Az Erzsébet halálát követő intézkedések
________________

 

GO£UCHOWSKI közös külügyminiszter távirata Bánffy Dezső miniszterelnöknek
(Bécs, 1898. szeptember 10.)

"[...] A genfi consul táviratilag jelenti, hogy a Császárné és Királyné Ő Felségét, ma délután 1 óra 30 perczkor, midőn a szállóháztól utban volt a hajó felé, egy ember megtámadta és veszélyesen megsebesitette.

A merénylőt elfogták.

Ujabb távirati jelentés szerint: "Ő Felsége a szállóházba történt visszaszállitása után sebe következtében elhalálozott."[1]

 

RUFFI, a svájczi szövetséges köztársaság elnökének részvéttávirata[2] Ferenc Józsefnek
(Bern, 1898. szeptember 11.)

A svájczi szövetségtanács bátorkodik legbelsőbb fájdalmát és legmélyebb felháborodását kifejezni Felséged előtt ama rettenetes merénylet alkalmából, a melynek Erzsébet császárné ő Felsége áldozatul esett; fájdalmát és felháborodását, a mely annál nagyobb, mert az elvetemült cselekedet Svájcz földjén történt, a hol a megboldogult, mint már több izben, testi fájdalmaira keresett enyhülést és remélhette azt ez alkalommal is. A szövetségtanács siet egyuttal Felségednek kifejezni, hogy Svájcz, egész népével együtt, a legbelsőbben osztozik abban a pótolhatatlan veszteségben, a mely a Felséges asszony halálával Felségedet, a Császári Házat és Ausztria-Magyarország népeit érte.

A svájczi szövetségtanács nevében a szövetségi elnök

Ruffy.[3]

 

 

FERENC JÓZSEF választávirata Ruffinak
(Bécs, 1898. szeptember 12.)

Mélyen meghatva a benső részvétnek oly melegen kifejezett érzelmeitől, szívem mélyéből mondok köszönetet a szövetségtanácsnak és az egész svájczi népnek a gyáva merénylet által okozott gyászához, mely merénylet bizonyitja, mily közel áll gyakran a legnagyobb czivilizáció a legnagyobb barbarizmushoz.[4]

SZILÁGYI DEZSŐ

Beszéde a képviselőház rendkívüli ülésén
(1898. szeptember 11.)

[...] T. Ház! (Elnök és a ház tagjai felállanak.)

Ama rettenetes tett híre, melyet a háznak bejelentek, ott ül már minden arczon a gyászban, ott reszket fájdalmában minden szívnek, mely Szent-István birodalmában dobog.

Erzsébet királynét tegnapi napon elragadta a gyilkos merénylet a trónról, melyről csak vígaszt, csak áldást árasztott minden felé, elragadta felséges férje oldala mellől, ki a legsúlyosabb napokban, mely embert és atyát érhet, hálát adott a Mindenhatónak, hogy ily élettársat rendelt oldala mellé.

A tőrrel átvert fejedelmi szív előtt mély fájdalomban megtörve állunk, lelkünkben felmerülnek a multnak boldog és bús emlékei, annak a királynénak a képe, kinek lelkében visszhangot keltett minden nemes és nagy törekvés, mely az egész nemzetből a trón felé szállott és áldó, ápoló kezét terjesztette ki azokra; és látjuk őt nehéz idők folyamán a legsúlyosabb emberi szenvedések alatt, roskadozó egészséggel, megadással tűrni és szenvedni mindazt, a mit a Mindenható keze reá mért, és tengerében az emésztő fájdalomnak maradt őrangyala felséges férjének és népének.

Nehéz, nehéz ezt elviselni!

Áldott és szent legyen emléke, mint az igaz és el nem múló hódoló ragaszkodás és szeretet, melylyel a nemzet környezte.

Elhelyezzük azt híven a fentartó nemzeti érzések kincstárába, és emléktáblájára reáírjuk egy nemzet háláját.

És odanyújtjuk ezt Felséges Urunknak és királyunknak is. Leljen nagy és kötelességérzettel megtelt szíve némi vigasztalást abban a tudatban, hogy a felséges házát ért csapás feletti fájdalmában a nemzet vele érez és soha el nem enyészhetik az a jó, a mely a tróntól jön!

Ez alkalomból a t. ház elé a következő előterjesztéssel járulok:

Kérem fejezze ki a ház helyeslését, hogy e rendkivüli ülést összehívtam. (Helyeslés.)

Fejezze ki a ház mély fájdalmát és hódoló részvétét ő Felségének, királyunknak. A mód iránt e pillanatban nem nyilatkozhatok, mert az előzetes érintkezésre, melyek a módozatra irányadók, időm nem volt;

Határozza el a ház, hogy a boldogúlt királyné emléke és a nemzet hálája törvénybe iktattassék; (Élénk helyeslés.)

