Ökológiai szemlélet az ipari formatervezésben

Az alábbiakban néhány megszívlelendő gondolatot közlünk a környezetbarát formatervezésről egy berlini előadás nyomán.

Energiatakarékosság

Ez ma már közhelynek számít, mégis érdemes néhány kiegészítő adattal érzékeltetni a helyzet súlyosságát. A jelenlegi előrejelzések alapján 2100-ra 7 °C-kal emelkedik az átlaghőmérséklet. A "melegházhatás" egyre erőteljesebb. A keletkező széndioxid 80 százalékát a világ népességének egynegyede termeli. Ez az egynegyed pedig a modern ipari államokban él. Ideje lenne végrehajtani az 1988-as torontói klímakonferencia energiatakarékosságra felszólító határozatait. Ez azt jelenti, hogy 2050-re a tízmilliárdos földnépesség csak tízmilliárd tonna széndioxidot bocsáthat ki. Ez komoly szemléleti változtatásokat igényel.

Lemondás az autóról

Németországban (csak a régi NSZK-ban) évi 5,2 millió tonna hulladék keletkezett az autógyártás, autóhasználat és elhasználódás során. Egy személyautó előállításakor 25 tonna hulladék keletkezik, s ebből nagyon sok az újra fel nem használható anyag (különböző ötvözetek, lakkok stb.). A használat során további 25 tonna melléktermék keletkezik (kipufogógáz, használt olaj, autógumi). Nyugaton egy autó 3000 óra használati idő után eldobható (esetleg kiköt Kelet-Európában). Minden megtett kilométer után fél kiló hulladék keletkezik. A befektetett energiának mindössze egy százaléka szolgálja a szállítást. 
(Lásd Karl Otto Henseling: Das Auto -- ein globales Stoffwechselproblem. In: Weschelwirkung 1991/12.)

A műanyagok visszaszorítása

A műanyag az egyik legnehezebben kezelhető nyersanyag, termelése, használata, elhasználódása sok megoldhatatlannak látszó problémát okoz. Mennyiségi gondok: 1945 után napjainkig Németországban 61 millió tonna műanyagot használtak fel. Ebből 21 millió tonna hulladékká változott. Az anyagelhasználódás, elfáradás miatt a maradékot is ki kell váltani a következő évtizedekben. Túl sok a műanyagféleség, ezek együttes ipari alkalmazása később negatív következményekkel jár.

Hatékony elmélet a reciklikusságra (újrafelhasználásra)

Sok műanyagfajta nem dolgozható fel újra, nehéz az osztályozásuk, szétválasztásuk, eltérőek a vélemények az újrafelhasználásról. Minden erővel a többször felhasználható csomagolóanyagokat kell támogatni.

A tárgyak élettartamának meghosszabbítása

A rövid élettartamú, eldobható tárgyak tervezését és gyártását be kell szüntetni. A régi német szövetségi államokban évente mintegy 25 millió tévékészüléket dobtak el, függetlenül attól, hogy azok jók vagy használhatatlanok voltak. Az elektronikus szemét nagyon nehezen kezelhető. A dobozszekrények gyakran szétbonthatatlan összeállítású műanyagból készültek. Ezek esetleges újrafelhasználásakor sok a káros melléktermék, ezért a legtöbb esetben az egészet a szemétdombon hagyják.

Megfelelő óvatosság a reciklikus jelzővel és érveléssel!

Az újrafelhasználás -- legújabb ismereteink szerint -- nem old meg valójában semmit, mert tovább terheli a környezetet, nem várt energia-, szállítási és egyéb költségek lépnek fel. A háztartási műanyag hulladékok nehezen osztályozhatók és választhatók szét.

A reciklikusság gyakran csak jelszó marad, lásd a növekvő újpapír felhasználást, 1991-ben több fát használtak fel a papírgyártáshoz, mint 1971-ben. Ugyanakkor az összes hulladéknak, mintegy 34,5 százaléka mezőgazdasági, 37 százaléka ipari, 14,5 százaléka bányászati, 6,4 százaléka kommunális (vízmű stb.), 5,3 százaléka háztartási szemét, 1,9 százalék a háztartási víztisztításból származik és 0,3 százalék a használt olaj, használt gumi stb. A hulladék veszélyessége azonban nem áll egyenes arányban ezekkel a számokkal. Nagyobb figyelmet kellene fordítani az ipari hulladék-feldolgozásra, mert például az ún. "duális rendszer" körüli viták elvonják a figyelmet az ipar és a környezetszennyezés viszonyáról.
 

Vízi centrum magánvállalkozásban Ostoroson  MTI-fotó, H. Szabó Sándor

A tanulságok megfelelő alkalmazása

Az ökoegyensúlyhoz és az emberibb környezet megteremtéséhez nagyon sok, a fentiekhez hasonló adatot, tendenciát, jelenséget kell figyelembe vennie az ipari formatervezésnek, hogy ne szegődjön rossz ügyek szolgálójául. Erre számos szervezet alakult az elmúlt időszakban Németországban. Például a berlini Hochschule der Künste keretében működtetett "Info-Pool Design". ahol hasznos adatokhoz juthatnak az érdeklődők.

A Mancini-elv

Néhány szempont, melyek betartása környezetbarát termékek tervezését és gyártását segítheti: a) a felhasznált anyagok mennyiségének minimalizálása; b) hosszú élettartamú tárgyak tervezésére való törekvés, c) a csökkentett élettartamú tárgyak olyan rendszerben való megtervezése, mely mindenképpen lehetővé teszi az újrafelhasználást. (Lásd még Ezio Mancini: Von der Quantität zur Qualität. Kunststoffe und die Herausforderung der Qualität. In: IDZ '91 Forum, Berlin, 1991.)

A Vernetztes Arbeiten -- Design und Umwelt (Hrsg. Rat für Formgebung, 1992. 281 p.) alapján összeállította Bodor Ferenc