A GAIA című ökológiai filmújság 1993. május 8-i száma a Magyar Televízió 1. csatornáján a környezeti neveléssel foglalkozott, bemutatva néhány jellegzetes, követésre méltó kezdeményezést és kísérletet. Az alábbiakban részleteket közlünk a Hollós László által készített riportokból.

Óvodai kísérletek

Bátonyterenyén, az óvodában a gyerekek Horváth Györgyné irányításával éppen "újrapapír-készítéssel" foglalatoskodnak. A már korábban beáztatott, apró darabokra tépett újságpapírt az óvónő turmixolja, a gyerekek pedig gyakorlott mozdulatokkal filclapok közé helyezik a "papírtésztát", s kipréselik belőle a fölösleges vizet. A rostok szépen összeállnak, és két-háromnapi száradás után már lehet is festeni, rajzolni az "újjászületett" papírlapokra.

-- Új programunk ragyogó lehetőséget ad mindenféle kísérletezésre, mindenféle alternatív dologra -- magyarázza az óvónő. -- Persze ehhez feltétlenül szükség van valamiféle ökológiai elhivatottságra. Bár e program a Környezetismeret címet viseli, mi inkább a természeti értékek megszerettetését tűztük ki célul. Ahhoz, hogy a gyerekek a természethez, a növényekhez és az állatokhoz bizonyos fajta pozitív hozzáállást tanúsítsanak, először is meg kell ismerniük a természetet. Ha megismerték az őket körülvevő világot, meg is fogják szeretni azt. Ha pedig megszerették, akkor biztosan meg is fogják védeni.

-- Sokat beszélnek arról, hogy a szemléletformálást már a kisgyermekkorban el kell kezdeni. Valóban érhetők el eredmények az óvodásoknál?

-- Talán már az óvodáskor előtt is el lehet ezt kezdeni. Lehet, hogy már a születést követően...

-- És nem szakad meg e folyamat, amikor az óvodások iskolába mennek?

-- Sajnos, az itteni módszer nemigen folytatódik az iskolában. Sok helyen megfordultam már az országban, sok iskolában jártam, és azt tapasztaltam, hogy a legtöbb helyen nem egyértelmű ez a fajta hozzáállás, még a biológiatanárok körében sem. Kolléganőmmel készítettem egy tervet, mely A természetnevelés éves programja címet viseli. Ezzel a tervünkkel első díjat nyertünk a Nógrád megyei pedagógiai napok alkalmával. Szeretném, hogyha ez nagyon sok helyre, nagyon sok óvónő kezébe eljutna, mert végül is az volt a célunk, hogy minél többen megismerjék ezt az "ötlettárat", ami bővíthető, szűkíthető, minden egyes óvodában alkalmazható.

"Minden mindennel összefügg"

-- Itt vagyunk Csepelen, a "kék ökosuliban". Mitől ökosuli ez?

-- Természetvédelemmel és környezetvédelemmel foglalkozunk már hatodik éve, de igazából talán ebben az évben fog kibontakozni ez a tevékenység, és válhat világossá mindenki számára az ökológia lényege, hogy minden mindennel összefügg az életben. Erre az életszerűségre szeretnénk nevelni a gyerekeket -- mondja Bali Pálné tanító.

-- Hogyan történik mindez? 

-- A tanórán és a tanórán kívül, a gyerekek szabadidejének ésszerű felhasználásával, a helyi élőhelyek megfigyelésével, elsősorban a megfigyelőképesség fejlesztésével, környezetbarát szemlélettel. Tehát nem tankönyvben előírt összefüggésekkel alakítjuk ökológiai szemléletüket, nem előírt feladatlapokkal, tesztekkel oldjuk meg azt a problémakört, amit a természetvédelem, környezetvédelem mindennapos tevékenysége a ma emberétől különben is megkövetel.

-- Valamennyi tanár partner ebben?

-- Egyre többen kapcsolódnak be a tevékenységünkbe a tantestület részéről. Március 15-ével, a Föld napjára való készülés előzményeként egy úgynevezett ökoszínház alakult. Ez is azt szeretné bemutatni, hogyan lehet más eszközökkel, élményszerűen környezetvédelemre nevelni a gyerekeket.

A "Harmonizált életterek a kék iskolában" alapítványnak öt nevelési területe van: vizuális nevelés, anyanyelvi és idegen-nyelvi nevelés, technikai és számítástechnikai nevelés, sport és testkultúra és nem utolsósorban a természetvédelmi nevelés. Látható, hogy ez az öt nevelési terület egyébként is összefügg egymással. Amit megfigyel a gyerek, azt lerajzolja -- így kapcsolódik be a vizuális nevelés területének megannyi szakembere is a programba. Ez a lényege az ökológiai szemléletnek is, hogy minden terület összefügg egymással.

