A népi mozgalmat megismernünk talán még nem késő. Annál is kevésbé, mert mondanivalója napjainkban sok vonatkozásban ismét aktuálissá válik.

Tudjuk e mozgalomról, hogy a korabeli szociális élet, a kulturális elmaradottság bajait miként tárta fel, mit nevezett meg halaszthatatlanul megváltoztatandónak, és azt is, hogy mit javasolt ezekre a bajokra megoldásul.

Úgy hisszük azonban, hogy a népi mozgalomnak nem volt önmagáról gazdasági elképzelése, nem volt gazdasági programja.

Igaz, a sosem jókor jövő háború, majd a diktatúrás évtizedek nem adtak számára esélyt, hogy az általa tragikus élességükben megmutatott szociális és kulturális nyavalyáink megoldását gazdaságelméletté érlelt elképzeléssel alapozza meg. Ráismert azonban ez a mozgalom és Somogyi Imre személyében meg is fogalmazta azt, hogy ... "A gazdasági élet átalakulása nélkül el sem lehet képzelni az új élet kialakulását" ...mert "nekünk sajnos nemcsak kulturális bajaink vannak, ugyanolyan helytelen utakon jártunk eddig gazdasági téren is". Ezért "az új magyar gazdasági élet nem elégedhet meg a földosztással, a javak igazságosabb elosztásával, új gazdasági életformára kell áttérnünk, ha nem akarunk elveszni, ha be akarunk illeszkedni az új, népi Európa közösségébe."

Somogyi Imre, vagy ahogy a népi mozgalomban társai szeretettel nevezték, "a kerékpáros parasztapostol" egyike volt azoknak, akik a népi mozgalom törekvéseinek gazdasági megalapozásához hozzájárultak. A tőle idézett felismerésből, amit akár ma is leírhatna akármelyik gazdasági szakértő is, kiindulva fogalmazta meg javaslatait a "Kertmagyarország felé" című könyvecskéjében erre az "új gazdasági életformára".

Ő ezt a gazdasági életformát igyekezett minden izében végiggondolni. A gazdálkodási hagyományok számbavételétől az új gazdasági életforma kialakulását segítő, illetve gátló társadalometikai feltételeken át a gazdaságszervezet üzemformájáig és a megvalósítás technikai fogásaiig. A jelen ismertetés sajnos alig teszi lehetővé, hogy akár legfontosabb gondolatait is felsoroljuk. Arra azért erős hangsúlyt kívánunk helyezni, hogy gazdaságfelfogása teljes körűen terjed ki minden oldalára a gazdaságnak, amivel máig hiányzó példát szolgáltat a társadalmak gazdaságáról gondolkodóknak. Terjedelmi okokból ezért csak az ökológiai szempontból fontos elképzeléseiről szólunk.

Könyvében egy akkor már látható európai rendszerváltásra figyelve fogalmazza meg mondandóját. Az elkerülhetetlen váltáson innen -- milyen jó lett volna követni példáját -- azt számítgatja, hogy "a fegyverek háborúja" utáni, az annál "sokkal könyörtelenebb gazdasági háborúban" hogyan állhatjuk majd meg helyünket. Akárcsak mi ma a Közös Piacba lépéssel, hogyan maradhatunk versenyben az európai piacon? A megváltozott helyzetben -- mondja -- a külterjes szemtermelés önköltségei olyan magasak maradnak nálunk, hogy ebből a piaci háborúból csak vesztesen kerülhetünk ki. Ígéretes lehetőségünk azonban a belterjes kertgazdálkodásra áttérés, amely áttérés bel- és külpiacokon egyaránt versenyben maradásunkat ígéri.

A "kertmagyarország" elképzelés, amelyet nem a nagyüzemi gazdálkodás helyett, hanem azt kiegészítésül képzelt el Somogyi Imre, noha ő sohasem írta le a szót, minden izében és a mai elképzeléseket ismerve is a legkorszerűbb ökológiai szemléletű: benne egy ökoszociális piacgazdaság körvonalai sejlenek fel.

Ez az ökológiai alapú gazdasági szemlélet nem érlelődött, nem is érlelődhetett elméletté és -- ebben megakadályozta a szerző korai halála és gondolatainak későbbi betiltása -- nem emelkedhetett az őt megillető helyre. Nem válhatott a keleti modernizáció, a szovhoz-rablógazdálkodás vagy a rosszul iparosított modern gazdasági életforma önpusztító növekedésvallásának alternatívájává, de ebben az alakjában is azok alternatíváját, kifejtésre váró alternatíváját ígéri.

Felismeri és hangsúlyozza az élőhelyek létét és azok fontosságát: "minden földben annak a földnek és annak az éghajlatnak legjobban megfelelő veteményeket termeljünk" tanítja paraszti olvasóit. E földek állatait pedig "tájfajtáknak", mondhatnánk "öko-tájfajtáknak" nevezi. Látja, hogy ezek az élőhelyek ökológiai egészet alkotnak. A mocsarak lecsapolása és a folyók szabályozása kapcsán ennek az egésznek a megbontásából következő veszélyekre is felhívja a figyelmet: "Nem kellenek a vízesések. Nem kellenek óriási költséggel megépített gátak és turbinák. Folyóink és patakjaink vizeinek ésszerű kihasználásával, kevés költséggel talán helyrehozhatjuk azt a hibát, amit az óriási költséggel végrehajtott egyoldalú vízelvonó csatornázással elkövettünk."

Szeretnénk arra is ráirányítani a kedves olvasó figyelmét, hogy a szerző természetökológiai szemlélete nem áll meg az élőhely mint tér egészlegességének a hangsúlyozásánál. Hangsúlyozza -- és ahogyan azt még manapság sem szokásos -- az idő egészben gondolkodás szükségességét is: múltat, jelent és jövendőt egyaránt és egymással összefüggésükben tart művelendőnek.

