Kastélymentés Erdélyben
Részletek a Gaudium Alapítvány beszámolójából

Az 1989-es romániai változások óta lehetővé vált az erdélyi magyar műemlékek nyilvánosabb kutatása, állapotuk felmérése. Bíztató, reményteljes lehetőségnek látszanak a két ország társintézményei között kialakuló kapcsolatok is. E lehetőségeket kihasználva keresett kapcsolatot az alapítvány a Kolozsvári Műszaki Egyetemmel, javasolva, hogy a rossz állapotban lévő, hiányos dokumentációjú alvinci Martinuzzi-kastélynál közös szakmai gyakorlatot rendezzünk. E gyakorlat célja a kastély mai állapotának alapos építészeti felmérése, a kastély művészettörténeti kutatásán dolgozó kolozsvári Kovács András munkájának segítése, valamint, a szerény lehetőségekhez mérten, a kastély megmenthető értékeinek megőrzése, óvása. E konkrét célok mellett szeretnénk elérni a szakmai és laikus közvélemény figyelmének felkeltését is, hiszen a marosvölgyi rangos műemlékek egész sora található a Martinuzzi-kastélyhoz hasonló helyzetben.

1991 tavaszén a Budapesti Műszaki Egyetem hét hallgatója a kastély északi szárnyának felmérésével, és M = 1:50 szintű felszerkesztésével teremtette meg az alapját a további munkának.

1991. július 15. és 31. között a közös nyári táborban a Kolozsvári Műszaki Egyetem tíz hallgatója és a Budapesti Műszaki Egyetem hét hallgatója vett részt. A gyakorlat vezetését, programjainak összeállítását Muradin Katalin, Pop Virgil, George Weiss kolozsvári és Kaszák Károly budapesti tanárok végezték.

A tábor munkájában részt vettek, illetve vendégei voltak: Kovács András kolozsvári művészettörténész, Osgyáni Vilmos budapesti szobrászrestaurátor, Kovács Árpád sepsiszentgyörgyi műemlékvédelmi építészmérnök és Sebestén József budapesti építészmérnök, az Országos Műemléki Felügyelőség munkatársa.

A tábor ideje alatt befejeztük a kastély északi szárnya és a szabadon álló nyugati bástya felmérését. A kastély XVI--XVll. századi kőfaragványai közül sok a kastély körül hevert szétszórva. Ezeket lelőhely-megjelöléssel leltár szerint összegyűjtöttük. Kovács Andrásnak segédkezve dolgoztunk az északi szárny felkutatásán, melynek során több római kori, gótikus és reneszánsz faragvány került elő.

A kastélyt néhány évvel ezelőtt még négy, valószínűleg Martinuzzi korából származó kőkeretű páros-ablak díszítette. Ezekből mára csupán két csonka kőkeret maradt, olyan rossz helyzetben, amely bármikor pusztulásukat eredményezheti. Ezért a faragványok puszta dokumentálásán túl szerettünk volna a megőrzésükért többet is tenni.

Osgyáni Vilmos a helyszínen szilikon-másolatot készített az egyik kőkeret virágos díszítésű felső kőlapjáról. Az erről készült első pozitív mintát a Kolozsvári Történeti Múzeum kőtárában helyeztük el. A negatívot hazaszállítottuk Budapestre. A következő pozitív mintát a Budapesti Műszaki Egyetemen szeretnénk kiállítani. A kastély többi faragványát kőkonzerváló anyaggal kezeltük.

Kaszás Károly tanár úr vetítettképes előadást tartott egy dán műemlék-helyreállításról, valamint a japán hagyományos és kortárs építészetről. Kovács Árpád, a sepsiszentgyörgyi műemlékvédő társaság tagja, bemutatta az árkosi erődtemplomról készített felmérési munkájukat. Kovács András a környéken található műemlékek történetével ismertetett meg minket, az alvinci kastéllyal, a gyulafehérvári, szászsebesi, demsusi templomokkal.

A sharmisegetusai római kori város feltárásán dolgozó kolozsvári diákok meghívására egy estét táborukban töltöttünk, megtekintve a feltárásokat is. Látogatásunkról a Kolozsvári Televízió felvételt készített.

