Erzsébet-ligetek
________________

"Természet bűbájodban elragadó!
Ah, be boldog, aki téged imád!
Csalódásnak keble helyt nem ád.
Tartós hűségedért vedd cserébe -
Hű bámulatomat mindörökre"
(Erzsébet királyné)

 

A királyné emlékének megőrzésében jelentős szerepet kaptak a szimbolikus térfoglalási eljárások során az emlékének szentelt fák, facsoportok. Gyakori jelenség volt, a fentiekben tárgyalt módon, hogy az újonnan parkosított köztereket Erzsébetről nevezték el. E megemlékezési forma kiválóan alkalmas volt a királyné emlékének fenntartására, mivel egybefonódott a századfordulón meginduló városrendezési tervekkel. Ekkor már komoly igény mutatkozott korzók, fasorok, ligetek létrehozására, ami kitűnően illeszkedett ebbe a fatelepítési programba, ily módon kapcsolva össze Erzsébet királyné nevével. A köztereken való megjelenéssel, az állandó jelenléttel folyamatosan emlékeztetett személyére, melyet természetesen az is segített, hogy e telepítéseket nevével kellett megjelölni. Ezen emlékmegőrzésre irányuló gesztus különösen illett a közismerten természetszerető uralkodóné emlékéhez,159 hiszen ez az érdeklődés magyarországi tartózkodásait is meghatározta. Görög felolvasója e tulajdonságát így örökítette meg: "A tündérek országában élt ő, nem pedig, mint mi emberek, városokban. Ezért kívánkozott mindig kifelé, a nyilt tengerre, azon túl a mezőkre, hegyekre, amelyek neki csak lépcsőül szolgáltak ahoz a magassághoz, amelyen csak ő járhatott. Itt lénye egészen megváltozott. Hogy megifjodott, a nyulánk fekete alak, mikor egy hegy tetején állt, mint sugárzott szemeiből a lélek halhatatlansága, azokból a szemekből, melyek lenn a siralomvölgyben, a hol emberek laknak, annyi könnyet ontottak."

Az ország közvéleménye előtt már ismert megemlékezési forma volt az emlékfaültetés. Már a királyi pár ezüstlakodalmára is több helyen történtek telepítések, amit a trónörökös házasságkötésének emlékére létesített telepek követtek. Természetesen nagyságrendjükben nem mérhetők az országos akció kereteihez, mivel inkább elszórt kezdeményezésnek tekinthetők, míg a "millenáris emlékhelyek" kialakításnál 1896-ban már 2 millió fát ültetettek a honfoglalás emlékére.

Ezen Erzsébet iránt megnyilvánuló, tisztelet motiválta akció a földművelésügyi minisztérium egyik jelentős programja volt a századelőn, melyben nem csak az emlékmegőrzés kapott szerepet, hanem jelentős a településfejlesztések, az árvízvédelem[1] és a természetvédelem szempontjából is, ily módon túlmutatott az egyszerű kegyelet vezérelte szándékokon, melyek esetleg nem is mindig kaptak elég hangsúlyt a megvalósítás során.

A telepítés Darányi Ignác földművelésügyi miniszter 1898. november 19-én kelt körlevelét követően indult meg, melyben felhívást intézett a hatóságokhoz, egyesületekhez, földbirtokosokhoz, kérve az ország lakosságát, hogy ültessenek fákat a királyné emlékére, Erzsébetnek e "vonzalmára" hivatkozva: "...aki a természet szépségeinek csodálója volt: annak emlékét fák millióinak kell hirdetnie, annak tiszteletére, mit az ó-kor mesés világában, szentelt berkeknek kell támadniuk, hova áhítattal közeledjék az utas..."[2]

A miniszter 71544/1898-as számon kiadott FM rendeletében szabályozta azokat a kereteket, melyek a telepítést meghatározták. A kialakított ligeteket Erzsébet királynéról kellett elnevezni és megjelölésként ellátni "Erzsébet királyné emlékfái" feliratú táblákkal. Darányi Ignác döntésében hangsúlyozta, hogy erre a fák védelmének biztosítása miatt van szükség, hogy "...azokat mindenki gondozásban részesítse, bántalmazástól megkímélve..."[3] A rendelet továbbá kilátásba helyezte facsemeték ingyen biztosítását a fásítani szándékozó kérvényezőknek, így valószínűsíthető, hogy a felhívás sikerét nem a királyné személye biztosította, hanem a neve alatt megvalósítható ingyenes fatelepítés.[4] Természetesen a kegyeleti okok is jelentős szerepet játszhattak. A csemete-kiutalások a minisztérium irányítása és összefogása nyomán valósultak meg, biztosítva a talajviszonyoknak megfelelő telepítést.[5]