"Amikor az új magyar gazdasági lehetőségeket tárgyaljuk, nem elég a jövőt színesen, szépen felrajzolni, kell, hogy a gazdasági életünk múltját és jelenét megismerjük." E megismeréshez ő maga a külföldi divatok felelőtlen, a föld és az éghajlat adottságainak különbözőségével nem törődő másolása következtében kipusztuló félben lévő szürke marhát, a racka juhot, a parlagi tyúkot, a szalontai, a bakonyi, illetve a mocsári disznót, a komondort és a magyar parasztlovat mutatja be, mint ellenállóbb és ugyanakkor gazdaságosabban is tenyészthető állatfajtákat.

A kertgazdálkodás nem nélkülözheti az öntözést. Somogyi Imre az elhibázott folyamszabályozással és csatornázással szemben környezetbarát öntözőrendszert javasol. Eközben a kertgazdálkodás időfelfogásáról így ír: "Nem azt mondom én, hogy ne vigyük el a felesleges vizet. Nem azt mondom, hogy ne csatornázzunk. De igenis azt, hogy ne vigyünk el minden vizet. Ne csak a pillanatnak, ne csak a mának, a jövőnek is éljünk." Márpedig, ha jövőben gondolkodunk, akkor "Gazdasági életünket nem a napi politika, hanem évezredek lehetőségeinek szempontjából kell nézni és berendezni."

Meggyőződésünk, hogy csak az a természetökológia tehet eleget vállalt hivatásának, amelyik az élőhelyek egészének egyensúlyát az ősitől a jövőig tartó évezredeknek az egysége szempontjából képes látni. A kertgazdálkodáshoz -- ezt most már természetesnek látjuk -- szelíd technikákat javasol. Az öntözéshez fából készült állványzatot és fa alulcsapós lapátkereket. A kertgazdálkodás termés-időszakának a kora tavaszra és a késő őszre történő meghosszabbításához pedig fa támokon álló, nádból, gyékényből, zsúpból, fa. állványon szőhető takarót, a hasurát. A fagytól való védekezéshez ajánlott hasuráról pedig így ír: "A hasura keleti, török eredetű szó. Ott is takarót jelent. Tehát ezt sem a 'művelt' nyugat adta nekünk. A művelt nyugaton még csak akkor kezdtek tervszerűen földet művelni, amikor a mi őseink már kertjeikben veteményeztek."

A kertgazdálkodás kialakítására tett javaslata során Somogyi Imre nem áll meg a természetökológiánál. Tovább lép, és azt összekapcsolja a gazdasággal és a társadalommal is. Így bátran mondhatjuk, hogy az általa javasolt gazdasági életforma a manapság ökoszociális piacgazdaságnak nevezett életforma előképe. "Minden nép arra törekszik, hogy a természet adta előnyöket kihasználja és a termelést olcsóbbá tegye." Általa pedig "olyan gazdasági életre rendezkedik be, amely minden munkáskezet foglalkoztatni tud". E foglalkoztatás elsőrendű előfeltételének azt látja, hogy az erre a célra létrehozandó közjóléti szövetkezetek támogassák, illetve ahol ez sem elegendő, az állam vállaljon részt a beindítás költségeiből. Az így, összefogással kialakuló kertgazdálkodás csak akkor működhet igazán jól, ha ennek az ökológiai szemléletű termesztés irányításának és ellenőrzésének kulcshelyein lévők a termesztési szakismeretekkel egyenértékűen sajátítják el és alkalmazzák falujuk és tágabb régiójuk emberi kapcsolatait. Az elsajátítás és a begyakorlás színhelyéül pedig a népfőiskolákat nevezi meg, ahol a szaktantárgyakkal egyforma hangsúllyal tanítják a néprajzot, a népismeretet is. Somogyi Imre könyvéből, mint ebből a nagyon is vázlatos ismertetőből is kitűnt, az derül ki, hogy csak akkor szabad hozzáfogni a gazdálkodás emberi és ökológiai felelősséget igénylő feladatához, ha azt minden vonatkozásában, egészlegességében átgondoljuk. Ahogyan ő egyeztette javaslatában az ökológiai, a gazdasági, a szociális, a kulturális és az erkölcsi ésszerűséget az említett ökoszociális piacgazdasággá.

A hasurás kertgazdálkodás ma is korszerű ökoszociális gazdasági életformájára a figyelmet felhívnunk ma elsőrendű feladat. Azzá teszi az, hogy az Európába illeszkedés, akárcsak annak idején egy könyörtelen gazdasági háborúban mehet csak végbe. És ma sem, akárcsak annak idején sem, élhetünk meg a külterjes szemestermés-gazdaságokból. Annál is kevésbé, mert ma, végre, újra tízezrek kapják vissza jogos földtulajdonukat. Ezeken a kis termőföldeken pedig ma sem élhet meg a gazda a szemes-terményekből, önköltségei olyan mértékűek lennének. És, hacsak nem akarjuk e földeket elkótyavetyéltetni gazdáikkal, ki tudhatja, milyen új nagybirtokosok kezére játszani e földeket, ma is a kertgazdálkodás látszik megoldásnak. Ma is közjóléti szövetkezetek, ahol pedig kell, az állam támogatásával visszahonosíthatnánk a környezetveszélyeztető fóliázás helyett a hasurás kertgazdálkodást.

Ehhez persze a már közismerten elavult modernizáció vallása hívőinek illő lenne megfogadnia Somogyi Imre 1942-ben írott figyelmeztetését:

"Népismeret nélkül lehet féken tartani a népet, de előbbre vinni a falu ügyét soha."