Globálisan

Gyulainé Szendi Éva, a miskolci Avasi Gimnázium tanára:

-- A gimnáziumban három éve folyik a globális környezeti ismeretek tantárgy oktatása egyedi tanterv alapján. Azt gondolom, hogy minden diáknak részesülni kellene ilyen típusú oktatásban, ezeknek az ismereteknek kötetező jelleggel meg kellene jelenniük a nemzeti alaptantervben. Nem hiszem, hogy az ország megengedheti magának, tekintettel a hazai és a globális környezeti kérdésekre, hogy az ifjúság környezeti nevelése és oktatása pusztán néhány lelkes, helyi kezdeményezésű pedagógus- vagy diákcsoport szívügye legyen. Jelenleg mi azon dolgozunk, hogy a három év alatt kipróbált ismeretanyag, illetve módszerek alapján összeállítsunk egy olyan háttér-dokumentációt, amely esetenként alternatív választási lehetőség lehetne más iskolák számára, legyenek ezek általános iskolák, középiskolák, esetleg négy, hat vagy nyolc osztályos gimnáziumok.

Nem szakemberek képzése a célunk. A legfontosabb feladat az, hogy mire ezek a gyerekek leérettségiznek, rendelkezzenek egy globális látásmóddal, egy egészséges, természetbarát, a környezeti szempontokat is figyelembe vevő életmóddal, szemléletmóddal.

A korszerű ismeretek oktatásához hatékony módszereket is találni kell. Mi a Magyarországon talán még kevésbé elterjedt globális módszertanra építünk. Ezekre a módszerekre összességében az jellemző, hogy rendszerszemléletűek, hogy a globális gondolkodásmódon keresztül a helyi cselekvésekre ösztönöznek. Rendkívül jól fejlesztik a gyerekek problémamegoldó, konfliktuskezelési készségét, és önálló tevékenységre, önálló kutatásokra ösztönzik őket. Ezenkívül nagyon fontosnak tartom, hogy az oktatás nagy része kikerül az iskola falain kívülre; gondolok itt a terepgyakorlatokra, például a természetvédelmi, fenntartási, rekonstrukciós munkákra.

Vitatott kérdés, hogy a környezeti ismereteket integráljuk-e a jelenlegi tantárgyainkba, vagy esetleg külön tantárgyként oktassuk. Azt gondolom, hogy bármelyik megoldás jó, hogyha a célt eléri. Ám a jelenlegi tantárgystruktúránk sem szerkezetében, sem tartalmában nem alkalmas a globális környezeti ismeretek integrálására; ezek messze túlmutatnak a tantárgyi keretek adta lehetőségeken. Hiszen akkor jó ezeknek az ismereteknek az oktatása, ha holisztikus szemléletű, ha rendkívül rugalmas és a napi aktualitásokra azonnal reagál, hogy ha hatással tud lenni a tágabb környezetre: az iskolán keresztül a lakókörnyezetre, a gyerekeken keresztül a felnőtt környezetre.

-- A nemzeti alaptanterv magában rejti ezeket a kívánalmakat?

-- Tudomásom szerint nem tartalmazza a nemzeti alaptanterv ilyen mélységben a globális környezetismeretek oktatását, sőt csak nagyon felszínesen érinti.

-- Tehát a tanárokra lesz bízva a jövőben is, hogyan foglalkoznak ezzel?

-- Úgy tűnik, hogy ez a helyzet jelenleg ma Magyarországon.

-- Elmondhatjuk erről az iskoláról, hogy ez egy "zöld iskola"?

-- Remélem, hogy a közeljövőben elmondhatjuk, hogy ez egy zöld iskola.

-- Mi az, amitől még nem az? 

-- Még nem az, mért nem környezetbarát például a konyhának a felszerelése, az iskola berendezése, a termékek, amiket a büfében árulnak. Nem környezetbarát, mert a gyerekek, mondjuk, tízóraira dobozos üdítőitalt hoznak. Az iskola környezete nem rendelkezik még olyan ökológiai kerttel, ahol a globális környezeti ismereteket oktathatnánk. Nem tudtuk megoldani a szelektív hulladékgyűjtést sem, holott az iskola minden diákja vállalta, és a minisztériumtól is ígéretet kaptunk rá, hogy a hulladékok szelektív gyűjtése után segít azok elszállításában, de úgy tűnik, hogy ez Magyarországon megint nem megoldható. Nincs értelme, hogy a gyerekek a tanteremben szelektíven gyűjtsék a hulladékokat, ha utána a köztisztasági vállalat egységesen elszállítja a miskolci szeméttelepre. Tehát nem biztosított a háttéripar, mely a szelektíven gyűjtött szemetet feldolgozná.

Nem tantárgy kérdése

Victor András, az ELTE tanárképző főiskolai kartanára:

-- A hazai tanárképzésben hogyan jut kifejezésre a környezeti nevelés?

-- Sajnos nem nagyon. Bár vannak jó kezdeményezések. Az első dilemma tulajdonképpen az, hogy van-e szükség környezetvédelem szakos képzésre a tanárképzésben, vagy inkább arra van szükség, hogy bármilyen szakos tanárjelölt kapjon megfelelő felkészítést. Van néhány olyan tanárképző főiskola -- és most már a veszprémi egyetem is --, ahol környezetszakos tanárokat képeznek, ugyanakkor nem adtuk fel azt a reményt sem, hogy a történelem, az angol vagy bármilyen szakos hallgató találkozzon ezzel a kérdéssel.

-- Hogyan lehetne ezt beépíteni a tananyagba?

