Szexturizmus, avagy "Csinálják ezt nők is?"^*
________________
SHEILA JEFFREYS

 

Bevezetés

Egészen a legutóbbi időkig szexturizmuson a közkeletű felfogás férfi szabadidős tevékenységet értett: férfiak útrakelnek, s ott, ahová utaznak, szexuális szolgáltatásokat vásárolnak (Enloe 1989). Az 1990-es évek közepétől azonban a turizmus és prostitúció kérdésével foglalkozó kutatók körében egyre erősödő érdeklődés figyelhető meg a "női szexturizmus" témaköre iránt. Az Annals of Tourism Research két jelentős tanulmányt is szentelt a Jamaicába, illetve Indonéziába utazó nők viselkedésének (Pruitt és LaFont 1995, Dahles és Bras 1999). Sokan létesítettek közülük szexuális kapcsolatot helybéli férfiakkal, szemlátomást kihasználva a kedvezőbb társadalmi és faji pozícióik nyújtotta előnyöket. Mégis, amiben ezek a nők részt vettek, az - nevezett szerzők szerint - nem azonos a férfiak folytatta "szexturizmussal", hanem valami más, amire helyesebbnek látták a "románc-turizmus" nevet applikálni.

Más szerzők azonban, annak ellenére, hogy elismerik: föllelhetők különbségek a férfi és a női szexturisták viselkedése között, a nőket mégiscsak a "szexturisták" kategóriájába besorolhatónak ítélik (Sanchez- Taylor 2001; Kempadoo 1999a, 1999b, 2001). Ezek a szerzők a "női szexturizmus" tételezésével ahhoz keresnek érvet, hogy a nők legalább annyira képesek mások kizsákmányolására, mint a férfiak. Azt akarják vele bizonyítani, hogy a prostitúciónak nincs semmiféle, a társadalmi nemi szerepek szerint leosztott determináltsága - vagyis hogy a nők (ha a patriarchális berendezkedésű társadalom nem őrködnék szigorúan afölött, hogy miként konstruálódhassék a szexualitás) ugyanúgy használnának prostitúciós célra férfiakat és nőket, mint a férfiak. Ez a megközelítés "lehántja" a prostitúcióról annak a társadalmi nemi szerepek általi meghatározottságát. Jelen írás amellett érvel, hogy a "női szexturizmusnak" hívott jelenség és a férfi szexturisták viselkedése közötti különbségek igazából alapvetők és mélyre hatolók, és hogy a nőket egyszerűen nem lehet a szexturizmussal kapcsolatba hozni. Fel kell tárnunk, mi motiválja azokat a turizmus- és prostitúció-kutatókat, akik a nőket szexturistaként akarják láttatni az elemzéseikben, és rá kell mutatnunk azokra a problémákra, amelyek ebből a felfogásból adódnak.

Habár a "szexturizmus" kifejezést általában azoknak a turistáknak a viselkedésére értik, akik azzal a céllal kelnek útra, hogy célállomásukon az ottani nőket pénzért szexuális szolgáltatások nyújtására bírják, létezik egy tágabb értelmezése is. Nem kell vele szükségszerűen együtt járnia a prostitúciónak. Az a turista is "szexben utazik", aki elvárja, hogy a nyaralás valamilyen (természetesen nem üzleti alapú) szexuális kaland élményét is hozza magával - akár más turistákkal, akár a meglátogatott európai ország helyi bennszülötteivel. Clift és Carter Tourism and Sex (2000) című könyvének második fele teljes egészében olyan tanulmányokat tartalmaz, amelyek a turistáknak nyaralás során idegenekkel folytatott szexuális kapcsolatait elemzik. Valóban akadnak a turisták között olyanok is, akik a szexuális élményszerzés céljával utaznak ugyan, de (mint például a Florida vagy Ibiza homoszexuális üdülőhelyeit felkereső meleg férfiak) nem a pénzen vásárolható fajtára vágynak (Clift és Forrest 2000). Társasutazásra befizető nőket is motiválhat az az eshetőség, hogy majdcsak "lesz valami" köztük és valamelyik utastárs között (Khan et al. 2000). A "romantikus kaland" lehetőségét csöppet sem bánó nők aztán belekeverednek egy olyan szexuális kalandba, amelyre nem számítottak, sőt, talán nem is akarják "teljes szívből", de már nem képesek visszautasítani (Thomas 2000). Egyre szükségesebbnek tűnik új fogalmak létrehozása a nyaralás alatti szexuális kapcsolatok sokszínűségének adekvát visszaadására. Lehet, hogy a "prostitúcióturizmus" a legalkalmasabb kifejezés arra a viselkedésre, amikor férfiak kimondottan azért utaznak, hogy pénzen vásároljanak szexuális szolgáltatásokat (Jeffreys 2000a). Ezt az aktivitást "szexturizmusnak" nevezni azért eufémizmus, mert a vidámság és szórakozás képzetét sugallva elfedi, mennyire sérülnek ebben a prostituálódott helybéliek és helyi közösségek. A "szexturizmus" kifejezést ezért a turizmus azon változataira kellene korlátozni, amelyek során férfiak és nők azért utaznak valahová, hogy ott szexuális kapcsolatokba bonyolódjanak, szexuális élményekhez jussanak - de kifejezetten nem üzleti alapon.

A turistanők viselkedésére azonban talán jóval inkább illik a "románc-turizmus" kifejezés. A Pruitt-LaFont szerzőpáros kifejti, hogy az általuk bevezetett fogalom segítségével visszaadható, miben különbözik az, ami a turistanők s helybéli szexuális partnerük között zajlik, a szexturizmustól. Abban, nevezetesen, hogy "ezek a kalandok a románc és a hosszú távú kapcsolat diskurzusában jönnek létre, bontakoznak ki, míg a szexturizmusban általában nincs érzelmi érintettség" (Pruitt és LaFont 1995:423). Dahles és Bras szerint Indonéziában

a "prostitúció" szó nem igazán megfelelő a turistanők és a helybéli férfiak között kialakuló viszonyok jelentéstartalmának pontos visszaadására, de a "szerelem" szó sem igazán bizonyul használhatónak (Dahles és Bras 1999:286).

Az ottani férfiak tevékenységére pedig a "romantikában utazó kisvállalkozás" fogalom bevezetését javasolják (281).

Jacqueline Sanchez-Taylor ugyanakkor azt állítja, hogy egyes elemzőknek - mint a fentieknek is - azért okoz nehézséget, hogy a nőket szexturista szerepben képzeljék el, mert "hagyományos elképzeléseik vannak a társadalmi nemi szerepek megszabta identitás esszencializmusáról", ez pedig az olyan értelmezéseknek kedvez, melyek "azt látszanak sugallani, hogy a turistanők passzív ártatlankák" (Sanchez- Taylor 2001:750)[1]. Ezzel szemben leszögezhetjük, hogy a nőknek szexturistaként való elképzelését visszautasító tanulmányok éppenséggel nem bűnösek az esszencializmus vétkében, mindössze csak világosan látják, hogy a nők és a vonzó helybéli férfiak között kibontakozó kapcsolatokat megszabó hatalmi erőviszonyok gyökeresen mások, mint azok az erőviszonyok, melyek a férfi turisták és az őket kiszolgáló nők vagy férfiak kapcsolatát határozzák meg. Sanchez-Taylor azzal is vádolja a "radikális feministákat" (például Enloe-t és Jeffreyst), hogy megtévesztő sztereotípiákat hoznak forgalomba a szexturistákról. Azt állítja, hibásak vagyunk abban, hogy a szexturistát mindig férfinak ábrázoljuk (nem pedig férfinak vagy nőnek), és hogy a szexturizmust és a prostitúciót úgy kezeljük, mint ami "a patriarchális férfiuralomnak és a nők hatalomtól-megfosztottságának legpregnánsabb megnyilvánulási módja" (749)[2]. A prostitúció tehát, Sanchez-Taylor szerint, nem szükségszerűen a társadalmi nemi szerepek függvényében meghatározott. A "női szexturizmus" léte a bizonyság reá, hogy nők is használnak prostituáltakat.

Azt bizonygatni a férfiak erőszakos viselkedésének változatai kapcsán, hogy ugyanezeket mind elkövetik a nők is, veszélyeket hordoz magában. A feleségbántalmazás kapcsán a feminista teoretikusok és aktivisták sokat harcoltak azért, hogy egyszer már vége legyen annak a maszatolásnak, amelyre a "nők is megteszik" jelszót használni próbálták. Feminista kutatókként erős nyomást kellett kifejtenünk, hogy ellent lehessen állni annak a törekvésnek, mely a feleségbántalmazás mögött tetten érhető gyakorlat szexuális politikáját kézen-közön eltüntetni akarta volna, s "élettársi abúzusnak" átkeresztelve azt sugallani, hogy független a társadalmi nemeknek kiosztott szerepkészlettől. A családon belüli erőszak azon szakértői, akik szerint "a nők is csinálják", ehhez a család rendszer-szemléletű megközelítését alkalmazzák. A feministák kritikája szerint azonban ez a megközelítés

figyelmen kívül hagyja a normák, a legitimáció és mindenekfelett a hatalomból való részesedés társadalmi nemi szerepek szerinti jelentős eltéréseit. Amikor egy férfi üt meg egy nőt, annak más a hatása, mások a következményei, és más jelentések adódnak belőle, mint amikor egy nő üt meg egy férfit (Brush 1993:241).

