A
nő az első tavaszi napon kiül a Dunapartra és arcát a nap felé fordítja;
az első nyári napon kimegy a strandra s arca mellett kapcsolt részeit is
a nap felé fordítja. Ha a nap nem tudja kötelességét s őnagysága nem sül
le eléggé, jönnek az olajok, kenőcsök, amelyek a nő bőrére kenetvén, fokozottabb
sütésre nógatják a napot. Mikor aztán ez a művelet kellő sikerrel járt,
jön a púder, amely barna, mint az éjfél a költőknél. Persze, persze, a
fürdés meg-megakasztja ezt a folyamatot, a tél pláne megakasztja, de a
nő tovább harcol s ha nincs nap, hát kvarcol. Így áll elő kultúránk egy
különös terméke, a
PIGMENT NŐ A pigment nő nevét a pigmentum latin szóból veszi, amely az egyes szövetelemeket megfestő színes anyagokat jelenti. A néger nők Amerikában meghalnak azért, hogy bőrük elszíntelenedjék s becsúszhassanak a fehérek társadalmába. A fehér nőnek négeresedési álmai vannak. Hogyne! A pigment nő bőre helyszínrajz, emlék, útlevél vízumokkal... (Az Est Hármaskönyve, 1935.)
|