-- Ez ma száz százalékig azoknak a professzoroknak, gyakorlatvezetőknek a kezében van, akik az előadásokat és a gyakorlatokat tartják. A ma használatos egyetemi, főiskolai szakmai tankönyvekre egyáltalán nem jellemző, hogy kitérnének a környezeti kérdésekre. Ennek részben az az oka, hogy elég régen készültek. Tehát ez teljes mértékben attól függ, hogy az oktató, aki az előadást tartja vagy a laboratóriumi gyakorlatot vezeti, szívügyének tekinti-e vagy sem. Hála Istennek egyre többen vannak, akik ezt valóban nagyon komolyan szívügyüknek tekintik.

-- A nemzeti alaptanterv ebből a szempontból nem hoz majd valamilyen változást?

-- A nemzeti alaptanterv körül rengeteg bizonytalanság van. A legutolsó, általam ismert variációban a környezeti nevelés úgy szerepel, mint fontos nevelési terület. Vitás kérdés, hogy kiemelt nevelési területként szerepeljen-e vagy sem. Nem tudom, hogyan döntöttek az illetékesek, az mindenesetre fontos dolog, hogy a környezeti nevelés önálló nevelési feladatként jelent meg. Azonban akármelyik formájában valósul is meg a nemzeti alaptanterv, mindenképpen csak egy nagyon laza kerete lesz a magyarországi általános és középiskolai oktatásnak. A környezeti nevelés sorsa végső soron akkor is a tankönyveken és legfőképpen a tanárokon fog múlni. A ma használatos biológia-, földrajz-, kémiakönyvek nagyon szórványosan foglalkoznak csak környezetvédelmi témákkal. Lényegesen jobbak, mint a húsz évvel ezelőttiek, érződik már rajtuk a változás, de még mindig rettentő hiányosak. Még mindig nem mondhatnám azt, hogy átitatottak lennének a környezeti szemléletmóddal. Biztos, hogy új tankönyvekre, tankönyvsorozatokra, tankönyvcsaládokra lesz szükség a jövőben.

-- És erre van remény? 

-- Egyértelműen van. Ma a tankönyvkérdés kaotikus, botrányszaga érződik sajnos, de abban bízunk, hogy ez csak az átmenet zűrzavara. Ha a jövőben ki fog alakulni egy olyan tankönyvpiac, amely mondjuk három-négy párhuzamos tankönyvsorozatot kínál a biológiának, kettőt-hármat a kémiának, négyet-ötöt a földrajznak, akkor a tanároknak valóban lesz arra lehetőségük, hogy azt a tankönyvsorozatot használtassák a gyerekeikkel, amelyik "zöldebb".

-- Milyen lenne a "zöldebb" tanárképzés?

-- Egyre biztosabb vagyok abban, hogy a környezeti gondolkodásmód nem egy tantárgy kérdése, nem a természettudományos alapok, vagy egy komplex humán-reál tudomány körvonalainak az elsajátítása. Ez elsősorban életmódkérdés, világlátás kérdése, erkölcsi, etikai kérdés, a Föld iránt érzett felelősségünk, a természeti javak iránt érzett felelősségünk, a szegény népek és utódaink iránt érzett felelősségünk kérdése. Tehát a legfontosabb, amit elő kell segítenünk, az a közvélemény megváltozása a pedagógusképzésben is. A múltkor az egyik kollégám kislánya, aki történelem-szakos, megkérdezte a történelemtanárokat, hogy mi a véleményük a Föld napjáról és a környezetvédelmi mozgalmakról. Szinte egyöntetűen az volt a véleményük, hogy ez egy ilyen zöld őrület, ebből úgysem lesz semmi. Vagyis a közvélemény sajnos még messze nincs a zöld gondolkodás pártján. Ez még mindig egy kisebbség ügye. 

Mint a kovász

Dr. Kárász Imre, az egri Esterházy Károly Tanárképző Főiskola Környezettudományi Tanszékének vezetője:

-- A főiskolán 1992. november 1-jétől létrejött egy környezettudományi tanszék, amely átfogóan részt vesz a környezeti képzésben. Az elsődleges feladatunk a tavaly ősszel indult környezetvédelem szakosok szakképzése, ez tizennyolc embert érint. Akik részt vesznek ebben a képzésben, olyan felkészítést kapnak, amely képessé teszi őket minden olyan tantárgy tanítására az általános és középiskolában, amely a környezeti neveléshez kapcsolódik. Tehát természetismeret, környezetvédelem, ember és környezete és egyéb olyan tantárgyak, amelyek most jönnek létre a különböző iskolatípusokban. A másik feladatunk a biológia szakosoknak a képzése. Itt elsősorban az ökológiai képzés és bizonyos mértékig a környezet- és természetvédelmi képzés is a feladatunk. Ez a képzési forma körülbelül négyszáz hallgatót érint. És van egy harmadik lépcsőfok, mely most még csak tervként jelentkezik, de eléggé előrehaladott terv: Az egész főiskolai hallgatóság részére meg kívánjuk hirdetni Az ökológia és a környezetvédelem alapjai című speciálkollégiumot. 

-- Elegendő ez?

