|
Gregory Stock:
A Gaia-hipotézis, mely az életet egyetlen élő organizmusként fogja fel. s a Földet igen költőien ábrázolja, kifejezi, hogy bolygónk ökoszisztémájának valamennyi élőlénye szoros kapcsolatban áll egymással. Ez az elképzelés azonban csupán csekély betekintést tesz lehetővé, ami a mi jövőnket illeti, minthogy az emberi civilizációt meglehetősen jelentéktelennek tartja. A biofizikus Stock a modern civilizáció biológiai természetére és jelentőségére koncentrál, mivel ez adja a kulcsot az emberiség jövőjének megértéséhez. A Metaember olyan szuperorganizmus, mely számos szorosan összefonódó, egyetlen élő lényt alkotó organizmus egysége. Hozzátartoznak nem-emberi elemek és struktúrák is (termények, haszonállatok, gépek, épületek), melyek az emberi vállalkozás részei. Az emberi aktivitás nagyszabású funkcionális minták szerint szerveződött -- ezek a Metaember egészének fennmaradását szolgálják. "A Metaember az emberi természet, az emberi alkotások és tevékenységek azon részeiből tevődik össze, melyek kölcsönös összefüggésben állnak egymással." Ez az állati lét kitágítása, a komplexitás új szintjére történő evolúciós átmenet, technológiával átfont szociális szuperorganizmussá történő szerveződés. A Metaember olyan környezetet biztosít az emberi lények számára, mely egyre nagyobb mértékben teszi lehetővé, hogy követhessük választott tevékenységeinket; megengedi, hogy egyre tökéletesebben fejezzük ki önmagunkat. Ahogy a Metaember gyarapszik és fejlődik, az emberi élet átalakul. "Egy dolog szinte biztos: a jövő sokkal különösebb, mint ahogy azt általában elképzeljük." A Metaember születésének korszaka még nem ért véget; az emberiség jövője számos ígéretet hordoz. A fejezetek tárgyalják az élet mintáinak kitágulását, a technológia és a biológia összeolvadását. a szuperorganizmus fiziológiáját, az elektronika által létrehozott globális agy fejlődését, a globális kormányzást és a globális kultúrát, az átmenet rítusait (valójában nem a környezeti problémák léte jelent újdonságot, hanem a megoldások megjelenése; az emberiség számára nem a megoldás megtalálása, hanem annak alkalmazása jelenti a kihívást), a népesség növekedésének ellenőrzését, a napenergia korszakának beköszöntét, az ember-gép hibrideket, a biológiai tervezést, a genetikai beavatkozásokat, a természeti és az ember alkotta dolgok közötti halárok elmosódását, az emberiség növekvő elvárásait, az emberi értékeket érintő kihívásokat, az evolúció arculatának megváltozását ("egy mélyreható evolúciós átalakulás van folyamatban"), s a Metaember kiterjesztését a Naprendszerre és azon túlra. A konklúzió a következő: "ha az embereket a Metaember csíráinak tekintjük, új és erőteljes képet kapunk önmagunkról, minthogy így harmonikus egységbe kerül két látszólag ellentétes, integrálásra váró világ -- a technológia és a természet világa". A Metaember visszaadja nekünk az univerzum egyik régi, az ősi mítoszok erejével bíró történetét. Megerősíti a modern civilizációt, miközben mi még mindig kényelmetlenül érezzük magunkat új erőivel szemben. "A civilizáció nem a természet; birodalmának kizsákmányolása, hanem annak harmonikus kitágítása."
Herbert Girardet:
"Ha továbbra is városokban kívánunk élni, ha valóban ezen a bolygón akarunk tevékenykedni, életképes kapcsolatot kell kialakítanunk a városok és az élő világ között -- egy olyan kapcsolatot, mely nem élősködő, hanem szimbiotikus, kölcsönösen támogató". Az emberiség egyre inkább urbánus fajjá válik; a városok fejlődésének korlátait napjainkban a környezettel kapcsolatos problémák határozzák meg. Ez a könyv, mely arról szól, hogy a modern városok hogyan érhetik el a fenntarthatóság állapotát, három részre oszlik: 1. A települések ökológiája -- ide tartozik a város befogadóképessége, a lineáris metabolizmus, szemben a ciklikussal, az urbánus hőszigetek kérdése, a "globalopolisz" fogalma mint a McLuhan-féle "globális falu" terminus pontosított változata, a kisebb települések várossá fejlesztése, az urbánus tervezési elképzelések problémája, az óriás városok fejlődése; 2. Beteg városok, beteg világ -- címszavakban: urbanizáció és túlnépesedés, kritikus mértékű elszegényedés. a városok mint a stressz övezetei, a parazita városok, az élelmiszerek, a hulladék és a környezetszennyezés rejtett költségei, a gépjárművek mindenütt megjelenő hatásai, a tengerszínt jövőbeni emelkedése, mely a városokat fenyegeti; 3. A városok gyógyítása -- ebben a részben szó esik a városok felélénkítéséről, a városi és kerületi központok újjáélesztéséről, az egyre nagyobb mértékű földfoglalásról, az "egészséges városok" programokról, a "zöld városok" mozgalmakról és az urbánus gazdálkodásról, a kombinált hó- és energia-állomásokról, a kerékpározás feltételeinek javításáról, a forgalom csökkentéséről, az újrafelhasználásról, az egymástól tanuló városokról, az "óriás Városok" projektről (melyet Janice Perlman -- New York-i Egyetem -- vezet 1987 óta), a városok hátországainak védelméről, a kínai ökovárosokról, melyek önmagukat látták el élelemmel, valamint a szennyvíztisztításról.