Az ilyen "nemileg semleges" megközelítésekben "az erőszakos cselekedet háttere föltáratlan marad, a nők tetteit félreértelmezik és tendenciózusan mutatják be, a családon belüli erőszak dinamikája pedig megértetlen marad" (uo.). Az az érvelés, miszerint csinálnak ilyet a nők is, elfedi a férfi-erőszak hatalmi dinamikáját, és megakadályozza a hatékony ellenlépéseket. Éppen abból következően, hogy - amint arra a feminista kutatók rámutatnak - amikor feltételezhetően valóban csinálnak "olyant", akkor ezt általában önvédelemből teszik, a prostitúció esetében az analógia nem állja meg a helyét: a vakációzó nők a helybéli férfiakkal szövött kalandjait nem lehet ilyen megközelítésből értelmezni. A női "szexturizmus" és a férfiak hasonló irányú ténykedése közötti különbségek aprólékos elemzése olyan különbségekre mutat rá a hatalmi erőviszonyok alkalmazása, a cselekedetek kontextusa és szándéka, valamint a viselkedésekből adódó következmények között, amelyeket a szereplőknek a szexuális "osztályhierarchiában" betöltött eltérő pozíciói szülnek. Ahhoz, hogy megállapíthassuk, van-e ésszerű ok arra, hogy nőket is besoroljunk a "prostitúció-turisták" kategóriájába, meg kell vizsgálnunk a nevezett szerzők által "szexturistának" bélyegzett nők viselkedését. Napjaink kutatásai elegendő tényt tártak már föl e "szexturista" nők viselkedéséről, hogy eldönthessük: miben hasonlít, miben különbözik a prostitúció-turizmusban részt vevő férfiakétól.

 

Hasonlóságok női és férfi "szexturizmus" között

A nőket "szexturistaként" kategorizálni akarók abban látják a hasonlóságot, hogy a nyugati turista, ha nő, ha férfi, gazdasági és faji privilégiumokat élvez bennszülött szexuális partnerével szemben. Szerintük a turistákat rasszista szexuális sztereotípiák motiválják, és a szexturizmust arra használják, hogy saját maguknak demonstrálhassák privilegizált faji és osztálypozícióikat. Kamala Kempadoo szerint a karibi férfiakat és nőket "a turista képzeletvilága faji-szexuális tárgyakként konstruálja szexbolond »fekete csődörökké« és »tüzes« mulatt vagy fekete nőkké" (Kempadoo 2001:50). Thaiföldre látogató férfi szexturistákkal készített interjúkból újra és újra kiderül, hogy az általuk kizsákmányolt helybéliekkel kapcsolatos faji előítéleteik és sztereotípiáik meghatározó szerepet játszanak viselkedésükben. Julia O'Connell Davidson ezt úgy látja, hogy "»rasszizmusuk« lencséjén keresztül" a férfi turisták "a thai nők minden megnyilvánulását virtuálisan úgy interpretálják, hogy azok egyebet se kívánnak, mint nekik szolgálatukra állhatni" (O'Connell Davidson 1995:56). E kutatók szerint a női szexturisták fantáziáját a karibi fekete férfiakkal folytatott találkozásaik során szintén a Másság izgatja. A nők "jó testű fekete férfiakat keresnek, olyan kigyúrt szex-gépeket, akik fölött hatalmuk lehet és van, és a hatalomnak e fölött az eleme fölött kár lenne elsiklani" (O'Connell Davidson és Sanchez- Taylor 1999:51)[3].

Sanchez-Taylor (2000) idéz egy felmérésből, melynek keretében a nőket arra kérték, hogy jellemezzék bennszülött partnerüket; szerinte ezek a jellemzések rasszista szexuális sztereotípiákat fejeznek ki.

A legtöbb nő azt hangsúlyozta ki, hogy számára a fekete jamaicai férfiak testének csodálatos szexuális értéke van. Egyikük így nyilatkozik a szeretőjéről: "édes, aranyos, gyönyörűséges test". Egy másik tömören így összegez: "Sötét a bőre, kisfiús alkat", a harmadik meg így: "Jóképű, jól karbantartott, 27 éves, nyílt, büszke, komoly, családszerető férfi, kiváló szerető" (Sanchez-Taylor 2000:46).

A szerző úgy véli, hogy "ezek a megfogalmazások ugyanúgy tárggyá degradálják a férfiakat, mint ahogyan a férfi turisták szexuális tárgynak tekintik a fekete nőket" (47). Nem világos nekem, ugyan milyen alapon állítja ezt. Ezek a nők - még ha esetleg valóban "dologiasító" fogalmazással - alapvetően a csodálatuknak adnak hangot, s nagy valószínűséggel ugyanezt teszik, amikor otthoni szeretőikről nyilatkoznak. Sanchez-Taylor azt is állítja, hogy ezek a nők sablonosan festik le a bennszülöttet "agresszívnek és erőszakosnak", de a negatív sztereotipizálás alátámasztására nem sorol fel bizonyítékot. Szerinte ezek a nők olyan üdülőhelyeket keresnek, ahol szabadon ellenőrzésük alá vonhatják ezt a "képzelt maszkulinitást" (47). Véleményem szerint a turistanők helybéli "barátaikról" adott leírásaiból semmi nem mutat arra, hogy faji vagy szexuális hierarchia alapján kezelnék őket, ellentétben a nyugati férfiakkal, akik viszont a thai lányokat sztereotíp módon egyformának látják: mind akarat nélküli, engedelmességhez szokott nő.

Egyértelmű, hogy a turistanők gazdasági helyzetüket tekintve sokkal, de sokkal jobban állnak, mint a partnereik. De hogy ennek a privilégiumnak szerepe lenne szexuális viszonyaik alakításában, már egyáltalán nem magától értetődő. Minden eddigi, a "női szexturizmus" témakörében született tanulmányból az derül ki, hogy a "szexturistának" minősített nők egyáltalán nem úgy tekintenek magukra, mint prostitúciós tevékenységek megvásárlóira, még ha - ahogyan arra Sanchez-Taylor rámutat - többségük elismeri is, hogy a kapcsolatban kimutatható az "anyagi elem", amennyiben előfordul, hogy készpénzzel, ajándékkal vagy élelemmel kisegítették barátjukat. A Jamaicában kutató Sanchez-Taylor 240 kérdőívet osztott ki a tengerparton strandoló, angolul beszélő szingli (vagy csak éppen partner nélkül nyaraló) nők között. A nők 35 százaléka semmiféle anyagi segítséget nem adott, tehát nehéz róluk azt gondolni, hogy bármi közük lehetne a szokványos értelemben fölfogott szexturizmushoz, azaz a prostitúció-turizmushoz. Mindössze 3 százalékuk nyilatkozott úgy, hogy kapcsolata "merőben testi" volt csupán, több mint felük "romantikázásként" vagy "igaz szerelemként" beszélt a kapcsolatáról. A "parti fiúk" gyakran egyáltalán nem kaptak pénzbeli "ellenszolgáltatást" mindaddig, amíg a nők haza nem utaztak; ez az utólagos díjazás olykor elég jelentős is lehet (abból a célból küldik nekik, hogy belőle saját vállalkozásba foghassanak). Habár előfordul, hogy a fiúk egyszerre több nőtől is kapnak ilyen juttatásokat, ezt sem szokás prostitúciónak tekinteni.

A férfi szexturistákról szóló kutatások feltárták, hogy még azok között is, akik azért utaznak idegen helyre, hogy ott prostituált férfiak és nők szexuális szolgáltatásait pénzen vásárolják meg, vannak olyanok, akik - naiv módon - nem gondolják úgy, hogy ők prostitúcióban vennének részt (O'Connell Davidson 1995). A velük kapcsolatba kerülő nőkről az a hír járja, remekül értenek ahhoz, hogy olyan látszatot keltsenek, mintha nem lennének anyagi elvárásaik. Lehet tehát, hogy e férfiakat valóban sikerül rászedniük a kapcsolat természetét illetően (Seabrook 2001). A nőket is a szexturisták körébe sorolni igyekvő kutatók ebben a helybéli szexuális partnerek anyagi motivációit illető naivitásban látják az elsődleges hasonlóságot férfi és női turistáink között. A férfiak részéről azonban az efféle naivitás ugyancsak meglepő, hiszen jól tudja mindegyikük, hogy férfi/nő viszonylatban létezik egy nagyon is jól ismert prostitúciós forgatókönyv. A prostitúciós piac és a pornográfiaipar éppoly egyértelműen tájékoztatja őket efelől, mint a kortárscsoportjukban keringő történetek. A nők számára viszont nem adottak ilyen forgatókönyvek. A nők világában nem létezik az a szerepszituáció, amikor nő fizet szexért férfinak. Semmi nem is szól amellett, hogy ennek lehetősége reflexszerűen eszükbe jusson. De a naivitás és a romantika utáni vágyakozás egy trópusi nyaralóhely álomszerű környezetében mégis kialakíthat egyfajta hasonlóságot a férfi turisták egy része és a turistanők között. A férfi turisták viselkedésének azonban, ahogyan azt a következőkben látni fogjuk, nagy valószínűséggel nagyon más hatásai vannak, mint a nőkének, és egészen más a jelentéstartalmuk is.