-- Úgy gondolom, hogy a környezetvédelem szakosoknál mindenképpen sikerül elérni, hogy ha a hallgatók kikerülnek ebből az iskolából, betölthetik a kovász szerepét. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a gyerekek számára olyan szintű környezeti nevelést tudnak nyújtani, hogy a felnövekvő nemzedék környezettudatos életmódot tudjon folytatni, ugyanakkor képesek lesznek arra is, hogy egy tantestületen belül a más szakos kollégákba is beoltsák a környezetvédelem, a környezettel kapcsolatos viselkedésmód, életmód mindazon sajátságait, amelyek ezeket a kollégákat is képessé teszik arra, hogy a saját tantárgyuk oktatásán belül kiaknázzák mindazt a lehetőséget, amellyel hozzájárulhatnak a környezettudatos neveléshez. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi társadalmi mozgások, a jelenlegi társadalmi helyzet nem igazán kedvező arra, hogy minden szinten elérjük azt, hogy minden végzős hallgató rendelkezzen legalább azokkal az alapismeretekkel, amelyek képessé teszik őket arra, hogy ezt a nevelési területet preferáltan művelni tudják.

Környezetvédő farmerek

Dr. Bakonyi Gábor, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Állattani és Ökológiai Tanszékének vezetője:

-- Nálunk már nagyon régóta tananyag az ökológia. Körülbelül nyolc-kilenc éve alapozó tantárgy. Ez azt jelenti, hogy az ökológia tárgy keretében azokat az alapfogalmakat tanítjuk meg a hallgatóknak, ahogy a természet működik. Ezekre az ismeretekre azonban nagyon sok szaktárgy épül, olyan tárgyak, amelyek azt mutatják meg, hogy hogyan lehet az ökológiában felismert alapelveket a gyakorlatban alkalmazni. Egy új főtanszakot is kialakított az egyetem. Ez a környezet-és tájgazdálkodási főtanszak, amelynek a célkitűzései közé tartozik, hogy az agrár-egyetemistákat megtanítsuk arra, hogyan kell fenntartható módon, tehát hosszú távon a természetet kímélő módon gazdálkodniuk. Erre óriási szükség volt, mert tudjuk jól, hogy a mezőgazdaság az egyik legnagyobb környezetszennyező, és a sok kemikália, növényvédő-szer, műtrágya-használat iszonyatosan megterhelte a bioszférát.

-- Nem válnak itt szakbarbárrá egy kicsit a hallgatók?

-- Nem hiszem. Az ökológiai gondolkodásmódnak pontosan az a lényege, és ezt próbáljuk a hallgatóknak megtanítani, hogy a lokálisan, egy-egy adott területen végzett beavatkozások milyen távoli hatásokkal járnak. Térben és időben távoli hatásokkal. Tehát tudatában kell lenniük, hogyha egy növényvédő szert használnak, akkor az -- ha nem bomlik el kellő időben -- nagyon nagy távolságokra eljuthat. És ha a talaj állapotát lerontják valamilyen módon, akkor nem tudnak majd kenyeret termelni rajta a gyerekeiknek. Egyetemünk célkitűzése az, hogy a szó klasszikus értelmében vett universitásszá próbáljon válni, ahol a hallgatók az érdeklődésüknek megfelelően egy adott témához kapcsolódó bármiféle információhoz hozzájuthatnak. Ebben a kérdésben például hozzájuthatnak a kérdés filozófiai, gazdasági, politikai hátteréhez is. Természetesen először meg kell tanulniuk a biológiai alapokat, azt, hogy hogyan működik a természet. Nem hiszem, hogy szakbarbárokká válnának hallgatóink. Ezt segíti az új oktatási rendszerünk is, amit két évvel ezelőtt vezettünk be, és amelyiknek a lényege az, hogy ahogy feljebb és feljebb haladnak a hallgatók a stúdiumokban, egyre több idejük van arra, hogy saját elképzeléseik szerint válasszanak tárgyakat az egyetem tantárgy-listájáról. Jelentős mértékben maguk tudják összeállítani az órarendjüket. Ezért is azt hiszem, kizárható, hogy szakbarbárok legyenek. A jövőben egyre nagyobb szükség lesz Magyarországon a farmerekre. Az olyan emberekre, akik a saját földjükön, esetenként nagyobb földdarabon is sokféle munkát végeznek, tehát nem lesznek annyira szakosítottak, mint régebben. A növény- termesztési, az állattenyésztési és persze az egész gazdasági háttérrel egyaránt kell foglalkozniuk. A jelenlegi oktatási rendszerben kellően előtérbe kerülnek ezek a problémák. Szinte ahány hallgató van, annyiféle saját tanterv szerint végezheti el ezt az egyetemet.