Határozza el a ház, hogy az országos gyásznak megfelelőleg üléseit felfüggeszti, és az első ülést a temetést követő harmadik napra, délelőtt 10 órára hivja össze az elnök, mely a ház további munkálkodása felett határozni fog; (Helyeslés.)

Addig hatalmazza fel az elnököt, hogy oly üléseket összehivhasson, melyeken egyedűl és kizárólag csak a háznak a temetésnél való részvétele és a gyásszal kapcsolatos további intézkedések felett fog határozat hozatni; (Helyeslés.)

mondja ki a ház, hogy tagjai 30 napig gyászt fognak viselni; (Helyeslés.)

és rendelje el, hogy határozatai a főrendekkel közöltetni fognak szives hozzájárulás végett. (Helyeslés.)

Miután a ház javaslataimat helyesli, méltóztassék a mai ülés jegyzőkönyvét meghallgatni és a hozott határozatokat hitelesíteni.[5]

SZILÁGYI DEZSŐ

Képviselőházi beszéde
(1898. szeptember 15.)

T. ház! A mai ülés tárgya a boldogult királyné temetésével összefüggő intézkedések és bejelentések.

Mindenekelőtt javaslatba hozom, határozza el a ház, hogy a megdicsőült királyné ravatalára koszorút helyez el és annak elhelyezésével az elnököt és az alakítandó küldöttséget - a melyre vonatkozólag később teszek javaslatot - megbizza.

A miniszterelnök úrtól vett értesülés alapján és annak megfelőleg értesítem a házat, hogy a mennyiben koszorú elhelyezését fogja a ház elhatározni, a ház ezen koszorújának elhelyezése nem azon idő alatt, míg a ravatal látogatása nyitva van a nagyközönségnek, hanem azon idő után, közvetlenűl fog történni.

Magára a ház küldöttségének alakítására javaslatba hozom, hogy azt a ház ne választás útján alakítsa meg, hanem mondja ki a ház, hogy mindenki a képviselők közűl, ki a küldöttségben résztvenni óhajt, annak tagja. (Helyeslés.) Az illető képviselő urak legyenek szivesek ma jelentkezni a háznagyi hivatalban; az elhelyezés pedig holnap pénteken délután 16 órakor fog megtörténni. Ennélfogva szükséges, hogy a küldöttség tagjai holnap délután 5 órakor már a magyar minisztérium épületében Bécsben összegyűlve legyenek, a honnan megindúlva, a koszorú elhelyezése a ház határozata szerint fog történni. (Helyeslés.) Elfogadja a ház? (Igen!) Elfogadtatott.

Ezenfelűl a miniszterelnök úr felkért, hogy a következő részleteket a háznak bejelentsem:

A boldogult királyné temetése 17-én, szombaton délután 4 órakor fog történni a kapuczinusok templomában. Magában a templomban, a szertartáson, az országgyűlés két házának elnöksége fog helyet foglalni. A törvényhozás azon tagjai, kik szintén óhajtanak a temetésen jelen lenni, a templom előtti téren, azon a helyen, mely a magyar törvényhatóságok küldöttségeinek számára ki van jelölve, szintén helyet foglalhatnak.

Egyszersmind ezzel kapcsolatban azt az értesítést is hozom a ház tudomására, hogy holnap különvonat fog erre a czélra Budapestről Bécsbe indulni s ugyanaz a különvonat vissza is hozza a képviselő urakat. A részletek iránt, mikor indúl, mikor érkezik stb. méltóztassanak a háznagyi irodában felvilágosítást kérni és ott jelentkezni, a mennyiben azon vonatot használni óhajtják.

Ezek azok, amiket a háznak tudomására hozni óhajtottam.

Egyéb tárgya az ülésnek nem lévén, az ülést bezárom.[6]

Udvari gyászrendelkezés

Legfelső rendeletre
néhai Erzsébet Császárné és Királyné Ő Felségeért

udvari gyász fog szombattól, folyó évi szeptember hó 17-dikétől kezdve hat hónapon át viseltetni, a következő változással: az első két hónapon át, azaz folyó évi szeptember hó 17-től bezárólag november hó 16-ig a legmélyebb, a következő két hónapon át, azaz folyó évi november hó 17-től bezárólag 1899-dik évi január hó 16-ig a mély és az utolsó két hónapon át, azaz 1899-dik évi január hó 17-től bezárólag márczius hó 16-ig a kisebb gyász.[7]

GUSZTÁV KÁROLY erdélyi püspök
3840/1898. sz. körlevele
(1898. szeptember 12.)

