Javaslat a Nemzeti Színház ügyének rendezésére
_______________
SCHWAJDA GYÖRGY

      A Nemzeti Színház „ügye” a jelenlegi politikai és gazdasági helyzetben nem az első napok teendői közé sorolandó a most alakuló kormány számára, de miután előbb-utóbb szembe kell néznie ezzel a problémával is, az alábbi javaslat - úgy vélem - nemzeti, szakmai konszenzust kiváltó, nemcsak a jelenlegi, hanem az évszázados Nemzeti Színház-problémára is megoldást nyújtó, viszonylag olcsó terv. Egyetlen feltétele a gyors döntés, ezért tartom fontosnak mielőbbi szűkkörű megvitatását.

      I.
      Első lépésként egy politikai döntés, majd kormányhatározat szükségeltetik, amely kimondja: az új kormány felépíti és 1998. március 15-én este díszelőadással megnyitja az új Nemzeti Színházat. A beruházás költsége nem haladhatja meg az ötvenmillió dollárt, jelenlegi árfolyamon öt, öt és fél milliárd forintot. Miután a fenti összegből kb. kétmilliárd forint (20 millió dollár) meglévő pénzeszközök felhasználása, az államkasszát terhelő költség, jelenlegi árfolyamon, mindössze három, három és fél milliárd forint, s ezen összeg nagy részére is csak 1997-98-ban lenne szükség. A beruházás vázlatos forgatókönyvét a jelen javaslat melléklete tartalmazza, itt csak a pénzügyi ütemezést írom le:

      1995: 300 millió forint (3 millió dollár)
      1996: 1,2 milliárd forint (12 millió dollár)
      1997: 2,5 milliárd forint (25 millió dollár)
      1998: 1,5 milliárd forint (10 millió dollár)
      Az ütemezés a terv pontos kidolgozásával plusz-mínusz 10 százalékot változhat!
      Ugyanezen kormányhatározat kinevezi az új Nemzeti Színház intendánsát vagy kormánybiztosát, vagy címzetes államtitkárát, megbízva az új Nemzeti Színház azonnali megalakításával, a beruházás (tervezés, kivitelezés) irányításával, és teljhatalommal ruházza fel őt.
      Mivel ezzel a kormányhatározat kimondta az új Nemzeti Színház létrejöttét, annak a fenti módon újonnan kinevezett, bárhogyan nevezett vezetője létrehozza a Nemzeti Színház „alaptársulatát”. Ezen alaptársulatba színházművészetünk azon „halhatatlan”-jait szerződteti le (kb. 30-35 színészt), akik eddigi pályájukkal mindenki számára egyértelműen méltók lehetnek a Nemzeti Színház örökös tagságára. Ez a társulat elsősorban és csakis nagy öregjeinkből állna, Tolnay Kláritól Darvas Ivánig, Bessenyei Ferenctől Sinkovits Imréig, Törőcsik Maritól Kállai Ferencig vagy Garas Dezsőig.
      Ez a társulat, miután egyelőre nincs épülete, csak „jelképesen” a nemzet társulata, 97 végéig, az első próbák kezdetéig csak fizetésének a 25, esetleg 50 százalékát kapná, idejével, művészetével szabadon rendelkezne, de köteles lenne - az őt szerződtető színházzal együtt - feltüntetni a neve mellett, hogy „a Nemzeti Színház tagja”. Természetesen szabadságában állna - 98 tavaszán, amikor az új Nemzeti Színház első tényleges igazgatója, akit 97 őszén pályázat útján neveznek ki 1998. augusztus 1-jétől - elfogadni vagy visszautasítani az új igazgató szerződési ajánlatát.

      II.
      Ezzel az újonnan létrehozott új (egyelőre épület nélküli) Nemzeti Színházzal, ugyanabban vagy egy másik kormányhatározatban a kormány kimondja a jelenleg még működő Nemzeti Színház megszüntetését is, a jelenlegi épület és a jelenlegi társulat alkalmatlansága miatt - hiszen a Nemzet Színháza név használatára mindkettő alkalmatlan.
      Ezzel egyidejűleg elismeri a társulat értékeit, az épület színház jellegét, s átadja önkormányzati kezelésbe épületestül, társulatostul, biztosítva számára a költségvetésből a többi színházéhoz hasonló állami támogatást (kb. évi 70 millió forint).
      Előzetes számítások szerint kb. további évi 30 millió forintnyi költségvetési terhet jelent a fent vázolt új Nemzeti Színház társulata, a „halhatatlanok” bére. Ez összesen évi 100 millió, így a jelenlegi Nemzeti Színház 400 milliós támogatásából felszabadulna évi 300 millió, amely az új társulat megalakulásáig kb. egymilliárd forint meglévő pénzeszköz felszabadítását jelenti: ez az új Nemzeti építésére fordítható.
      A jelzett kétmilliárd meglévő pénzeszközből a másik kb. egymilliárd az új Nemzeti Színházra adakozásból befolyt összeg és annak kamatai.

