 Bodor
Ferenc
A Papanek jelenség A design körüli újabb divathullámok bizony halványra koptatták a szakma egyik öreg gurujának, Victor Papanek-nek a nevét. Magyarországon így is mindössze néhány tucat ember tudja, hogy ki ez az ember. Persze a szakma más, jelentősnek mondható személyiségeiről sem tud sokat az átlag formatervező, nevüket nem tudja felidézni, az egész külföldi kavalkád más régióban játszódik számukra. Mintha egy másik bolygón zajló eseménysorozatról lenne szó. Nem sokkal tájékozottabbak a hazai menők, a "workshopokról workshopokra" vándorló magyar tervezők sem. Hogy ki Victor Papanek, miről szól immáron huszonhárom nyelvre lefordított könyve, a "Design for the Real World"?* Ez az egyre alakuló, önmagát építő kötet, mely a világ számos iskolájában, oktatási intézményében kötelező olvasmány, rojtosra lapozott tankönyv. Csak megjegyezni kívánjuk, hogy a 80-as években nálunk is megjelentek szemelvények belőle. A szerényen csak bibliának nevezett, immáron 400 oldalas írás eligazítást nyújt a designnak (formatervezésnek) a környezetszennyezést csökkentő lehetőségeiről. Élő és eleven kalauz arról, hogy miképpen küzdjünk meg a túlnépesedés, az éhezés, a szegénység fenyegető rémeivel. Ez a könyv szándékai szerint elvezet minket egy tárgyfetisizmustól mentes, egészséges világba, az erkölcs és a környezettudatos gondolkodás által igazgatott társadalomba. Papanek könyve 1991-es kiadásának már új alcíme van: "Humánökológia és társadalmi változás". A szerző 1963-ban kezdett műve megírásához, s a kétkedőknek be kell látniuk: az elmúlt harminc év drámai változásai igazolták állításait. Hol voltak a hatvanas évek első felében a zöldek? Hol voltak a nagy környezetbarát eszmék abban az évtizedben? Európában a kutya sem figyelt ezekre a kérdésekre. Papaneket harmadik világbeli tapasztalatai döbbentették rá a környezeti kérdések fontosságára. Miközben Papanek-ék az indiai szubkontinensen kézzel hajtott energiatakarékos teherszállító szerkezetek leonardói tervein dolgoztak a trópusi nap alatt, a fejlett világ a növekedés mindent megváltó eszméjében, az ipar szüntelen fejlődésében hitt, ezt diktálták a tömegkommunikáció hiénái, ezt a bankok, és ezt az ipari és tőzsdecápák. Amikor az anyag- és energiatakarékos tervezés eszméje megjelent Papanek könyvén keresztül az amerikai egyetemek némelyikén, a szakma nekitámadt, és a kisebbségek terrorjának zászlóvivői közé sorolták a szerzőt. Papanek könyve két, nem egészen váratlan segítséget is kapott Alvin Toffler és Fritz Schumacher "Futures Shock", illetve "Small is Beautiful" című könyvének szinte egyidejű megjelentetésével. Kezdett terjedni a "nagy dolgok nem működnek" eszméje, főleg az utóbbi szerző nyomán. És sorra jöttek a katasztrófák, az amerikai vas-és acélipar detroiti összeomlása, a legendás olajválság, ami annyi mindennek az elindítója volt. És lássunk csodát: Papanek figyelmeztető jellegű, tervezés-módszertani példákkal bőven ellátott könyve egyre több egyetemen lett ismert, vált kötelező olvasmánnyá a tojásfejűek között. Nézetei közül néhány elavult ugyan napjainkra, de sok időszerű maradt. Anyagtakarékos csomagolás, energiatakarékos megoldások, az alternatív energiaforrások jobb kihasználása, a környezettudatos nevelés fontossága, a helyi források jobb kihasználása, az alternatív megoldások kimunkálása, a szelíd technikák támogatása -- mind megannyi kérdés, melyre napjainkban szinte fokozottabban kell odafigyelni, mint amikor a könyv első sorait Papanek leírta. A szerző ma már látja azt is, hogy korai naiv, avagy éppen agresszív paternalizmusa, konfúz és felelőtlen antikolonializmusa mára már nem tartható álláspont. A helyi feladatokat az ottani körülményeket ismerő tervezők jobban meg tudják oldani, mint a két hétre odautazó jól fizetett szakértők. Mindez azonban nem zárhatja ki az értelmes és felelős segítséget. A föld lakosságának kétharmada él a harmadik világ országaiban, ezek összjövedelme azonban csak egytizede a maradék egyharmadnak. Valamit tenni kell; a globális falu fogalmának és valóságának megjelenése is ezt követeli a tervezőktől. Az is megfontolandó, hogy vajon mikor van szükség segítségre? Hiszen nagyon gyakran éppen annak hiánya vezetett innovatív, a helyi erőkre támaszkodó eredményekhez. Külön bonyolítja a helyzetet, hogy a harmadik világ rendkívül gazdag nyersanyagokban, és hogy élenjárhatna az alternatív (nap-, szél-) energia kihasználásában.  Papanek könyve a piacgazdaság jelszava alá sorakozott kelet-közép-európai országoknak is figyelemreméltó lehet; nem kellene elkövetni újra és újra ugyanazokat a hibákat. Félő azonban, hogy a fejlődés, a haladás mágikus igézetében élők egyelőre más irányt szabnak az eseményeknek; számukra ma nem Papanek a fontos. Évtizedek múltával is úgy érezzük azonban, hogy Papanek alapigazságokra is figyelmeztet, érdemes lenne magyarul is olvasni a könyvét. * Papanek, Victor: Design for the
real world: Human ecology and social change
|