Dokumentum

_________________
LOSONCZY GÉZA levele RÉVAI JÓZSEFNEK 1949. július 14-én

      Kedves Józsi!

      Rákosi elvtárs telefonált a napokban, hogy érdeklődtél a Népművelésügyi Minisztérium szervezési munkájának állásáról, és arra kért, hogy tájékoztassalak Téged a helyzetről.
      Emlékszel, hogy még abban az időben, amikor elutaztál, felállítottunk egy minisztériumot szervező bizottságot, amelynek tagjai voltak egyebek között azoknak a főosztályoknak, illetve hivataloknak a vezetői is, amelyek át fognak kerülni a minisztériumba. Ennek a bizottságnak az volt a feladata, hogy vázlatos tervet készítsen a minisztérium szervezeti felépítéséről. Ezt a munkáját a bizottság el is végezte. Az általa elkészített javaslatnak azonban - mint előre látható volt - az volt a gyengéje, hogy a bizottságban hangadó főosztályvezetők, illetve hivatal vezetők a tervet túlságosan a saját testükre szabták. Amikor a vázlatos tervvel elkészültünk, akkor a Káder-osztállyal egyetértésben javaslatokat dolgoztunk ki a főosztályvezetők személyére vonatkozóan. Én ezt a tervet megmutattam Rákosi elvtársnak - nem azért, mintha magam hibátlannak gondoltam volna mind a szervezeti felépítést, mind pedig a személyi javaslatokat, hanem főként azért, hogy kritikájából támpontokat nyerjek a további munkára.
      Rákosi elvtárs a szervezeti felépítést nagyjában-egészében helyeselte, a káderpolitikát azonban gyökeresen helytelenítette. Az említett terv szerint a minisztérium 3 csoportfőnökségre oszlott volna. Szirmai István, akiről Kiss Károly már abban az időben rebesgette, hogy nem lesz sokáig a Szervező Bizottság titkára, lett volna az egyik csoportfőnök, mégpedig az elnöki és gazdasági ügyek főnöke. Vásárhelyi Miklós a másik csoportfőnök, mégpedig a sajtó, rádió, film és színházi ügyeké. Kende István a harmadik, mégpedig az irodalmi, képzőművészeti, zenei, könyv és szabadművelődési ügyeké. Salát, Vértest és Antalnét már ez a terv sem javasolta volna főosztályvezetőnek a minisztériumba.
      Rákosi elvtárs ezen a 2-3 héttel ezelőtt történt megbeszélésünkön a leghatározottabban szembeszállt azzal a káderpolitikával, amit ez a javaslat kifejezésre juttatott. Szirmairól, Kendéről (mint csoportfőnökről), Saláról, Rostáról, Vértesről (akit különben szintén nem javasoltunk régi helyén való meghagyásra) és Antalnéról kijelentette, hogy szó sem lehet. Néhányról az említettek közül - főként Rostáról és Saláról - olyan éles megjegyzéseket tett, amelyekből következtetni lehetett arra, hogy a kritika jóval meghaladja a szokásos határokat és nemcsak hivatali állásukat nem tarthatják meg alkalmatlanság miatt, hanem politikailag is a legsúlyosabban megbízhatatlanok. Rostát és Salát azóta letartóztatták.
      Általánosságban Rákosi elvtárs azt a tanácsot adta, hogy minél erőteljesebben vegyünk irányt ebben az ideológiai minisztériumban is képzett munkásokra. Hangsúlyozta, hogy a Rajk-ügynek a tanulságait ezen a téren is le kell vonni és a kulturális élet vezető frontján „őrségváltást” kell végrehajtanunk. Helyeselte azt, hogy használható parasztpárti kádereket akarunk bevonni. Nyomatékosan aláhúzta, hogy óvakodjunk az „ügyes kispolgári zsidó intellektuelektől”. Ezekkel - mondotta - legalább ugyanannyi bajunk lehet, mint azokkal az értelmes munkásokkal, akiket be fogunk hozni - azzal a különbséggel, hogy míg a munkáskádereknél néhány évi keserves-verejtékes munka az esetek többségében meg fogja hozni a maga gyümölcseit, addig az előbbi kategóriánál soha nem tudhatjuk, hogy mikor válnak belőlük kémek és mikor teszik tönkre erőfeszítéseinket éppen a pártvonal végrehajtásának az ürügyén.
      Ez a beszélgetés, amelynek tartalmát közöltem Marcival [Horváth Márton], Orbánnal és Kiss Károllyal, megváltoztatta a helyzetet. Nehezebb helyzet előtt állottunk, de világos szempontok alapján foghatunk hozzá további munkánkhoz.
      A régi minisztériumot szervező bizottságot nem dolgoztattam tovább. Új szervező bizottságot hoztunk létre, amelyben már nem szerepeltek a régi főosztály-, illetve hivatal vezetők. Ez az új bizottság Csendes Károlyból, a Káderosztály egyik alosztályvezetőjéből, Vásárhelyiből, Berczellerből és Tardos Tiborból áll. (Tardost különben a Te politikai titkárodnak javasolja a Káderosztály, én azonban még nem vagyok egészen meggyőződve a javaslat helyességéről. [...] [1]