      III.
      Az előbbiekben nagyon töredékesen vázolt terv elfogadása esetén egyszerre oldódhatna meg egy jelenlegi „kényes” ügy, egy több mint száz éve húzódó, az egész nemzeti kultúrát, az egész nemzetet és minden úgynevezett „nemzeti” érzületű embert érintő ügy, nem dagályos szavakkal, hanem tettekkel, méghozzá a következő választások előtt egy-két hónappal.
      Az ezen javaslatban kért összeg két-, két és félszerese forog a köztudatban mint az új Nemzeti megépítéséhez szükséges összeg. Ennek oka egyfelől a szakmai dilettantizmus, másfelől ostoba és felesleges, nagy komplexumok tervezett felépítése. Ez a terv ebből az összegből egy nem túlzó, kb. 700 személyes nagy színháztermet, egy 200 nézőt befogadó kamaratermet, a hozzájuk tartozó legkorszerűbb technikát és az ezt kiszolgáló közönségforgalmi és műszaki helyiségeket foglalná magába, világszínvonalon, építészetileg sem a drágaságával, hanem az egyedülállóságával (mint pl. a Sydney-i opera).
      Ez a javaslat csak az első mondat egy induló párbeszédben, melyet szívesen folytatnék, először csak szűk körben, azokkal a döntéshozókkal, akiknek az első, politikai döntést kell meghozniuk, azon egyszerű okokból, mert úgy vélem, a nyilvánosságot ebbe az ügybe csak később érdemes bevonni, másrészt mert a Nemzeti Színház ügyét egy évszázada senki sem tudja megoldani, mégis mindenki azt hiszi, hogy ért hozzá; ezért segítőkész javaslataikkal azonnal az úgynevezett hozzáértők százai ugranának elő, hogy létrejöhessen a La Fontaine-i mese a festő elefántról, akinek minden állat adott egy apró tanácsot, hogy mit fessen a tájképre, s utána ugyanazok röhögték ki, mondván, hogy amit festett, „Zagyvaság!”

      Budapest, 1994. június 19.

      Schwajda György

      Forgatókönyv
      az új Nemzeti Színház beruházásának ütemtervére

1994.	október 1-jéig	Kormányhatározat.
	október 1-jétől	Nemzetközi meghívásos pályázat az új színház műépítészi, belsőépítészeti, színháztechnikai megoldására. A tanulmányterv benyújtási határideje december 31.
1995.	január 31.	Eredményhirdetés.
	február 1-jétől	Az engedélyezési tervek készítésének kezdete, a tervezés teljes időszakában folyamatos konzultáció az építési engedélyt kiállító főhatóságokkal, s ezzel egyidőben a tender-tervek elkészítése.
	május 31.	Az engedélyezési tervek beadása.
	június 30.	A hatósági építési engedély kiadása.
	július 1.	A nemzetközi tender kiírása a kivitelezésre.
	szeptember 15.	A pályázatok beérkezési határideje.
	október 15.	Eredményhirdetés.
1995.	október 15 és
1996.	április 15. között:	A kiviteli tervek elkészítése és a kivitelező felkészülése.
1996.	április 15.	A kivitelező munkák megkezdése.
1997.	december 15.	Az épület műszaki átadása.
1998.	december 15. és március 14. között:	Az épület beüzemelése.
	március 15.	Az új Nemzeti Színház ünnepélyes megnyitása.

      Utóirat
      Ebben a vázlatos javaslatban annak idején nem írtam le, hogy milyen konkrét elképzeléseim lettek volna, amennyiben megkaptam volna a megbízást.
      Az új Nemzeti Színházat a Margit-híd déli oldalára, mintegy meghosszabbítva a Margitszigetet, a Dunára, egy mesterséges szigetre terveztettem volna meg.
      Az épületet sétány vette volna körbe, összekötve azt a szigeti sétánnyal. Üvegfalain, ablakain a világörökség (Halászbástya, Mátyás templom, Vár, Lánchíd, Parlament) részletei tükröződtek volna vissza.
      Főhomlokzata a Lánchídra nézett volna. A tetőszinten elhelyezett parkolóba, amely azonos magasságban lett volna a Margit-híddal, Buda felől jövet egysávos átkötő út vezetett volna fel.
      Ezekből következően az épületet meg lehetett volna közelíteni gyalog vagy villamoson, gépkocsival, valamint kishajóval.
      Az akkori becslések szerint, melyben pénzügyi és építész szakemberek is részt vettek, ez az épület is kivitelezhető lett volna, illetve lenne még ma is, 25-30 millió dollárból.
      Ezt az ötletet csak azért hoztam nyilvánosságra, hogy ha már nem is az én életemben, de hátha lesz egyszer valaki, aki ezt az álmot megvalósítja.
      Azt hiszem ezen a helyen, ebben a környezetben a világ egyik legszebb színházát lehetett volna felépíteni.

      Szolnok, 1997. október 22.