Az alábbi részletek a szerző "Kézikönyv az organikus iskolák környezeti neveléséhez" című kéziratából valók. A kiadásra váró könyv a Nagykovácsi Általános Iskolában 1988--1992 között folytatott környezeti nevelési kísérletek tapasztalatainak felhasználásával készült. A kiválasztott témák kiindulópontokat adhatnak az iskola "kizöldítéséhez" ott, ahol ennek a szándéka megvan, de a módját nem tudják még.

A környezeti nevelés akkor lehet hiteles, ha azt nemcsak a tantárgyak rendszerébe építjük be, hanem ha ökológiai szemlélet hatja át az egész iskola működését is. Az épület és az abban zajló folyamatok "egészséges" működtetésének megszervezéséért és annak fenntartásáért az iskolafenntartók, iskolavezetők, de minden használója is felelős. Miért fontos mindez?

A környezeti hatások kitörölhetetlen nyomokat hagynak, és a személyiség emberi alapjait adják egy egész életre szólóan.

Az iskolának óriási a felelőssége abban, hogy az emberélet e korai, érzékeny szakaszában milyen szellemi és anyagi környezetet képes biztosítani.

Mivel a gyermek a tapasztalatait mindig környezetéből, elsősorban nonverbális--vizuális és gyakorlati úton szűri le, arra kell törekedni, hogy az élet sokszínű teljességével rendezzük be az iskolát.

A használt, felépített és berendezett tereknek harmóniában kell lenniük a gyermek életkori tulajdonságaival, szokásaival, a természetes életrenddel. A harmónia -- a dolgok együttállása -- lételeme a gyermeknek. Mégis egyre kevesebb a lehetősége, hogy azt megtalálja. Tipikus példája ennek a dehumanizáló iskolai környezet.

A felnőtt társadalom óriási felelőtlensége az, hogy méltatlan környezetben hagyja felnőni a következő nemzedékeket. Az iskolák általában rosszul tervezettek: nem veszi figyelembe az ott folyó oktató-nevelő munka igényeit, a használók életkori sajátosságait, körét, sokszor még létszámát sem. A lehető legsilányabb anyagokat használják fel, mert állítólag így a legolcsóbb.

Még mindig tartja magát az a szemlélet, hogy az oktatás a gazdaság improduktív szférája. Az üzletházak, bankok, szórakozóhelyek csillognak-villognak, az iskolaépületekben csak ócska PVC-t, betont, málló vakolatot, ütött-kopott bútorokat, szürkeséget találunk. Egyértelmű, hogy nem az iskolák, a "tudás házai" sugallják a nagyobb tekintélyt és fontosságot. Tulajdonképpen érthetetlen, hogy miért nem ismerik fel és hangsúlyozzák a környezetkultúra fontosságát az oktatási-nevelési intézmények személyiség-formáló szerepében?

A gyermekkorban ki nem alakított helyes környezethasználói magatartás orvoslására később a társadalom egész védőbástyarendszert alakít ki különféle törvényekkel, retorziókkal. Ezek összességében sokkal többe kerülnek, körülményesek és nem igazán hatékonyak. Mennyivel egyszerűbb lenne mindenkinek a megelőzés! Az iskolai környezet tudatos harmonikus alakítása, a gyermekhez, emberhez méltó tárgyi környezet kialakítása és használatának lehetővé tétele az egyik leghatékonyabb és még mindig a legolcsóbb (!) eszköze lehetne a környezetbarát személyiség formálásának. Ma annak is örülhetünk, ha valamelyik iskola a környezeti nevelést célul tűzi ki, pedig a környezetkultúra oktatása nem cél, hanem eszköz kell, hogy legyen.