 

Különbségek női és férfi "szexturizmus" között

A női és férfi "szexturizmus" közötti különbözőségek a hasonlóságoknál sokkal számosabbak és alapvetőbbek. Ez legvilágosabban a turistanők és a karibi férfiak közötti szexuális és romantikus kapcsolatok megnyilvánulási formáiban mutatkozik meg. A "női szexturizmus" léptéke meglehetősen eltér a férfiétól. A férfiakhoz képest rettenetesen kevés nőt találni. Ezt még azok a kutatók is elismerik, akiknek "szívügye", hogy szexturista szerepben láthassák a nőket. O'Connell Davidson szerint "nőknél a heteroszexuális szexturizmus, létszámarányait tekintve sokkal, de sokkal ritkább jelenség, mint a férfiaknál, és a leszbikusok között is ritka (habár nem teljesen ismeretlen)" (O'Connell Davidson 1998:81). A helyi férfiakkal viszonyt folytató turistanők aránya alacsony. Sanchez-Taylor azt találta, hogy válaszadóinak egyharmada (azaz egy kisebbsége) feküdt le egyszer vagy többször helybéli férfival vakációja során. Arról nem beszél, hogy a hasonló cipőben járó (azaz partner nélkül utazó) férfi turisták mekkora hányada kerül szexuális kapcsolatba helybéli nőkkel, de erősen valószínűsíthető, hogy jóval nagyobb hányaduk. A jobbára 30-40 éves turistanőknek döntően csupán egyetlen ilyen kapcsolatuk volt a nyaralás alatt, mindössze 27 százalékuk számolt be arról, hogy két vagy több szexuális partnere is volt.

A női "szexturisták" kutatását Barbadoson végző Joan Phillips szintén azok közé tartozik, akik a helyi férfiakkal szexuális viszonyt folytató nőket szexturistának minősítik. Ő egyenesen mint "prostituált-használókról" beszél róluk. Mint fogalmaz: a női szexturizmus során a kapcsolatok "a szex és az anyagi szívességtevések elegyeként" szöknek szárba, de nem nehéz átlátni, hogy igazából prostitúcióról van szó" (Phillips 1999). Azt is állítja, hogy keveset tudunk a turistanőknek arról a fajtájáról, amely viselkedésében leginkább hasonlít a szexturista férfiakra (vagyis csupán egyéjszakás programhoz keresnek férfit maguknak). Saját bevallása szerint "képtelen volt kapcsolatot létesíteni" azokkal, akiket ő "egyéjszakások"-nak hív, vagyis azokkal, akik "nem akartak többet névtelen és személytelen szexuális együttléteknél", habár "a férfi és női informátorok beszámolói alapján egészen nyilvánvaló, hogy vannak ilyenek" (Phillips 1999:191). Sajnálom, de véleményem szerint egy olyan tanulmányban, amelynek legfőbb célja, hogy a nőket szexturistának minősíthesse, egy ilyen csoportnak a létezése "bemondás" alapján nem hitelesíthető.

A legtöbb különbséget a turistanők és férfi turisták a szexuális osztályhierarchiában elfoglalt eltérő pozíciója szüli. Egy férfidominanciára épült világban a férfiak szexualitása arra szolgál, hogy az eldologiasítás és az agresszió eszközeinek bevetésével megerősítse maszkulinitásukat (Jeffreys 1997). A dominancia elvű szexualitás legtisztább kifejeződése a szexiparban lelhető fel; ez az ipar, miközben visszatükrözi, egyszersmind alakítja is a férfi szexualitást. A nők szexualitása, mivel a hatalomtól megfosztottság helyzetében épül ki, a férfiakétól nagyon eltérő módon jelenik meg. A prostitúció rendszerei a férfiak kiszolgálására jönnek létre; a nők számára ilyen rendszerek nem épülnek ki. A Sanchez-Taylor által tanulmányozott országokban, Jamaicában és a Dominikai Köztársaságban (csakúgy, mint a szexturizmus összes ismert állomásán) "létezik és virul a női prostitúciónak egy hagyományos, formális szervezettségű szektora" (Sanchez-Taylor 2001:760)[4]. Nők számára sem az utcai prostitúció, sem bordélyok nem kínálnak fiút és férfit a szexturizmus egyetlen üdülőtelepén sem. Ebből levonhatjuk azt a következtetést, hogy míg a férfiak szexturizmusa nem más, mint annak a már létező prostitúciós rendszernek a szimpla kiterjesztése, mely arra szolgál, hogy a világ bármely pontján hozzájuthassanak prostituáltakhoz, addig a női "szexturizmus" tökéletesen más jelenség, tehát vajmi kevés köze van a prostitúcióhoz.

A férfi és női szexualitás eltérő fölépítettsége különösen a "női szexturizmuson" belüli "szex" vonatkozásában válik kristálytisztán láthatóvá. Az, ahogyan a turistanők és a "parti fiúk" közötti kapcsolat létrejön és kibomlik, a szexualitás férfi-dominancián alapuló fölépítettségére rímel. A turistanőket olyan "össztűz" alá veszik, amely akár szexuális zaklatással is felér; férfiak zsongják körül őket a strandon, azt duruzsolva a fülükbe, hogy milyen gyönyörűek, és megpróbálják fölcsípni őket. Mullings arról számol be, hogy amikor Jamaicában 1997-ben megkérdezték a turistákat, mennyire bizonyultak elégedettnek a szigeten kapott szolgáltatásokkal, "55,8 százalékuk érezte úgy, hogy a nyaralás során zaklatásoknak volt kitéve" (Mullings 1999:65).

A nyári romantikázás, amit a turistanők a karibi szigetvilág "parti fiúival" élnek át, ugyanazt jelentheti számukra, mint ha Ibizán töltenék a vakációjukat partnerükkel. Khan munkatársainak az egyik, európai vakációi során tanúsított viselkedéseiről kérdezett nő olyan élményekről számolt be, melyek nem sokban különböznek attól a viselkedéstől, amelyet a Sanchez-Taylor- és Kempadoo-féle szerzők a szexturizmusba tartozónak akarnak tudni. Arról beszélt, hogy szerinte

fontos, hogy találkozz valaki újjal, és hogy a nyaralás végéig magadhoz tudd kapcsolni. Igen, szeretem a romantikus vakációkat! Igen, két emberrel találkoztam, de az egyik tévedés volt... Azt hiszem, a nők... szóval, ha magad alatt vagy, és a pasi rád mozdul, és neked sincs ellenedre, nagyon ritkán utasítod vissza (Khan et al. 2000:228).

Ha a nőkben ilyesfajta érzések kavarognak, akkor nem nagyon érthető, miért lenne az, ami Ibizán történik, "nyári romantikázás", ami pedig Jamaicában, az "szexturizmus".

A turistanők némelyike enged a folyamatos csábításnak (ami - a viselkedés célpontjául kiszemelt személy nézőpontjától függően - lehet zaklatás is), és végül elhiszi azt, hogy a helybéli férfiak valóban odavannak érte. Thomas finom elemzést ad az Európán belül nyaraló turistanők szexuális viselkedéséről, akik szívesebben lépnek kapcsolatra utastársaikkal, mintsem a rossz körülmények között tengődő helybéliekkel, és arra a megállapításra jut, hogy sokan inkább romantikára, mintsem szexuális együttlétre vágynak, de a férfiak által kifejtett nyomás hatása alatt, ha vonakodva is, újra és újra elcsábulnak (Thomas 2000). Nagyon úgy tűnik, hogy a turistanők a karibi szigetvilágban hasonló nyomás alatt találják magukat. Az ide látogatók tényleg nem ismerik föl, hogy a férfiak anyagi juttatásban érdekeltek, és azt feltételezik, hogy valóban egy rövid romantikus kaland kedvéért rajongják körül őket, vagy valami talán még ennél is komolyabbért.

A prostitúciós szexualitást többek között az teszi sajátossá, egyedivé, hogy a prostituált nő, aki szexuálisan kiszolgálja a férfiakat, anélkül teszi ezt, hogy ebben ő maga élvezetet lelne. A "szexturista" nők esetében a szex nagyon másképpen alakul. Egy barbadosi fiú, akit Phillips vizsgálatában kérdeztek meg, így magyarázta a turistanők iránt érzett lelkesültségét:

az itteni nők nem tudnak baszni, és nem akarnak leszopni sem. Könyörögsz neki, hogy tegye meg, és még akkor sem csinájja, ha meg csinájja, úgy tesz, mintha szívességet tenne. De egy fehér nő! Azért rimánkodsz, hogy haggya mán abba! (Phillips 1999:192).

