Dr. Örsi Károly

Történeti kertek
A magyar kertépítészet legszebb alkotásai

A kert- és tájépítő az, aki építi a természetet, ott, ahol az eleve szegényes, vagy az emberi "fejlődés" tette azzá. Eleink nagyszerű épített kertjei az élővilág legszebb részei közé tartoznak. Megőrzésük, helyreállításuk elemi érdekünk -- és történelmi kötelességünk. Az alábbi írás szerzője* évtizedek óta foglalkozik a magyar történeti kertek feltárásával, rendszerezésével; mi a nemrégiben megjelent Magyar történeti kertek jegyzéke c. összefoglaló kötet szerzőjeként kértük fel e cikk megírására.
*az Országos Műemléki Felügyelőség építészeti osztályvezetőjeként és kutatóként

Az ember ősidők óta épít kerteket. Már akkor is ezt tette, amikor lényegesen jobb viszonyban élt a természettel. Amikor szinte bántatlan volt a föld, amikor még paradicsomi állapotok uralkodtak. Ott is édenkertet próbált maga köré építeni, ahol ez nem volt adott. Az egyiptomiak a sivatagot, a mezopotámiaiak a mocsaras tájat építették hasznos kertté már négy-, ötezer évvel ezelőtt.

Oázisok a "siralom völgyeiben"

Az évszázadokkal ezelőtt épült nagyszerű kerteket általában oda építették, ahol kisebb használati értékű volt a föld. Az építtető védte a jó termőföldjét. Így volt ez az elmúlt évszázadokban Magyarországon is. Köves, homokos, sülevényes, mocsaras területekre telepítették a nagy értékű kerteket, ahol nem várhattak nagy termést.

Nagycenken a Széchenyi család az Ikva mocsaras árterületére építtette kastélyát és kertjét. Még a kertalapító unokája, gróf Széchenyi István is állandó küzdelmet vívott a vízzel, mint írta: időnként csónakázhatott volna a ház pincéjében.

A martonvásári kastélykert mai gyönyörű helyéről a tulajdonos unokája, Brunswick Teréz ezt írta 1846-ban: "A nagyapám, amikor Martonvásárt megvette, csak határtalan mocsarat talált itt"... "Itt-ott egy-két fa volt mindössze..." Ma a Szt. László patak és a kert-művészeti céllal épített, belőle táplált tó dísze a kertnek. Nem messze az ország nádora építtette ki Európa-szerte híres mintagazdaságát. Jókai Mór így ír az alcsúti birtok korábbi állapotáról: "három élő fa volt az egész területen, egy fűz, egy dió és egy tölgy"(...) "minden kisült, kicsigázott, tüske cserjékkel felvert vadon: -- ilyen siralom völgye volt a Fejér megyei vaáli völgynek ez a része, mely ma az egyik legkultiváltabb mintagazdaság az országban".

A csákvári kastélykert nagy értékű történeti kert. A Vértes déli lábánál épült, ahol annak mészkőtörmeléke igen vastag, víztartó-képessége csekély. Ezen száraz, meleg, vízszegény helyen, a korabeli írások, rajzok szerint fátlan területen telepítették e nagyszerű magyar kertet. Egy fúrt kútból vízemelő szerkezettel szállították oda a vizet, majd patakot, tavat építettek a vízgazdálkodás javítására, ami esztétikai örömöt, szépséget, jobb közérzetet is jelentett.

Tata csodás, hatalmas kertje is mocsarak, vizek rendezésével épülhetett meg.

Seregélyes kastélykertjét homokos pusztában telepítették, a kígyósi kert pedig szikes pusztában épült. A pusztát még manapság is elönti tavaszonként a víz, és tengerként árad a kastélykertig. A kert, mint valami pusztai oázis, dús növényzetével, egzotáival igazi csoda. Növényei életben maradásához ártézi kutat fúrtak, azóta, mint forrásból tör fel a víz, hogy mesterséges tóként szigeteinek dísze is legyen, és éltesse partjain az Amerikában őshonos mocsári ciprusokat.