      A káderek kiválogatása a Káderosztály részéről folyik. Folyhatna persze erősebb tempóban is: éppen most akarok szólni Rákosi elvtársnak, hogy noszogassa egy kicsit őket. A Parasztpárttól kapott négy kádert magam is megnéztem. Ezek közül az egyik: Domonkos volt hajdúmegyei főispánjuk, aki most 28 éves, jó lenne akármelyik főosztályunk vezetésére a Művészeti Főosztály kivételével. Van közöttük egy Szegedi nevű 22 éves fiatalember, aki a Parasztpárt központjában dolgozik - szerintem ez a legjobb valamennyiük között. A másik kettő jó szervezőnek látszik, de tehetség dolgában nem állanak a legjobban.
      A Szabadművelődési Főosztályra már be is helyeztük Tanner elvtársat, egy 30 éven felüli paraszt néptanítót, aki Pártunk hevesmegyei pártbizottságának szervező titkára volt. Tanner elvtárs véleményem szerint egyike komoly kádernyereségeinknek: én némileg ismertem már azelőtt is s nagyon örültem, amikor sikerült kiharcolni ennek a döntő fontosságú főosztálynak az élére. (Mellesleg említem meg, hogy a „szabadművelődés” elnevezést meg kellene változtatni.)
      Én a Káderosztály által javasolt valamennyi új kádert - számuk, ha a Káderosztálynak hinni lehet, száz körül jár már - személyesen meg akarok és meg fogok nézni a bizottsággal együtt. Ugyanakkor a bizottság végigjárja az elkövetkező hetek során az összes hozzánk tartozó osztályokat, hivatalokat és vállalatokat és megnézi szervezési szempontból és káder szempontból egyaránt. Augusztus közepére el akarjuk készíteni végleges szervezési és káderjavaslatunkat, amit azután a Titkárság elé terjesztünk - azzal, hogyha Neked bármiféle kifogásod, vagy megjegyzésed van ellene, akkor a titkársági határozat után is módosíthass rajta. Mindenesetre arra törekszünk, hogy szeptember elejére, amikorra információink szerint vissza tudsz jönni, az egész apparátus készen álljon és behelyezhető legyen az új épületbe.
      Arra törekszem, hogy ez a minisztérium már indulásánál munkáskádereken nyugodjék s ne az legyen a gondunk később, mint a többi minisztériumnál, hogy hogyan cseréljük ki a meglévő tisztviselőket munkáskáderekkel, hanem egészséges szociális alapokon építhessünk tovább.
      Ami az épületet illeti: Rákosi elvtársra való hivatkozással utasítást adtam arra, hogy az átalakítási munkálatokat szeptember 1-re be kell fejezni - úgy, hogy a minisztérium beköltözhessék. Sajnos: az épület már most a kezdetben egy kissé szűknek látszik a mi terjedelmünkhöz képest, annak ellenére, hogy a szervezéssel egyidőben racionalizálunk is és korántsem akarjuk mindenütt a régi felduzzasztott létszámot átvenni. Az épület átalakításán bizonyos módosításokat hajtunk végre. A Te kocsid és az én kocsim számára külön garázst építünk a bejárat mellett. A garázsból fog nyílni egy kis kétszemélyes lift, amely a Te dolgozószobád melletti pihenőhelyiséghez vezet. Ezt az átalakítást részben egészségügyi, részben biztonsági szempontok indokolják. Ugyanakkor biztonsági szempontból a szobán is bizonyos átalakításokat hajtunk végre: az ablakokat repülőgépüvegekkel látjuk el és beépítünk egy belső szellőztető készüléket is, amely lehetővé teszi a dolgozószoba szellőztetését az ablakok és az ajtók kinyitása nélkül. Gyönyörű várószobát építettünk a Te részleged előtt lévő folyosóból.
      Most hajtjuk végre a sajtóreformot, illetőleg annak azt a részlegét, amelyben megállapodtunk. Ez rengeteg egyéb munkát és szervezési feladatot ad. Most hajtjuk végre a színházak államosítását. Most fogunk hozzá a film átszervezéséhez, miután a gazdasági bizottság jóváhagyta az ezer lakoson felüli községek ellátását keskenyfilmvetítő-gépekkel. Ugyanakkor elég súlyos problémát jelentenek számunkra átmenetileg a jelzett és egyéb személyi kiesések itt a Miniszterelnökségen és a Miniszterelnökség alá tartozó hivatalokban.
      Megfeszített erővel dolgozunk s remélem, hogy ennek meg is lesz az eredménye, mikorra hazajössz. Rákosi elvtárssal abban állapodtam meg, hogy én majd akkor megyek szabadságra, amikor Te hazajössz: szeptember elején.
      Szeretném, ha megtennéd megjegyzéseidet erre a levélre s egyben megírnád azt is, hogy vagy.
      A viszontlátásig szeretettel üdvözöl és mielőbbi gyógyulást kíván

      Géza
      Budapest, 1949. július 14.

      (Politikatörténeti Intézet Levéltára, 798. fond, 2. őrzési egység, II. kötet)

      KÖZREADJA: STANDEISKY ÉVA

      1. A kihagyott részletek a minisztérium szervezeti felépítésének részleteivel foglalkoznak.