A meginduló, a kultusz fenntartására irányuló mozgalomnak a közösség életében betöltött funkcióira világít rá a Kert című lap is tudósításában: "az ország számos helyén kertek és parkok létesíttetnek, melyeknek fő céljuk, hogy hőn szeretett felejthetetlen királynénk magasztos nevét megörökítsék, másrészt, hogy a közönségnek általános és kellemes szórakozási helyül szolgáljanak."[6]

Darányi Ignác a Földművelési Minisztérium alá tartozó hatóságokat kötelezte az emlékhelyek létesítésére. Kiemelt szerepe volt az államerdészetnek a terv megvalósításában, nemcsak facsemeték megtermelésével és kiutalásával, hanem jelentős faültetésekkel, illetve a már meglévő erdőkben a királyné emlékére részek kijelölésével. Sok erdész szolgálati lakása környékét telepítette be Erzsébet-fákkal, s ez a királyné emlékének felidézésére késztette őt magát és munkatársait is. Kiemelkedő továbbá a vasútállomások és a vasúti őrházak mellett létesített telepek jelentősége, illetve a ménesparancsnokságok, dohánybeváltó hivatalok, a honvédség, számos állami hivatal és gazdasági egység részvétele a telepítésekben.[7]

A kultikus szerep betöltése szempontjából a legjelentősebbek a települések belterületén vagy a környékén megvalósított Erzsébet-parkok, illetve a már korábban kialakított ligetek átnevezése,[8] amelyek központi fekvésük által jobban szem előtt voltak, emlékezésre késztetve az arra járókat. Szinte észrevétlenül figyelmeztettek a királynéra, így kultuszának életben tartásában jelentős szerepre tettek szert. Jelentősegüket növelte, hogy gyakran jártak a szimbolikus térfoglalási eljárások összefonódásával, s nevet adtak nemcsak a létrehozott telepítésnek, hanem az adott közterületnek is. A szoborállítások esetében nagyon gyakori jelenség volt, hogy a királyné természetszeretetére való utalásként emlékműveit parkosított területeken, számos alkalommal a frissen létesített Erzsébet-parkokban állították fel,[9] amelyek ily módon színterévé váltak a megemlékezési szertartásoknak is.[10] A ligetek kultuszban betöltendő szerepének egyik legszebb megfogalmazása: "A lomb susogása, az erdei dalosok nótázása, a tajtékzóan tovasiető patak csobogása azt mesélik majd: volt egyszer egy királyné, ki nagyon szerette az illatos levegőt, a bársonypuha füvet, a színes virágot, aki mindig hegyen-völgyön lakott s csodálattal telt el Isten szép alkotásai fölött."[11]

Kedvezőbb körülmények között mehetett végbe az emlékültetvény létesítése az üdülőhelyeken,[12] ahol az ekkor kialakított sétányok, parkok, esetleg egész nyaralótelepek kapták nevüket a szeretett királynéról. A mezővárosokban is összekapcsolódott a lakosság polgárosodásának igényével a parkok kialakítása, ily módon itt is jelentős szerephez jutott Erzsébet személye az emlékére ültetett fák telepítésével. Ahol e kezdeményezést valamilyen oknál fogva nem lehetett központi helyen megvalósítani, ott a legtöbb esetben a település közelében alakítottak ki Erzsébet-ligetet.[13]

Természetesen kisebb községek is igyekeztek szerepet vállalni a királyné emlékének ébrentartásában, lehetőségeikhez mérten próbálva részt venni a felhívásban, fákat ültetve a községháza, a templom[14] vagy az iskola környékére, hangsúlyozva ez által is a kultikus célkitűzést: "Felejthetetlen nagy Királynénk dicső emlékezetét az iskolai növendékek szivében ápolni óhajtván: ennek egyik hathatós külső tényezője az Erzsébet emlékfák ültetése."[15] A királynéra való emlékezés komoly faluképi szerephez juthatott ily módon is. A kezdeményezés megvalósításában jelentős szerepet játszottak a magánszemélyek is, amit a társadalom minden rétegéből a telepítésekről beérkezett bejelentések igazolnak. Ezekből kibontakozik a társadalmi összefogás képe Erzsébet tiszteletének fenntartására, a nagybirtokosoktól az egyszerű lakosokig, akik házuk mellett fát ültetve emlékeztek meg a királynéról.[16]