Az ősz folyamán a Kolozsvári Műszaki Egyetem diákjai véglegesen megrajzolták, befejezték a kastély felmérési dokumentációját, melyről másolatot küldtek a Bukaresti Műemlék-felügyelőségnek és a tulajdonos Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekségnek is.

Másolatot helyeztünk el a Budapesti Műszaki Egyetem és a Műemléki Felügyelőség tervtárában is.

További terveink

Az itthon, Budapesten lévő faragványmásolat számára szeretnénk kiállítási, bemutatási lehetőséget találni. Elképzelhető lenne a kastélyról meglévő múlt századi rajzok, fényképek, valamint a kastély mai állapotát bemutató felmérési rajzok, fényképek kiállítása. esetleg a kastély történetével, leírásával együtt történő kiadása, megjelentetése is.

Illyefalva

Illyefalva a Háromszéki-medencében fekszik. Temploma körül a század elejéig teljesen épen fennmaradtak a XVI--XVII. századi erődfalak és bástyák. Sajnos az elmúlt évtizedek nehézségei és a földrengések következtében részben romossá váltak.

Az 1989-es fordulat után a falu lakói nagy építkezésbe fogtak. A várdomb tövében ifjúsági tábor épül, és szálláshelyeket alakítanak ki az erőd bástyáiban is. Ebben a munkában vettek részt a Budapesti Műszaki Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem hallgatói 1991. július 15. és augusztus 15. között.

A sepsiszentgyörgyi műemlékvédő társaság tagja, Máté László a helyszínen bemutatta a kilyéni középkori templomot, illetve annak általuk végzett kutatását, felmérését.

A táborban vendégünk volt George Kurinszky, a Bukaresti Építészeti Egyetem tanára. Egy kirándulás alkalmával háromszéki középkori műemlékeket mutatott be és előadást tartott a középkori örmény építészetről.

1991. augusztus 15-től 30-ig a Budapesti Műszaki Egyetem visegrádi táborában és budapesti kollégiumában láttuk vendégül az alvinci táborban megismert kolozsvári diákokat.
 
 

Alvinc
Ittyefalva

Összefoglalóul

Halasztást nem tűrő problémát jelent sok erdélyi műemlék helyzete, kiváltképp olyan területeken, ahol a magyar lakosság jelentősen megfogyatkozott. Magyar és Alvinc egyetemes európai kultúránk szenvedne csorbát ezek pusztulásával. Úgy érezzük, az egyetemeink közötti együttműködés egy lépést jelenthet a probléma megoldása felé.

Az egyetemeink között kialakuló hivatalos. illetve a tanárok, diákok közötti személyes kapcsolatok segítséget jelenthetnek a felnövő, fiatal értelmiség számára egymás jobb megértésében, a két nemzet közötti viszony javításának ma oly égetően szükséges feladatában is.

Részlet Kovács András: Az alvinci kastély című tanulmányából:

"A Bethlen-kori kastély dísz-szárnya az északnyugati lehetett, erre utal az 'Ebédlőház' elhelyezése az északnyugati sarokbástyában és a szárny udvari-emeleti homlokzatának középtengelyében elhelyezett timpanonos ajtó, amelyhez az udvarról kétszárnyú, fedett falépcső vezetett (1676-os leírás).

Bethlen Gábor ízlése szerint építhették át a kapuépületet, amelynek koronázó párkányán a leírások (1676, 1696) 'olasz fokokat' emlegetnek. A 'palotákat' Egerházi János kazettás mennyezetei díszítették, a padló téglával és hatszögű kőlapokkal volt kirakva, 'zöldmázos', 'fényes' és 'parasztkályhákból' rakott kemencékben fűtöttek. A kert közepén álló kerekded filagóriától ágaztak szét sugarasan a lugasokkal borított utak, virágokkal és veteményekkel beültetett, négyszögű ágyások közé.

1614-ből az önálló erdélyi fejedelemség bukásáig az alvinci uradalom fejedelmi birtok maradt. Többször megfordultak itt a Rákócziak, rövid ideig itt lakott Barcsai Ákos fejedelem családja is.