Kedves Miniszter Úr!

Gazdasági ügyeink irányításával nemigen boldogulunk. Nyilvánosan talán nem ismerné be, de biztos vagyok benne, hogy a szíve mélyén egyetért ezzel a megállapítással.

Végül is ez nem egyszerűen az Ön személyes hozzáértésének, vagy az Ön által képviselt párt hozzáértésének megkérdőjelezése. Nincs a gazdasági gondolkodásnak olyan politikusa, pártja, nincs elismert iskolája, amely tudná, hogyan mehetnének sokkal jobban a dolgok. Ez a fajta művészet hanyatlófélben van.

Még ha a rövidtávú javulásnak néhány csírája látható is éppen, az elkövetkezendő néhány évben nincs lehetőségünk túl sok manőverezésre. Megint a régi nóta. Amióta az eszünket tudjuk, a "Stop -- Go" ("Húzd meg -- ereszd meg": a növekedés visszafogásának és ösztönzésének gazdaságpolitikája [a ford. megj.]) csapdájában vergődünk. Lehetőségeink csupán arra szorítkoztak, hogy politikánkkal felszítsuk az inflációt, elmélyítsük a recessziót, illetve ide-oda csapódjunk a kettő között.
 

Traktoros brigád MTI-fotó

A keynesi törekvések a kereslet felduzzasztása révén az árak és bérek ugrásszerű növekedéséhez vezettek. A monetáris gazdaságpolitikának köszönhetően -- mely a kamatlábak magasan tartásával és az állami beruházások visszaszorításával csökkenti a keresletet -- nőtt a munkanélküliség, a gazdaság pedig egészében véve visszaesett. Az árak és bevételek politikája -- mely a kormánynak, illetve az iparnak és a szakszervezeteknek a költségek stabilizálására vonatkozó megállapodásain alapult -- egyszerűen nem működött.

Az utóbbi néhány évben ERM (európai lebegtetett devizaárfolyam mechanizmusa) belüli tagságunk csak szorosabbra húzta a hurkot. Az Európai Monetáris Unió és a közös európai valutarendszer csak még szorosabbra húzná.

Azt hiszem, eljött az ideje, hogy a gazdasági célokat, úgy, ahogy vannak, meg kell változtatni, és a gazdasági előrehaladás új útját kell megtalálnunk; egy ökológiailag elfogadhatóbb, szociálisan igazságosabb utat, amely jobban törődik az élet minőségével, mint a konvencionális gazdasági növekedéssel.

Gondolataim sokkal inkább a gazdasági elemzés bevett hagyományaival és a konzervatív párti gondolkodásmóddal vannak összhangban, mint a "new age" által kínált megoldásokkal. Javaslataim célja az, hogy fejlesszék a gazdaság hatékonyságát:

• Elsősorban azáltal, hogy elgördítsük az akadályokat a termelés három hagyományos összetevője, a munkaerő, a föld és a tőke hatékonyabb használata elől; 
• Másodsorban a "Stop -- Go" ciklusainak kiegyenlítése révén. 

Ahány létező társadalmi juttatás csak lehetséges, ideértve a munkanélküli segélyt, a családi pótlékot, valamint az állami nyugdíjakat, egyesíteni kellene egy alapvető havi jövedelem formájában, amely feltétel nélkül jár minden polgárnak.

2. javaslat: A jövedelemadót (beleértve a társadalombiztosítást), az ÁFÁ-t, valamint a vállalati nyereségadót fokozatosan meg kell szüntetni.

Manapság mesterséges akadályok hiúsítják meg a lehetséges munkakínálat és kereslet egymáshoz igazodását. Tétlenségre kárhoztatják az embereket, ahelyett, hogy lehetővé tennék számukra olyan munkák végzését, amelyekre tényleges szükség van. Ezek az akadályok az érvényben lévő társadalombiztosítási és adórendszerből, valamint a mögöttük meghúzódó feltételezésekből fakadnak.