Gyakori jelenség volt továbbá az is, hogy magánzók korábban telepített területeiket Erzsébet királynéról nevezték el, amit a Földművelésügyi Minisztériummal kellett jóváhagyatni, hogy megakadályozzák a királyné nevének méltatlan felhasználását: "Nehogy azonban a jövőben esetleg oly tárgyak jelöltessenek meg Erzsébet Királynénk nevével, amelyek ezen magasztos névre nem méltóak."[17]

A Darányi Ignác felhívására létesített Erzsébet-kultusz ébrentartását szolgáló kertművészeti alkotások egyik legimpozánsabb és legszebb példája a Gödöllői Erzsébet-park.[18] A park létrehozását Pirkner Ernő[19] javaslatára a Kálvária és a Haraszti erdő között[20] maga a miniszter rendelte el 1898-ban, amit az uralkodó is jóváhagyott 1898 őszén.[21] A terveket nagyszabású mivoltukra tekintettel[22] Darányi a minisztertanácson is beterjesztette. A telepítendő faanyagokat a kincstári erdőhatóságok, az erdőőri szakiskolák, illetve magánzók felajánlásaiból biztosították.[23] A munkálatokat Räde Károly[24] tervei alapján végezték, a kialakítás során az 1901-ben felállított szobor hangsúlyozására törekedve: "Egyes csoportozatok és általában az egész ültetvény oly módon van elrendezve, hogy közöttük minél több, keskenyebb vagy szélesebb nyiláson keresztül a park gócpontját képező sziklacsoportra és a rajta ékeskedő emlékszoborra irányulhasson a kilátás."[25] A park későbbi történetéből következtethetünk a többi Erzsébet-liget sorsára is. A két világháború között mindvégig igényesen ápolt terület maradt, pusztulása a háború után kezdődött, területét csökkentették, fáit kivágták, megcsonkították. Rehabilitációja az 1980-as évek végén indult meg, és összekapcsolódott a királyné iránti érdeklődés ismételt felvirágzásával.[26]

Egy különleges kezdeményezésről is érdemes megemlékezni. A Selmecbánya melletti erdőben világos lombú fákat ültettek, melyek E betűt formázva kiváltak a lomberdőből. Figyelemfelkeltő szerepéről így számoltak be: "Boldogult Nagyasszonyunk dicső nevének kezdőbetűje már most is megkapó módon köti le a Garam-Berzenczéről Selmecbányára utazók figyelmét, valamint azokét is, akik az ültetvényt Selmecbánya város magasabb pontjairól [...] nézik."[27]

A telepítések során a hosszúéletű fajtákat részesítették előnyben, továbbá a leboruló koronájú fákat, így a szomorú fűzeket és a kőrist, figyelmet fordítva arra is, hogy a királyné kedvenc fái a tölgyek és fenyők is megfelelően képviselve legyenek.[28] Elsősorban esztétikus, szépészeti célokat szolgált az ültetés, de jelentős számban használtak fel gyümölcsfákat is,[29] amit a gazdasági érdek indokolt a kegyeleti célok háttérbe szorításával. Erre utalt Wolf Zsigmond minisztériumnak benyújtott kérvényében is: "mig ezen fák ültetése által egyrészt Dicsőült Királynénk emléke örökítettik meg, másrészt az a mezőgazdaságra nézve is nagy haszonnal jár."[30]

Becslések alapján a felhívásra telepített fák száma 1899-ben meghaladta a 3 milliót.[31] A kezdeményezés sikerességét így fogalmazta meg Darányi a királyné emlékére kiadott díszalbumban: "A dicsőült királyné legnagyobb örömét a természet szépségeiben találta. A természet nem is maradt hálátlan iránta. Emlékére ligetek, kertek és erdők támadtak. Millió és millió fácska hirdeti az ő dicsőségét; - ugy diszlenek, mintha éreznék, mily fenkölt a hivatásuk!"[32]