A környezetkultúrára való nevelés ott kezdődik, hogy a hely, ahol ez történik, praktikusan szolgálja az ott természetesen zajló cselekvéseket, oktatási-nevelési folyamatokat. A gyakorlati funkción túl pedig élményt adó, pozitív érzelmeket keltő, alkotásra ösztönző legyen. A helyesen megépített és berendezett iskola sok pedagógiai kérdést spontán módon megold, illetve még felvetődését is kizárja. Ma még nem érkezett el a művészi értékű iskolaépítészet kora. Olyan szakembergárda, képzési és más szolgáltató intézményi rendszer, amely képviselné a helyesen épített és környezetbarát módon üzemeltethető iskolaépítészetet, ma Magyarországon egyszerűen nincsen. Ennek ellenére, mivel a környezet állapota a legtöbb iskolában kétségbeejtő, meg kell próbálni -- még jelentősebb anyagi feltételek hiányában is -- azt amennyire lehet, humanizálni. Iskolai keretek között a következő akciók képzelhetők el.

I. Környezetelemző felmérés készítése.

II. A felmérés bemutatása, elemzése. Probléma-felismerés és felvetés. 

III. Megoldási javaslatok kidolgozása. Tervezés, ütemezés.

IV. Kivitelezés, gyakorlati működtetés.

V. Értékelés. Alakuljon csapat a felméréshez. Vegyenek benne részt a következők:
-- az iskolafenntartók képviselője, 
-- a teljes iskolavezetés, 
-- érdeklődő tanárok, szülők, 
-- minél több gyerek. A felmérés épüljön be az iskola munkatervébe, sőt ha lehet, a tanárok, tanítók tanmeneteibe is.

A felmérés

"Az iskola mint környezet" tematikájú felmérést az alábbi módszerekkel lehetne lefolytatni. 

1. Dokumentumok, adatok gyűjtése: Térképek, tervrajzok, számlák összegyűjtése, felkutatása.
Régi fényképek, emlékek keresése. Adatlapok kitöltése.

2. Fotó- és/vagy filmdokumentáció készítése: A környezethasználat vizuális megjelenítése különféle szempontok szerint történhet: "Mozgás a térben", "Mi történik a használóval az iskolába való belépés és kilépés között egy átlagos napon?", "Ki merre jár? Mit lát? Mit csinál?".
A képsorok témái: belépés, kapu, személyes tárgyak helye; tanulás a tanórán, az óraközi szünet, mozgás az épületben, a pihenés helyei, intim szférák az épületben, az étkezés helyei, a szabadidő eltöltésének terei, délután az iskolában, sport és játék, hazamenetel, a tanszerek élete, az iskola legszebb és legcsúnyább helyei stb.
Fontos a "történetek az időben" -- vizuális megjelenítése. Ez szóljon arról, hogy egy napon vagy egy esztendőn belül ugyanazzal a dologgal, térrel, személlyel, más élőlénnyel mi történik.
"Környezethasználó"-n nemcsak a gyerekek, de a tanárok, a technikai dolgozók, szülők, vendégek stb. is értendők.

3. Egyéb vizuális megjelenítések: 
Jelenetek, térképek, rajzok készítése. 
Színtanulmányok, képek festése. 
Makettek készítése az épületről/épületrészekről. 
Montázsok, tablók készítése. 
Albumok összeállítása. 
Grafikonok, táblázatok készítése.

4. Interjúk készítése. Fogalmazások, elemzések írása: 
Példák a gyerekeknek adható témákra: "Az én iskolám" 
-- "Kedvenc helyem az iskolában" 
-- "Az iskolám környéke" 
-- "Ilyen lehetne az udvar" 
-- "Ilyen iskolába szeretnék járni" 
-- "Ahogyan egy hétköznapom eltelik az iskolában" 
-- "Ünnepnap az iskolában" 
-- "Így szeretnék tölteni egy tanítási napot!"
A felnőttekkel készítendő interjú térjen ki például a következőkre: Az iskola milyen helyiségeit használja? Mire? Ezekből melyik a legpraktikusabb? Melyik a legkellemesebb? Melyik a legszebb? Az általa ismert helyiségekben van-e valami fölösleges dolog? Mi az? Miért? Mit tart pocsékolásnak az iskolai munkájával kapcsolatosan? Az épület minősége segíti vagy akadályozza a munkáját? Jónak tartja-e munkahelyi időbeosztását? Milyen személyes igényeinek kielégítését hiányolja munkahelyén? Mi lenne a legsürgősebb változtatás munkakörülményeiben? Munkája során hány fővel érintkezik naponta átlagosan? Mennyire változó helyszíneken? Ez milyen hatással van rá? Van-e ünnepnapja a munkahelyén? Mennyire van tisztában azzal, hogyan működik az iskola és mennyi az éves költségvetése? Mennyit mire költenek? Arányos-e az a költség, amit az ő munkakörére költenek, annak fontosságával? Stb.