Ebben az esetben éppenséggel a "szexturista" az, aki "szolgáltatást nyújt" a helybélinek, és nem fordítva! A férfi-dominancia hatalmi dinamikáját nem fenyegeti semmi! A bevett szexuális gyakorlat nem azt célozza, hogy a nőnek nyújtson szexuális kielégülést. A férfiak szexuális megelégedésére történik. Ősidőktől fogva pontosan ez a gyakorlat az oka annak, hogy a férfiak prostituált nőkhöz járnak (McLeod 1982) - az nevezetesen, hogy a feleségük bizonyos dolgoktól húzódozik. Az ilyen kapcsolatokban zajló szex egyáltalán nem hasonlít a prostitúciós szexre. A helyi férfiak a nemüket megillető privilégiumnak és a szexualitás férfi-dominanciájú konstrukciójának köszönhetően ellenőrzésük alatt tartják a szexuális kapcsolatot, ugyanúgy, ahogyan bármelyik nő esetében megtehetik, ha turista, ha helybéli.

A "női" és "férfi" szexturizmus közötti másik nagyon jelentős különbség abban rejlik, hogy mekkora károkat okoz a turista viselkedése. A férfi szex-turizmus azokat a szokványos sérüléseket okozza, amelyeket a világon mindenhol minden nő elszenved a férfiak prostitúciós viselkedése során, Nyugaton éppúgy, mint a turista-paradicsomokban (Farley et al. 1998). Az öncsonkolás erősen kapcsolódik a szexuális erőszaktétel, gyerekkori abúzus kapcsán, megerőszakolás során vagy prostitúciós aktusok folyamán átélt élményéhez (Jeffreys 2000b). Egy angol szexturista Thaiföldön úgy nyilatkozott O'Connell Davidsonnak, hogy nehezen tudja megemészteni az általa használt nők öncsonkításra való hajlamát.

... belevágják magukba a kést. Berúgnak, és csak úgy elkezdik döfködni magukat. Én ezt borzasztónak találom. Mielőtt kibérelek egy lányt, mindig megnézem a karját, hogy csinált-e magával valamit. (O'Connell Davidson 1995: 42).

A "női szexturizmus" esetében nem látni bizonyítékát az ismétlődő szexuális erőszak traumatikus nyomának. A kutatók egyetértenek abban, hogy a karibi társadalmakban minél több "skalpot" szerez egy férfi, annál "férfibb", annál magasabb a kortárscsoportján belül a státusza, s mivel a fehér nők több pontot érnek, a "fiúk" valójában szociális előnyöket kovácsolhatnak maguknak a turistanőkkel folytatott szexuális viszonyaikból (Kempadoo 1999b). Az a szex, ami ezeken belül zajlik, a férfi szupremácia tradícióinak megfelelően zajlik, azaz a férfi az, aki behatol, és nem neki kell - ahhoz, hogy túlélje az aktust - szétnyílnia és befogadnia, miközben a testét tárgyként használják.

Egy férfi turisták által használt jamaikai prostituáltak munkatapasztalait tanulmányozó kutatásból a nyerseségig szókimondó leírást kaphatunk a rájuk leselkedő veszélyekről, az őket fenyegető erőszakról (Campbell et al. 1999). Ez az élményvilág radikálisan elüt a "parti fiúk" eseményvilágától, viszont jól egybevág azzal, amit a nyugat-európai prostituáltakról tudunk (Hoigard és Finstadt 1992). A jamaikai vizsgálatban szereplő nők számára az a legfőbb jó, ha el tudják kerülni, hogy az aktus során beléjük hatoljanak - ha a kliens csak olyasmit kér, hogy vizeljék le vagy magas sarkú cipőben tapossák meg. Legrosszabb élményként a legváltozatosabb történetek tudnak szerepelni: a kliens machetével támad a prostituáltra, mert nem elégedett a végzett munkával; a nő megegyezik a klienssel a szexuális szolgáltatást illetően, majd a pasas hatodmagával jelenik meg a hotelszobában (Campbell et al. 1999: 140). A nők rendszeresen arról számolnak be, hogy soha nem lehet tudni, nem válik-e veszélyessé a kliens. Ahogyan egyikük megfogalmazta: "mindig rettegsz, mert soha nem lehet tudni, mi történhet meg. Mindig telve vagy félelemmel, mert nem tudod ki a rossz és ki a jó" (142). Azt is elmesélik a nők, hogy vagy tequilával vagy ganjával kiütik magukat, hogy módjuk legyen nem tudomást venni a férfiról, aki használatba veszi a testüket. Az egyik nő így fogalmazott: "Szeretem a munkámat, de gyűlölöm a szex miatt. Leszólít egy fickó, akitől undorodsz, de hát fizet. Szexelsz vele. Ami szörnyű. Belesajdul a szíved... A pasas ocsmány, püffedt fehér a bőre, plöttyedt a húsa, annyira, hogy sikítani lenne kedved" (150).

A prostituált nők bántalmazásához vezető férfi erőfölény a parti fiúk esetében oda vezet, hogy ha a kapcsolat túlnyúlik a nyári vakáción, turistapartnereikkel szemben erőszakosan kezdhetnek föllépni. A Kempadoohoz és Sanchez-Taylorhoz hasonló kutatók, csak azért, hogy a nőket is a szexturisták körébe sorolhassák, erősen hangsúlyozzák a turistanők a helyi férfiakkal szembeni gazdasági fölényét. De ez az egyetlen előnyük partnereikkel szemben, s ez nem szükségszerűen múlja fölül a "fiúk" hatalmát felettük, amely viszont a társadalmi nemi hierarchia szerinti magasabbrendűségükből adódik. Sanchez-Taylor vizsgálata szerint (2001) egy csomó nő, aki hozzáment helyi szeretőjéhez vagy összeköltözött vele, hirtelen "rendkívül kiszolgáltatott helyzetben találta magát", s amikor panaszt tett a rendőrségen, semmi nem történt (uo., 761). Véleménye szerint tehát "a fehér nőket megfoszthatja fehérember privilégiumaiktól, ha egy feketével hosszantartó szexuális kapcsolatra lépnek" (uo.)[5]. A nők gazdasági és faji előnye a férfiak a nemek közötti hierarchiában élvezett előnyét csupán időlegesen és meglehetősen speciális felállásokban képes fölülírni. Ezért válik érthetővé, hogy miért nincsenek női "szexpatriálók" (Seabrook 2001), azoknak a férfiaknak a nőnemű megfelelői, akiknek otthonról húzott nyugdíjuk lehetővé teszi, hogy letelepedhessenek egy olyan üdülőhelyen, ahol a pénzük elégnek bizonyul arra, hogy a rendelkezésre álló nőkből mindig vásárolhassanak maguknak. A fehérember-privilégium és az anyagi helyzet jelentette privilégium kevésbé tűnik kikezdhetetlennek, mint a "magasabb" nemi osztályba tartozás.

A férfi szexturisták is, a turistanőkkel összeálló "szépfiúk" is annyi hasznot bizonyosan húznak szexuális kapcsolataikból, hogy azok segítik érvényre juttatni a nemüknek kijáró magasabbrendű státust. A nők, a maguk nyári szexuális élményeivel semmiféle magasabb rendű szociális pozíciót nem tudnak érvényesíteni. "Nőiségük" - mint azt egynémely kommentátor megjegyzi (lásd Kempadoo 1999b) - gazdagodhat ugyan ezektől az élményektől, de a nőiesség nem biztosít a nőknek magasabb szociális státuszt. O'Connell Davidson Thaiföldre igyekvő férfi szexturistákról szóló munkája azt demonstrálja, hogy a férfiakat leginkább motiváló vágy: "úgy élni, mint a királyok" vagy a "playboyok" (O'Connell Davidson 1995:45). A férfiak olyan örömökből részesülhetnek, melyek a katalógus alapján kiválasztott és a megrendelőnek postai úton leszállított mennyasszonyoktól kezdve

a szexuálisan birtokba vehető nőknek (és férfiaknak, meg gyerekeknek) már puszta látványa fölötti örömön át a mások tényleges szexuális birtoklása fölött érzett megelégedettségig ívelnek (46).

Ezek az örömök már csak azért is tűnnek a társadalmi nemi szerepekhez igazodónak, mivel "katalógus alapján kiválasztott és postai úton leszállított férjekre" nem találni példát, mint ahogy a "szexuális birtoklás" megvalósításának olyan intézményére sem, mint a Pattayában működő "Kézimunka nuku"-bár, ahol a prostituáltak az asztalok alá másznak, hogy az asztalokat körülülő férfiakat orálisan elégítsék ki (uo.). Olyan bárok, ahol férfiak másznak az asztal alá, hogy a nővendégek igénye szerint orális kielégítést nyújtsanak, nem léteznek. A nők nem kérnek ilyet, és a rátarti karibi szépfiúkról is nehéz lenne elképzelni, hogy ilyen megalázó szolgáltatást hajlandók legyenek nyújtani.

