Lábass Endre

Matt róna
Az Emílióék hagyatéka 
-- Rengeteg ismeretlen nő fényképe

Valahol itt lakik, a Kőbányai úton, fél éve voltam nála, földszintes ház, abban. Már nem biztos, hogy neked is akar nyilatkozni, voltak nála filmesek is, ő meg öreg, megunta, de beszélgetni, azt talán igen. Csak a nevét felejtettem el, Emílió, az biztos Emil, de milyen Emil... (Emil és a detektívek, a Repülő osztály...) Valahol errefelé, a Kőbányai úton, a Törekvés Vendéglőre is emlékszem, apámék odajártak. Tényleg a nőkről akarsz tőle kérdezni? Nem is Kőbányai út, hanem egyenesen tovább, a Maglódi.

Mit mondtak a római-parti csónakházban ők hárman harminc évig annak a sok nőnek? Az a recept érdekel, nem az előhívó. Egyszer én is összeírtam piros golyóstollal a régi nőket, de nem lesz titkos íróasztalfiókom szex römikártyával, sárga FORTE dobozokban szürke amatőrfotókon csinibabákkal, mint apámnak. Senki nem tudja, kik a régiségboltok vizitkártyáinak nőalakjai, negatívjaim lányai is ismeretlenek maradnak örökre.

Fáth Ilonka, a Lázár utcai öregasszony egy idő után minden újabb fényképen levágta öregedő fejét, csúzos ujjaival könnyebb volt az összeset egyszerre levágni egy nyisszantással, mint válogatni. Az egészet a kombinált szekrény tetején tartotta, a befőttek közt, hokedliről kellett értük ágaskodni.

Laci bácsiék tanyáján, a baromfiudvar hátuljában, a tőkén szokták levágni a nagyobb madarakat, egyszer egy lefejezett pulyka körbefutkosott az udvaron, egész a kamráig, ahol a kukoricás és tápszeres zsákok mögött az eltört kardot leltem.

Camille Flammarion Ismeretlenről írott könyvében: 

"Dr. Kuss egyszer egy nyúlnak levágta a fejét; kései azonban életlenek voltak, s a lágy részeket úgy roncsolták össze, hogy a vérfolyás nem indult meg; a nyúl, miután fejét elvágták, elkezdett futkosni a teremben, tökéletesen olyan mozdulatokkal, mintha még élne."

Emílióék rengeteg, rövidülésben fényképezett nője még mind sugárzóan fiatal a foltos, csónakházi matracon.

Általános iskolás koromban matematikatanulás helyett olvastam egy füzetből: a koncentrációs táborban a német orvosok mínusz fokokra hűtötték a kiválasztott férfit, azután két meztelen nő közé rakták, s feléledve "közösüléssel reagált" a szép fogolynőkre. (Ifát Toár)

Apám rajtakapott, de azt hitte, hogy a Három testőrt olvasom folyton, azt égette el végül a cserépkályhában. Nem tudom, a nyomasztó füzet hová lett.

Sokszor telefonálgatott nők hirdetéseire, némelyiket talán elcsábította, szép férfi volt, magas, izmos, sötét szemű és kegyetlen.

A "Flammarionban" a diákok vizes ruhával suhintják tarkón a basáskodó portást, aki hóhérbárdot vár és szörnyethal. Van a könyvben egy elítélt is, akit átengedtek tudományos kísérletekre. Jól becsapták, azt hitte, kicsöpögtetik a vérét, pedig csak vizet folyattak a nyakánál, és félelmében meghalt.

Egyszer egy mosolytalan régiség- és fotóboltban is volt egy hóhérbárd, de lecsúsztam róla, valaki elvitte négyezerért zárás előtt. Teli van az a bolt ismeretlenek fényképeivel is, albumokban.

Kaptam kölcsön egy tán még kiadatlan Hajas Tibor-írást az állatkertben szenvedve, bűzhödten párzó állatokról, az is eszembe jut most, azt sem fogom sosem elfelejteni.

-- Azon a nyári napon fiatal voltam és szép --, szólhatna az egyik fényképnő, a napszemüveges, Marilyn Monroe-szerű, emlékszem, a képeken látszik is. -- Kellettem a férfiaknak, volt rajtam hús, arcvonásaim már megváltoztak, szakállam és bajuszom nőtt, félek a fürdőkádban, órákig készülődöm, mielőtt valahová mennék, lassan tipegve lépegetek, a combnyaktörés már végzetes lehet gyengék a csontjaim, félek.

Merimée egy novellájában a fiatal idegen viccből karikagyűrűt húz egy szobornő ujjára. A súlyos bronzistennő, az ille-i Vénusz eljön hozzá, és éjjel ágyában agyonnyomja.

Évekig virágot hordtam Erzsébet királyné bronzlábai elé, a baglyos trónushoz.

Boszorkánytánc, Valpurgis-éj a Gellérthegyen, George Cruikshank múlt századi rézkarcainak modorában. Recsegve fingó ördögök beleiből görögtűz folyik a betonnal teleinjekciózott hegyoldalon. 

Belül katonai a hegy.

Az autóbuszon egy általános iskolás a hideg üveghez nyomja az orrát (salgótarjáni ICHOR üveg, az ichor az istenek vére, ebből készültek a jövő század regényében az üveg puskagolyók). -- Mama, ez a világ legkisebb hegye.

Azt is mondják: odabent, a melegvizes folyosókon van az elektromos főkapcsoló. Egy gombnyomással el lehet sötétíteni az országot.

A hegy lábánál, az egykori kolostor balettintézeti lánykáinak megürült ágyába meg visszaköltöznek a pálos szerzetesek.

Meztelen marionettfigurák dombjai tárulnak Hitchcock Alfréd kamerái elé, övé a patent, a felvétel kizárólagos joga. 

Megérkeznek Wittkin Noé Péter emberhús montázsai. Arany fülbevalós, barokk alak, Shakespeare egyik arcképe, vagy Béla, a harangvölgyi áltengerész kocsmáros. Buzi hord ilyen kis karikát, vagy aki átment az Egyenlítőn. Itt meg a festői romok között megjött a tél. Tudsz-e törpét szerezni és meztelen táncosnőt, szól a híres fényképész. -- Mutass házakat, helyszíneket a filmemhez, mondj egy üres termet a színházamnak, sikoltozzák a többiek, talán túl sokat beszéltem a városról, azt hiszik, nekik tudom adni. Adj színes fényképeket felszálló galambokról, hátulról fényképezd őket. Felszálló galambot akarok festeni, mondja anatómiatanárom egy régi délután, egy fiatal fiú meg kocsmákba akar menni, mert az a fiatal fiú újságcikket akar írni a kocsmákról, mondjál neki kocsmát, miért menjen ő maga, mondjál neki egy-két helyet, nem a tiéd a város, te rohadt. Elküldtem a világhírű fotóst a teleszart Várbazárba, amit a régi tisztiorvos lovakra is veszélyesnek tartott, a vizes helyiségekben szobrászok, kővázák, visszhangok, nejlonlepedőkkel letakart ormótlan szoborkolosszusok és lepedőnyi lapulevelek várakoznak, a tetőn beesik a hó, az angol hátul bemászhat a tolmáccsal együtt, odavitetheti az emberdarabokat a bonctaniból, a libabőrös pucér táncosnő leheveredik a bordó bársonyra, a kölcsöntörpét felrakták a magyartarka tehénre, a fényképész a fekete drapéria mögé hajol, élesíti a képet, borotvaéles negatív lesz: Patrona Hungariae, ha rám hallgat.