A svájci példa

Guy Turchany, a Genfi Egyetem professzora:

-- Svájcban már a 60-as évek végétől kezdtünk környezetvédelmi oktatási problémákkal foglalkozni. Először a műszaki egyetemen, a területfejlesztési szakon, utána majdnem minden vegyipari egyetemen. Aztán a környezetvédelmi kutatás és oktatás lassan megjelent a humán egyetemeken és más szakokon (földrajz, földmechanika stb.). Végül eljutottunk oda, hogy végeredményben majdnem minden egyetemen tanítottak már, de majdnem mindenütt szakosítottan. A 70-es évek végén, a 80-as évek elején kezdtünk azon gondolkozni, hogyan lehetne egy összefogó oktatást létrehozni. Ez kristályosodott ki 1989-ben a Nemzetközi Környezetvédelmi Akadémia megalapításával, amely nagy részben interdiszciplináris oktatással foglalkozik. 1992-től ugyanez működik a Genfi Egyetemen, amely ekkor nyitotta meg a humánökológiai tanszéket. Itt szintén interdiszciplináris oktatás folyik. Több egyetemen foglalkozunk az oktatás és a kutatás mellett a jogi problémákkal, az új meghatározásokkal és az Európai Közösség által elhatározott környezethatás-tanulmányok elkészítésével.

-- És akik az egyetemre érkeznek Svájcban, már kaptak korábban, az alsóbb oktatási intézményekben is ilyen képzést?

-- Igen, az oktatás az óvodában kezdődik. A környezeti problémákat csak akkor lehet véglegesen megoldani, ha a környezetvédelem mindenkibe teljesen beleivódott. És ezt az iskolában kell kezdeni. A múltkor megkérdezték az egyetemen, hogy mikor az emberek elmennek valamit vásárolni, akkor olyan terméket vesznek-e, amelyiken rajta van az, hogy "környezetbarát termék". Mondtam, hogy én bizonyosan nem, mert én sietek, nekem fogpaszta kell, megfogom hát az első fogpasztát. A fiam, aki tíz éves, bizonyosan rám szól, hogyha velem van: apu, mért nem veszed azt, amin öko felirat van. Mire a fiú húsz éves lesz, ez már beidegződik nála. Ő már véletlenül sem dobna be egy használt üveget a szemétkosárba. Ő már megnézi azt, hogy az élelmiszerhulladékot például a jobb oldali kosárba kell tenni. A mi generációnknak ezen még gondolkozni kell, náluk ez már teljesen beidegződik. Az elemitől kezdve külön környezetvédelmi oktatást kapnak. Fákat ültetnek, ráírják a nevüket, minden évben kicserélik a cédulát, és vigyáznak a fára. Ha valakit csak húsz éves korában kezdenek környezetvédelemre oktatni, akkor lehet, hogy intellektuálisan elsajátítja, de már nem lehet úgy beidegeztetni, mint a gyerekeknél.

Bizonyos, hogy a fiam már könnyebben le fog tudni mondani néhány olyan termékről, amelyen érzi, hogy a környezetnek ártó. El tudom képzelni, hogy nem lesz annyira hozzákötődve a gépkocsihoz, mint én...

Lánc, lánc, körlánc

Dr. Havas Péter pedagógiai szakpszichológus:

-- A magyarországi környezeti nevelés nem egyenletes. Vannak szigetei, csúcsai, amelyek nemzetközi, sőt világszínvonalúak. Sok olyan tanító, óvónő, pedagógus és iskola van, akik, és amelyek felismerték a környezeti nevelés jelentőségét. Rengeteg környezeti problémával élünk együtt, ezekről sok információ jut el a gyerekekhez. Mégis, a pedagógusok hagyományos beidegződése, a központilag előírt tanterv mítosza még mindig erősen tartja a hagyományos pedagógia konzervatív állásait. De növekszik azoknak a pedagógusoknak a tábora, akik felismerték, hogy helyi környezeti nevelési programokkal lehet átitatni az egész tantervet. Különböző tantárgyakat, különböző iskolai programokat lehet ezekkel megtölteni. Van erdei iskola alapítvány, léteznek kitűnő környezetvédelmi oktatóbázisok, mind több gyereket visznek ki a természetbe, vizsgáltatják velük a természetet és a várost, sőt magát az iskolát és óvodát is. Azt hiszem azonban, hogy nagyon kevés segítséget kapnak ehhez a pedagógusok. Olyan mesterségbeli technikákat kell, hogy felismerjenek önmagukban a pályán lévők, amelyekre nem készítette fel őket a képzés. Amelyek önállóságot, helyi kezdeményezést igényelnek, koordinációt a helyi környezetvédőkkel, a családokkal, a lakóhelyi közösségekkel, koordinációt az iskolaorvossal, a lelkésszel, a hitoktatókkal és különböző más szaktárgyak pedagógusaival. De segítséget kell kapniuk a tankönyvíróktól, a taneszköz készítőktől, a szoftverfejlesztőktől, a médiumok szakembereitől és mindenkitől, akinek mondanivalója van a környezeti problémák jellegét és megoldásait illetően.

-- Önnek módjában állt az Egyesült Államokban tanulmányozni az ottani környezeti nevelést. Ők hogyan csinálják?