Az O'Connell Davidson megkérdezte férfiak nemcsak az európai prostituáltakra gondolnak haraggal. A szerző "nőgyűlölő dühnek" titulálja azt az indulatot, melyet általánosan, egyetemesen éreznek minden nyugati nővel szemben, akik tisztára úgy viselkednek, mintha a férfiakkal egyenlők lennének, és eszük ágában sincs fölnézni rájuk, ahogyan a királyokra illik.

Egyszóval, a szexturisták egyfajta nőgyűlölő dühöt éreznek a nők iránt, akiknek hatalmukban áll bármit megkövetelni, azt is, hogy ők döntsék el, kivel fekszenek le és mikor, meg azt is, hogy joguk legyen gyerektartási díjra igényt formálni (53).

Semmi nem mutat arra, hogy a turistanők a nyugati férfiakkal szemben érzett dühük miatt bonyolódnának szexuális kapcsolatokba.

A szexturizmus - így O'Connell Davidson - segít az angol férfiaknak abban, hogy magukról, mint a fehérbőrű heteroszexuális férfiak kitüntetett példányairól, erőteljes és pozitív én-képet alakítsanak ki és erősítsenek meg (52).

A férfi szexturisták motivációit fürkésző kutatók között egyetértés van a tekintetben, hogy ezek a férfiak azért utaznak, hogy olyan nőket találjanak, akik szolgáltatásaikat lelkesebben, készségesebben kínálják, "nyitottabbnak" bizonyulnak, mint a jól ismert otthoni prostituáltak (Kruhse- MountBurton 1995, Seabrook 2001). Úgy vélik, az európai prostituáltak túlzottan személytelenek a kapcsolatfelvételkor; az alku megkötésekor saját védelmükben egész sor megkötéshez ragaszkodnak, amelyek határt szabnak a férfiak lehetőségeinek és a maguk kötelezettségeinek is. Thaiföldön, példának okáért, a prostituált nők nem szabják meg előre, mennyi időt töltenek az ügyféllel, nem szabják meg előre az árat sem, sőt, úgy viselkednek, hogy a férfi akár azt is gondolhatja, hogy valójában nem a pénzéért vannak vele, hanem azért, mert szeretik. A női és férfi "szexturista" közötti egyik nyilvánvaló különbség éppenséggel az, hogy egy nőnek nem lehetnek tapasztalatai otthoni, nyugati férfi prostituáltakról, nincs módjuk "összehasonlítást tenni". A nők számára nincs prostitúciós piac.

A férfi szexturista maszkulin státusza csak "öregbedik" ha a társai előtt demonstrálja, hogy szexuálisan használja a helybéli nőket. O'Connell Davidson kifejti, hogy a Dominikai Köztársaságban részben az motiválja őket a helyi nők szexuális használatára, hogy "a férfiak között itt így teremthető meg a tudomásulvétel és a megbecsülés alapja" (O'Connell Davidson 2001:16)[6]. Idéz egy férfit, aki szerint az ő szállodájában, ahol 95 százalékban szingli férfiak laknak, "nagyszerű bajtársiasság" kovácsolódott ki attól, hogy megbeszélik egymás közt, hogyan használják a helybéli nőket. A szerző hozzáteszi, hogy "[az asszonyok] biztosítják egyúttal a közösség férfi tagjai közötti társadalmi kötelékek újratermelését" (uo., 19)[7]. A férfi szexturizmust e funkciója egyértelműen különbözteti meg mindenféle női viselkedéstől. Semmi nem szól amellett, hogy a nők arra használnák szexuális kapcsolataikat, hogy azokkal más nők előtt kérkedjenek, vagy éppen a velük együvé tartozást fejezzék ki így. A férfiak számára a szexturizmus segít megszilárdítani hím-dominanciájukat. Nők számára ennek ilyen funkciója egyszerűen nem lehet.

Kruhse-MountBurton leírja, hogyan is hivatott Bangkokban a férfi szexturisták viselkedése a férfi összetartozást "erősíteni". Egy bangkoki bárban, a "Kenguru"-ban "az alkalmazottak úgy kínálnak orális kielégülést az asztaloknál ülő vendégeknek, hogy a férfiak közben szabadon társaloghatnak és iszogathatnak barátaikkal" (Kruhse- MountBurton 1995:196). Manilában egy ausztrálok által látogatott bárban a helyiség közepén elhelyezett pódiumra "lerészegedett férfiakat lökdösnek be a barátaik egymás után, ahol az ott várakozó fél tucat pucér tizenéves lány kézzel elégíti ki őket a közönség hangos biztatásától kísérten" (195). Ezek mind a férfi-összetartozást a nők megalázása árán, a nők bántalmazásán keresztül kifejezésre juttató viselkedések, amelyeknek nincsen megfelelőjük a "női szexturizmusban".

A turistanőkkel szexuális kapcsolatra lépő helybéli férfinak (a férfi szexturistákhoz hasonlóan) megemelkedik a nemi státusza, mivel a szexuális képességek a maszkulinitás alapvető szimbólumának számítanak a karibi szigetvilágban. Ahogyan Kempadoo rámutat:

A helyi közösség diskurzusaiban fölértékelődik a férfi, ha "hiperaktív nemzőképességről" tesz tanúbizonyságot, ha szexuális vitézkedéséről híres, arról, hogy csajozik, nős férfi létére idegen nőkkel tart fent szexuális kapcsolatot, különböző nőknél "potyogtat el" gyerekeket... (Kempadoo 1999b:25).

Tehát van némi hasonlóság a férfi szexturistáknak a prostituáltakkal, a parti fiúknak a turistanőkkel folytatott szexuális aktivitásból származó nyeresége között.

A férfi és a női szexturisták viselkedése közti különbségek (mind a viselkedések kontextusát, mind jelentéseit és hatásait tekintve) figyelemre méltóak és abból adódnak, hogy a férfiaknak és a nőknek eltérők a pozíciói a férfi-dominancia rendszerében. Miért akarja hát akkor néhány elemző mégis elszántan szexturistává degradálni a nőket? Az alábbiakban amellett fogok érvelni, hogy az olyan szerzők, mint a fent idézett Kempadoo és O'Connell Davidson azért készek ezt megtenni, mert a prostitúcióval kapcsolatos elméleti alapállásuk fontosabbnak tartja a társadalmi osztályuralom szerepét a társadalmi nemi szerepek jelentőségénél.

 

Miért akarják a nőket is oda sorolni?

Azok a feminista teoretikusok (én is közéjük tartozom), akik különbséget kívánnak tenni a férfiak és a nők vakációs szexe közt, és hangsúlyozni is kívánják a különbséget, nagy valószínűséggel radikális feminista perspektívából tekintik a prostitúció kérdését. Ebből a perspektívából nézve, a prostitúció a nők elnyomásából születik; nem egyéb, mint a nők férfiak közötti, szexuális célú cseréje, ami az egész emberi történelemben mindvégig ott húzódik a nők elnyomása mögött. Ahogyan Millet megjegyzi, a prostitúció "élő kövület", azaz az ősi rabszolgatartásnak a gazdasági rendszerekben bekövetkezett változásoktól függetlenül tovább élő formája, amely ma is minden nap arra emlékeztet minket, hogy a férfiak a történelem folyamán mindvégig kereskedtek nőkkel (Millet 1975). Újabb időkben a radikális feminista tudósok már úgy érvelnek, hogy a prostitúciót egyenesen a szexuális erőszaktétel egyik formájának kell tekinteni - amely a dologért való fizetés aktusával próbálja meg azt a látszatot kelteni, hogy a szexuális aktust illetően voltaképp konszenzusról van szó (Jeffreys 1997). A férfiak prostitúciós viselkedését azért lehet szexuális erőszaktételként értelmezni, mert a prostituált nők nem akarják az aktust: hogy túlélhessék, érzelmileg ki kell lépniük abból, és ez ugyanúgy traumatikus sérülést okoz számukra, mind fizikai, mind érzelmi értelemben, mint ahogyan a szexuális erőszaktétel összes többi válfaja (Farley et al. 1998). A radikális feminista teoretikusok tisztában vannak azzal, hogy a rasszizmus és az osztályelnyomás hogyan alakítja a prostitúcióban megvalósított szexuális kizsákmányolás konkrét formáit. Kathleen Barry, például, The Prostitution of Sexuality (1995) című művében kristálytisztán ráérez arra, hogyan van jelen a rasszizmus a szexturizmus vagy a nők adásvétele gyakorlatában, és rámutat azokra a gazdasági kényszerekre is, amelyek a nőket arra késztetik, hogy ebbe belenyugodjanak. De a prostitúció az ő felfogásában mégiscsak elsősorban a férfierőszaknak és a nők elnyomásának megnyilvánulási módja.