Carolyn Shaffer -- Kristin Anundsen:
Mindössze két-három generációval ezelőtt a közösség még a legtöbb ember számára az élet egyik alapeleme volt. Manapság az Egyesült Államok háztartásainak egynegyed részében egyedülálló emberek élnek. Az ajtókat csukva-zárva tartják, szó szerint és átvitt értelemben egyaránt, hogy távol tartsák a bűnözőket és az idegeneket. Egyre több nő, aki korábban a közösségeket ápolta, most szükségesnek érzi, hogy otthonán kívül munkát vállaljon. Az emberek egyre inkább elvesztik azt az érzést, hogy tartoznak valahová -- s így egyre kevésbé képesek azonosulni embertársaikkal. A régi típusú. vérségi kapcsolatok vagy lakóhelyi kötődések által meghatározott közösségek kihalása lehetőséget kínál arra, hogy új közösség-modellek jöjjenek létre, melyek rendelkeznek a tradicionális formák legkedvezőbb tulajdonságaival, anélkül, hogy korlátozná őket a homogenitásra való törekvése. Egy közösség akkor alakul ki. mikor egy embercsoport valamiféle közös tevékenységet végez, tagjai egymástól függnek, együttes döntéseket hoznak, s hosszú távra elkötelezik magukat a csoport érdekei mellett. A közösségek napjainkban különböző formákat ölthetnek, rugalmasabbak és kiterjedtebbek, mint korábban. Általánosságban véve az a tendencia, hogy a funkcionális közösségek helyett tudati közösségek születnek, sőt, olyan "mély közösségek", melyekben a tagok könnyedén egyetértésre jutnak abban, hogy mi a legjobb nekik és a csoportnak. A fejezetek tárgyalják az ősi közösségeket (a fejlődés korai stádiumában), azt, hogy a közösségteremtés hogyan gazdagítja az egyén életét; számba veszik a születőben lévő családi és baráti közösségeket, az önsegítő csoportokat (körülbelül tizenötmillió amerikai látogatja a mintegy ötszázezer önsegítő csoport találkozóit, heti rendszerességgel; az ilyen csoportok száma a nyolcvanas években megnégyszereződött, s ez a tendencia folytatódik), a szomszédok között, illetve a tágabb lakóhelyi környezetben kialakuló közösségeket, a munkahelyi közösségeket, az elektronikus úton létrejövő közösségeket, a közös életre irányuló trendeket (a kommunáktól az együttélés más formáiig) az öregek otthonalt, a többgenerációs otthonokat, a vizionárius lakóközösségeket (Alpha Fram. Stelle, Sirius, Cerro Gordo), a közösségi élet természetes fázisait (a lehetőség által keltett izgalomtól a hatalmi manővereken, a szerepek és struktúrák kialakulásán, valamint az egyén és a csoport együttműködésén keresztül a közösség növekedéséig vagy széthullásáig), a közösségek árnyoldalait (két dolog jelentheti egy közösség halálát az árulás és az ellenőrzés), foglalkoznak a találkozókon és a csoportokon belül végbemenő kommunikációval, a rugalmas Irányítás kérdésével, az egyenlőség mítoszával, a konfliktusok kezelésével és az ünnepekkel.
Malcolm Wells építész, illusztrátor olyan egyszerűen kivitelezhető tervrajzokat ad közre könyvében, melyek a legbátortalanabb amatőrt is munkára késztetik. A szerző negyvenévi tapasztalata alapján tervezett madárházak és etetők madárnak, embernek egyaránt tetszenek. Elegánsan egyszerűek, nagyrészt hulladékfából készülnek, Az idő múlása, a szél és a napfény munkája is csak szépíti őket, míg végül a földre hullanak és elkorhadnak a természet rendje szerint.
Bill Mollison:
A "permaculture", azaz "permanent agriculture" (továbbiakban: permakultúra) szakkifejezést Bill Mollison alkotta meg a hetvenes évek végén. Két, a permakultúra alapfilozófiáját és gyakorlatát ismertető sikerkönyvét világszerte használják és tanítják, a szerző pedig a téma világviszonylatban vezető szakértője lett. A permakultúra azoknak a gazdaságos és mezőgazdasági szempontból termelékeny ökoszisztémáknak a tudatos tervezése és fenntartása, melyek őrzik a természetes ökoszisztémák sokféleségét, állandóságát és rugalmasságát. Bár alapvetően a gazdálkodás módszereivel foglalkozik, hangsúlyozza a táj és az ember harmonikus egységének fontosságát is. Mollison szerint felelősséggel tartozunk azért, ahogyan élünk, és ahogyan a természet adta erőforrásokkal bánunk. Az ismertetett kötet bemutatja a témával kapcsolatos legfrissebb eredményeket, és az elkövetkező évek alapvető kézikönyve lehet. A tucatnyi tervezési módszert tartalmazó részletes segédkönyvet térképek, ábrák gazdagítják.