-- Az egyik alapvető különbség a hálózat: a hálózatok kiépülése és központi támogatása. Mintegy másfél éve létezik az Egyesült Államok környezeti nevelési törvénye; Magyarországon még a közoktatásnak sincs törvénye. Ez a környezetnevelési törvény az Egyesült Államokban valamennyi iskolát egyaránt támogatja. Egy olyan országos hálózat keretében, amely a problémák, a kérések közvetítését, a helyi fejlesztési lehetőségekről való gyors tájékozódást és azonnali kiszolgálást tesz lehetővé. Szakemberek koordinálását, helyi kormányzati és nem kormányzati szakemberek összekapcsolását, családok összefogását teszi lehetővé ez a környezeti nevelési rendszer. Amelyet a háttérből értően és nagyon magas szakmai színvonalon segítenek az iskolák, az egyetemek és a kutatóintézetek. Az Egyesült Államok környezeti nevelése: nemzeti ügy, amely még a határon kívülre is kisugárzik. Az Egyesült Államok globális felelősséget érez a világ környezeti neveléséért. Így jutott el Magyarországra is sok-sok segítség az Egyesült Államoktól.

-- A körlánc az Amerikai Egyesült Államok környezetvédelmi hivatalának és a magyar Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak egy közös megállapodása. Egy magyarországi környezeti nevelési program, amelynek két munkacsoportja van, és a hozzájuk tartozó általános iskolákban és óvodákban folyik a fejlesztő munka. A körlánc közvetlen célja az, hogy modellként bemutassa a magyarországi pedagógusoknak, hogyan lehet adaptálni, helyileg kidolgozni azokat a környezeti nevelési programokat, amelyek az adott iskola, óvoda vagy éppen középiskola saját helyi környezeti nevelését fejlesztik. A körlánc ma még az ország különböző területeit összekapcsoló hálózat, amelyben több mint 120 óvoda, általános iskola, kollégium és középiskola kapcsolódik össze, nyújt egymásnak segítséget egy fejlesztő folyamatban. Az interaktív tanulásról, az egymástól való tanulásról van szó. A körlánc a bejelentkező iskoláknak díjtalanul rendelkezésükre bocsátja a kidolgozott és átvehető ötleteket, játékokat, eljárásokat, környezeti nevelési programokat, környezetvédő akciókhoz szükséges tananyagokat. A körlánchoz való jelentkezés roppant egyszerű. Egy levelet kell írni a Körlánc-iroda címére: 1394 Budapest, Pf. 351.

A környezeti nevelés átitat valamennyi tantárgyat, sőt megjelenik tantárgyközi helyzetekben, szünetekben és étkezésnél, az iskola energiával és erőforrásokkal való gazdálkodásában, a testi higiénében és a gyerekek egymás közötti kapcsolataiban is. A gyerekek más szemmel nézik az iskola közelében lévő fákat és madarakat, érzékenyebben figyelnek és vigyáznak a nagyvárosi pusztuló környezetre éppúgy, mint az adott falucska patakjára vagy éppen felháborító szemétdombjára. Plakátokat gyűjtenek és akciókat indítanak. A körlánc-munka lényege a helyi szellem erősítése, a helyi környezeti érzékenység felébresztése. Az a tanítói, pedagógusi törekvés, hogy a környezeti nevelési program megtervezésébe és megvalósításába vonjuk be a családokat, a lakóközösséget, a helyi környezetvédőket. Ez újfajta pedagógusi munka, munka lényege a helyi szellem erősítése, a helyi környezeti érzékenység felébresztése. Az a tanítói, pedagógusi törekvés, hogy a környezeti nevelési program megtervezésébe és megvalósításába vonjuk be a családokat, a lakóközösséget, a helyi környezetvédőket. Ez újfajta pedagógusi munka, erre nem készített fel korábban a pedagógusképzés. A körlánc arra is törekszik, hogy ezeket a módszereket átadja, és a pedagógusképzésbe és továbbképzésbe is beépítse.

-- Vannak olyan pedagógusok, akik jól tudják működtetni ezt a körláncot?

-- Szerencsére a magyarországi környezeti nevelés egyik gazdagsága a pedagógusaink tehetsége, hite és néha megszállottsága. Persze nem szabad csak a megszállottakra hagyatkozni. Azon dolgozunk, hogy különböző tanító- és pedagógus-továbbképzéseken közvetítsük ezt a modellt, tanítsuk meg a pedagógusokat azokra a módszerekre és technikákra, amelyekkel a helyi környezeti nevelés megvalósítható. Ilyen szempontból a körlánc ízig-vérig magyar hálózat, hiszen Magyarországra adaptált, kipróbált és eredményes módszereket kínálunk fel a hozzánk csatlakozóknak.

Új értékrend, interaktív gondolkodás, fenntartható fejlődés

-- Milyen lehetőségei vannak a két illetékes minisztériumnak a környezeti nevelés fejlesztésére?

