-- Tudod, a Pista egészen rendes gyerek, csinos, barnára sült, ilyenkor nyáron sokkal jobban illik az imprimé ruhákhoz, mint egy szomorú intellektuel. Kicsit szerelmes volt belém egészen vasárnapig, hogy azóta mi történt, azt nem tudom. Ugyanis vasárnap engedtem hö óhajának, s elfogadtam meghívását egy csónaktúrára a Dunán. Reggel hétre volt a randevú kitűzve; nagyban fogadkoztam, hogy pontos leszek, végeredményben igazán kíváncsi voltam, itt élek egy nagy víz mellett, minden kánikula utáni hétfőn tele vannak a lapok hangzatos címekkel, "harmincezer csónak a Dunán". "Hetvenezer ember hódolt az evezés szenvedélyének" és én még sohasem láttam ilyesmit. Természetesen elaludtam a randevút és arra ébredtem fel, hogy a telefonhoz hívnak. Pista telefonált, meglehetősen morcosan, de azután, amikor egy félóra múlva taxin megérkeztem, megenyhült. Még ketten voltak a társaságában, egy barátja, akivel közös a csónak és egy lány. A lány valószínűleg fiatalabb, mint én, próbáltam kivenni, hogy hová járt iskolába és kivel, de kereskedelmit végzett vidéken, szóval reménytelen eset! Általában nagyon egységesen méregettük egymást vele is és a hozzátartozó fiújával.

A kabin bútorzatát néhány fénykép és két priccs képezik, állítólag Pista gyakran éjszakákat tölt itten. Jó ízlése lehet! Amikor mi levetkőztünk, következett a férficsoport öltözködése. Mire készen lettek, körülbelül annyi ruha volt rajtuk, mint a görög szobrokon. Majd a csónak vízrebocsátásának ünnepélyén kellett részt vennem. Hosszan tartó és unalmas móka! Ezután egy keskeny kis lécre ültettek, háttal mindenkinek, még a nap is csak hátulról süthetett rám! A két szeladon az evezőket, a vászondresszes hölgy a kormánykötelet ragadta meg. Rólam alig vettek tudomást.

Így nekibúsulva alaposan megtekintettem az evezős életet. Hát azt mondhatom, hogy a víz, a fényben úszó zöld partok, az üde növényzet, szóval a kulisszák sokkal jobban sikerültek, mint az emberek. A legtöbb hölgy rövid nadrágot hord, úgynevezett "short"-ot, nem gondolván arra, hogy a divatlap, ahonnan a modellt a házivarrónő levarrta, igen karcsú lábú, magas hölgyeket ábrázol. És hogy főleg ezeknek való a divat. A short mellett a hölgyek hajukat rikító szalagokkal kötözik le, ami természetesen nem akadályozza meg, hogy a szombatesti műremek frizura ne bomoljon széjjel felismerhetetlen Medúza fejre a langyos fuvallatok hatása alatt.

A kocsma, ahol kikötöttünk, nem versenyképes sem minőségben, sem kiszolgálásban a Ritzzel. De senki sem kívánja ezt tőle. Mindenki örül, ha végre enni kap. Közelben és távolban gramofón szól, még mindig a Szomorú vasárnap a sláger, bár szóhoz jutnak egyéb pattogó ritmusú lemezek is, amelyeknek hallatára a temperamentumosabb fajta táncra perdül. Ebéd után szieszta következik, partnereim elvonulnak enyelegni. Pista engem is nógat mindenfajta engedékenységre és amikor ellenszegülök, sértődötten magyarázza, hogy ez Duna-etika.

Majd virágot szedünk. Rengeteg a margaréta, egy marékkal a karomban tartok, a másik hölgy pajzánan koszorút fon a hajába, de jut még a csónak orrába is. Körülöttünk mindenki tele van margarétával, félő, hogy margarétamérgezést kapunk. Hazamenet ismerősökkel találkozunk, akikkel összekötöződünk és együtt "csurgunk" lefelé a Dunán. Ez valami műszó, eleinte én sem értettem, három csónak rejtélyes módon egymás mellé kerül és aztán kurjongva sodródunk bele éppen a bécsi hajó hullámaiba. Életveszélyes percek következtek, de nemsokára kikerültünk a bajból. Hazafelé azonban a villamoson sokkal erősebb formában kísértett az életveszély. Félig agyonnyomva emeltek ki a végállomáson a kocsiból.

-- Tudod, vasárnap velünk volt egy lány, Pista új szerelme, egy olyan lehetetlen alak, egy olyan, hogyismondjam, olyan "úrilány". Nem csinált semmit egész nap, éppen ezért nagyszerűen lesült, bizonyára ráér hétköznap is napozni. Azt hiszem, fiatalabb, mint én, gyönyörű a bőre, a haja csupa hullám, minden olyan ápolt rajta. Hiába, én mindig mondtam neked, hogy a dolgozó nőnek elromlik a bőre és hamar szarkalábak futnak a szeme körül. A nő iszonyú utálatosan viselkedett, oldalt besliccelt, hátul felraffolt fürdőtrikót vett fel, krepdesin pizsamát hozott és folyton húzta az orrát. Pista nagyon zavarban volt, nem tudott mit kezdeni ezzel az elkényeztetett főundokkal. Véletlenül minden a legnagyobb rendben folyt le, gyorsan vízre vitték a csónakot, a kedvéért keveset eveztünk, a legrendesebb vendéglőben ettünk, de neki semmi sem tetszett. Folyton kérdezősködött, mint egy liba és úgy csodálkozott, mint egy vígszínházi főnaiva.

Alig akarta elhinni, hogy én néha kinn alszom a csónakházban. Majdnem elájult, amikor megtudta, hogy a csónakházban nincsen meleg folyóvíz. Azt tanácsoltam neki, hogy menjen Deauvilleba, a legelegánsabb hotelbe, ott valószínűleg a nap minden percében folyik a meleg víz. Persze, szörnyű dühös volt rám. De éntőlem megpukkadhat!

Nyolc óra felé siránkozni kezdett, hogy haza kellene mennie, s ő kikap az anyukájától, meg, hogy az anyukája amúgy is nyugtalan, meg az anyukája így, meg úgy, meg amúgy...

Amikor a bécsi hajó hullámaiba eveztünk bele, kékeszölden vacogott a félelemtői. Különben nem tud ki- és beszállni a csónakból, emelgetni kell, mint a nagybetegeket. Képzeld, milyen kellemes lehet egy ilyen hetyegős nő.

Azért egy örömöm mégis volt. A Haraplak csárdánál, amikor ebédhez beöltözött hódító hattyúprémes nászútra való pizsamájába, a kutya, amelyik éppen a vízből jött ki, barátságosan ráugrott és tíz ujjának nyomát hagyta emlékül a világoskék krepdesinen.

Jövő vasárnap már nélküle megyünk veekendezni -- kettesben.