Forrás: ItK, 2003/4-5, 470--471.
KISEBB KÖZLEMÉNYEK
BORZSÁK ISTVÁN
HABENT SUA FATA LIBELLI
Adalék Csokonai kéziratos
hagyatékához
Kőrizs Imre kedves tanítványom 2002. november 6-án kelt leveléhez négy (90--93. számozású) elhalványult fénymásolatot mellékelt, melyeket egy pesti antikváriumban („méghozzá egy Berzsenyi-kötetben") talált. A másolati példány 91. lapjának tetején olvasható későbbi bejegyzés így hangzik: „Borzsák Böske kedveskedése. Csokonai eredetije [utólag kiegészítve:] -- kézirata. Monor, II/17. 1903."
Nem tudhatjuk, hogy a bejegyzés eszközlője kinek akart a Csokonai-versekkel kedveskedni, azt viszont tudjuk, hogy az illető Böske apám unokanővére volt. A családi érintettségnél érdekesebb az a kérdés, milyen úton-módon sodródhatott egy Csokonai-kézirat -- egészben vagy részben -- egy monori tanító otthonába?
Erre a kérdésre családi múltunk néhány mozzanatának ismertetésével válaszolhatunk. Illés Sándor családtörténeti kutatásai során tisztázódott, hogy egyik felmenője, Csokonai Vitéz József szadai tanító 1808 és 1820 között a szomszédos Fóton, vagyis abban a faluban tevékenykedett, ahol az én dédapám, Borzsák András (1803--1877) született és -- ezek szerint -- Csokonai Vitéz József keze alatt (is) nevelkedett. Erről a körülményről a családi hagyomány nem tudott, amiképpen arról sem, hogy dédapám milyen indíttatás folytán került a fóti iskolából a losonci református gimnáziumba, ahol 1825 szeptemberében „cum calculo partim classis 1ae, partim eminentiae" érettnek nyilváníttatott. (Ezután Debrecenben folytatott teológiai tanulmányokat.) Valószínűsíthető, hogy egy másik tanítója, Krekut György jóvoltából, aki Losoncról jött, hogy a Fóttal határos Veresegyháza és Szada kántortanítójaként oktassa a gondjaira bízott falusi gyermekeket. (Itt jegyzem meg, hogy Fáy András szeme szolgabírói minőségében egy itteni iskolai látogatása során akadt meg szépanyám, Sziráki Zsuzsánna hasonló nevű unokahúgán, Sziráki Zsuzsikán; az ő kedvéért vásárolta meg később azt a szőlőt, ahol egy szüreten -- 1842-ben -- a Fóti dal először hangzott el: „Felfelé megy borban a gyöngy, jól teszi...")
Arra gondolunk, hogy a nyílt eszű falusi fiúra nemcsak Krekut mester figyelt fel, hanem kollégája, a költő unokaöccse is, és előhaladását -- egyebek közt -- a Csokonai-hagyaték némely oda származott reliktumával is segítette vagy jutalmazta.
Dédapánk gondos iskolamester (a monori ref. egyház közbecsülést érdemlő rektor-tanítója) volt, aki népes családjának minden tagjáról tehetsége szerint szépen gondoskodott; a középső -- Sándor -- fiának (az én nagyapámnak) diákkorában ajándékozott Kisfaludy-kötetet ma is híven őrzöm. Nem állhat útjában semmi annak a feltételezésnek, hogy az ereklyeként tisztelt Csokonai-kéziratot sok gyermeke közül a legfiatalabbra, az 1856-ban született -- bibliai nevű -- Benjáminra („Borzsák Böske" apjára) hagyta. Így maradhatott meg a dédapai házban, a monori Mátyás király utca 4. szám alatt, nevezett nagynéném otthonában.
A kiindulásul szolgáló fénymásolatokat a Magyar Tudományos Akadémia kézirattárában helyeztem el, a Csokonai-életmű hivatott kutatói ott tanulmányozhatják.