Vajdovichné dr. Visy Erzsébet, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium főosztályvezetője:

Mi megpróbáljuk a környezet szeretetére, a környezet iránti gondoskodásra nevelni, bátorítani az embereket. Minden korosztály számára próbálunk környezeti oktatási-nevelési programokat biztosítani. Fontos lenne, hogy a környezettel kapcsolatos ismeretek lehetőleg valamennyi oktatási közlönyben szerves helyet kapjanak. Jelenleg az iskolák harmada, fele az, ahol rendszeres környezeti oktatás-nevelés folyik az országban. Szeretnénk tovább bővíteni, és lehetőleg jobb környezeti nevelést biztosítani. Ez azt is jelentené, hogy valamennyi tantárgyban helyet kapna a környezetismeret, még a történelemben, irodalomban, matematikában, nyelvekben is. (Például környezettel kapcsolatos szavakat tanítani az idegen nyelvben, a környezetből vett számtanpéldákkal oktatni a matematika ismereteket.) Ugyanakkor olyan programokra is szükség van az iskolában, amelyekben összegyűjtik az addig tanultakat, a környezettel kapcsolatos komplex ismereteket. Hiszen a környezet egységes egész, és végül is nem helyes, hogyha különböző témakörökre szabdaljuk fel. Jó lenne, ha ezek a programok magában a környezetben kapnának helyet. Ez a környezet lehetne természeti környezet (az erdő), valami vidéki környezet, de lehet városi környezet is, ahol a tanulók megnézik, hogyan működik egy város, egy település, milyen szennyező források vannak, hogyan lehet ezeket kiküszöbölni, hogyan lehet a környezetünket szebbé tenni.

Nagyon fontosnak tartom az esztétikai szempontok hangsúlyozását is. Olyan környezettel kapcsolatos tankönyvekre, munkafüzetekre van szükség, amelyek nemcsak okosak, hasznosak, hanem szépek is. Amelyeket a gyerekek szívesen forgatnak.

Dr. Csonka Csabáné, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főtanácsosa:

-- A két minisztérium szoros együttműködésére van szükség. A gyakorlatban is azt tapasztaljuk, hogy az együttműködési területeken érjük el az első eredményeket.

Az intézményes környezeti neveléssel való foglalkozás jelenleg a tartalmi megújulás felé halad. Ebben segítségünkre van az a felismerés, amelyet a riói világkonferencia szemlélete is nyilvánvalóvá tett, hogy a Föld fenntarthatósága, az emberi élet fenntarthatósága elképzelhetetlen az emberi élet minőségének a javítása nélkül. Ez az oktatás, a nevelés függvénye. Tehát a legkisebb kortól, az óvodás kortól az intézményrendszer minden típusában fontos az oktatási tartalmak átgondolása és ennek a szemléletnek az érvényesítése.

-- A nemzeti alaptantervben milyen szerepet játszik a környezeti nevelés, milyen súllyal esik a latba?

-- A tartalmi szabályozás egyik legfontosabb dokumentuma lesz. Talán nem mindenki tudja, hogy a nemzeti alaptanterv egy közmegegyezésen alapuló dokumentum lesz, amely a legfontosabb nevelési elveket és tartalmakat határozza meg, valamint a követelményeket. Ebben az értelemben lehetőséget ad arra is -- amelyre az eddigi tartalmi szabályozásban nem volt mód --, hogy minden intézménytípusban egységes követelményként fogalmazódjon meg a környezeti nevelés tartalma, integrált módon és akár önálló tantárgyként is. Nagyon jónak tartom, hogy a jelenlegi gondolkodásmód nem arra kötelezi az intézményeket, hogy legyen egy ilyen tantárgy, legyen egy ilyen kötelező kurzus, hiszen a kötelezőség mindig megölte a jó gondolatokat, de hogy minden intézményben biztosítani kell a környezettudatos magatartás fejlesztését -- ezt elő fogja írni.

-- A KTM hogyan tudja segíteni a környezetvédelmi oktatóközpontok munkáját?

Vajdovichné dr. Visy Erzsébet: 

-- Elsősorban azzal, hogy megpróbálunk információkat biztosítani nekik és információáramlást egymás között. Van egy kis kiadvány, amely tájékoztatja egymásról az oktatóközpontokat, és közli a számukra fontos híreket, információkat. Rendszeresen találkozókat, konferenciákat, tanfolyamokat szervezünk számukra. Itt kicserélhetik a tapasztalataikat, megoszthatják egymással a gondjaikat. Tájékoztatást kapnak arról, hogy a környezeti nevelés területén milyen fontos eredmények születtek, milyen új területek lehetnek, amelyek őket érdekelhetik. Rendszeresen adunk oktatási anyagokat is nekik.

Örömteli dolog, hogy egyre növekszik az ilyen központok száma. Már több mint hetven környezet- és természetvédelmi oktatóközpont működik az országban. Ezek nemcsak egy-egy iskola vagy egy-egy kis körzet, hanem nagyobb közeg számára nyújtanak lehetőségeket a környezettel kapcsolatos ismeretek átadására.

Van egy közvetlen anyagi jellegű támogatás is. Minden évben pályázatokat hirdetünk, és a jelentkező oktatóközpontok bizonyos célokra kapnak támogatást. De nem támaszkodhatunk csak a saját erőnkre. Igénybe kell vennünk a nemzetközi, külföldi támogatásokat is. Ezekről a két minisztérium kap tájékoztatást -- és rögtön közvetíti az oktatóközpontok felé, hogy például lehet menni külföldi konferenciára. Azután külföldi oktatók, előadók jönnek, akik megosztják a tapasztalataikat a magyar környezetoktatókkal. Nagyon fontos, hogy ezek ne csak ismeretterjesztő programok legyenek, hanem valódi tapasztalatcserék. Meg kell mondanom, hogy a magyar környezet-pedagógusok is nagyon magas színvonalú gyakorlatról tudnak beszámolni a külföld felé. Egyáltalán nem kell nekik szégyenkezniük az itteni környezetoktatás színvonala miatt. 