Az elemzés

Miután a csapat a fenti módszerek szerint elkészítette a felmérő munkát:
-- Az iskola tantestülete tűzze ki témául ennek bemutatását és elemzését nevelési értekezletre.
-- Készítsünk a dokumentumokból egy közérthető, figyelemfelkeltő kiállítást, amelyet minden érdekelt és döntési helyzetben lévő személy nézzen meg (tanárok, gyerekek, szülők, iskolafenntartók, szakemberek stb.).
-- Rendezzünk ankétot, fórumot, előadás-sorozatot a témáról
-- Publikáljunk részleteket, adatokat az iskolai vagy helyi sajtóban a helyzetelemzésről.
Mindezeken kívül még számos módszer alkalmazható. A lényeg az, hogy a környezeti problémák felé fordítsuk a figyelmet.

A tervezés

A beszélgetések, a bemutatók, a tanórák alkalmával felvetődött megoldási ötleteket -- bármilyenek is -- mindenféle értékelés nélkül gyűjtsük össze, és írásban, rajzban rögzítsük ("ötletroham").

A felmérést elkezdő csapat, kibővülve az újabb segítőkkel, ezután álljon neki, és készítsen ötletgyűjteményt; az ötleteket állítsa fontossági vagy más logikai sorrendbe, készítsen ebből egy minimális és egy maximális programot, végül vázolja föl a megoldási alternatívákat és a várható következményeket.

A legáttekinthetőbb, ha mindezeket táblázatba foglalják össze:

MEGÁLLAPÍTÁS (PROBLÉMA) -- KORRIGÁLÁS, MEGOLDÁS (A, B, C, D VARIÁNSOK: EGYRE BONYOLULTABB ÉS EGYRE DRÁGÁBB MEGOLDÁSOK) -- A VÉGREHAJTÁS MÓDJA (A HOGYAN) -- KI A TÉMA FELELŐSE? -- A FOLYAMAT IDŐBELI TERVEZÉSE (IDŐTARTAM, RENDSZERESSÉG) -- MENNYIBE FOG EZ KERÜl.Nl? -- HONNAN LESZ RÁ PÉNZ? -- MI A VÁRHATÓ EREDMÉNY?

Mire mindezt végigcsinálják, átértékelődnek az ötletek, az eddig egymástól függetlenül kezelt dolgok kapcsolatára fény derülhet, világosabbá válik az egészséges munkamegosztás stb. Majdnem biztosra vehetjük, hogy az így elkészült ÁTALAKÍTÁSI PROGRAM több évre ki tudja tölteni az iskola életét.

Kivitelezés, gyakorlati működtetés

Miután az átalakítási programot elkészítettük, hosszú távú fejlesztési tervként fogadtassuk el az iskolafenntartóval, a tantestülettel, a szülőkkel, az iskolaszékkel, ezáltal elnyerve anyagi és erkölcsi támogatásukat, beleegyezésüket. 
Ekkor kerülhet sor az időbeli ütemezésre, illetve a gyakorlati működtetés megvalósítására, amelyre néhány ötlet a kézirat "Fogalmi és cselekvési példatárában" található.