Építettek akkoriban, és nem romboltak. Ültettek, nem pedig irtottak. Nemesítették a növényeket, az állatokat, hogy minél szebbek legyenek, és hasznosabbak az ember számára. Messze tájak, más kontinensek növényeit hozták, hajóztatták, honosították át ezekbe a kertekbe. Pálmaházakat, narancs- és melegházakat építettek. Mindenki igyekezett a maga édenkertjét megteremteni.

A XX. század embere ezzel szemben "le akarja győzni" a természetet, ezzel tönkreteszi önmagát is. A "modern" városok alkalmatlanok az egészséges emberi életre. A mai emberek nagy része örül, hogy nem a természetben él. A nagyvárosokban mindig a kertépítészettel takarékoskodnak, attól sajnálják, veszik el a pénzt, a helyet. Az esetleg még meglévő parkokat üres területnek tekintik, melyet be kell építeni.

Budapesten a Károlyi kert, a Horvát kert, a Botanikus kert fulladozik az ott élő emberekkel együtt a rossz környezeti adottságoktól, mégis az utóbbi mellett lévő csodálatos adottságú Ludovika kertjét fokozatosan pusztítják, beépítik. Orczy báró az 1800-as időkben itt fáradozott, költött pénzt, építette kertjét azért, hogy a sivár homokot megkösse, hogy Pest városa számára jót tegyen. (Csodálatos, jó vizű Illés kútját mennyire elhanyagolták.) Pedig akkoriban Pest még kevés emberrel és sokkal jobb levegővel, vízzel bírt. A Duna és partja sem volt teljesen elrontott, szennyezett.

A József nádor építtette ún. "Nádor" kertet a kelenföldi hőerőmű tette tönkre, de a Margitszigetet is a beépítés és az elhanyagoltság emészti. Az építészek tudják, mi a jó, ezért a kertbe tervezik épületeiket, addig-addig, míg ki nem pusztul a kert.

Legutóbb a Nemzeti Színházat a Városliget egyik központi kertépítészeti motívuma, az ún. "Rondó" helyére tervezték, mely azóta ott van, amióta a Városligetet megépítették. Ezt a szökőkutat és a körülívelő platánost már csak azért is védeni kell, mert ez volt Európa egyik első közkertje (tervezője, Nebbien pályázaton nyerte megbízását). Lassan a Városliget is pusztul, nehezen viseli a túlzott szennyezést, a beépítést. Minden lesz benne, csak növényzet nem.
 
 

Szigliget (Fotó: Dr. Őrsi Károly)

A Botanikus kertbe a klinikákat építették be, valószínűleg azért, mert a kert jó az egészségnek. Csak a kertnek nem maradt hely végül. Nincs már itt jó levegő, csend, üdítő környezet. Így pusztulnak ma a századokkal ezelőtt épített kertek, az emberi agresszivitás, hiányos tudás, vélt önös érdekek miatt Budapesten, de más városainkban is.

A kerteket gyakran a városok, települések területén építették. Ez a könnyű megközelíthetőség növeli használati értéküket, és így hasznos a településnek, ugyanakkor ez jelenti ma a veszélyt is, mert az emberek egy része képtelen megérteni az épített kertek pótolhatatlan hasznosságát az emberi élet, a növény- és állatvilág fennmaradása érdekében.

Ma egyetlen történeti kert megépítése is több tíz- vagy százmillió forintba kerülne. Országosan több milliárd forint értékűek ezek a kertek. Hangsúlyozni kell, hogy az évszázados fák pótolhatatlanok. A hatalmas méretű fák lenyűgözően szépek, a ma telepítettek csak évtizedek, évszázadok elteltével lesznek hasonlóak. Öreg, odvas fák, a madarak fészkelő helyei is lassan már csak ezekben a kertekben lesznek, mert az erdészeti fagazdálkodás a viszonylag fiatal fákat "vágásérettnek" tekinti és kivágja. Az erdőben egyébként monokultúra van (tölgyes, bükkös stb. állomány nő), ahol az egykorú, egyféle, egyenes fák katonás rendje az ideális, ahol a görbe fa, a másféle fa ún. gyomfa, a cserjeszint pedig felesleges, tehát kiirtják, csökkentve az állatvilág életlehetőségeit.