Tisztelendő Testvérek! Szeretett Hiveim!

Sajgó fájdalommal és végtelen megdöbbenéssel töltött el mindnyájunkat a rémületes hir, hogy szeretett királynénk idegen földön, a hol nagy testi és lelki fájdalmaiban enyhülést keresett, f. hó 10-én Genfben meggyilkoltatott.

Mély gyászba borult az egész ország e hallatlan merénylet folytán, mely szeretett királyunkat és családját oly rettenetesen sulytotta.

Áldott jó lelkü királynénk, ki vigasztaló angyala volt minden szenvedő alattvalójának, a ki hű magyarjaihoz oly páratlan jó hajlammal vonzódott: áldozata lett egy alávaló gonosztevőnek kinek semmi oka sem volt istentelen kezét a királyné felkent személye ellen fordítani, semmi oka a legjobb király szivét megtörni, semmi oka milliók szivét bánattal eltölteni és az egész világot rémületes megdöbbenésbe ejteni.

Egyetlen egy oka lehetett, az a pokoli irigység, mely a hitetlen és elégületlen szivet folyton lázitja és gazdagabb, látszólag boldogabb, magasabb rangú embertársának láttára dühbe hozza annyira, hogy mitsem törődve saját nyomorult életével, még a legártatlanabbat is kész megsemmisiteni. Lelkünk elszörnyülködik ily pokoli gonoszság hallatára, de ne álljunk meg ennél, hanem vonjuk le e megrendítő eseményből a következtetést a mi üdvösségünkre.

Becsüljük nagyra a hitünket, mely egyedül képes az emberi társadalmat hasonló rémtettektől megóvni és egyedül adhat világosságot leküknek, vigaszt a legnagyobb csapások között is.

Vallástalanság szüli a féktelenséget a gondolatokban, érzelmekben, cselekedetekben; szüli a lelki sötétséget, nyugtalanságot, birvágyat és a szenvedélyek teljes felszabadulását.

Vallástalanság nem ismer jogot, csak erőszakot, nem ismer jótékonyságot, csak kegyetlenséget, nem ismer jutalmat, csak áldozatot, nem vigasztalást, csak fájdalmakat és végződik őrültséggel, kétségbeeséssel, öngyilkossággal, felforgatással. Mennyire sülyed a vallásnélküli ember!

Igazán a szivtelen ragadozónál is alábbvaló.

Hivő lélekkel meg kell hajolnunk az Isten végzései előtt ezen megrenditő esetben is. Csak az ítélet napján fogjuk megérteni miért engedte meg ezen megfoghatatlan mélységű gonosztettet. Mi pedig szeressük az igazságot és keressük azt szóban, tettben; szolgáljunk Istennek, a hogy Ő akarja és azt az Úr Jézus Krisztus által nekünk kijelentette.

Legyünk állhatatosak az imában, hogy kisértésbe ne essünk; legyünk készek a halálra minden időben, mert az Úr akkor jő értünk, midőn nem is gondoljuk; tartsuk szemünk előtt az örökkévalóságot, melybe bizton át kell mennünk. Ne legyünk csak magunknak vallásosak, hanem tegyünk azokká másokat is.

És most miután igy gondolkoztunk, imádkozzunk az ország nagy halottjáért; töröljük le a mi vezeklésünkkel lelkéről ama gyarlóságokat, melyeket váratlan halála folytán a bánat könyüivel letörölni képtelen volt; mondjuk vagy hallgassunk lelke nyugalmáért szt. miséket, hogy az Úr Jézus drága szt. vére készitse elő e sokat szenvedett mártirt az örök boldogság élvezetére.

De emeljük fel szivünket a vigasztalás Istenéhez is, kérve Őt, hogy felséges királyunkat erősitse meg e mérhetetlen csapásban; növelje hivő lelkének bizalmát az isteni gondviselésben, adjon neki gyermeki megnyugvást szt. akaratában, hogy mint évtizedeken át ragyogó példa állt előttünk, most is e végtelen nagy megpróbáltatásban mint tántorithatatlan szikla állhasson előttünk a szenvedés által megtisztult lelkének fenséges erejében.

Hogy koronás királyunk és a nemzet gyászában illő módon rész vegyünk és felejthetetlen királynénk iránt a hála és kegyelet adóját lerójjuk, a mai naptól és jelen szám alatt külön kiadott intézkedésem folytatásául ezennel elrendelem:

1) A jövő héten, lehetőleg szept. 20-án, mindazon plebánia templomokban, melyekben az a temetés napján meg nem történhetik, ünnepélyes gyászistentisztelet tartandó, melyre a nép előző vasárnapon a szószékről - a katonai és polgári hatóságok, egyesületek, testületek külön is meghivandók.