Gerhard Winkel:
Ez a könyv az iskola környezetével és a diákok kertészeti tennivalóival foglalkozik, hogy ezzel segítse a gyerekeket a természet megismerésében, megszerettetésében. Néhány régi iskolakert bemutatása után a kert tervezéséhez ad útmutatást a szerző, aki sok éve foglalkozik ezzel a témával. A gyakorlati rész megismerteti a pedagógust és a diákot a talajjal mint termesztési közeggel, a kertészeti alapismeretekkel és a szerszámokkal. Az ásás, az ágyások elkészítése, a trágyázás, a komposztkészítés és a komposztálás, a növényápolás, a kártevők elleni védekezés módjai mind-mind megtalálhatók e műben. A sok ábrával illusztrált könyvből nemcsak a hagyományos kertészeti munkák ismerhetők meg, hanem a biológiai gazdálkodás, a növényekkel való kísérletezés, a természetes növénytársulás létrehozása, az állatok és a növények védelme, sőt a méhészkedés is.
Christopher D. Stone:
Illesse-e jogi védelem a folyókat és az erdőket? Visszaperelheti-e szabadságát a fogságban tartott delfin? Kötelesek vagyunk-e megóvni XXI. századi leszármazottainkat napjaink nukleáris hulladékától? A technika kínálta egyre gazdagabb lehetőségekkel élve tőlünk térben és időben távoli emberek és más teremtmények létét befolyásolhatjuk, és akár bolygónk környezeti állapotában is alapvető változásokat vihetünk végbe. Ez a megnövekedett hatalom, párosulva a természet iránti figyelemmel és a határaink józan belátásával, kihívást jelent a hagyományos jogi és erkölcsi rend számára.
Michael Heim:
A "szabadúszó filozófiai professzor" folytatja az "Elektronikus nyelv. A szavak feldolgozásának filozófiai vizsgálat" (Electric Language: A Philosophical Study of Word Processing, Yale UP, 1989) c. művében megkezdett gondolatsort; tárgyalja a digitálisból a virtuális valóságba történő átmenetet, az egyre nyilvánvalóbb ontológiai váltást: "változik a bennünket körülvevő világ, az egész kontextus, melyben tudásunk és tudatunk gyökerezik". A tíz esszé, röviden: 1. Infománia -- a nyolcvanas években a számítógépek magukba szívták az angol nyelvű országok kulturális örökségét; nyelvünk egy mániákus divat szellemében szófeldolgozássá vált, s "ez az infománia felőrli értelmi kapacitásunkat; szellemileg elszegényedünk, a szó valamennyi értelmében". 2. Logika és intuíció ~ pszichikai alkatunk teljes egészében megváltozik, miközben számítógépet használunk írásra és olvasásra; a digitális dzsungelben való keresgélés megváltoztatja a logika és az intuíció kapcsolatát. 3. Tobzódás a szöveg-paradicsomban -- a számítógépek járulékos dimenziója, hogy "boldog böngészésre késztet, ugyanakkor azonban az Istenhez hasonlatos mindenhatóság veszélyes illúziójával kecsegtet". 4, Gondolat-feldolgozás -- a szoftverek átstrukturálják gondolkodásunk folyamatát. 5. Heidegger és McLuhan -- előbbi a valóság státusát adta a technológiának, utóbbi kimutatta, hogy nincs menekvés az elektronikus média hálójából. 6. Az interfésztől a kibernetikus világrendig -- az interfészek és a technikai rendszerek fejlődése és kibővülése az elmúlt húsz év során megnyitotta az utat a kibernetikus világrend felé, mely a virtuális világok felfedezését kínálja. 7. A kibernetikus világrend erotikus ontológiája -- a kibernetikus világrend kiszorítja a fizikai teret és metafizikai' laboratóriummá válik, hogy vizsgálat tárgyává tegye valóságérzetünket. 8. A virtuális valóság lényege -- a nyolcvanas évek végére a számítógépes technika átalakult -- az emberek számára megközelíthető virtuális valóságot hozott létre; e virtuális valóság végső ígérete az lehet, hogy megváltoztatja valóságtudatunkat (vagyis a virtuális valóság rendszerei csökkenthetik az apátiát és a tespedtséget azáltal, hogy kreatív döntéseket igényelnek). 9. A virtuális valóság ellenőrzése -- a világok korlátlan fejlődése a valósággal való kapcsolatért kiált -- mintegy metafizikai alapként. 10. Előadás az elektronikus kávéházban -- (elhangzott a Dél-Kaliforniai Virtuális Valóság Speciális Érdekcsoport első találkozóján); témája, hogy a virtuális valóság miképpen alakíthat ki újfajta kapcsolatot a technológiával. |
Malcolm
Wells: