Jelentés a Nemzeti Színház felépítésével kapcsolatos
legújabb elképzelésekről

A Színházművészeti Tanács a New York-változatról
_____________________________________
KERÉNYI IMRE-SZEGŐ GYÖRGY-VARGHA MIHÁLY

      A Művelődési és Közoktatási Minisztérium mellett működő szakmai szervezetek által delegált Színházművészeti Tanács megbízásából alulírottak, Kerényi Imre rendező, Szegő György építész, díszlettervező és Vargha Mihály építész, főszerkesztő, megvizsgáltuk a Nemzeti Színház felépítésével kapcsolatos legújabb terveket. A rendelkezésünkre bocsátott vázlattervek, egyéb információk és helyszíni bejárások alapján az alábbi jelentést tesszük közzé.

      1. Történelmi előzmények
      1.1. Széchenyi gróf nagyszabású elképzelése szerint a hatalmas Nemzeti Színház a Duna-parton épült volna fel, a köréje szerveződött részvénytársaság biztosította volna a szubvenciót; az álom ellehetetlenült.
      1.2. A Nemzeti Színház első és szerényebb épülete 1837-ben az Astoriával szemközt, a Grassalkovich Antal herceg által örökösen a Nemzeti Színháznak adományozott 36557/2. hrsz. telken épült fel közadakozásból, megvalósítása báró Földváry Gyula Pestvármegye akkori alispánja nevéhez fűződik. Úgy látszik, ebben az országban, annak ellenére, hogy erre mindig nagy vágy támad, hirtelen nagyot alkotni nem lehetséges, a kisebb lépés viszont megléphető.
      1.3. 1908-ban a kultusztárca panamát gyanítható módon megvásárolta az éppen csődbe ment Népszínház Blaha Lujza téri épületét, és ebbe vezényelte át a Nemzeti Színház együttesét. A Grassalkovich telken álló épületet 1913-ban elbontották.
      1.4. 1964-ben a Blaha Lujza téri épületet metróépítésre hivatkozva felrobbantották, az akcióval a megszálló hatalom nyilván egyetértett, az együttes azóta ideiglenes és alkalmatlan állomáshelyeken, jelenleg a Hevesi téri volt Magyar Színház épületében működik.
      1.5. A Nemzeti Színház örökös tulajdonát képező Grassalkovich telket - mely úgy adományoztatott „hogy az soha el ne adathassék” - a színház 1945-ig bérbe adta, utolsó bérlője Márkus Emília volt. 1952-ben az állam önkényesen magára íratta az ingatlant, erről a Nemzeti Színházat, ami amúgy is a Kincstár tulajdona, nem értesítette. A kezelői jog a VIII. ker. Ingatlankezelő Vállalatot, a használati jog 1973. május 8-ától a Fővárosi Garázsipari Vállalatot, majd a VIII. ker. Tanács V. B. pénzügyi és tervosztályát illette. Zavaros körülmények közepette a telek 1987. január 27-én - kettőszáz millió forint vételárért, százmillió forint készpénz megfizetése és részvénycsomag juttatása fejében, mely jelenleg a VIII. kerületi Önkormányzaté - a Skanska ingatlanfejlesztési svéd-magyar kft. tulajdonába ment át, s ott reprezentatív irodaház épült. A Nemzeti Színházat senki nem kártalanította.
      1.6. A Nemzeti Színház épületét kétszer bontották le, telkét elbitorolták, most tehát támogatásra szoruló hajléktalannak tekintendő.
      1.7. A Nemzeti Színház felépítésére az idők folyamán több nagyszabású terv született, ezek sorra ellehetetlenültek, utoljára a ma kb. 15-20 milliárd forintba kerülő, Erzsébet térre tervezett épület nem épült fel.

      2. Közvetlen előzmények
      2.1. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium, a Színházművészeti Szövetség és a Magyar Színész Kamara által szervezett 1995. februári Nemzeti Színházról szóló konferencián az az álláspont fogalmazódott meg, hogy Nemzeti Színházra Magyarországon szükség van, megújulása szükséges, de ez csak megfelelő épület beléptetésével képzelhető el.
      2.2. 1995 nyarán Princz Gábor úr, a Postabank elnök-vezérigazgatója (továbbiakban: Tulajdonos) megkereste a Művelődési és Közoktatási Minisztérium vezetőit és megvételre kínálta a bank érdekeltségi köréhez tartozó Profit Invest tulajdonát képező VII. kerület Erzsébet körút 9-11. szám alatti 33669. hrsz. ingatlant és a rajta álló New York-palota épületét. A vételre a Tulajdonos által foganatosított teljes rekonstrukció után kerülne sor, a felújítás a kávéház funkció megtartásával a palotát színházi és egyéb kulturális célra tenné hasznosíthatóvá.
      2.3. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium vezetőinek (továbbiakban: a Kormány) javaslatára a Tulajdonos megvizsgáltatta, hogy létesíthető-e a kérdéses épületben Nemzeti Színház. Megbízta építészeit, Bálint Imre és Kertész András urakat a tárgyra vonatkozó vázlattervek elkészítésével.
      2.4. 1995. augusztus 31-én a Művelődési és Közoktatási Minisztérium mellett működő szakmai szervezetek által delegált Színházművészeti Tanács felkérte Kerényi Imre rendezőt, Szegő György építész, díszlettervezőt és Vargha Mihály építész, főszerkesztőt (továbbiakban: a Bizottság), hogy vizsgálják meg és véleményezzék a Nemzeti Színház felépítésével kapcsolatos legújabb terveket.

      3. A Bizottság tárggyal kapcsolatos alapvetései
      3.1. A Nemzeti Színház megfelelő épülettel való ellátása megoldandó feladat.
      3.2. 15-20 milliárd forintba kerülő zöldmezős beruházás az ország jelenlegi állapotában irreális követelés, szerényebb változatok végiggondolása szakmai kötelesség.
      3.3. Bármely kormánynak a kormányzati ciklusban legalább egy alkalommal illik elszámolnia a Nemzeti Színház felépítésére közadakozásból felhalmozódott kb. 1,5 milliárd forinttal.
      3.4. Üdvözlendő, hogy a Kormány a Nemzeti Színház felépítésének ügyével érdemben foglalkozni kezdett és minden kezdeményezés - akár magánjellegű is - pártolóan vizsgálandó meg.
      3.5. A kialakult nemzetközi gyakorlat szerint egy színházépület belső kubatúrájának minimális aránya 1:1,5, a közönségfogadó és kiszolgáló terek viszonylatában. A Bizottság a szakmai szempontokon túl különös gonddal vizsgálta azt, hogy megközelítően ez az arány a New York-palota épületében vagy esetleg a szomszédságában levő ingatlan bevonásával létrehozható-e.
      3.6. A kőszínházak formái évszázadok alatt körülbelül a múlt század végére kristályosodtak ki. A modern színházépítészet néhány kivételtől eltekintve adós maradt a színházak formai megújításával. Valószínűleg azért, mert a színház nem igényelte igazán az új épületformát. A városokon belül a polgárság profán templomaiként megvalósult páholykoszorús kukucskaszínház lényegében kielégíti azokat az igényeket, amelyeket a Nemzeti Színházak 19. századi gondolata megfogalmazott. Az ilyen színházépületek már ipari háttérrel készültek, de még rendelkezésre állt az a művészi-kézműves emberi erőforrás is, amely a polgári kultúra fényét képes volt hirdetni. Ezek a színházak maradéktalanul betöltötték azt a városépítészeti szerepet, amit a középkorban egyedül a katedrálisok jelenthettek.
      A New York-palota olyan épület, amely ebből a fénykorból hozott aurájával képes lehet ma is erre. Azon túl, hogy a Blaha Lujza téri, felrobbantott Népszínházhoz igen közel áll, helyét és szellemét illetően is, megtestesülhet benne a genius loci. De mert eredetileg nem színháznak épült, soha nem fogja ezt az új funkciót maradéktalanul kiszolgálni, nem biztos azonban, hogy az alább feltáruló előnyökkel egybevetve ez hátrány.
      3.7. A helyszín tömegközlekedési eszközökkel jól megközelíthető, a parkolási és rakodási problémák azonban megoldandók. E tárgyban konkrét javaslatot ad az 5.6. pont.

      4. Az elkészült vázlattervek ismertetése és bírálata színházszakmai szempontok szerint

      4.1. Az 1995 júniusi dátummal jelölt tervlapokon A, B, C, D, E és F alternatíva látható.

      4.1.1. Az „A” alternatíva jellemzői és bírálata
      • Fszt., I. em. 200 fős kamaraszínház
      • II., III., IV. em. 400 fős „aréna” színház félkör alakú nézőtérrel
      • A jelenlegi udvart foyer-ként hasznosítja, „látványlift”-tel
      • Egyéb kulturális hasznosítás 3800 m2
      • Becsült építési költség: 1,3 milliárd forint
      (Az építészek által becsült kiadások nem tartalmazzák a kávéház és étterem felújítását, valamint a szomszédos épületek esetleges kisajátításának költségeit.)

      - a közönségforgalom túl reprezentatív
      - a nézőterek szűkösek
      - a színpadi zónák elégtelenül kicsik
      - az üzemterület elégtelen
      - a két színházi egység között nincs puffer tér, az áthallás miatt a párhuzamos használat lehetetlen.

      Az „A” alternatíva Nemzeti Színházként nem fogadható el.

      4.1.2. A „B” alternatíva jellemzői és bírálata
      • Fszt., I. em. 200 fős kamaraszínház
      • II., III., IV. em. 400 fős „aréna” színház egyenes, lejtős nézőtérrel
      • Egyéb kulturális hasznosítás 3800 m2
      • Becsült építési költség: 1,3 milliárd forint

      - az „A” alternatívával megegyező arányok és hátrányok, de a nézőtér tengelye az előzőhöz és ezáltal a foyer-hez képest 90 fokkal elfordított, azaz a foyer-nézőtér kapcsolat elromlik.

      A „B” alternatíva Nemzeti Színházként nem fogadható el.

      4.1.3. A „C” alternatíva jellemzői és bírálata
      • Pince, fszt. vagy fszt., I. em. 300 fős kamaraszínház
      • II., III., IV. em. 600 fős „aréna” színház egyenes, lejtős nézőtérrel
      • Egyéb kulturális hasznosítás 3800 m2
      • Becsült építési költség: 1,45 milliárd forint

      - a „B”-vel azonos elrendezés, annak összes fogyatékosságával, ezen túl a nézőszám bővítését a jelenlegi reprezentatív lépcsőház részleges elbontásával teszi lehetővé. Itt ellentmondásos az értékek megítélése. A jelenlegi udvar ugyanis vakolat architektúra, túlzó a műemléki szempontokat maximálisan figyelembe vevő szemlélet, míg a lépcsőház nemes anyagokból épült. Indokoltabb lenne a bontás helyett a megtartásban gondolkodni.
      - a nagyobbított nézőterű kamaraszínház terve nem szerepel a vázlaton.

      A „C” alternatíva Nemzeti Színházként nem fogadható el.

      4.1.4. A „D” alternatíva jellemzői és bírálata
      • SZOMSZÉD UDVAR BEÉPÍTVE
      • Pince, fszt. vagy fszt., I. em. 320 fős kamaraszínház
      • II., III., IV. em. 650 fős „aréna” színház sokszög alakú nézőtérrel
      • Egyéb kulturális hasznosítás 4400 m2
      • Becsült építési költség: 1,65 milliárd forint

      - az idegen tulajdonban álló Athenaeum nyomda szomszédos udvarának beépítésével nyert kubatúrát nem a színpad és az üzemi részek növelésére, hanem a nézőszám emelésére fordítja
      - a 3.5. pontban kifejtett főarány tovább romlik
      - a nézőtér kétségtelenül jobb arányú és funkciójú
      - az értékes lépcsőház itt megmarad, a nézőszám-emelés ellenére is
      - az utcai traktusok más kulturális célra történő felhasználásának terve itt ütközni látszik a színházi közlekedéssel, minden szinten más intézményekben gondolkodni illúzió
      - alapvető baj, hogy az eddigi összes alternatíva és a további három is nézőszámban számítja a színházi részt, a négyzetméterek hiányoznak, viszont a kulturális hasznosítás területeit négyzetméterben közli, az összehasonlítás így csak vizuálisan lehetséges, számokban nem
      - a tovább nagyobbított kamaraszínház terve nem szerepel a vázlaton.

      A „D” alternatíva egy nagyobb és egy kisebb játszási hellyel Nemzeti Színházként nem fogadható el, a nagyobb játszóhely sokszögű „aréna” nézőtere azonban színházi szempontból figyelemre méltó.

      4.1.5. Az „E” alternatíva jellemzői és bírálata
      • SZOMSZÉD ÉPÜLETEK IGÉNYBE VÉVE
      • Pince, fszt. vagy fszt., I. em. 320 fős kamaraszínház
      • II., III., IV. em. 650 fős „aréna” színház sokszög alakú nézőtérrel
      • Egyéb kulturális hasznosítás 4400 m2
      • Becsült építési költség: 1,8 milliárd forint

      - javul a színház nézőtéri és üzemi részeinek viszonyrendszere
      - minden eddigi tervben problematikus a színészek mozgása, az öltözők és a színpad viszonya, itt a helybővülés lehetőséget adna ennek komolyabb átgondolására, ez mégsincs kidolgozva még vázlatosan sem
      - a fenti hiányosság annál is szembeötlőbb, mert a rajz irodák, öltözők, társulati lakás vagy színészhotel elhelyezését ígéri a szomszédos épület nem színpadként használandó részeiben.
      - a tovább nagyobbított kamaraszínház terve itt sem szerepel a vázlaton.

      Az „E” alternatíva egy nagyobb és egy kisebb játszási hellyel Nemzeti Színházként majdnem megfelel, és megemlítendő, hogy a nagyobb játszási hely kubatúrája elégséges, sokszög alakú nézőtere szakmai szempontból figyelemre méltó.

      4.1.6. Az „F” alternatíva jellemzői és bírálata
      • SZOMSZÉD ÉPÜLETEK IGÉNYBE VÉVE
      • Főlépcsőház elbontva
      • Pince, fszt. vagy fszt., I. em. 450 fős kamaraszínház
      • II., III., IV. em. 900 fős „aréna” színház téglalap alakú nézőtérrel
      • Egyéb kulturális hasznosítás 4400 m2
      • Becsült építési költség: 1,95 milliárd forint

      - az „E” alternatívával azonos mértékben veszi igénybe a szomszédos épületet, de ismét a meglévő díszlépcsőház elbontásával kíván bővítést nyerni
      - alapvetően irreálisnak tűnik egy ekkora épületben ilyen magas össznézőszámban gondolkodni
      - további kérdés az is, hogy a jelenlegi színjátszás igényli-e ezt a nézőtéri léptéket
      - maga a nézőtér szinte egy szélesvásznú mozi szélső helyeinek lehetetlen optikájával éri el ezt a nézőszámot, az első sorok szélső helyeiről a színpad jelentős része nem belátható
      - az itt egyedül mellékelt metszet az „E” és az „F” változatokra mondja érvényesnek magát, de valójában csak az „F”-re érvényes
      - a metszet alapján színpadgépészeti, akusztikai és statikai problémák kerülnek előtérbe, amelyekre a tervvázlatok jelen fázisukban semmiképpen nem tartalmaznak válaszokat
      - a terv műleírása nem tér ki arra, hogy a szomszédos ház igénybevételét a meglévő szerkezetek felhasználásával vagy újak építésével számolja. Jelen rajzok csak az utóbbit valószínűsítik, amely változat mind költségben, mind az építés időtartalmát tekintve előnytelen.

      Az „F” alternatíva egy nagyobb és egy kisebb játszási hellyel Nemzeti Színházként nem fogadható el. Megemlítendő azonban, hogy a kubatúra és a kiszolgáló részek színpadtechnikai tudása megfelelő.

      Az A-B-C-D-E-F alternatívák nem adnak elfogadható választ a színházi funkció ellátására,
      - de figyelmeztetnek a szükséges kubatúra elérésének esélyeire az épület kereteiből való kilépés segítségével (D, E, F alternatíva)
      - felvázolnak két korrekt és továbbfejleszthető nézőteret a D és az E alternatívák rajzaiban, és kellő teret biztosítanak a szcenikának az E és F alternatíva megoldásakor.

      4.2. Az 1995 júliusi dátummal jelölt tervlapokon megfogalmazott elképzelés a Tulajdonos kérésére nem hasít ki részt a szomszédos épületből. Nevezzük ezt a változatot „G” alternatívának.

      A „G” alternatíva jellemzői és bírálata
      • SZOMSZÉD ÉPÜLET NINCS IGÉNYBE VÉVE
      • Szerkezetváltás az épület IV. emeletén
      • A vertikális kubatúra növelésével 500 fős színházterem, fogadótér és szcenika kialakítása
      • Kamaraszínházzal ez az alternatíva nem foglalkozik
      • Becsült építési költség: 2,94 milliárd forint

      (Az építészek által itt becsült összeg tartalmazza az épület és a kávéház rekonstrukciójának költségeit is)
      - a tervezők egy új - a régi udvarba épített - tartószerkezet segítségével a kétszintes nézőteret, illetve az így főfal- és pillérmentes tetőszinten jobban elférő színpadot javasolnak az épület III. emelete fölé, erre a magas tető városképileg lehetőséget ad. Az udvar foyer marad, a díszlépcsőház pedig a nézőtér jobboldalát szolgálja. Így nem marad hely a jobboldali oldalszínpad számára, ami ez esetben nehezen tűrhető kompromisszum, ezért megvizsgálandó a lépcsőház áthelyezésének lehetősége a IV. és V. szint között, figyelembe véve a menekülési előírásokat
      - a terven nem látható, hogy az üzemi részt hogyan lehet megközelíteni (műszak-színészek) az alsóbb szintekről, ahol a tárak és az öltözők lennének. A javasolt alulról működő fordított zsinórpadlás a hátterek, lógatott díszletelemek hagyományos, előadás alatti cseréjét csak igen korlátozott mértékben teszi lehetővé
      - a terv nem számol azzal, hogy a színpadi rész fölé a hagyományos magasságot el nem érő kvázi-zsinórpadlás emelése szükséges, egy kubusból kimeredő kisebb kubus, melynek segítségével a könnyebb terhek fölfelé mozgathatók
      - a terv előnye, a teljesen újszerű építészeti megoldás szellemiségén túl, az a területi többlet, ami az eredeti épületet felkínálja kulturális hasznosításra. Egyebek között például a színészlakások számára, amelyek az újonnan értelmezett Nemzeti Színház-koncepcióhoz tartoznának
      - a frappáns megoldás olyan szerkezeti nehézségeket rejt, amelyek csak egy későbbi stádiumban mutatkoznának majd. Az új tartószerkezet, az új épületrész súlyát hordó alapozás és a meglévő alapok közti együtt dolgozás biztosítása, a magas talajvíz megkívánta szigetelőrendszer kialakítása egyértelműen megnövelik az építkezés idejét és költségeit
      - a patinás épület szellemisége csak időszakosan, a színházterem felé vezető nézői útvonalon érvényesül, magában a színház nézőterében nem.

      Ez a szellemes „Nemzeti Színház a fejünk felett” koncepció lényegileg egy új kubatúra az eredeti tetején, ami építészetileg értékes kontrasztot adhat, viszont csak alapos statikai vizsgálat és a ráfordítható összeg tisztázása után értékelhető szakmailag.

      4.3. A Bizottság kérésére a tervezők rendelkezésre bocsátották legelső, 1995 májusában megfogalmazott vázlataikat. Nevezzük e legkorábbi koncepciót „Alfa” alternatívának

      Az „Alfa” alternatíva jellemzői és bírálata
      • A SZOMSZÉD ÉPÜLET NINCS IGÉNYBE VÉVE
      • A földszinten előcsarnok
      • Felette háromemeletes reprezentatív nézőtér a jelenlegi épület belső udvarán, úgy, hogy az eklektikus körfolyosók páholyként szerveződnének a nézőtér fölé és köré
      • 500-700 fős befogadóképesség
      • Az „E” és „F” alternatíváknál szerényebb szcenikai lehetőségek
      • A legfelső szinten próbaterem és stúdió kialakítható
      • Építési költsége ismeretlen

      - a terv az épület jelenlegi térszerkezetét hasznosítja, így költségtakarékos
      - a nézőtér esetleges mobil kialakítása lehetővé tenné a színpadi alaprajzok darabhoz illesztését: orchester vagy nyelvszerű benyúlók alkalmazását. Ennek mind a székek, mind a színpadi mobil pódiumrendszerek tekintetében ma már jól bevezetett nemzetközi kínálata van. Az így térszínpaddá is változtatható nagyterem az udvar páholykoszorúit az adott előadásokon különösen jól kihasználhatóvá teszi
      - a mobil nézőtér megemelhető változata provizórikus zenekari árok megoldására is módot kínálhat
      - a kisebb játszási hely földszinti vagy pinceszinti elhelyezése azonban kívánatos
      - a színpadi traktus kubatúrája kisebb az „E” és „F” alternatívában vázoltnál, ahol a tervezők igénybe vették a szomszédos ingatlant is.

      A Bizottság az „Alfa” alternatívát Nemzeti Színházként szellemében elfogadja, mert a terv tehetséges, nem túl drága, historikus és korszerű egyszerre, felépítését azonban szcenikai szempontból nem javasolja, mivel a vázlat a nemzetközi gyakorlatban minimumként elfogadott 1:1,5 nézőtér-színpad arányt meg sem közelíti. Emiatt a Bizottság ezennel előterjeszti saját variációját, nevezzük ezt „Béta” alternatívának.

      5. A „Béta” alternatíva
      A „Béta” alternatíva a Kormány, a Főváros, Erzsébetváros és a Tulajdonos közötti szerződések alapján jön létre az alábbiak szerint:
      5.1. A Tulajdonos, hogy ingatlanspekuláció vádja ne érje, nem kér vételárat a tulajdonában álló New York-palota telekért a Kormánytól, hanem azt cseretelek fejében a Kincstárnak a Nemzeti Színház felépítésére örök tulajdonként felajánlja.
      5.2. A cseretelket a Tulajdonosnak a rendelkezésére álló ingatlanokból a Főváros adja, s ezzel járul hozzá a Nemzeti Színház felépítéséhez, így tett a Főváros korábban is, amikor a századforduló előtt a Blaha Lujza téri Népszínház, majd később 1988-ban az Erzsébet térre tervezett, de nem felépített Nemzeti Színház számára ott ingyen telket biztosított.
      5.3. A Kormány az 1987-ben elprivatizált és a Nemzeti Színház örökös tulajdonát képező Grassalkovich-féle telek kárpótlásául telket adományoz a Nemzeti Színháznak, ez a telek pedig nem más, mint a New York-palotával szomszédos Athenaeum-ingatlan, mely 100 százalékos állami tulajdon és privatizáció előtt áll. (Osvát u. 8. hrsz: 33661 és Erzsébet krt. 7. hrsz: 33668.) A Kormány ezzel megismétli Grassalkovich herceg gesztusát.
      5.4. Eme ingatlanokon a Tulajdonos, azaz a Postabank költségtakarékos magánvállalkozásban felépíti a „Béta” variációt, mely az „Alfa” alternatíva továbbfejlesztése úgy, hogy a szcenikai kubatúra az Athenaeum épületbe nyúlik, ugyanott színész-szálló is létesül befogadott társulatok számára. A Tulajdonosnak így báró Földváry szerepe jut a Nemzeti Színház felépítése ügyében.
      5.5. A Kormány szigorú elszámolás fejében rendelkezésére bocsátja a Tulajdonosnak a közadakozásból összegyűlt kb. 1,5 milliárd forintos összeget, és felhatalmazza őt újabb közadakozás szervezésére, továbbá 3 éven át a költségvetésen keresztül támogatja a Tulajdonos építkezését, majd kulcsátadás után az épületeket támogatásaival csökkentett összegért, hosszúlejáratú hitel keretében visszavásárolja.
      Az 5.1., 5.2., 5.3., 5.4. és 5.5. pontokban foglaltakat a koncepció ismertetése után Princz Gábor a Postabank elnök-vezérigazgatója mint Tulajdonos elfogadta.
      5.6. Erzsébetváros Önkormányzata saját üzleti vállalkozásban és szponzorációként az Osvát utcából szerviz-utcát létesít (lásd: Wien-Lindengasse) parkolóházzal és a hozzávezető üzlet-passzázs koncepcióval.
      5.7. A szükséges telekcserét, a telekadományozást, a közadakozási pénzek felhasználását, valamint az építkezés és a visszavásárlás ügyeit ad hoc parlamenti bizottság ellenőrizze.
      5.8. A tervezés és kivitelezés ne történjen a színházi szakma bevonása nélkül.
      5.9. Az építész-team színházépítésben jártas építésszel való kibővítése nélkülözhetetlen.

      Budapest, 1995. október 11.

Közreadja: TÖRÖK ANDRÁS