EKE KÁROLY (jogász, pszichológus, rádiós szerkesztő) 1985 óta független országgyűlési képviselő, jelen felszólalása, amelyet elemi szerkesztői változtatásokkal és minimális rövidítéssel adunk közre, 1992. szeptember 1-jén hangzott el a törvénytervezet általános vitájában a parlament plenáris ülésén, Azért ajánljuk külön is az olvasó figyelmébe, mert a kissé száraz pénzügyi, jogi és agrárszervezési tények és előírások tárgyalásakor feltűnést keltett a nagy tapasztalatú közéleti ember véleménye a mezőgazdaság lehetséges új szerepéről és a voltaképp már megkezdődött sokirányú átalakulásról. Mind a legjobb hagyományoknak, mind az ökológiai gazdálkodás követelményeinek, mind a Nyugaton kibontakozó minőségpreferáló piac rendeléseinek megfelel az itt közérthetően felvázolt koncepció, mely ugyanakkor a vidéki polgárosodás egyik lehetséges útját is felvillantja.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! 

Én is keretjogszabálynak tartom az agrárpiaci rendtartást, és nagyon helyeslem azt, hogy vita alakult ki itt, a Parlament ülésén. Remélem, még sok vita lesz a részleteket illetően.

A magyar mezőgazdaságban most alapvető kérdés az, hogy nem tudják az árut eladni. Nem messze ettől az ülésteremtől az Európa Parlament bizottságával, azzal a bizottsággal, tárgyaltunk amelyikben a magyar felvétel ügye nem szerepel napirenden, a Habsburg-bizottsággal. Ott elmondta egy angol lord, hogy most jön az ülésteremből, ahol azt hallotta, hogy a magyar képviselők azért ostorozzák a kormányt: miért nem teremti meg a feltételeket, hogy a magyar agrárpiaci termékek bejussanak a Közös Piacba.

Nagy elkeseredéssel kérdezte ez az Európa parlamenti képviselő: "Magyarország még itt tart? Tehát nem akarnak változást? Nem akarnak megmozdulni? Nem akarnak kialakítani valami mást, újat? Hiszen jól tudják, hogy nem kell a magyar portéka, amely nikotoxinokkal szennyezett. Nem kell a magyar portéka, amelyben mindenféle olyan anyagok vannak, amelyektől azon a földrészen már félnek az emberek, és a kormányok is féltik az állampolgáraikat."

Bár csak már mi is ott tartanánk, hogy ilyen félelem uralkodna el!

Felszólalásomban egy konkrét területre szeretnék rámutatni, olyan területre, amelyben az agrárpiaci rendtartástól rendkívül sokat várunk: ez pedig a biotermelés.

A földet tulajdonképpen az ember betegítette meg -- írja és könyvcímének adta Philippe de Brosse, a tárgykör nagy francia szakértője. Ő is sürgeti a föld, az emberek védelmét, tehát mindnyájunk védelmét, mondván, hogy tessék olyan árukat előállítani, olyan termékeket közreadni, amelyekkel ez a sérelem, ez a sérülés rendbe jöhet, és elindulhat valami más.

A magyar áru nem kell -- az imént említett okok miatt -- a Közös Piacban. De a magyar biotermék minden mennyiségben kell. Most ezekbe az országokba Ázsiából, Afrikából, Dél-Amerikából -- hihetetlen nagy távolságokból -- hozzák be ezeket a termékeket. Nagyon jól jönne, hogyha Magyarország Európa "biokertje"-ként a közeli szomszédságból tudná kínálni ezeket a terményeket. Megvennék, minden mennyiségben.

A Tisza-vidéki Kereskedelmi és Iparkamara tett egy próbát: küldötteket vitt ki Londonba, a biotermékek világkiállítására és fölállított egy szerény standot ezzel a fölirattal: "Magyarország Európa biokertje". Kérem szépen, zsákszámra hozták haza a névjegyeket a megrendelőktől, akik kapcsolatot szeretnének teremteni a magyar biotermelőkkel. Vennék és vinnék az árut, és közhaszonra tennék. És amiatt, hogy olcsóbban tudnák odajuttatni, természetesen olcsóbban is tudnák adni.