Ahogy Ön is láthatja, ezt a termelési tényezőt "munkának" hívom, nem pedig "munkaerőnek", ahogy azt a közgazdászok általában teszik. Ennek az az oka, hogy meg kell kérdőjeleznünk azokat a feltevéseket, melyek szerint:

• Az embereknek rendes körülmények között a munkáltatóktól kell függeniük, hogy megszervezzék a munkájukat és biztosítsák jövedelmüket, vagyis munkát adjanak nekik; 
• Értékesebb az a fajta munka, amiért fizetséget kapnak, mint a nem fizetett munka; 
• A fizetett munka az egyetlen olyan munkafajta, amelyet a gazdaság elvi irányítói számításba vesznek. Talán nem meglepő, hogy a maga idejében Keynes, majd később Beveridge miért nem kérdőjelezte meg a munkáltatóktól való függést mint normát. Öntől és az Ön konzervatív párti kollégáitól ugyan elvárható lett volna, hogy így tegyenek a 80-as és 90-es években, hiszen olyan fennen hirdették idegenkedésüket a "függőségi rendszertől". De szemmel láthatólag Önöket csak a kormánytól és a szakszervezettől való függőség zavarta. Látszólag semmi kifogásuk nem volt az ellen, hogy az emberek foglalkoztatóiktól függjenek, hogy azok munkával lássák el őket, s ami azt illeti, a nagy vállalatoktól és nagy bankoktól való függőség ellen sem emeltek kifogást. 

• Elriasztja a konvencionális módon történő foglalkoztatást, s ennek eredményeképpen nálunk és más európai országokban emberek milliói válnak munkanélkülivé. 
• Elriasztja az embereket attól, hogy produktív módon vegyenek részt a ház körüli és a helyi közösség számára végzett családi, illetve a szomszédságban történő nem fizetett munkától. 

Fotó: Mike Tamás

A lakossági jövedelem számos módon segíti elő a gazdaság hatékonyságának fejlődését.

• Lehetővé teszi, hogy sokan hasznos munkával kezdjenek foglalkozni azok közül, akik egyelőre tétlenségre vannak kárhoztatva a munkanélküliség és a szegénység csapdái miatt, melyek ugyanis gyakran arra kényszerítik a munkanélkülieket, hogy olyan foglalkozások számára álljanak készenlétben, amelyek nem léteznek, vagy azt jelenti, hogy ha ténylegesen elkezdenek dolgozni, többet fognak veszíteni az adó és azon juttatások miatt, amelyektől elesnek, mint amennyit keresnek.

• Azáltal, hogy a munkavállalók egyenlőbb feltételek mellett lesznek képesek a munkaadókkal tárgyalni, egy szabadabb munkaerőpiac jön létre, és így az üzleti élet és ipar hatékonysága is megnövekszik. Egyrészt a bérek és fizetések átlagos szintje talán alacsonyabb lesz, másrészt viszont a leendő foglalkoztatottak jobb helyzetbe kerülnek, hogy nehezebb munkáért magasabb fizetést követeljenek. 
• Arra ösztönzi az embereket, hogy hasznos, nem fizetett munkát végezzenek otthon és a szomszédos háztartásokban. Pozitív hatása lesz a családi és közösségi gondoskodás munkastátusát illetően is. 
• Legvégül pedig azáltal, hogy kipárnázza az embereket a "Stop -- Go" ciklikus hepehupái ellen, segíti a gazdaság stabilizálását. 

