Szávai Ilona

Nyelvoktatás és környezeti nevelés

Az idegen nyelvek oktatásába beépülő környezeti nevelés nem csupán nyelvileg aktivizálhatja a tanulót. Először a nyelvvel felkínált fogalmak tágítják ismereteit, majd az ismeretek serkentik arra, hogy tágítsa szókincsét és fokozza tájékozottságát.

A világ több országában nem csupán felismerték a környezeti nevelés interdiszciplináris megközelítésének szükségességét, hanem az oktatási folyamat megszervezésében már érvényesül is ez az igény: a tanárok alapképzésének és továbbképzésének is fontos elemévé vált. A Times Educational Supplement 1987. január 23-i számában (tehát már hat évvel ezelőtt!) így nyilatkozott Wilm asszony, Nagy-Britannia akkori oktatásügyi minisztere: "A gazdaság és az ökológia összehangolásának, a technológia és a kultúra integrálásának, a jövő generációk érdekvédelmének kell az oktatás tárgyát és célját képezniük..." Azóta a brit WWF könyvet is adott ki e témáról (A common purpose: Environmental Education and the School Curriculum). Franciaországban is hasonló nézetek uralkodnak, a "környezet tanulmányozása" (l'étude du milieu) szintén tantárgyak feletti, tantárgyakat átfogó diszciplína. Ma már senki nem vitatja, hogy mindannyian részesei vagyunk egy helyi és egy globális közösségnek, és ez a tény feladatokat ró ránk. Nyilván sok szempontból, de egyetlen vonatkozásban sem ideológiák, sem (bármilyen természetű!) konfliktusok nem béníthatják a tenni akarásunkat. A környezetvédelem örökké aktuális közösségi ügy.

Kiegyensúlyozott tantervek

A környezeti tanulmányok beépítése a tantervbe: elodázhatatlan feladat. Mára már eldöntöttnek látszik, hogy a környezeti nevelés nem külön tantárgyként vonul be az iskolákba, hanem interdiszciplinaritását hangsúlyozva: több tantárgyba beépül.

Az elv nagyszerű, a gyakorlat kérdéses. Hiszen a sok bába között elveszhet a gyermek. És az is előfordulhat, hogy egyik-másik tantárgyba beépülvén a környezeti ismeretek afféle "párhuzamos offenzívában" kezdik fojtogatni az illető tantárgyakat.

Rendkívül fontos feladat tehát a megfelelő egyensúly kikísérletezése. Ez pedig egészen általános kérdéseket is felvet (melyeket akár a nemzeti alaptanterv szintjén kell átgondolni), és a tanárra szabott módszertani elképzelések tisztázását is sürgeti.

Nyelv és környezet

Ha elfogadjuk, hogy a környezeti nevelés interdiszciplináris jellegű, akkor ezt vállalniuk kell például a nyelvtanároknak is. Első pillantásra eléggé távol esik egymástól a két "tárgy": idegen nyelv és környezetvédelem. Mégis, ha következetesek akarunk lenni, át kell gondolnunk a kapcsolatlehetőségeket.

Minden nyelvoktatási tanterv legalább három ponton kapcsolódik a környezetvédelemhez. Egy állami nyelvvizsgára felkészítő tanfolyam célkitűzései között mindig szerepel:

1. Betekintést nyújtani más országok kultúrájába és társadalmába.

2. Késztetést kialakítani a más nyelvet beszélő közösségek és egyének között a kapcsolatteremtésre. 

3. Élményt nyújtani, gondolkodásra serkenteni. Az idegen nyelvek tanítása természetesen változó és változatos célokat követhet, de általánosságban szinte elkerülhetetlennek nyilváníthatjuk a fenti három szempont érvényesülését.

Amennyiben a nyelvoktatás a minimális igényeknek megfelel, a fenti célokat is követi. Egyelőre a hazai iskolákban még előfordul, hogy teszem azt, a lipcsei nemzetközi vásár szocialista vívmányainak műszókincsével, semmire sem használható nyelvi kövületeivel traktálják a gyerekeket -- régi tankönyvek "olvasmányai" alapján (amelyek a szocialista nagyipar, a gyönyörű lakótelepek stb. látványával és rég feledésre ítélt fogalmaival bombázzák a tudatot). A nyelvoktatás "témaválasztása" elidegenítheti a gyereket a nyelvtől is, a szavak, fogalmak hordozta világtól is.

