunk -- ezek azonban minden bizonnyal az örökítőanyagot (géneket) károsítják.

Pigmentek

A pigmentek a bevonatok színét befolyásolják, és javítják a fedőképességet és a tartósságot. A föld- és növénypigmentek nem mérgezőek, fényállóak és a korábbinál tartósabbak. A nehézfém-pigmentek, például a cink- vagy ólomkromát azonban nagyon veszélyesek az egészségre.

"Környezetvédő" festékek

Olyan bevonat, amely mindent tud, s ugyanakkor nincs káros hatása, ma még nem ismert. A kereskedelemben kapható sokféleségből nehéz választani. Kiindulási pontként a feltüntetett veszélyt jelző szimbólumokra és -- elővigyázattal! -- a "környezetvédő" jelzésekre figyeljünk. Ezek olyan termékeket jelölnek, amelyek kevesebb káros anyagot tartalmaznak, mint a többiek, amelyek ugyanarra a célra készültek. Ennek ellenére még mindig lehet bennük mérgező alkotórész vagy adalék. A károsanyag-tartalom mellett a meszelő anyagoknál a páraáteresztő képesség fontos. Az olcsó diszperziós színezékek olyan műanyagbőrt képeznek, amely a simítóréteg nedvességkiegyenlítő hatását gátolja. A festőszakemberek némelyike újra fölfedezi a régen használ festékeket, például a meszes, illetve az enyves alapú festékeket. Kérjük, érdeklődjön ezek felől! A faablakok bevonásánál gyakran ismét olajlakk festékeket alkalmaznak. Ezek alapanyaga a kence, amelyet lenolajból főzéssel kapnak.

Ragasztók

A ragasztók sokszor tartalmaznak formaldehidet és műgyantát. Az alkalmazási terület szerint lehetőleg újra a vizes alapú, természetes gyantájú diszperziós ragasztót használjuk, amely csak kereken 15 százalék oldószert tartalmaz. A padlószőnyegeket lehetőleg csak kétoldalas szőnyegragasztó csíkkal rögzítsük, így a szőnyeget később könnyedén föl tudjuk szedni.

Favédelem

A favédelemtől a belső terekben -- mint már említettük -- eltekinthetünk. Külső térben a konstruktív favédelem szerint (például takarjuk a fát a közvetlen időjárási hatások elől) építsünk be fát, ezáltal nagyon csökkenthetjük a favédő szerek mennyiségét, esetleg nem is lesz rá szükségünk. A kezeletlen fán napsugárzás hatására szürke védőréteg képződik. A terekbe és a fedélszékbe épített fát esetleg kártevő támadhatja meg. Korábban a legkisebb észlelhető kártételt is rögtön kémiai szerekkel szüntették meg, nem tudatosítva az ezzel járó egészségkárosodás lehetőségét. Igen gyakran a kártevő okozta baj olyan kicsi, hogy alig éri meg a védekezést. Amennyiben a kár nagyobb, kérjünk szakembert, hogy a lehető legkevésbé káros eljárást válassza ki. Gyakran alkalmazható a forró levegős eljárás, amelynek során csupán az energiafogyasztás környezetet terhelő.

A szőnyegek a lépések zaját csökkentik, a térakusztikát javítják és melegítik a lábat. Egyes műszálak káros anyagokat bocsátanak ki. A természetes szálak, mint például gyapjú, a kókusz, a szizál és a gyapot ezzel szemben nem. A természetes szálakat molyoktól, baktériumoktól, szennyeződéstől és az elektrosztatikus feltöltődéstől kémiai szerekkel védjük. Egészségügyi veszély így nem zárható ki. Feltétlenül végrehajtandónak tűnik a moly elleni védekezés. Ügyeljünk a szőnyegek hátoldalára is. Némely műanyag káros anyagokat párologtat ki, míg a juta és a természetes latex nem.