Védendő műemlékek, védendő természet

Az épített kert igen változatos növényvilága fokozott esztétikai igény szerint elrendezve, mint "tájkép", "festői kert" igen jelentős növény- és állattársulás élettere. Mindegyik egyszeri, egyedi, csak ott van, és megismételhetetlen. Kimagasló értékű épületeivel, szobraival, vizeivel, kertépítészeti igénnyel megformált összhangjával az élővilág legszebb részeinek egyike.

Ezeknek a kertépítészeti alkotásoknak a java része műemlékekként védett világszerte, így Magyarországon is.

Többször összeírták már az ország épített kertjeit védelem céljából, természetesen nem azonos végeredménnyel. Az azonban biztos, hogy melyek a legjelentősebb magyar történeti kertek. A gond inkább az, hol húzzuk meg a rangsorban az alsó határt.

A minősítés is több értékmérő szerint történhet. Az építészeti stílus szerint (például: barokk kert, reneszánsz kert, angol tájkép), mely egyben jelzi azt is, milyen régi kertről van szó. Lehet aszerint, hogy milyen állapotban van, vagy hogy milyen volt az egykori, eredeti értéke. Minősíthető nagysága szerint, vagy fafaj-gazdagság, növénygazdagság szerint, esetleg földrajzi fekvése vagy használati értéke szerint stb. Ezért azután azt megválaszolni, hogy melyik a legjobb és legjelentősebb, nem lehet, de nem is ez a legfontosabb. Az a fontos, hogy a lehető legjobb állapotban megmaradjanak, hiszen az élettel, a természettel szembeni agressziók során könnyen áldozatul esnek.

A II. világháború katasztrófái és az azt követő birtokváltozások során az értékek tömege pusztult el. Tárgyilagos elemzés alapján meg kell említeni, hogy a háború kisebb kárt okozott, mint az utána következő két évtized. Úgy tekintettek a kastélyokra és természetesen nagyszerű kertjeikre is, mint a bűnös múlt emlékeire, ezért minden kastélyt kifosztottak, leromboltak, a kertjeiket irtották, beépítették, mérhetetlen károkat okozva. A II. világháború utáni államosítás, földreform során kb. 1500 kastélyt és kertjét tették tönkre.

Egy 1953-ban készült felmérés szerint 147 épített park 3570 hektár területtel maradt gazdátlanul. Igaz, állami tulajdonbejegyzéssel mindeniknek akadt kezelője, de a valóságban jelentős részüket senki sem kezelte, legfeljebb pusztította, lopta. Sok milliárd forintnyi érték, nemzeti vagyon és pótolhatatlan eszmei, biológiai érték várt szervezett védelemre. A parkok nagy részénél szakszerű fenntartásukra, védelmük (pénzügyi, személyi, szakmai, technikai) megszervezésére nem volt lehetőség. Még olyan helyeken is, ahol feltételezhető volt a jobb, megértőbb kezelés, ott is súlyos hibák történtek. Az erdészet például üzemi erdőként kezelte a fás területeket -- fakitermelésre --, a mezőgazdasági üzemek, a termelőszövetkezetek pedig teljes pusztulásukat segítették elő a legkülönbözőbb módon (irtották, bontották, gázolták, szennyezték stb.). Az ideiglenes, gyors haszon reményében, az eltorzított birtokbavételi szemléletből kiindulva az irtások kerültek előtérbe, pótolhatatlan veszteségeket okozva. Még a szerencsésebb eset az volt, ha nem kezelték a parkokat, de kárt se tettek bennük.
 
 

Alcsút (Fotó: Dr. Őrsi Károly)

Látva a veszélyeket, az Országos Természetvédelmi Tanács, az OKTH védetté nyilvánított bizonyos területeket. Az Országos Műemléki Felügyelőség pedig a műemléki kastélykertek védelmét kérte, ezek védelmére tett kísérletet.