Azok a teoretikusok és aktivisták, akik a nőkből szexturistát akarnak csinálni, hajlamosak a szexmunka-értelmezés mellett lándzsát törni. Ez az irányzat a prostitúciót legitim munkaként kívánja elismertetni (Bindman 1998, Jenness 1993, Chapkis 1997, Nagle 1997). Azonban a prostitúció társadalmi nemi szerepek szabta természete - vagyis az a tény, hogy túlnyomórészt a férfiak azok, akik nőket és lányokat, (illetőleg férfiakat és fiúkat) használnak a prostitúcióban a maguk céljaira - nem könnyíti meg legitim munkaként való elismertetését. Ha a prostitúció nem több szokványos munkánál, nehéz megmagyarázni, miért nincsenek nők számára férfiakat és fiúkat kínáló bordélyok. Nehéz megmagyarázni, miért nem ábrázolják a férfiakat női igények kielégítésére szolgáló pornografikus tárgyként, őket miért nem mutatják be (ahogyan a nőket, egyes - férfi közönséget kiszolgáló - pornográf alkotásokban) levizelve vagy emberi ürülékkel összekenve. Válaszul arra, hogy a szexiparnak nincs női vásárlóközönsége, a prostitúció egyes apologétái arra hivatkoznak, hogy majd ha eljönnek a mindenki számára azonos lehetőségeket kínáló "daloló holnapok", a nők éppen ugyanolyan természetességgel és ugyanolyan módon fognak szexuálisan használatba venni férfiakat, fiúkat és nőket, ahogyan most a férfiak teszik ugyanezt (McClintock 1992). E felfogás szerint tehát csupán szexista attitűdök tartják vissza a nőket attól, hogy kedvüket leljék mások szexuális kizsákmányolásában. Néhány friss keltezésű írásból kitetszik, hogy a prostitúció "szexmunka" értelmezése mellett elkötelezett lobby éppen a "női szexturizmus"' létével kívánja azt bizonyítani, hogy a prostitúcióról adott radikális feminista elemzések nem helytállók, s hogy a prostitúció lehet a társadalmi nemi szerepektől független, azokról leválasztható jelenség.

A szexet munkaként értelmező és a nőkben szexturistát látni akaró irányzatra jó példa a két férfi társszerző által írt Sex and Tourism című könyv (Ryan és Hall 2001). A szerzőpár különösen éles hangnemben utasítja vissza a szexturizmus és a prostitúció feminista kritikáját. Azt állítják, hogy

a szexturizmusról folytatott legtöbb vitát ... egyszerűen ellehetetlenítette a feminista retorika, amely deklaratíve leszögezte, hogy kliens csak férfi, prostituált pedig csak nő lehet... Ebből következően a prostituált csak áldozat lehet (Ryan és Hall 2001:37).

A szerzők elméleti perspektívájában mind a szexturistát, mind a prostituált nőt és férfit "liminális" helyzetű ágensnek kell tekinteni: "a szexturizmus során zajló minden aktus liminális emberek közti interakcióként értelmezhető" (1), "a liminális emberek küszöb-emberek, akik két világba tartoznak egyszerre, közbülső életet élnek" (3). Ez a posztmodern perspektíva teszi lehetővé a szerzőpáros számára, hogy azt állíthassák: a prostitúció tekintetében sem beszélhetünk egyetlen igazságról. Szerintük "... annak a repertoárnak, melyet a szexmunkás a kliens számára tartogat, minden egyes története, akkor, abban a pillanatban, mikor előadják, igaz" (XIV). A posztmodern tobzódás a jelzőkkel azt mondatja velük, hogy "a szexturizmus természetszerűleg plurális, multivokális és multidimenzionális a maga nemében" (50). A prostitúció munkaként való felfogását igen pozitívan támogatják: "A szexmunkának mint professzionális szolgáltató munkának a tagadása (melynek éppúgy lehetnek »rossz« és »jó« napjai, mint bármelyik más munkának) továbbra is a marginalizálást és a stigmatizálást szolgálja" (147). Elismerik, ugyanakkor, hogy egy rossz nap a prostituált számára akár a halált is jelentheti. "Sajnos éppen elég gyilkosságot követtek már el eddig, hogy tudhassuk: egy rossz nap az élet kioltásával is járhat" (49). Ami azért, lássuk be, más "professzionális szolgáltatások" esetében nem mondható tipikusnak.

Szerzőink, érdekes módon, olyannyira elfeledkeznek a társadalmi nemi szerepek közötti különbségek jelentőségéről, hogy könyvüknek az alkalmazott módszertant bemutató fejezetében elfelejtik megemlíteni azt az apróságot, hogy ők maguk férfiak. Viszont számtalanszor említik, mennyi nehézséget jelent a jelenség tanulmányozásában a vizsgálódás óhatatlanul "voyeur" jellege. A szexiparon belül a "voyeurizmus" jól ismert formája a férfiak viselkedésének (Hoigard és Finstadt 1992) - a férfinak olyan élvezetet jelenthet az áruba bocsátott és megvásárolható nők testében való gyönyörködés, hogy pénzt már nem is feltétlenül költ a szexuális kielégülés megszerzésére. Egy nőnemű kutatónak efféle, "voyeurködés" okozta problémával nem kell bajlódnia. Professzor uraimék a nőből szexturistát csinálnak, mert a szexturizmust és a prostitúciót úgy közelítik meg, hogy figyelmen kívül hagyják a társadalmi nemi szerepeket. A prostitúció, nekik, pusztán a "professzionális szolgáltatások" egy lehetséges formája, amelyet férfiak és nők egyaránt nyújthatnak akár nők, akár férfiak számára.

Azok az általunk föntebb idézett nők, akik kutatásaikban ugyancsak szexturistának minősítik a turistanőket, nem osztják ezt a nyers, merev szexmunka-értelmezést. Politikai filozófiájuk nem oly naiv, mint a férfi professzoroké. Ők, marxista feministákként, az osztály- és faji elnyomás megnyilvánulásainak nagyobb jelentőséget tulajdonítanak, mint a társadalmi nemi szerepek mentén kikristályosult elnyomás rendszerének. Élesen kritizálják a nyugati szexturistákat, amiért azok, kihasználva osztályhelyzetük előnyeit és faji privilégiumaikat, kizsákmányolják a helyi nőket és férfiakat, de nem tekintik a prostitúciót a nők elnyomásán fölépülő intézménynek, amely egyszersmind a nőkre ártalmas veszélyes üzem. Ennek az álláspontnak legismertebb női képviselője Kamala Kempadoo (2001). Ő elsősorban az osztály- és faji egyenlőtlenségekben keresi az okokat, neki a női vonatkozások csak annyiban bizonyulnak relevánsnak, hogy a Harmadik Világban a nők helyzetét szélsőségesen fenyegetik a számukra különösen kedvezőtlenül alakuló gazdasági egyenlőtlenségek. A nők elnyomásának kérdésköre (azaz az erőszak és a szexuális kizsákmányolás), amely a radikális feminista perspektívában hangsúlyosan előtérbe kerül, nála nem jelenik meg az elemzésben. A szexturizmusban felhasznált prostituált nőre és férfira egyaránt úgy tekint, mint "aki nyer a bolton". A nők csupán gazdasági hasznot húznak (míg a férfiak maszkulinitásuk visszaigazolását is megkapják), de a különbségek olyannyira kiegyenlítődnek, hogy

férfi és nő szexturista egyfelől, férfi és nő szexmunkás másfelől, a globális és faji választóvonalak mentén megosztott gazdasági rendszeren belüli pozícióikban és elhelyezkedésükben számtalan hasonlóságot mutat egymással (Kempadoo 2001:1).

Kempadoo a nők szexturistává minősítését arra használja föl, hogy bebizonyítsa: a prostitúció férfidominancián alapuló feminista értelmezései nem állják meg a helyüket. Úgy véli, az, hogy a karibi világban mind női, mind férfi szexturisták jelen vannak,

azt támasztja alá, hogy azok a feminista beszámolók és értelmezések, amelyek a prostitúciót és a szexmunkát megmagyarázandó, kizárólag a férfi hegemónia működésmódjában keresik az okot, valószínűleg adósak maradnak az érvényes magyarázattal (57).

A "női szexturizmus"' kifejezés lehetővé teszi számára, hogy "a »prostituált« és a »kliens« esszencialista kategóriái mögé" hatoljon, kimutassa, hogy "ezek a kategóriák nem rögzítettek, egyetemlegesek, történelem felettiek, hanem képesek sajátos módokon átalakulni és változni" (uott). A prostitúciónak tehát - mondja Kempadoo - nem kell szükségszerűen a férfi dominanciához kötődnie, egyszer a jövőben jelentheti majd azt is, hogy férfi, nő egyaránt használhat nőket és férfiakat.