Vízvezetékcsövek

A vízvezetékcsövek befolyásolhatják az ivóvíz minőségét. A korábban alkalmazott ólomcsövek alig fordulnak már elő. Az ólom káros részecskéket bocsáthat a vízbe. Jó lenne, ha rézcsövet sem alkalmaznánk, mivel a víz bizonyos összetétele esetén káros hatású rézionok oldódhatnak a vízbe. A horganyzott vascsövek ajánlhatók minden további nélkül. Ha a víz több mint 10 mg nitrátot tartalmaz literenként, a cinkréteg mérgező nitritté alakíthatja azt. A rozsda-mentes acélcsövek mindenképpen jók, csak drágák. Ezeket ajánljuk, ha nem lehetne horganyzott vascsövet alkalmazni. A műanyagcsöveket ritkán alkalmazzák, mivel táptalajt jelentenek egyes csíráknak és baktériumoknak.

Elektromos szerelékek

Az elektromos szerelékekből származó mágneses terek némely ember közérzetét befolyásolhatják: ekkor elektroszmogról beszélhetünk. Hogy az egészségre gyakorolt hatásokat legalább alvás alatt kiiktassuk, beépíthetünk feszültségmentesítő kapcsolót. Ez gondoskodik arról, hogy a vezetékekben csak akkor legyen áram, ha fogyasztó is be van kapcsolva.

Takarékos világítótestek

Ezek csökkentik a fogyasztást, azonban veszélyes hulladéknak számítanak. Az ökológiai összmérleg ennek ellenére pozitív, és ez alkalmazásuk mellett szól. A szem számára a legegészségesebb fényt az izzólámpák adják. A tér erősebb és takarékos megvilágításához gyakran szükségesek a fénycsövek, ügyeljünk azonban arra, hogy a szem számára elviselhető fajtákat válogassunk össze. A korábbi fénycsöveknél alkalmazott, mérgező anyagot tartalmazó kondenzátorokat már semmiképpen sem szabad alkalmaznunk. A halogénlámpák nem jelentenek semmiféle lényeges energia-megtakarítást.

Belső berendezés

Bútorzat

Amikor minden gondunk a terek egészséges kialakítása, nem tehetjük meg, hogy a belső berendezés fölött átsiklunk. Faszerkezetű anyagokat lehetőleg ne alkalmazzunk bútorok, falak és padlózat burkolására. Az épületbiológusok viaszolt felületű keményfa bútorokat ajánlanak. A régi bútorok készítését tartják példaértékűnek (feszített keretes ajtók, szekrényeknél deszkakitöltéssel).

Függönyök

Laminált forgácslemezre erősített vezetősín helyett inkább farudat alkalmazzunk. A függönyök és a kárpitozás a lehető legkisebb arányban tartalmazzon műszálas anyagot, csak annyit, amennyi a tisztántartást még nem nehezíti.

Bőr

Különleges óvatosságot ajánlunk a bőrbevonatú kárpitozott bútoroknál. A bőrt részben kemikáliákkal kezelik, amelynek következtében rendkívül mérgező pentaklór-fenolt párologtat ki magából.

Szeméttárolás

A házi szemét elkülönítése igen fontos. Ezt megkönnyíti, ha több vagy többrekeszes szeméttartályt használunk.

Külső egységek

Sajnos egyre több területet túlságosan beépítenek, lebetonoznak, aszfaltoznak. Az esővizet csöveken, lefolyókon keresztül a csatornarendszerbe vezetik, így az megterheli a tisztítóberendezéseket. Ezek azonban heves eső esetén a víz egy részét tisztítatlanul átengedik. Egyidejűleg csökkennek a talajvízkészletek, a bekerülő mérgek töményednek. Ezért a lehető legkisebb területet építsük be vagy fedjük le szilárd burkolattal. Ahol ez mégis szükséges, ügyeljünk arra, hogy ez vízáteresztő legyen, például kavics, gyephézagos téglák vagy vízmegkötő burkolás. A tetőről lefolyó esővizet szikkasztóba vagy elszivárogtató rendszerbe vezessük, amely helyes tervezéssel nem okoz nedvesedési károkat az épületben. Még jobb, ha az esővizet ciszternákban vagy tartályokban fölfogjuk, és locsolásra vagy mosásra használjuk.

Külső létesítményekkel megőrizhetjük, illetve kialakíthatjuk a madarak és a kisállatok életterét.