A forrásokból valószínűsíthető, hogy a társadalom személyes meggyőződése így kapott szerepet a mozgalom megvalósításában,[33] kifejezésre juttatva Erzsébet királyné emlékének megőrzésére irányuló szándékát, ami egyben útmutatóul szolgálhat a kultusz társadalmi rétegekben elért hatásához is. Továbbá feltételezhető, hogy a kezdeti lelkesedés elmúltával a kegyeleti szándék háttérbe szorult. E folyamatra utal Kossuth Ferenc kereskedelmi ügyi miniszter 1908. szeptember 6-án kelt 62588/ I. számú rendelete, melyben felszólítja az összes törvényhatóságot az Erzsébet királyné emlékére létesített fák és ligetek megfelelő gondozására, az ültetvények pótlására, továbbá az állapotok felmérésére, illetve jelentéstételre kötelezte az alispánokat.[34]

A ligetek településrendezési tervekben, majd ezek megvalósításában elfoglalt szerepe is mutatja azt a társadalmi jelenséget, hogy kultuszának intézményesült korszakában milyen programokat lehetett létrejöttükben segíteni a királyné nevének felhasználásával, ami sok esetben a közösségi támogatást is biztosította. A parkok jelentős történeti tudatformáló szerepre tettek szert Erzsébet kultuszában azáltal, hogy az egyik legelterjedtebb formává váltak a királyné emlékének megőrzésében.[35] E megmaradt fák ma is emlékeztetnek Erzsébet alakjára,[36] megvalósítva Darányi Ignác felhívásának alapgondolatát: "...él a remény, hogy a jövő nemzedék Erzsébet-erdők mélyén talál majd enyhelyet."[37]

[1] E szerepköréhez lásd: Góg Imre: Erzsébet királyné emlékére. Vízügyes faültetések, parkok, ligetek kialakítása a Körösök mentén 1998-ban. In: Víztükör 1998. 2. sz. 22-23. old.

[2] Erzsébet királyné emlékfái. Bp., Pallas, 1899. 6.

[3] Vasárnapi Ujság 1898. november 27. 834. old.

[4] Jász-Alsó-Szt.-György község kérvénye a földműve- lési miniszternek, Darányi Ignácnak. MOL K 184 1899-1/a-319 (76194-1899) fol. 6-11.

[5] Dauner Márton: Az erdészeti hatóságok szerepe az Erzsébet-ligetek létesítésében és fenntartásában. In: Emlékülés a Gödöllői Erzsébet-park alapításának 100. évfordulóján. szerk.: Krassay László. Gödöllő, 1998. 31-35. old.

[6] A Kert 1899. december 15. 24. sz. 804. old.

[7] Oroszi Sándor: Erzsébet-ligetek és -emlékfák Magyarországon. In: Emlékülés a Gödöllői Erzsébet-park alapításának 100. évfordulóján. szerk.: Krassay László. Gödöllő, 1998. 25-29. old.

[8] Ezt a módszert alkalmazták Liptószentmiklóson MOL K 184. 1899-1/a-319 (71043-1899) fol. 63-65., illetve így kapta a nevét a soproni Erzsébet-park is. Közli: Varga Gábor: Egy ódon város Erzsébet-kertje. In: Emlékülés a Gödöllői Erzsébet-park alapításának 100. évfordulóján. szerk.: Krassay László. Gödöllő, 1998. 51. old.

[9] A földművelési miniszter1899. május 11-én kelt 36032. számú rendeletében a törvényhatóságokat jelentéstételre kötelezte az Erzsébet-fák ültetéséről. A minisztériumba beérkezett jelentések MOL K 184. 1899-1/a-319.

[10] A gödöllői Erzsébet-parkban tartott megemlékezésekhez lásd: Vasárnapi Ujság 1902. szeptember 28. 642. old.

[11] Récsei Ede: Erzsébet királyné hazai turista útjai. Bp., Nagy, 1905. 128. old.

[12] Ilyen volt a fenyőházai fürdőtelep is (Liptó vármegye). MOL K 184. 1899-1/a-319. (65887-1899.) fol. 20-24.

[13] Oroszi Sándor: Erzsébet-ligetek és -emlékfák Magyarországon. In: Emlékülés a Gödöllői Erzsébet-park alapításának 100. évfordulóján. szerk.: Krassay László. Gödöllő, 1998. 25-29. old.

[14] Sáros vármegye területén létesített telepek részletes összeírása. MOL K 184. 1899-1/a-319. (76941-1899) fol. 14-18.

[15] Peczkó Antal a Nagy-Bresztováni Iskolaszék elnökének kérvénye a földművelési miniszterhez. MOL K 184. 1899-1/a-319. (76277-1899) fol. 3.