Zetoros nő kultivátorozik  MTI-fotó

Ezek az adók még a mostani szintjükön is keményen sújtják a munka végeredményét. A gazdaságot szembeállítják a munkával, a termelés tőkeigényes formáit részesítve előnyben. Különösen a jövedelemadó hat a munkára gátló tényezőként, a szegénység csapdájával karöltve. A vállalati nyereségadóval együtt is a háztartásban történő termelést hátrányosan különbözteti meg a vállalati termelés javára, mivel a háztartásoknak adózott jövedelmükből kell előteremteniük a termelőeszközeiket, a vállalatoknak viszont nem. Mindent összevetve az általános forgalmi adó is jórészt a munkát terheli. A terhes adminisztrációs követelmények, melyek különösen a kisvállalkozásokra nehezednek, a gazdaság szempontjából pazarlásnak számítanak. És végül ezek az adófajták adózáskerülő tevékenységet váltanak ki, amelyek nem produktívjellegűek, és gazdasági hatásuk sincs. Ezeket olyan új föld- és energiaadókkal kell helyettesítenünk, amelyek részletes ismertetéséhez most érkeztünk el.

3. javaslat: Be kell vezetni a telekérték-bérleti díjat (site value rent), vagyis egy olyan adót, amely a föld ki nem használt értékére vonatkozik, s ezzel egy időben a második javaslat értelmében meg kell szüntetni a jelenlegi adófajtákat. (Végeredményben ennek az adónak helyettesíteni kellene a jelenlegi tanácsi adót [Council Tax], a belőle származó jövedelem egy részét a helyi önkormányzatnak juttatva.)

A földből származó javadalom ma főleg azokhoz kerül, akik a földet birtokolják, míg a járulékos költségek többsége nem őket terheli. A közösség, mint egész által végzett tevékenységek emelik a helyi telekértékeket, de az egyes telkek tőkenyeresége a tulajdonost illeti meg. A földtulajdonosoknak gyakran kifizetődőbb, hogy értékes telkeket kihasználatlanul hagyjanak, azért, hogy később, amikor az áruk felmegy, eladják. Az emelkedő ingatlanértéken alapuló spekulációk eltorzítják az ingatlanárakat, általában jelentősen magasabb szinten tartva azokat, mint amilyenek valójában lennének.

Ez sok lehetséges felhasználó és felhasználás számára teszi a földet elérhetetlenné, és sok építkező számára teszi hozzáférhetetlenné, akiknek égető szükségük lenne rá, valamint a "Stop -- Go" ciklikus ingadozásait is felerősíti. Recesszió idején a föld- és tulajdonérték esése megsemmisítő erejű lehet -- ahogy azt sok fiatal tapasztalhatja manapság, akik, miután megvásárolták első otthonukat, azon kapták magukat, hogy negatív tőketulajdonnal rendelkeznek, ami azt jelenti, hogy nagyobb az adósságuk, mint a tulajdonuk értéke.

A telekérték-bérleti díj, melyet azon a ponton vetnének ki, ahol a föld először lép be a gazdaság vérkeringésébe, hatását tekintve minden áru és szolgáltatás árát annak függvényében emelné, hogy milyen mértékben veszik hasznát az értékes földterületnek. Ezeket az áremelkedéseket azonban ellensúlyoznák azok az árcsökkenések, amelyeket a létező jövedelemadófajták stb. fokozatos megszűnése von maga után. Azok az áruk és szolgáltatások, amelyek főként az emberek munkája révén jönnek tétre, olcsóbbá válnának, s ezzel megnövekedne az emberek által végzett munka iránti tényleges kereslet, és ennek következtében azt hatékonyabban és tökéletesebben lehetne kihasználni.

Mindemellett általánosan csökkennének az ingatlanárak, s ezáltal a föld rendelkezésre állna olyan személyek és célok számára, akiknek és amelyeknek egyelőre nem hozzáférhető, ezzel is bátorítva a föld gazdaságilag hatékonyabb kihasználását. Azáltal, hogy a spekulációs tőkenyereség (és veszteség) mértéke csökkenne, egyben a ciklikus ingadozása is enyhülne.