Jo Doezema, aki Kempadooval együtt adta ki a Global Sex Workers című, szexmunka párti tanulmánykötetet (Kempadoo és Doezema 1998) még tovább megy, és úgy érvel, hogy a nyugati feministáknak a harmadik világbeli prostituált nőkért (köztük a szexturizmusban "használtakért") való aggódása álszent, hamis és alaptalan. Doezema, aki amszterdami bordélyokban dolgozott (lásd Chapkis 1997:8), a Network of Sex Work Projects szóvivője. Szerinte a Coalition Against Trafficking in Women-nek (CATW) és első vezetőjének, Kathleen Barry-nek (1995) a "harmadik világbeli prostituáltakról" való felfogása

abba a szélesebb nyugati feminista irányzatba illeszkedik bele, amely igazából azért teremti meg és teszi közszemlére a bajba jutott, kárt szenvedett "Másikat", hogy ezzel igazolást gyártson a maga intervencionista szándékainak valóra váltásához (Doezema 2001:16).

Az olyan feministáknak, amilyen Barry is - érvel tovább - azért van szükségük "a harmadik világ kereskedelmi adás-vétel tárgyává tett áldozatainak megsebzett testére", hogy ezzel

hatásos metaforához jussanak, melyet bizonyos feminista célok elérésének szolgálatába állíthatnak. Olyan célokról van szó, melyeket a harmadik világbeli szexmunkások egyáltalán nem tekintenek magukéinak s nem kötelezik el magukat mellettük (uo.).

Véleménye szerint a nyugati feministák kolonialisták, szemléletmódjuk "orientalista", saját céljaikkal törődnek csak, csak kihasználni akarják a harmadik világbeli prostitúciót.

Doezema érveit aláássa az a tény, hogy a Harmadik Világ asszonyai nemcsak a CATW-t támogatják intenzíven, de a szexturizmus, az emberkereskedelem és a férfiak prostitúciós erőszaktevései elleni akciók élvonalában is mindenütt megtalálhatók. Doezema tudatában van érvelésének gyenge pontjaival. Azt állítja, hogy a nem nyugati feministák meg vannak szédítve; aggódnak a maguk prostituáltjaiért, holott inkább az őket mozgató motívumokkal kellene tisztába jönniük. Számukra a "harmadik világbeli prostituált" metafora.

A rengeteg félelem, szorongás és az uralmi viszonyok metaforája. ... A "szenvedések gyötörte harmadik világbeli prostituált" alakja kiváló szimbólum tud lenni példának okáért a tőke globális terjeszkedése mértéktelenségének és a nőkre gyakorolt negatív hatásának érzékeltetésére (18).

Doezema, miközben azzal vádolja a nyugati feministákat, hogy érthetetlenül negatív fényben jelenítik meg a prostitúciót, ő maga, érdekes módon, azt a módszert választja, hogy érthetetlenül pozitív képet fest róla. "Pozitívabb fényben jelenítem meg, mint amilyen valójában, hiszen mindenkiben valami rettenetesen negatív kép él. Emiatt hajlamos vagyok csak a jó vagy a jópofa elemeit kiemelni" (Chapkis 1997:8).

Az 1990-es években a férfiak szexturizmusáról a legalaposabb és a legtöbb információt tartalmazó munkát O'Connell Davidson írta. A szerző által ezekkel a férfiakkal készített interjúk (melyekből már szemelgettem) föltárják motivációikat, elsősorban nőgyűlöletüket és azt a szándékot, hogy a karib térségben kárpótolják magukat a Nyugaton elvesztett férfi-dominanciájukért, melyet a nők egyenjogúsításának következtében veszítettek el (O'Connell Davidson 1995). A szerző nagyon is fölismeri, hogy e férfiak viselkedésének kialakulásában milyen döntő hatást gyakorol a társadalmi nemi szerepekhez való viszony. Éppen ezért elég meglepő, hogy mégis azok közé tartozik, akik a női szexturizmus létezése mellett foglalnak állást. Ebben az a marxista perspektíva van segítségére, amely nagyon sok vonatkozásban megegyezik Kempadoo-éval. Számára a szexturizmusnak az az igazán elfogadhatatlan változata, amelyben a Nyugat privilegizált turistái a szegény országokat lepik el. Ahogy fogalmaz, "a feministák, szocialisták és szociálpolitikusok" vélhetően "nem felhőtlenül boldogok" az Amszterdamba igyekvő szexturisták láttán, de mindez "nem kelt akkora erkölcsi és politikai ellenérzést", mint az elmaradott országokban folyó szexturizmus, mert ezekben "a hatalmi egyenlőtlenségek és a gazdasági következmények egészen más léptékűek" (O'Connell Davidson 1995:45).

O'Connell Davidson hibásnak tartja "a szexturizmusról és a prostitúcióról folytatott vitákban a patriarchális uralom koncepciójának elsődlegességet adó" feminista elemzést (60). A női szexturizmus jelenségével azt akarja bizonyítani: nem a patriarchális szerkezet az elsődleges mozgató. Szerinte a szexturizmusban a férfiak hatalmi fölénye - ha a maszkulinitás értékét visszaigazolja is - "nem pusztán, s még kevésbé priméren patriarchális". Ezen felül még "faji" összetevője is van és "gazdaságilag szabályozott árfolyama". És

csak ezt fölismerve juthatunk el a szexturizmus megértéséhez közelebb vivő olyan elemzésekig, melyek meg tudnak birkózni azokkal a nehezen lenyelhető tényekkel, miszerint nem minden szexturista heteroszexuális és nem mindegyik szexturista férfi (uo.).

O'Connell Davidson inkább a szexturizmusnak a nemzetközi gazdaságban, mintsem a férfi-dominancia fönntartásában betöltött szerepét hangsúlyozza, mondván, hogy ez járul hozzá "az eredeti tőkefelhalmozás folyamatához" (uo.). Szerinte azok a feminista érvek, melyek a prostitúciót "a nők testéhez való hozzáférés patriarchális előjogaiból" eredeztetik, benne a "szexuális elnyomás formaalakzatát" látják (61), elvonják a figyelmet mindenféle más "gazdasági és szociális relációról". Határozottan különbséget tesz a "szabad prostitúció" és a prostitúció problematikus formái között, amelyek fölháborítók, mert súlyos faji és gazdasági egyenlőtlenségek járnak nyomukban.

1998-as könyvében (Prostitution, Power and Freedom) O'Connell Davidson a társadalmi nemi szerepekről leválasztott definíciót nyújt a prostitúcióra: "A prostitúció az az intézmény, mely az ügyfeleket a prostituáltak fölött időlegesen gyakorolható szexuális hatalomhoz juttatja" (1998:3). Arról, hogy mi történik a nők testével a prostitúció során, és hogy mindennek mi köze az erőszakhoz és a szexhez, nem szól a könyv. A definíció lehetővé teszi, hogy a prostitúciót szolgáltatásként lehessen felfogni egy szocialista gondolatmenetben. O'Connell Davidson kritikusa ugyan a prostitúciónak, de nem akar állást foglalni azzal kapcsolatban, hogy a prostitúció elsődlegesen a férfidominancia kifejeződése-e.

Habár határozottan azon a véleményen vagyok, hogy a prostituált "használása" egy másik ember elnyomásának aktusa, nem tudom elfogadni azokat az elemzéseket, amelyek kuncsaftot és nem-kuncsaftot, minden heteroszexuális férfit egy kalap alá vesznek, hogy fenyegetően fütyköst lóbáló gyarmatosítók homogén osztályává mossák egybe őket, s egyszersmind elmossák a különbséget a prostituáltak használása és a nőkkel szembeni férfierőszak (mint például a nemi erőszak és a feleségbántalmazás) között (121).

A prostitúciót, szerinte, "a beleegyezés vékony máza" különbözteti meg "a nemi erőszaktól és a tettlegességtől", de én, mint azok egyike, akik szerinte hajlok a "fütyköst lóbáló gyarmatosítók"-forgatókönyvvel való riogatásra, arra lennék kíváncsi, hogy a "beleegyezés" mennyiben változtatja meg a használatba vett nő érzéseit. A férfi érezheti úgy, hogy amit éppen csinál, az nem erőszaktétel, de a nő, akinek - ha túl akarja élni - ki kell kapcsolnia magát az elviselhetetlen szituációból, nem biztos, hogy igazán át fogja érezni, mekkora is a különbség...

Nemrégiben O'Connell Davidson Laura Brace-szel együtt erősen kritikus elemzést írt a prostitúció radikális feminista megközelítéseiről (Brace és O'Connell Davidson 2000). Szerintük az olyan teoretikusok, mint MacKinnon és Pateman, akik a prostitúciót úr és szolga viszonyaként írják le, egyszerűen szimplifikálnak. A prostitúció elemzéséhez "a társadalmi nemi szerepek meghatározta hatalom sokkal komplexebb, árnyaltabb és viszonyítottabb víziója szükséges" (1046). Sajnos ők maguk nem törekszenek erre az árnyaltabb megközelítésre, hogy ennek révén képessé váljanak a férfi és női szexturizmus közötti különbségek érzékelésére.

