Minden család-sejt háztartásának egy nagyobb
csoport háztartásába kellene beletartoznia. Ha ez nem lehetséges, mert
egy kis család önállóan építkezik, akkor próbálják megoldani úgy, hogy
valamivel nagyobb, lehetőleg csoportos háztartás kialakításában fognak
össze a közvetlen szomszédokkal. Mindenesetre legalább egy házcsoport kezdeményezésével.
Egy kis család számára épült házban a gyerekek és felnőttek közti viszony a legkényesebb pont. Persze vannak szülők, akik boldogan lemondanak arról, hogy otthonuk minden sarkában a felnőtt világ nyugalma, csendje és tisztasága uralkodjék. A helyes aranyok érdekében a kis család otthona három különböző területre osztandó: a házaspár birodalma, amely a felnőttek számára van fenntartva, a gyerekeké, ahol az ő igényeik az adóak és a közös terület, ahol a kettő érintkezik és kapcsolódik. A házaspár területe legyen nagyobb egy szobánál, bár a szobát is foglalja magába. Olyan terület ez, amely nem anya és apa, hanem két felnőtt, egy házaspár számára formálódik. Sok időt töltenek gyerekeikkel, barátokkal, munkával. Szükség van azonban olyan helyre, ahol magukra maradhatnak. A gyerekek nincsenek kitiltva innen, de amikor ide belépnek, a felnőttek világába lépnek be. A közös terület azokat a feladatokat tölti be, amelyek gyerekek és felnőttek igényeiből egyaránt fakadnak. Közös étkezés, beszélgetés, játék, talán fürdés, kerti mozgás. Hangsúlyozzuk, hogy bármilyen igény megkaphatja a maga területrészét. Ennek megfelelően a közös terület nagyobb legyen, mint a ház két másik birodalma. Ez a minta lényegesen különbözik attól, ahogy ma a legtöbb kis családi otthont kialakítják. Például felkapott és népszerű koncepció a kertvárosi két részre osztott ház, amelyben hálószobák és nappalik vannak. Ez emlékeztet a bemutatott mintára, mégis egészen más. Teremtsük meg a házban a hármas tagoltságot: a szülők, a gyerekek és a közös élet területét. A három nagyjából azonos súlyt kapjon, de a közös terület legyen a legnagyobb. |