4. javaslat: Az új földadóval együtt új energiaadó bevezetése is szükséges.
Az energia a föld mellett a másik alapvető természeti forrás, amely jóformán minden gazdasági tevékenységben megjelenik. Úgy kell tekintenünk, mint a termelés összetevőinek egyik tényezőjét, amely a közgazdászok körében hagyományosan "föld" elnevezéssel ismeretes. Akárcsak a már javasolt földadót, az új energiaadót is annál a pontnál kell behajtani, ahol az energia először belép a gazdasági rendszerbe, vagyis a forrásnál. Hasonlóképpen a földadóhoz, ezután végighalad a gazdaság vérkörein és minden energiaigényes áru és szolgáltatás ára megnövekedik, valamint csökkennek mindazok a fizetések, bérek, osztalékok, tőkefelértékelés stb., amelyek magas energiafelhasználás révén keletkeznek. Ez serkenteni fogja az energia hatékony felhasználását, mint ahogy az új földadó serkentőleg hat a föld hatékony kihasználására. (Természetesen ezzel egy időben az összes energiafelhasználás és az általa létrehozott szennyezés mértéke is csökkenne.)

Az új föld- és energiaadóból befolyt jövedelem finanszírozná a kormány többletköltségeit, melyek a lakossági jövedelemhez lennének szükségesek, egyszersmind pótolná a megszüntetett adók okozta jövedelem kiesést. Ennek megfelelően az utóbbi két adó mértékének elég magasnak kellene lennie.

5. javaslat: A devizaátváltási tranzakciókat meg kellene adóztatni. Ennek mértéke a tranzakciók mértékének egy százaléka lehetne. Manapság a tőke produktív felhasználását éppúgy érintik a torzulások, mint a munkaerő és a föld oldalát. S ezek a torzulások nagyban hozzájárulnak a "Stop -- Go" hullámhegyeinek és völgyeinek kialakulásához.

A londoni deviza-tranzakciók kilencvenöt százalékának semmi köze nincs a valós árukkal és szolgáltatásokkal történő kereskedelemhez. A tőkehaszon megszerzésére és a tőkeveszteség elkerülésére irányuló fékevesztett hajsza látványos hullámhegyeket és völgyeket produkálhat, mint amilyen az 1992. szeptemberi Fekete (vagy Arany) Szerda volt. Ugyanez vonatkozik az értéktőzsdére és más pénzügyi piacokra is. A megtakarítások új beruházásokra való fordítása igen csekély szerepet játszik. A tőketranzakciók túlnyomó többsége a mellékpiacon történik, ami a már létező vagyontárgyak, értékpapírok és részvények adásvételét jelenti.

A munka, a föld és az energia hatékonyabb felhasználása automatikusan maga után vonja a tőke hatékonyabb felhasználását, s ez arra fogja ösztönözni az embereket, hogy megtakarításaikat olyan vállalkozásokba és tevékenységekbe fektessék, melyekben a munka, beleértve a saját munkájukat is, játssza a főszerepet. Ez elősegíti a spekulációs tőkehaszon vonzerejének csökkentését, és ez csökkenteni fogja a beruházott tőke értékének illékonyságát, valamint enyhíti a növekedés ciklikus ingadozását. Ebből következően szükségesnek érzem a devizaátváltási tranzakciók megadóztatását.

Ez serkentőleg hatna az importhelyettesítésre is, és nagyobb fokú gazdasági önellátást tenne lehetővé. Ugyanakkor súlyos kétségeket támaszt a nemzetközi gazdaság jövőjét illetően, különösen, ami a Maastricht utáni Európai Közösséget illeti, de ez már nem tartozik szorosan jelen levelem tárgyához.

A monetáris és pénzügyi rendszer sokkal mélyrehatóbb változásai, és ezen belül a pénz "privatizációja" szintén a tőke hatékonyabb kihasználását serkentenék. Mi több, ha az általam előterjesztett javaslatok életbe lépnek, előállhat az az est, hogy minden tőkehasznot, illetve tőkeátutalást érintő adót megszüntetnek. De ezek mindegyike olyan nagy téma, melynek tárgyalására e levél keretén belül nem nyílik lehetőség.