Zajvédelem

A zaj hatással van a komfortérzetre, és hosszabb távon megbetegíthet. Az építkezés során szükségszerűen keletkezik zaj, mindenekelőtt a vésési és a bontási műveleteknél. Ezért úgy kell megszervezni az építkezést, hogy az embereket minél kevésbé terheljük. Egy előre látható felújítást a körültekintő közösségek legalább három, de inkább hat hónappal azt megelőzően hirdessék meg. Az előkészületi idő segít az esetleges költségmegtakarításban, de legalább egy környezetbarátabb kivitelezés megtalálásában. Amennyiben mégis egy lakott épületben kellene dolgozni, meg kell kísérelni, hogy a zajos műveleteket esetleg másképpen végezzük.

Az utcai zaj ellen -- eltekintve a közlekedési intézkedésektől -- legjobban a tervezési fázisban lehet tenni valamit. Kedvező, ha masszív épületet emelünk ilyen helyen, nehéz anyagokat használva. A hálószobát az épület legnyugodtabb részére tervezzük. A hangvédő ablak szükségmegoldás. A lármás közösségi termeket ne tervezzük lakásokkal együtt egy épületbe.

Az épület használata

Általánosan érvényes: az óvatos bánásmód megelőzi a felújítást!

Fűtés/szellőzés és melegvíz használat

A termosztát-szelepeket alacsony értékre állítsuk be, ne alkalmazzunk túl forró vizet, zuhanyozzunk fürdés helyett, ne folyassuk a vizet, hanem nedvesítsük be magunkat, és zuhanyozzunk le. A fűtő- és melegvíz-előállító készülékeket rendszeresen vízkövetlenítsük, a tömítetlenségeket rögtön javítsuk meg. Naponta két-három alkalommal 5-10 percig szellőztessünk teljesen kitárt ablakokkal.

Hideg víz

Takarékos WC-öblítés, "vízstop" beépítése. A párologtatókat sok levegő hozzákeverésével működtessük és tartsuk tisztán. A csöpögő vízcsapokban a tömítést azonnal cseréljük ki, a kertet esővízzel locsoljuk, autót ritkán mossunk, és azt is csak autómosónál.

Áramfölhasználás

Ne használjunk elektromos fűtőtestet. Az elektromos berendezéseknél ügyeljünk a fogyasztásra, ne hagyjuk a rádiót és a tévét állandóan bekapcsolva, az elektromos vízmelegítőt ne fűtsük föl előre.

Takarítás és háztartás

Lehetőleg kerüljük a takarítószereket, politúrokat, padlóviaszokat, impregnálószereket, fehérítőket, pácokat, olajokat, fagyálló folyadékokat, folttisztítókat, fertőtlenítőket, "légfrissítőket", penész elleni szereket, csomagolóanyagokat és fóliákat. Fordítsunk gondot a környezetbarát lehetőségekre: a durva tájékozódást és az előzetes döntést segíti a "zöld" jelzés.

Hulladék

Már a vásárlásnál ügyeljünk a hulladék csökkentésére. Az ennek ellenére keletkező szemetet válogassuk és külön-külön gyűjtsük (elkülönített szeméttárolók), értékesítsük, amit lehet, a maradék és veszélyes hulladékot rendeltetésszerűen helyezzük el, a konyhai és kerti hulladékot komposztáljuk.

Bontás és törmelék elhelyezése

Minden épület elhasználódik egyszer, és el kell bontani. Eközben többek között a padló, a tapéta és a burkolat többször is javításra szorul. Ha az ember korábban egy robosztusabb, hosszabb életű építményt emelt, akkor a környezetet terhelő felújításra ritkábban kell sort keríteni. Bizonyos anyagokat különleges környezet- és egészségkárosító hatásuk miatt szakszerűen kell bontás után elhelyezni (v.ö. a PVC elhelyezésével). Az azbeszt elhelyezésénél körültekintő intézkedésekkel vigyázzunk a kivitelezésre; itt kötelező költséges elhelyezési technológiát alkalmazni. A kitermelt anyagok újrafelhasználási lehetőségeiről tájékozódni kell (például PVC- és papírhulladék). Az átépítés során gyakran marad még felhasználható anyag, többek között kályhák, szanitertárgyak; meg kell vizsgálni annak a lehetőségét, hogy máshol fel lehet-e ezeket használni. Az újrafelhasználás hosszú távon csak akkor kifizetődő, ha elég felvevő található a termékekre. Ezért kell olyan építési anyagokat előnyben részesíteni, amelyek újrahasznosított anyagból vannak előállítva (például celluzóz-szigetelőanyag használt papírból).

Korábbi eredetű problémák

A hatvanas és hetvenes években némely házak favédő szerek által mérgezettek lettek. Senki nem tudott a veszélyekről -- kivéve talán a gyártó. Ma sincs még minden termék károsító hatása és fölhasználhatósága szempontjából egyértelműen besorolva. Csaknem naponta adódnak új felismerések. Némely anyag, amelyet eddig korlátlanul felhasználhatónak véltek, egészségkárosítás gyanújába keveredett (kőzetszálak).

Összefoglalásul: Mit tehetünk?

A tervezett építési és felújítási munkáknál fontos, hogy a betervezett anyagok és technikák környezeti hatásairól tájékozódjunk. Pénzügyi szempontból is szükséges a széles látókör, ugyanis az olcsó anyag, később, a hulladék-elhelyezéskor igen drága lehet. Sajnos még ma sincs előírva, hogy a gyártó köteles a késztermék alkotórészeit a gyártmányán feltüntetni. Ilyen esetekben a veszélyjelzések és a "zöld" szimbólumok szerint (!) tájékozódhatunk.

A rendelkezésre álló építményeknél figyeljük meg az elkerülhető környezeti károkat (mindenekelőtt az energiafelhasználásra gondoljunk) és a lakókon jelentkező egészségügyi mellékhatásokat. Gyanús esetben azonban nem segít a pánik és az elkapkodott cselekedet. Ehelyett szakemberrel végeztessünk gondos vizsgálatot.

Felújítási munkák után a belső terekben a káros anyagok koncentrációja sokszorosára emelkedhet. Az épületbiológusok ezért óvnak a túlzott szépítgetési munkáktól.

Káros alkotórészeket tartalmazó anyagok kibontásánál és elhelyezésénél gyakran rendkívül nagy mennyiségű mérgező anyag szabadul föl. Ezért figyelembe kell vennünk az erre vonatkozó előírásokat, a munkákat végző emberek érdekében is, még akkor is, ha ezáltal a költségek igencsak megnövekedhetnek.

A környezetbarát építkezés és fölújítás gyakran nagyobb ráfordítással jár. Az energiatakarékossággal azonban ezeket többé-kevésbé ki lehet egyenlíteni. Más, látszólag "gazdaságtalan" lépéseknél megfontolandó a következő népgazdasági probléma: Mibe kerül a környezeti károk helyrehozása, és milyen költséggel járnak az így okozott betegségek? Ezek a költségek valamennyiünket érintenek, vagy -- a szó legrosszabb értelmében -- megfizethetetlenek.

Sok környezetbarát anyagot a kereskedelemben egyszerűen azért nem kapunk meg, mert némely szakmunkás nem fogadja el azok használatát, mivel még nem szerezhetett velük tapasztalatokat. Mint megbízó azonban kellő állhatatossággal nemcsak egy átfogóan környezetbarát megoldást érhetünk el, hanem a bizalmatlan szakembereket és a kívülállókat is meggyőzve a dolgok kivitelezhetőségéről hozzájárulhatunk a pozitív tapasztalatok elterjesztéséhez. Ezért szükséges az, hogy kipróbáljuk a környezet által elviselhető megoldásokat és összegyűjtsük az így szerzett tapasztalatokat.

Egyes drága mintapéldák azonban gyakran csak csekély ökológiai haszonnal járnak, vagy éppen az összesített mérlegben, a fölépítést, a használatot és a végső hulladék-elhelyezést tekintve, a káros kategóriába esnek. Például ha egy télikertet építenek fűtéssel együtt, magas lesz a fűtési költség, és a napenergia remélt felhasználása elmarad. Ha alumínium szerkezetet választanak, az ehhez szükséges alumínium gyártása biztosan sokkal több energiát emészt fel, mint amennyit a télikerttel valaha napenergia formájában nyerhetünk. Legyen világos számunkra, hogy a kivitelezésben alkalmazott eszközök leghatékonyabb alkalmazása a lehető legegyszerűbb és sokféle környezetvédelmi megfontolásokkal érhető el, leginkább ott, ahol a legnagyobb hiányosságok vannak.

Fordította: Zsombok György