[16] Oroszi Sándor: Erzsébet-ligetek és -emlékfák Magyarországon. In: Emlékülés a Gödöllői Erzsébet-park alapításának 100. évfordulóján. szerk.: Krassay László. Gödöllő, 1998. 25-29. old.

[17] A miniszterelnök 10972/ M.E. I. számú átirata 1899. október 9. MOL Földművelésügyi Minisztérium Elnöki Iratok (a továbbiakban K 178) K 178. 9983/ eln. 1899. fol. 9.

[18] A kert kultikus szerepének lírai megközelítése Dolmandy Dezső: A királyné útja című versében is megfogalmazódott:
"Szentül hiszem, hogy sírja
Ez órában üres:
Vigasztalást még most is
E szép úton keres."
Közli: Vasárnapi Ujság 1902. szeptember 28. 642.

[19] Erdőmester, a Gödöllői Erdőhivatal vezetője.

[20] Helyrajzi száma: Gödöllő 640/1.

[21] MOL K 178. 67.cs. 1040/1899. fol. 2.

[22] Előzetes számításaik szerint 30 000 forintnyi költséget jelentett.

[23] MOL Minisztertanácsi Jegyzőkönyvek (a továbbiakban K 27) K 27. 1899. január 25./15. fol. 22-23.

[24] Fővárosi főkertész.

[25] A Kert 1899. december 15. 24. sz. 804. old.

[26] Krassay László: A Gödöllői Erzsébet-park története és leírása. In: Emlékülés a Gödöllői Erzsébet-park alapításának 100. évfordulóján. szerk.: Krassay László. Gödöllő, 1998. 59-63. old.

[27] Tomasovszky Imre: Erzsébet Királyné emlékfái a selmecbányai m. kir. erdőakadémia tanerdejében. In: Erdészeti Lapok 1899. június 595. old.

[28] 190Góg Imre: Erzsébet királyné emlékére. Vízügyes faültetések, parkok, ligetek kialakítása a Körösök mentén 1998-ban. In: Víztükör 1998. 2. sz. 22.

[29] Oroszi Sándor: A jász-nagykun-szolnok megyei Erzsébet királyné-emlékligetek és -ültetvények. In: Zonuk. (A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár) Levéltári Évkönyv 8. szerk.: Botka Ákos. Szolnok, 1993. 350. old.

[30] MOL K 178. 9983/ eln. 1899. fol. 2.

[31] Erzsébet királyné emlékfái. Bp., Pallas, 1899. 10.

[32] Erzsébet királyasszony emlékének. Hódolat Magyarország Nagy Királynéjának. szerk.: Gábel Gyula. Bp., Globus, 1905. 58. old.

[33] A Földművelési Minisztériumnak benyújtott össze- írások, Nyitra vármegye MOL K184 1899-1/a-319. (77453-1899.) fol. 26-62., Sáros vármegye MOL K 184 1899-1/a-319 (76941-1899) fol. 14-18.

[34] Pesti Hirlap 1908. szeptember 11. 8. old.

[35] E felvetés lírai formában is testet öltött Dr. Flóris Áron: Erzsébet királyné emléke című versében:
"Az emlékszobrokat megmarja a rozsda,
A kő is elmálik, ha sok eső mosta,
Mily emléket kell hát emelni számára?
Hasonlót szivéhez, mely áldás hazánkra.

Erzsébet emlékfa legyen élő szobra!
E kedves emléken nem fog sem tűz, sem rozsda,
Csak az élő gyümölcsfa hasonlít szivéhez,
Virágja illata felszáll szelleméhez."
In: Magyarok csillaga. Vezérkönyv Erzsébet gyászünnepélyek rendezéséhez. szerk.: Ludvigh Béla. Bp., Pesti, 1904. 28. old.

[36] Ma védett természeti értékként tartják nyilván Békés megyében a gyomaendrődi Erzsébet-ligetet, az ohányi Erzsébet királyné fáját, továbbá Szarvason az Erzsébet-ligeti mocsárciprusokat, illetve a soproni Erzsébet-kertet, a gödöllői Erzsébet-parkot és a nagykanizsai Erzsébet tér fáit. Közli: Magyarországi települések védett természeti értékei. szerk.: Tardy János. Bp., Mezőgazda, 1996. 120, 132, 134, 234, 396, 553. old.

[37] Erzsébet királyné emlékfái. Bp., Pallas, 1899. 11.