Dr. Csonka Csabáné: 

-- Ezek az oktatóközpontok a két minisztérium közös gyakorlóterepei, hiszen többségük valamilyen óvodában, általános iskolában, középiskolában, közművelődési intézményben van. Általában pedagógusok a kezdeményezői, a vezetői. Az oktatóközpontok mindig olyan környezetet alakítanak ki, amely a munkájukhoz témakörnyezetet jelent. Szemléltető anyagokat, segédanyagokat, terepmunkát kínálnak, és ezzel a tevékenységükkel -- gondoljunk például egy városi iskolára -- bizony komoly oktatási terepet kínálhatnak fel. Másrészt ezek az oktatóközpontok nagyon szoros kapcsolatba kerültek különböző más, környezetvédelemre alkalmas intézményekkel, nemzeti parkokkal, botanikus kertekkel. Például a XXI. kerületben működik egy ilyen oktatási központ, egy óvodai és egy általános iskolai, amely nagyon szorosan együttműködik az ottani botanikus kerttel. Rengeteg gyakorlati lehetőséget kínál számukra ez az együttműködés.

-- Többször is felvetődött az együttműködés szó. Milyen a viszonyuk a pedagógusokkal, a különböző környezetvédő szervezetekkel, egyesületekkel, a társadalmi mozgalmakkal?

Vajdovichné dr. Visy Erzsébet: 

-- Az oktatással, neveléssel foglalkozó nem kormányzati, környezetvédelmi szervezetek szoros és nagyon konstruktív kapcsolatban vannak a minisztérium környezetoktatással foglalkozó egységeivel. Nem is tudom, hogyan tudnánk a munkánkat megfelelően végezni a Független ökológiai Központ, a Regionális Környezetvédelmi Központ és a zöld mozgalmak segítsége nélkül. ők egyfelől konstruktív kritikus kapcsolatban vannak velünk, másfelől hozzák az ismereteiket. 

Dr. Csonka Csabáné:

-- Rendkívül fontos a zöldek mozgalma, és mindazok a törekvések, amelyeket egy lakóterületen vagy egy nagyobb térségben képviselnek. Segítik a lakosság környezeti nevelését, és sokszor ők hívják fel a figyelmet olyan körülményekre, amelyeket az intézményes nevelés tartalmában érvényesíteni kell. A minisztériumban van egy segítőtársunk a közoktatás területén: Dőry István, aki maga is egy ilyen zöld mozgalom képviselőjeként aktívan segíti az úgynevezett zöldiskola-hálózat kialakulását.

-- Hogyan képzelnék el álmaik "Zöld Iskoláját"? 

Vajdovichné dr. Visy Erzsébet: 

-- A kulturált, esztétikus kialakítás, a természettel való harmónia -- e nélkül nem lehet zöld iskolát elképzelni. Természetesen parkosított, növényekkel ellátott. Az iskola udvara, a tantermek szépen vannak kialakítva. Szelektív szemétgyűjtés folyik. Az iskola törekszik a természetes anyagok használatára. Nyilvánvalóan megjelenik az ökológiai szemlélet az oktatás folyamatában is. Ez a környezet teszi életszerűvé azokat a tantárgyakat, amelyeket a pedagógusok tanítanak.

Végül nagyon fontosnak tartanám, hogy az iskolai munkában megjelenjen az az interaktív gondolkodásmód és módszertan, amelynek a keretében kölcsönös kapcsolat alakul ki a tanár és a tanítvány között. Meghallgatják a gyerekek véleményét, tapasztalatait, és így a gyerekek megtanulnak tárgyalni, együttműködni, érvelni. Megtanulják azt is, hogy hogyan kell dolgokat elintézni, hogyan kell eljárni annak érdekében, hogy adott esetben a környezetük jobb, kellemesebb legyen, hogy egy szennyező forrás megszűnjék stb. Tehát gyakorlattá tehetők azok a dolgok, amelyeket elméletben megtanulnak. 

Dr. Csonka Csabáné: 

-- Előttem egy gyönyörű iskola környéke jelenik meg először is. Az egyik súlyos ellentmondásnak tartom, ha az iskolán belül mindent megtesznek a környezeti nevelés érdekében, és kilépve az iskolából borzalmas környezetbe kerülünk. A zöld iskola mindenekelőtt olyan kultúrát biztosít az iskola környezetében és olyan életminőséget az iskolán belül, amely példaértékű a gyerek számára. Hiszen a nevelésben, oktatásban mindenekelőtt a példaadás a fontos. Tehát a zöld iskola attól zöld többek között, hogy a környezetét, az emberi kapcsolatok minőségét és az életformához, életvitelhez kapcsolódó minden kérdést szem előtt tartja.

És ha elfogadjuk, hogy a környezeti nevelés az értékek felismertetése és védelme, akkor minden olyan értéknek a jelenlétére szükség van, amely az emberi élet minőségét adja.