Értékelés

A környezeti nevelés minőségének folyamatos értékelése nagyon összetett dolog, mivel elsősorban olyan képességek, készségek kialakítását célozza meg, amelyek számokkal nehezen kimutathatók, és időben később válnak érzékelhetővé a gyermekek szokás- és értékrendjében.
Az időszakos értékelés során a folyamat pillanatnyi eredményeit úgy mérhetjük, ha azt az induló alaphelyzet, a felmérő adatlapok tapasztalataihoz viszonyítjuk.
Az értékelés -- többek között-- a következőkre terjedjen ki:
Milyen a környezeti tudatosság szintje? Mit lát, mit vesz észre saját közvetlen környezetében, otthonában, az osztályteremben, a Glóbuszon mint értéket és mint elítélendőt?
Milyen környezeti ismeretekkel rendelkezik? Mit tud az ásványokról, a növények, állatok életéről, a természeti folyamatokról?
Milyen környezeti készségeket birtokol már? A gyakorlatban mit tud "megcsinálni" természetjárás, kertészkedés, önellátás stb. során?
Milyen a hozzáállása, attitűdje a környezetéhez? A tudomásulvétel, az érdeklődés, az ingerlés, a szeretet, az azonosulás fokán van-e? Van-e igénye környezetének átalakítására?

A környezeti nevelés beillesztése a tantárgyakba

A környezeti nevelés ismeretanyagának nagy része eddig is szerepelt a tantárgyakban, de hiányzott az az ökológiai szemlélet, illetve komplexitás, amellyel ezt fel lehetett volna fedezni, fedeztetni. A környezettel tulajdonképpen minden ismeret összefügg valahol, tehát nincs olyan témakör, amelynek ne lenne környezetesztétikai, környezetvédelmi, környezetgazdasági vetülete.

A környezeti nevelés beillesztése a tantárgyakba akkor tehető eredményessé, ha követi a rendszerszervezés organikus metódusát. Így az ismereteket, készségeket úgy adja át, hogy az
-- nyílt rendszerben, de a körfolyamatok érzékeltetésével történik,
-- a részismereteket átfedésben, különböző vonatkoztatásban,
-- időben és térben többször felelevenítve, --sokféleképpen,
-- a helyi, egyéni forrásokra építve és azokra is vonatkoztatva,
-- élményen vagy gyakorlati tevékenységen átszűrve tanítja.

Mivel a tanárképzés, a taneszköz és tankönyvpiac még nincs felkészülve a környezeti nevelés kiszolgálására, nagyon nehéz dolguk van azoknak az iskoláknak, pedagógusoknak, akik mégis ezen az úton szeretnének járni. A környezeti nevelés beillesztésének egyik módja a tantárgyak rendszerébe az integrált tanmenet készítés és annak megvalósítása. Integrált tanmenetet készíthet -- egy tanító vagy tanár több tantárgyat feldolgozva, -- több tanár több tantárgyat összehangolva, -- több tanár egy "tantárgy" megtervezésénél.

Elvek

-- Az alapkészségek kialakítása, az alapvető ismereti magok elsajátítása előzze meg a részletezőbbeket, vagy bonyolultabbakat,
-- a kiemelt témák egy időben különböző megközelítésben bukkanjanak föl,
-- a "tananyagot" természetes módon lehessen tanítani; ezt a gyermek életkori sajátosságainak maximális figyelembevételével és a természetben való szemléltetés (az évszakokhoz, a térhez és időhöz való igazítás) teszi lehetővé, valamint az, ha éppen az tanít, aki azt a dolgot legjobban tudja.

Módszerek

Egy tanító tanár esetében

1. A körfolyamatokat érzékeltető komplex témakörök megkeresése a tananyagban (például a fa, a táplálkozás, a kenyér).
2. A fogalmak hálótervének elkészítése.
3. Az ismeretek, készségek "évszakolása" (az évszakokhoz és időszakokhoz való rendelés).
4. Komplex, integratív, holisztikus szemlélet alkalmazása a tervezés-tanítás során. 

Több tanár-munkacsoport esetében: 

1. a centrumtantárgy (tengelytantárgyak) vagy más pszichológiai tényező megtalálása, elfogadása, amely köré az ismereteket rendezik;
2. a fogalmak hálótervének kialakítása (melyik tantárgyban mi mire épül);
3. a témakörök időbeli összehangolása, illetve évszakolása;
4. közös feladatok, illetve foglalkozások rögzítése;
5. rendszeres kooperáció, megbeszélések az aktuális problémákról; 
6. közös értékelés.

Mindez a tanítóktól, tanároktól sokkal több felkészülést, időráfordítást igényel, de ez az alkotómunka sokkal örömtelibb gyermeknek, tanárnak egyaránt.