A természetvédelem állandó változása és fejlődése ellenére mintegy 100 nemzeti védettségű park és 25 országos jelentőségű park potenciális védelmének lehetőségét teremtették meg, de a fennálló szabályozók, lehetőségek mellett a parkok állapota nagyrészt nem kielégítő, gyakran rossz. Igen jelentős parkok (például a nagycenki, a gödöllői, a csákvári, az edelényi stb.) nem védettek. Gyakori téma, hogy az épített parkok egyáltalán beletartoznak-e a természetvédelem témakörbe.

Egy biztos: a legszebb épített kertek műemlékek. A nemzetközi terminológia szerint: történeti kertek. A történeti kerteket világszerte az ICOMOS (international Council on Monuments and Sites = Műemlékek és Történeti Együttesek Nemzetközi Tanácsa) Történeti Kertszekciója tartja nyilván, és szervezi meg szakszerű védelmüket.

A magyar műemlékvédelem 1962 óta foglalkozik a műemléki kertek szervezett védelmével, tervezésével, helyreállításával. Felmérte a magyar kertek helyzetét, és rangsorolta azokat. 140 kert került történeti kertként műemlékjegyzékbe, 59-et nemzetközi értékűnek nyilvánítottak. De ez nem jelenti azt, hogy a többit nem kell védeni, megtartani, és nem jelenti azt, hogy csak ennyi a műemlékileg védett kertterület. Védett minden műemlék kertje, környezete. 1985-ben megalakult az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottsága keretében a Történeti Kertek Szakbizottsága is.
 
 

A dégi park, a holland házzal (Fotó: Dr. Őrsi Károly)

Mivel nem csak kertek pusztultak a háború utáni évtizedekben, hanem az értékes tervek, iratanyagok is, ezért 1962-től erőteljes tudományos munka indult ezek pótlására. A szakszerű védelem érdekében, amit lehet, megpróbálunk újra felfedezni, felmérni, dokumentálni, hogy létrehozzunk egy tudományos adatbázist, archívumot. Mára már igen jelentős anyagot sikerült archiválnunk. Ebbe a munkába egyre többen kapcsolódnak be, egyetemek, főiskolák oktatói, tanulói és szakkutatók. Ez a munka az elindulás alapja. A konkrét védelem, helyreállítás ezzel párhuzamosan folyik. Kulcsfontosságú a tulajdonosokkal, a természetvédelemmel és az erdészettel való jó együttműködés. Ennek a munkának az elmúlt három évtizedben igen sok szép eredménye van. Ma már nemzetközileg elfogadott az erdők többoldalú hasznosításának elve. Az úgynevezett jóléti erdőgazdaság a műemléki érdekeket, a természet védelmét, a történeti kertek védelmét is segíti.

Történelmi és természeti zarándokhelyek

Történeti kertjeink a barokk kortól maradtak fenn rekonstruálhatóan. A Széchenyi család nagycenki kastélyát sikerült a teljes romokból helyreállítani. Az 1950-es években a kertet a gaz, a cserjebozót verte fel, de a gyönyörű, évszázados fák sokasága nőtt, dacolva az idővel. Az 1753-ban telepített világhírű hársfasort a természetvédelem is óvta, a kertet a soproni Tanulmányi Állami Erdőgazdaság, a hársfasor végén lévő gyönyörű síremléket pedig a "határőrség", mert megközelíteni sem igen lehetett (határsávban volt). A fasort az alapító gróf Széchényi Antal felesége, Barkóczy Zsuzsanna telepítette, a barokk kertet fia, gróf Széchényi Ferenc -- aki vagyonát adta a magyar haladásért, a Tudományos Akadémiáért, gyűjteményeit áldozta a Nemzeti Múzeumért -- alakíttatta, fejlesztette angolkertté 1780-tól. Az ő fia, gróf Széchenyi István korából valók a hatalmas platánok, a közel két évszázados lombhullató fakülönlegességek. Örököse és fia, gróf Széchenyi Béla és neje, gróf Erdődy Hanna tette gyűjteményes kertté az angolkertet, örökzöldek telepítésével, több mint egy évszázaddal ezelőtt. A 250 éves kert és kastély olyan szép lett, amilyen talán még sohasem volt. Százezrek zarándokolnak a "legnagyobb magyar" emlékéhez. Hazánkban ez az egyedüli, helyreállított barokk kert.