Magyarország lakosságának körülbelül 4,5 százaléka ma már bioárukat igényel, de egyes országokban már sokkal nagyobb százalékban igénylik ezeket a termékeket: van olyan nyugati ország, ahol már húsz százalék fölötti ez az érték.

Teremtsük meg tehát ennek a feltételét! Úgy érzem, hogy az agrárpiaci rendtartás ehhez vezet el minket, segít minket, ezért kell ez a törvény, és ezért kell egy igazán jó törvény.

A terméktanácsokkal kapcsolatban: Ugye, a terméktanácsok önszerveződés útján jönnek létre -- mondja a törvény szövege is. Ma a terméktanácsok egyesületként vannak bejegyezve a bíróságokon, az egyesületek szabályai szerint fogadják el az alapszabályukat, választják meg vezetőségüket, és önzetlenül dolgoznak -- gyakran mindenféle, a működéshez szükséges feltétel nélkül is. Kérem szépen, ezekben a tanácsokban ott vannak a termelők, a feldolgozók és a kereskedők is, akik forgalmazzák ezeket a termékeket.

Feltétlenül szükséges az, hogy ebben a tanácsban a teljes demokratizmus érvényesüljön -- és Bogárdi Zoltánnal itt szállok vitába, amikor azt mondja, hogy nem a választás eredménye a fontos, hanem a tény, hogy a tanács elnökét a miniszter nevezze ki. Természetesen helyes, hogy a miniszter erősítse meg, és adjon államigazgatási rangot vagy biztonságot a tanács vezetőjének -- de az is szükséges, hogy a teljes demokrácia érvényesüljön. Ne próbáljuk korlátozni ezt a demokráciát, hanem biztosítsuk azt, hogy a terméktanács tagjai, illetve a terméktanácshoz csatlakozók választhassák meg a legszélesebb demokratizmus alapján az elnököt, illetve a vezetőséget.

Én azt mondom, hogy a terméktanácsoknak is együtt kell működni. Különösen ha a bioterméktanácsra gondolok, akkor az mindenféle egyéb szaktanáccsal kell, hogy együttműködjön. És ennek az együttműködésnek a törvényi feltételét vagy legalábbis a miniszteri indoklásban a lehetőségét fenn kellene tartani, és biztosítani kellene.

Tisztelettel kérem az illetékesektől azt, hogy a terméktanácsok működéséhez az anyagi feltételeket is adják meg: a költségvetésben legyen erre pénz -- máskülönben ez nem megy. Még néhány apróbb, technikai dolgot szeretnék elmondani. Most vagyunk abban a stádiumban, amikor nagyon sok minden változóban, átalakulóban van, és ebben az átalakulásban, melyben még nem látjuk a biztos körvonalakat, egyszerűen mindenki a saját érdekét akarja érvényesíteni. Egy példát szeretnék erre elmondani, milyen helytelen dolog, hogy nem várunk még egy kicsit, nem gondolkodunk, nem nézünk szét.

A MÁV elhatározta, hogy Kiskunfélegyháza, Csongrád, Szentes és Orosháza között megszünteti a vasutat, annak ellenére, hogy egy félmilliárd forintért megerősített, nagyszerű Tisza-híd is beletartozik ebbe a vasúti pályába. Elhatározták, hogy megszüntetik, mert a termékek szállítása nem olyan mértékű, hogy megérné a MÁV-nak. Pont azon a környéken a biotermelés elindult, és szeretnék, igenis, vasúton is -- meg persze hajón is -- szállítani ezeket a termékeket. Kérem, itt igenis, a gazdálkodás rendjének átalakulását tiszteljék meg azok a fórumok, amelyekre ez tartozik, és bírják ki addig az átalakítást, ameddig bizonyítani tudjuk, milyen lehetetlen helyzetbe hoznák az országot, ha például most megszüntetnék a száz évnél idősebb vasútvonalakat.