Annak tisztázása, hogy csinálják-e nők is, igen fontos. A válaszon sok múlik. Nem kevesebb, mint az, vajon lehetséges-e a prostitúcióban a férfidominancia megnyilvánulását látnunk (mely dominanciának egyszer talán vége szakadhat), el kell-e fogadnunk mint az emberi viselkedés egyik kiiktathatatlan formáját, vagy érdemesebb a szabadidős elfoglaltságok egyik lehetséges változatát látnunk benne. Az, hogy a nők is részt vesznek-e a szexturizmusban, több mint akadémikus vita. Összefügg a prostitúció nemzetközi rendszerének egészével kapcsolatos értelmezésekkel és ellenlépésekkel. Az én véleményem szerint a férfiak "prostitúciós" turizmusa és a nők nyaralás közbeni szexuális kapcsolatteremtései közötti különbség jelentős, ez a különbség pedig a férfiak és nők szexuális hierarchiában elfoglalt különböző pozíciójából ered. Ha kellő figyelmet fordítunk a hatalmi viszonyokra, a viselkedések következményeire, beágyazottságára és kontextuális jelentésére, akkor az a szexturizmust illető állítás, miszerint csinálják, bizony, ők is, nem állja ki az elemzés próbáját.

(Bíró Judit fordítása)

Hivatkozások

Barry, K.: The Prostitution of Sexuality. New York, New York University Press, 1995.

Bindman, J.: (1998). An International Perspective on Slavery in the Sex Industry. In K. Kempadoo - J. Doezema (eds), Global Sex Workers. Rights, Resistance, and Redefiniton. New York, Routledge, 1998, 65-68.

Brace, L. - O'Connell Davidson, J.: Minding the Gap: General and Substantive Theorizing on Power and Exploitation. Signs: Journal of Women in Culture and Society, 2000, 25, 1046-1050. old.

Brush, L.D.: Violent Acts and Injurious Outcomes in Married Couples: Methodological Issues in the National Survey of Families and Households. In P.B. Bart - E.G. Moran (eds), Violence Against Women. The Bloody Footprints. Newbury Park, CA., Sage Publications, 1993, 240-251. old.

Campbell, S. - Perkins, A. - Mohammed, P.: "»Come to Jamaica and Feel All Right.« Tourism and the Sex Trade". In K. Kempadoo (ed.), Sun, Sex, and Gold. Tourism and Sex Work in the Caribbean. Lanham, MD, Rowman & Littlefield, 1999, 125-156. old.

Chapkis, W.: Live Sex Acts. Women Performing Erotic Labor. New York, Routledge, 1997.

Clift, S. - Carter, S. (eds): Tourism and Sex. Culture, Commerce and Coercion. London-New York, Pinter, 2000.

Clift, S. - Forrest, S.: (2000). "Tourism and the Sexual Ecology of Gay Men". In S. Clift - S. Carter (eds), Tourism and Sex, Culture, Commerce and Coercion. London-New York, Pinter, 179-199. old.

Dahles, H. - Bras, K.: "Entrepreneurs in Romance. Tourism in Indonesia". Annals of Tourism Research, 1999, 26, 267-293. old.

Doezema, J.: "Forced to Choose. Beyond the Voluntary v. Forced Prostitution Dichotomy". In K. Kempadoo - J. Doezema (eds), Global Sex Workers. Rights, Resistance, and Redefinition. New York, Routledge, 1998, 34-50. old.

Doezema, J.: "Ouch! Western Feminists' 'Wounded Attachement' to the 'Third World Prostitute'". Feminist Review, 2001, 67, 16-38. old.

Enloe, C.: Bananas, Beaches and Bases. Making Feminist Sense of International Politics. London, Pandora, 1989.

Farley, M. - Baral, I. - Mevals, K. - Sezzin, U.: "Prostitution in Five Countries:

Violence and Post-traumatic Stress Disorder". Feminism and Psychology, 1998, 8, 405-426. old.

Hoigard, C. - Finstadt, L.: Backstreets. Prostitution, Money, and Love. Cambrisge, Polity Press, 1992.

Jeffreys, S.: The Idea of Prostitution. Melbourne, Spinifex, 1997.

Jeffreys, S.: "Challenging the Child/Adult Distinction in Theory and Practice on Prostitution". International Feminist Journal of Politics, 2000 (a), 2, 359-379. old.

Jeffreys, S.: "Body Art and Social Status". Feminism and Psychology, 2000 (b), 10, 409-429. old.

Jeness, V.: Making It Work: The Prostitutes' Rights Movement in Perspective. New York, Aldine de Gruyter, 1993.

Kempadoo, K. (ed.): Sun, Sex, and Gold. Tourism and Sex Work in the Caribbean. Lanham, MD, Rowman & Littlefield, 1999 (a).

Kempadoo, K.: "Continuities and Change". In K. Kempadoo (ed.), Sun, Sex, and Go/d. Tourism and Sex Work int he Caribbean, Lanham, MD, Rowman & Littlefield, 1999 (b), 3-36. old.

Kempadoo, K.: "Freelancers, Temporary Wives, and Beach Boys. Researching Sex Work int he Caribbean". Feminist Review, 2001, 67, 39-62. old.

Kempadoo, K. - Doezema, J. (eds): Global Sex Workers. Rights, Resistance and Redefinition. New York, Routledge, 1998.

Kruhse-MountBurton, S. (1995). "Sex Tourism and Traditional Australian Male Identity". In M.F. Lanfant - J.B. Allcock -
E.M. Bruner, International Tourism. Identity and Change. London, Sage, 192-204. old.

McLeod, E.: Women Working. Prostitution Now. London, Croom Helm, 1982.

McClintock, A.: "Gonad the Barbarian and the Venus Flytrap. Portraying the Female and Male Orgasm". In L. Segal -
M. MacIntosh (eds), Sex Exposed. Sexuality and the Pornography Debate. London, Virago, 111-131. old.

Millett, K.: The Prostitution Papers. St. Albans, Paladin, 1975.

Mullings, B.: "Globalization, Tourism, and the International Sex Trade". In K. Kempadoo (ed.), Sun, Sex, and Gold. Tourism and Sex Work in the Caribbean. Lanham, MD, Rowman & Littlefield, 1999, 55-80. old.

Nagle, J. (ed.): Whores and Other Ferninists. New York-London, Routledge, 1997.

O'Connell Davidson, J.: (1995). "British Sex Tourists in Thailand". In M. Maynard - J. Purvis (eds), (Hetero)sexual Politics. London, Taylor & Francis, 1995, 42-65. old.

O'Connell Davidson, J.: Prostitution, Power and Freedom. Cambridge, Polity Press, 1998.

O'Connell Davidson, J. - Sanchez Taylor, J.: (1999). "Fantasy Islands. Exploring the Demand for Sex Tourism". In K. Kempadoo (ed.), Sun, Sex and Gold. Tourism and Sex Work in the Caribbean. Lanham, MD, Rowman & Littlefield, 1999, 37-54. old.

O'Connell Davidson, J.: "The Sex Tourist, the Expatriate, His Ex-wife and her 'Other'". The Politics of Loss, Difference and Desire. Sexualities, 2001, 4, 5-24. old.

Phillips, J.L.: "Tourist-oriented Prostitution in Barbados. The Case of the Beach Boy and the White Female Tourist".
In K. Kempadoo (ed.), Sun, Sex, and Gold. Tourism and Sex Work in the Caribbean. Lanham, MD, Rowman & Littlefield, 183-200. old.

Pruitt, D. - LaFont, S.: "For Love and Money. Romance Tourism in Jamaica". Annals of Tourism Research, 1995, 22, 420-440. old.

Ryan, C. - Hall, M.C.: Sex Tourism. Marginal Peoples and Liminalities. London, Routledge, 2001.

Sanchez Taylor, J.: "Tourism and 'Embodied' Commodities: Sex Tourism in the Caribbean". In S. Clift - S. Carter (eds), Tourism and Sex. Culture, Commerce and Coercion. London-New York, Pinter, 2000, 41-53. old.

Sanchez Taylor, J: "Dollars Are a Girl's Best Friend? Female Tourists' Sexual Behaviour in the Caribbean". Sociology, 2001, 35, 749-764. old.

Seabrook, J.: Travels in the Skin Trade. Tourism and the Sex Industry. London, Pluto Press, 2001.

Thomas, M.: "Exploring the Contexts and Meanings of Women's Experiences of Sexual Intercourse on Holiday". In S. Clift -
S. Carter (eds), Tourism and Sex. Culture, Commerce and Coercion. London-New York, Pinter, 2000, 200-220. old.

^* Sex Tourism: Do Women Do It Too? Leisure Studies, 2003. július (22), 223-238. old.

[1] Lásd számunkban a 116. oldalon.

[2] Lásd számunkban uo.

[3] Lásd számunkban a 68. oldalon.

[4] Lásd számunkban a 130. oldalon.

[5] Lásd számunkban a 131. oldalon.

[6] Lásd számunkban a 44. oldalon.

[7] Lásd számunkban a 47. oldalon.