A nagyszabású, mondhatni világhírű eszterházi (ma fertődi) kastély nem jutott oly szomorú sorsra, mint a nagycenki, de kifosztották, raktárrá, orosz katonai kórházzá alakítva vészelte át a háború utáni éveket. 

Hatalmas tájat szerveztek itt egyetlen alkotássá, a Fertő tó környékétől (Féltorony, Hanság) Fertőszentmiklósig, Lesvárig (Monbijou), Sarródig, Fertőszéplakig. Azt mondhatjuk, hogy ez a tájrendezés kezdete (vízszabályozás, útépítés a Hanságban stb.). A hatalmas ún. mulatóerdőből a legfontosabb az erdőgazdaságé lett (200 hektár), de a védett kertet (erdőt) az 1970-es évektől kezdve már rekonstrukciós munkákkal, műemléki igény szerint újítjuk meg. A jó használat talán most oldódik meg (Haydn zenei központ), de így is évi 200 ezer ember csodálja meg a kissé elhanyagolt kastélyt.

Tájat szerveztek angolkertté Tatán is az 1780-as évektől. Itt a látványt a Vértes hegyei zárják. A Cseke tó, az öreg tó és partvidéke Tata városával, kerti építményeivel európai viszonylatban is kimagasló érték. Az 1960-as évektől megújult a park. Sajnos forrásvizeit (Najád, Tükör, Kristály, Kékforrások) a bányászat vitte el, és tavi vizei is erősen szennyeződtek. A környezeti ártalmak igen erősek, de a kert ellensúlyozhatja az ártalmakat, megóvhatja az embereket. A Cseke tavat megtisztították, az Öreg tóért most folyik a harc. Egyébként itt is a mocsarak lecsapolásával, a vizek szabályozásával alakították át az egykori vár körüli tájat, tették nagyszerű kertté Tatát.

A Velencei tó melletti Seregélyesen épült gyönyörű kastélyt, mint Cenket, a teljes pusztulásból újítottuk meg 1982-1985 között. A közelmúltban még enyésző kastély ma élményt adó szálloda, 26 hektáros épített kerttel, gazdag és szép növény- és állatvilággal.

Alcsúton József nádor építtetett 1821-től angolkertet, európai hírű mintagazdaságot. A kastélyépületet nagyrészt lebontották 1952-53-ban, de a 40 hektáros kert csodálatos növényeivel szerencsére megmaradt, sőt természetvédelem, műemlékvédelem alatt áll. Az elmúlt két évtizedben ezt is megújítottuk. Külföldi (angol) szakemberek is az egyik legszebb magyar tájképkertnek ismerik el. Sajnos vizeit (a Váli és az Acsu víz, valamint a mesterséges tó) az erős környezetszennyezés veszélye fenyegeti. A távolabbi részek erdészeti kezelésben vannak, hasznos lenne ott is a kertrekonstrukció megkezdése. Itt él hazánk legszebb libanoni cédrusa.

Martonvásáron, mint már említettem, mocsaras tájból alakították ki Brunswickék az angolkertet. Az angol-gót kastély a kerttel, mondhatni, igen jó kezekben van. Mint akadémiai mezőgazdasági kutatóintézet híres, no meg a nyári Beethoven-hangversenyekről. Sajnos a déli vasúttöltése már a század elején kettévágta a ma mintegy 40 hektáros védett történeti kertet. Az 50-es években elbontották vízimalmát, a malomcsatorna víz nélkül maradt. Ma a Szt. László patak vízminőségével, vízhozamával van gond.

Budapest mellett Nagytétény és Ráckeve kastélykertjeit sikerült megújítani.

Vácrátót botanikus-kertjét, szép, épített angolkertünket folyamatosan gondozzák. Növényzete, épített vízrendszere, kerti építményei népes közönséget vonzó látványosságok. Megújult a sziráki kastély, a noszvaji kastély, a sárospataki kastély, az egri érsekkert. A noszvaji kastélykert még bővült is, majdnem duplájára. A tengelici Benyovszki kastélykertet oktatási központként és üdülőkertként újították fel, hasonlóan Mihályi kastélykertjéhez. Nemcsak mint védett történeti kertek, de mint dendrológiai gyűjtemények is jó kezekben, erdészeti, természetvédelmi kezelésben vannak a szelestei, zirci, erdőtelki, sárvári, kámoni kastélykertek.

A Jeliben telepített kert a rododendronok csodálatos virágzásáról híres. Az erdészet továbbfejlesztette kísérleti területté, ahova a Jeli Napok több tízezer látogatót vonzanak évente. Példás szépségű a szigligeti kastély is mint alkotóház. A várral, az öreg faluval, egész tágabb környezetével. A közelmúltban lett felújítva, mint a másik két nagyszerű alkotóház, a zsenyei és a hédervári.

Az Alföldön nagy értékű, látványos a kígyósi és a nagymágocsi kastélykert. A szarvasi arborétum mint tájképi kert, kutatási terület is, óriási látogatottsággal. De jelentős a másik Bolza-kertis, a tiszakürti.

A dégi és soponyai kastélykertek gyermeknevelő intézetek. Jelentős munkák folytak a közelmúltban, és reméljük, folytatódnak a teljes helyreállításig. Soponyán a tavakat sikerült megújítani, Dégen az eutrofizáció még túlzott. Jelentős rekonstrukciót igényel a fóti ("gyermekvárosi") kastély megújítása, megmentése. Hatalmas jelentőségű a csodálatos keszthelyi kastély megújítása, helyreállítása. Sajnos a kert nagyobb része még honvédségi terület, de az épülethez közelebbi részt már példásan helyreállították. Szerencsére idős, különleges növényei is életben maradtak.

A gödöllői kastély környékét -- mint Eszterháza környékét -- tájrendezési léptékkel alakították ki a barokk időkben. A környező helyek erdei vadaskertekként szolgálták a nagyszerű kastélyt. Sajnos a helyreállítás csak a közelmúltban indulhatott meg. Eddig méltatlanul szociális otthon, szovjet katonaság, polgári védelem céljára használták és rongálták. A város is előnytelenül épített lakóépületeket, miközben elbontotta, irtotta az értékeket, tipikus, szomorú példáját adva a tökéletes környezetpusztításnak. A gödöllőinél csak a Majki kastély kertje veszélyeztetettebb, ahol a bányászat miatt a föld is mozog, reped.

Védett Pápa, Doba, Füzérradvány, Tomanádaska, Pácin, Mór, Bodajk, Kisbér, Tömörd, Csákvár, Dénesfalva, Körmend, Vép, Szerencs, Majk, Siklós stb. történeti kertje is, áhol szerényebb eredményeket értünk el.

Végül is igen sok olyan terület van, ahol csak a passzív védelemig jutottunk el. Ez legalább lehetővé teszi, hogy átmentsük ezeket a csodálatos történeti kerteket arra az időre, amikor hasonlóan a felsorolt, helyreállított kertekhez, ezek is régi szépségükben fognak pompázni. Ide sorolom például Lovasberény, Fehérvárcsurgó, Iszkaszentgyörgy, Nádasladány, Hőgyész, Sellye, Boldogkő történeti kertjeit.
 
 

A nagycenki kastélypark (Fotó: Dr. Őrsi Károly)

Az utókor feladata

Az eredmények mellett a súlyos hibák is számosak. A történeti örökségünk eleve meghatároz sok mindent, melyen csak történelmi távlatban lehet változtatni. (Például: a nem kívánatos hasznosításon, nem megfelelő gazda meglétén, az osztott kezelés, útkorrekció stb. okozta problémákon.) Ha a történeti kert megmenekül, állapotán javítani az utókor feladata lesz. Ma még megmenthető sok nagyszerű kert, az évszázados fák, az egykor hazánkba telepített fakülönlegességek.

Élni kellene mindezzel, és tanulni belőle. Hogy ismét Kalüpszó szigetei, elíziumi mezők legyenek, ahol a növény- és állatvilág boldog harmóniában él az emberrel.