1. Az élet szikráját és a megtermékenyítő hatalmat szimbolizálja. Ez egy rettenetes és félelmetes gyorsaságú égi tűz: lehet jótékony és lehet végzetes. A héber kifejezést különbségtétel nélkül fordítják villámnak vagy fénynek a teremtés elbeszélésében. A villámot a sperma kiáramlásához hasonlítják; Isten férfiaktusát szimbolizálja a teremtésben. Ugyanebben az értelemben beszél a Zsoltárok Könyve (29: 9) Isten hangjáról, mely megborjaztatja a nőstény szarvasokat. Amikor Isten beszél, mennydörgés hangja és villámok fénye veszi körül (Mózes II. könyve 19: 16, 18). A bibliai Isten a villámok, valamint a tűz istene. Jób szerint a villám az Isten által alkalmazott eszköz (37: 3-4, 11-13).

Jeremiás szerint (10: 12-13), a világot teremtő Isten mint a mennydörgés és a villámok Istene jelenik meg, a 77. zsoltár (18-19) szintén mennydörgést és villámokat említ. A primitív Elohim a villámcsapás istene.

Isten arca olyan fénylő, mint a villám (Dániel 10: 6), kezeit Jób szerint villámok borítják (Jób 36:32). 

Ez a téma előfordul az ősi babiloni hagyományokban is. A görögöknél úgyszintén, Zeusz a villámcsapás istene.

Spirituális téren a villám belső fényt ad, arra kényszerítve az embert, hogy szemeit lehunyja, azaz önmagába forduljon. A villám bevési a nyomát az emberbe, abban az értelemben, ahogy Jób szövege mondja: céltáblává tűzött ki magának (16,12). 

A villám a hatalom és az erő jele, egyensúlyba hozó energiát fejez ki (Jób 37: 14-18).

2. Ahogyan a mennydörgés, a villám is az uráni Legfelsőbb Isten attribútuma az afrikai hagyományokban. Egy pigmeus mítosz szerint fegyver -- az isteni fallosz -- az ég és föld alapvető felosztásában; ez emlékeztet az indoeurópai mitológiákra (a villám, Indra fegyvere). A pigmeusoknál úgyszintén fegyver, mellyel az uráni istenség a házasságtörést bünteti.

3. A villámnak, mint az esőnek is, égi mag értéke van, ugyanannak a szimbólumnak két oldalát alkotják, ami a tűz--víz dualizmusán alapszik, a termékenységet pozitívan, illetve negatívan kifejezve. Valamint égi büntetés, mely elsöpri az emberiséget a tűz vagy a vízözön esője által.

A villám és a termékenység összekapcsolása gyakori a keleti gondolkodásban, ahogyan ezt a következő taoista fohász tanúsítja: miképpen a villám, e hatalmas és ellenállhatatlan elem, széthasítja a felhő keblét, hogy vízzé változtassa, azon módon nyissa meg ennek a terhes asszonynak a méhét, és őrködjön szülése felett (Granet, idézi HENL).

4. Az ősi Peruban a megtermékenyítő nap is felveszi a villám aspektusát, olykor egybe is mosódnak. A villám pedig egy általában kétfejű kígyó képében testesül meg, mely erőszimbólum (TRIR).

5. Mint Zeusz fegyvere, amit a küklopszok kovácsoltak a tűzben (az intellektus szimbóluma), a villám a belső és spirituális megvilágosodás szimbóluma (DIES, 118), vagy a hirtelen sugallaté. De míg egyfelől megvilágosítja és ösztönzi a szellemet, másfelől villámmal sújtja a heves és fékevesztett vágyakat, amit a titánok képviselnek. Ez egy kétértékű szimbólum, mely megvilágosít vagy villámmal sújt. Ez sújtotta le Dionüszosz anyját, Szemelét is, aki nem volt képes kiállni az isteni villámok látványát.

6. A védikus hagyományban az Agnithora akolitája a következőket mondja, miközben a vizet érinti:

Te vagy a villám; 
szakítsd le rólam a rosszat. 
A szent Rendtől az Igazsághoz megyek 
(VEDV. 287). Víz és tűz összekapcsolása itt különösen figyelemre méltó; ha valóban termékenyítő, kétszeresen is tisztító értelmet kap: a tisztaságot követelő igazság. A vizet és a villámot a Chandyoga Upanishadban is összekapcsolják (7. könyv, 399, 401), a monszun termékenyítő viharának leirásában:
A tejas valójában több, mint a vizek. Így lehetséges, hogy ha a szél elszállítja, akkor fölmelegíti a teret, és ilyenkor azt mondják: meleg van, égető a hőség, biztosan eső lesz. A tejas, miután ezeket az előjeleket produkálta, elszabadítja a vizeket. Ekkor történik, hogy a minden irányban cikázó villámok és a felhők között egy óriási csattanás hallatszik... Alakíts ki helytálló képet a tejasról.

Ugyanis a villám nem azonos ezzel a látszattal, sem a fénnyel, sem a termékenyítő esővel. Valójában egy másik valóság szimbóluma:

Az, aki a tejast fényt árasztó brahmannak tartja, fénylő, ragyogó, a sötétségtől mentes világokba jut el. A tejas területén mindent megtehet, amit akar az, aki a tejast brahmannak tartja.

A Kena Upanishad pontosítja, hogy az a brahman, aki megvilágítja a villámokat... az isteni rendben. De ezt az igazságot csak az ismerheti meg teljes belső látásával, aki elűzte a rosszat, akinek megvannak alapjai az ég végtelen és sérthetetlen világában. (VEDV, 425.)

Forrás: Jean Chevalier-Alain Gheerbrant: Dictionnaire des Symboles 
(Paris: Seghers, 1973-1974.) 
Fordította: Maruszki Judit