A nemzetgazdaságtan igazi törvénye a véletlen, melynek mozgásából mi, a tudományos emberek, néhány mozzanatot önkényesen törvények formájában rögzítünk.

A pénz lényege mindenekelőtt nem az, hogy benne a tulajdon külsővé-idegénné válik, hanem hogy a közvető tevékenység vagy mozgás az emberi, társadalmi aktus, mely által az ember termékei kölcsönösen kiegészítik egymást, elidegenül, és egy emberen kívüli anyagi dolognak, a pénznek a tulajdonsága lesz. Azáltal, hogy az ember magát ezt a közvetítő tevékenységet külsővé-idegenné teszi, itt csak, mint a maga számára veszendőbe ment, elembertelenedett ember tevékenykedik; maga a dolgoknak a vonatkozása, az ezekkel való emberi művelet egy emberen kívüli, és emberen felüli lényegnek a művelete lesz. Ezen az idegen közvetítőn át -- a helyett az ember lenne az ember számára a közvetítő -- az ember a maga akaratát, a maga tevékenységét, a maga viszonyát másokhoz egy tőle és tőlük független hatalomnak tekinti. Rabszolgasága eléri tehát a csúcsát. Hogy ez a közvetítő mármost valóságos Istenné lesz, az világos, hiszen a közvetítő a valóságos hatalom afelett, amivel engem közvetít. Kultusza öncéllá lesz. A tárgyak, e közvetítőtől elválasztva, elvesztették értéküket. tehát csak amennyiben őt képviselik, van értékük, holott eredetileg úgy tűnt, hogy neki volt csak annyiban értéke, amennyiben őket képviselte. Az eredeti viszonynak ez a megfordítása szükségszerű. Ez a közvetítő ennélfogva a magántulajdonnak önmaga számára veszendőbe ment, elidegenült lényege az önmaga számára külsőlegessé vált, külsővé-idegenné vált magántulajdon, mint ahogy ez az emberi termelésnek, az emberi termeléssel való külsővé-idegenné vált közvetítése, az embernek külsővé-idegenné vált nembeli tevékenysége. Mindazok a tulajdonságok, melyek ennek a tevékenységnek a termelésében megilletik, ennélfogva átvivődnek erre a közvetítőre. Az ember tehát annál szegényebb lesz mint ember, azaz ettől a közvetítőtől elválasztva, minél gazdagabb lesz ez a közvetítő.

Krisztus eredetileg képviseli:

1. az embereket Isten előtt;
2. Istent az emberek számára;
3. az embereket az embernek.

Így a pénz eredetileg fogalma szerint képviseli:

1. a magántulajdont a magántulajdon számára;
2. a társadalmat a magántulajdon számára;
3. a magántulajdont a társadalom számára.

De Krisztus a külsővé-idegenné vált Isten, és a külsővé-idegenné vált ember Krisztusnak már csak annyiban van értéke, amennyiben ő Istent, az embernek már csak annyiban van értéke, amennyiben ő Krisztust képviseli.

Ugyanígy van a pénzzel

Marx Károly