A rugalmas nyelvtanár és tankönyv a valódi életjelenségekkel foglalkozik, nem sztereotípiákat közvetít. A tananyagot úgy kell megválasztani, hogy az valódi problémákra utaljon. Nos, ezen a ponton szentelhetünk különös figyelmet a környezetvédelemnek. A médiumokban (világszerte!) egyik legnépszerűbb téma a környezetvédelem; nincs olyan lap, rádió, tévéadó, melynek napi híreiben ne fordulna elő környezetre utaló hivatkozás. Ha a tanulókat idegen nyelveken a környezetvédelmi fogalmak világába bevezettük, máris könnyebben igazodnak el (akár a nyelvtanulás kezdeti stádiumaiban is) a médiumok hírei között. Mivel ezek a témák általában heves viták közegében jelennek meg, a tanulót állásfoglalásra késztetik. Olyan ellentmondásos ügyek, mint a levegő- vagy vízszennyezés, a radioaktív hulladék tárolása, az erdők pusztítása, a vadászat vagy a költöző madarakra leselkedő veszélyek: mind vitára ingerelnek. Ha ezekről a kérdésekről a gyerekek egy más nemzet nyelvén, más nézőpontból hallanak érveket, sokkal mélyebben megismerik a nemzetközi, globális összefüggéseket, tudatosul bennük, hogy a környezeti jelenségek nem ismernek országhatárokat. Ezért a fiatalok összehasonlításokra törekednek, ennek pedig feltétele a nyelvismeret.

Az idegen nyelvek oktatásába beépülő környezeti nevelés tehát nem csupán "nyelvileg" aktivizálhatja a tanulót. Először a nyelvvel felkínált fogalmak tágítják ismereteit, majd az ismeretek serkentik arra, hogy tágítsa szókincsét és fokozza tájékozottságát, ami a folyamat következő szintjén már egyszerre tör nyelvi és környezetvédelmi tudatosságra.

Előnyök, források, távlatok

A nyelvoktatásba "betörő" környezetvédelem mindjárt más tantárgyak malmára is hajthatja a vizet. Angliában például azt tanulmányozták a tanulók, hogy az erdő milyen hatást gyakorol az emberekre... A kutatás nemzetközivé terebélyesedvén: értékesebbé válik. Ugyanakkor más tantárgyak is "érdekeltté" lesznek.

Ma már a környezetvédelmi szervezetek világszerte kínálnak ilyenszerű anyagokat különböző országok tanára számára. Néhány példa: Svájcban feladatlap készült az alumíniumról és újrahasznosításáról, egy németországi szervezet környezetvédelmi munkalapokat szerkesztett hal különböző (köztük svájci) várost érintő környezetvédelmi témáról stb.

Az ilyen akciók szélesítik a tanulók érdeklődési körét, ugyanakkor nyelvtudásukat mindjárt hasznosíthatják, el pedig megszünteti az annyi kárt okozó "laboratóriumi" érzést, amely valamiféle steril, életidegen nyelv képzetét erősítette.

Manapság gazdag audiovizuális anyag, témák sokasága áll a környezetvédelmet integráló nyelvoktatás rendelkezésére. Még arra is akad program, hogyan lehet betegágyból megfigyeléseket készíteni a madarakról.

Ezek a programok segítenek rendkívül gyorsan bekapcsolni a fiatalokat a kor nemzetközi szinten érvényesülő folyamataiba.

A magyar pedagógusok, nyelvtanárok előtt óriási lehetőségek állnak. Gondoljunk csak arra, hogy akár kelet-európai viszonylatban vizsgálva is, Magyarországon rendkívül alacsony az idegen nyelvet beszélők száma. Ezen az arányon javítani: történelmi fontosságú feladat.

A bősi vita tette még nyilvánvalóbbá, hogy nem csupán világnyelveket, hanem "környezeti nyelveket" is tanulnunk kell! (Milyen érdekes: nyelvünk a szomszédaink nyelveit nevezi "környezetinek".)

Ha a magyarul beszélőket "globálisan" nézzük, megállapíthatjuk, hogy nyelvünket az anyaországban és a szomszédos országokban összesen tizenötmillió ember beszéli. A magyar azon kevés nép egyike, amelynek egyharmada beszél egy idegen nyelvet is... Nos, mindezt csupán azért említjük, hogy utaljunk a felelősségünkre: nyelvünk és kultúránk integráló erőként van jelen a régióban. Közvetít. Ezért is érdemes a környezetvédelem és nyelvoktatás viszonyától kezdve a környezeti tudatosság "tantárgy feletti" jellegéig mindenről, úgymond, regionális felelősséggel gondolkoznunk.

A miskolci Avasi Gimnáziumban már néhány éve folynak ilyen kísérletek. Mi több, egy olyan többnyelvű szótáron dolgoznak, amelyben az angol környezetvédelmi kulcsszavak, kifejezések nem csak magyar megfelelőjükkel lesznek jelen, hanem "környezeti nyelveken" (szlovákul, románul) is eligazítást nyújtanak. Hallottunk már angol nyelvű környezetvédelmi nyári táborról is... Valami tehát elkezdődött.