2) Felhivom a Tisztelendő Testvéreimet, hogy a boldogult királyné lelki üdvéért és a királyi család jólétéért egy szt. misét felajánljanak.

3) A nemzeti gyásznak a tartama alatt a vasár- és ünnepnapi istentisztelet után 3. Miatyánk és 3. Üdvözlet mondandó felváltva a néppel a királyi családnak élő és elhunyt tagjaiért.

Kelt Budapesten, 1898. szept.12.

Gusztáv Károly
erdélyi püspök.[8]

FERENC JÓZSEF 1898. szeptember 16-án kelt manifesztuma

Népeimhez!

A legsúlyosabb, legkegyetlenebb megpróbáltatás ért Engem és Házamat.

Hitvesem, trónom ékessége, hű társam, a ki életem legnehezebb óráiban vigaszom és támaszom volt, kiben többet vesztettem, mint azt kimondhatnám - nincs többé! Egy rettenetes végzet elragadta őt Tőlem és népeimtől.

Egy gyilkos kéz, azon őrjöngő szenvedély eszköze, mely a fennálló társadalmi rend megsemmisitését czélozza, a nők legnemesbike ellen emelte tőrét és vak, czéltalan gyülölettel átdöfte azon szivet, mely gyülöletet nem ismert és csak a jóért dobogott.

Azon határtalan fájdalom közepette, mely Engem és Házamat ért, szemben ama hallatlan tettel, mely borzalomba ejti az egész művelt világot, mindenek előtt szeretett népeim hangja az, mely enyhitően hat szivemig. Midőn az isteni végzés előtt, mely sulyos és felfoghatatlan csapást mért Reám, alázattal meghajlok, hálát kell adnom a gondviselésének azon nagy kincsért, melyet számomra fentartott: a milliók azon szeretetéért és hüségeért, mely a szenvedés órájában Engem és Családomat környez.

Közel és távol, fent és alant, ezernyi alakban nyilvánult a gyász és fájdalom az Istenben boldogult Császárné és Királynéért. Megható összhangban cseng minden ajakról a panasz a pótolhatatlan veszteség felett, mi hü visszhangja annak, a mit lelkemben érzek.

A mint Én forrón szeretett hitvesem emlékezetét szentül őrzöm holtiglan, ugy népeim hálája és tisztelete maradandó emléket emel Neki minden időkre.

Sajgó szivem mélyéből köszönetet mondok mindenkinek az odaadó részvét ezen ujabb zálogáért.

Midőn az ünnepi hangoknak, melyeknek ezen évet kisérni kellett volna, el kell némulniok, a ragaszkodás és hü együttérzés e számtalan tanuságaira való visszaemlékezés, azon legbecsesebb adomány marad számomora, melyet Nekem népeim nyujthattak.

Fájdalmunk közössége ujabb, benső köteléket fűz a trón és haza közt. Népiem változhatatlan szeretete megerősít kötelességem nemcsak azon fokozott érzetében, hogy a Reám bizott küldetésben kitartsak, hanem megerősit egyszersmind a siker reményében.

Esedezem a Mindenhatóhoz, a ki oly nehezen sujtott, adjon még erőt, hogy véghez vihessem azt, a mire hivatva vagyok. Imádkozom, áldja meg népeimet és világositsa fel őket, hogy megtalálják a szeretet és egyetértés utját és boldogok legyenek.

Kelt Schönbrunnban, 1898. évi szeptember hó 16-án.

Ferencz József, s.k.[9]

[1] Budapesti Közlöny 1898. szeptember 11. Nr. 208. 1.

[2] Az uralkodónak küldött részvétnyilvánításokhoz lásd: Niederhauser Emil: Merénylet Erzsébet királyné ellen. Bp., Helikon, 1985. 11-16. old.

[3] Budapesti Közlöny 1898. szeptember 15. Nr. 212. 2. old.

[4] Országos Hirlap 1898. szeptember 13. 9. old.

[5] Képviselőházi Napló 1896-1901. 17. köt. 1898. szeptember 11. 101-102. old.

[6] Képviselőházi Napló 1896-1901. 17. köt. 1898. szeptember 15. 103-104. old.

[7] Budapesti Közlöny 1898. szeptember 13. Nr. 210. 1. old.

[8] Gusztáv Károly erdélyi püspök 1898. szeptember 12-én kelt 3840/1898. sz. körlevele.

[9] Budapesti Közlöny 1898. szeptember 18. Nr. 215. 1. old.