A nő az első tavaszi napon kiül a Dunapartra és arcát a nap felé fordítja; az első nyári napon kimegy a strandra s arca mellett kapcsolt részeit is a nap felé fordítja. Ha a nap nem tudja kötelességét s őnagysága nem sül le eléggé, jönnek az olajok, kenőcsök, amelyek a nő bőrére kenetvén, fokozottabb sütésre nógatják a napot. Mikor aztán ez a művelet kellő sikerrel járt, jön a púder, amely barna, mint az éjfél a költőknél. Persze, persze, a fürdés meg-megakasztja ezt a folyamatot, a tél pláne megakasztja, de a nő tovább harcol s ha nincs nap, hát kvarcol. Így áll elő kultúránk egy különös terméke, a

PIGMENT NŐ

A pigment nő nevét a pigmentum latin szóból veszi, amely az egyes szövetelemeket megfestő színes anyagokat jelenti. A néger nők Amerikában meghalnak azért, hogy bőrük elszíntelenedjék s becsúszhassanak a fehérek társadalmába. A fehér nőnek négeresedési álmai vannak. Hogyne! A pigment nő bőre helyszínrajz, emlék, útlevél vízumokkal... 

(Az Est Hármaskönyve, 1935.)