BÁNFI SZILVIA
AZ 1577-ES SZIKSZÓI CSATÁT MEGÉNEKLŐ
ISMERETLEN KRÓNIKÁS ÉNEK
Nicolaus Clenardus 1566-os párizsi kiadású görög nyelvtanának megbontott kötéstáblájából a csíkszeredai Csíki Székely Múzeum munkatársai Muckenhaupt Erzsébet irányításával 14 mű töredékét áztatták ki.
A tartalmi és a tipográfiai vizsgálatok alapján megállapítható volt, hogy a Váradon 1565-ben kiadott Melius-féle A Szent Iob könyvenek ... igazan valo forditasát leszámítva valamennyi a debreceni nyomdában, Török Mihály, Komlós András és Hoffhalter Rudolf közreműködésével készült. A kiáztatott 14 nyomtatvány fele már ismert mű volt: Melius Juhász Péter: Magiar Praedikatioc...; A Szent Iob könyvenek... Melius-féle fordítása; Articuli ex verbo Dei et lege natvrae... címmel a református egyház hittételeinek megfogalmazása érdekében 1567-ben Debrecenben tartott zsinat 74 cikkelye; Szikszai Hellopoeus Bálint Az egri kereztien ania zent eghaznak... írt katekizmusa; Károlyi Péter Az halalrol fel tamadasrol es az örök eletröl haznos, szükseges köniveczke... című elmélkedése; Félegyházi Tamás Az keresztieni igaz hitnek reszeiröl valo tanitasának 1579-es és 1580-as kiadásai. A maradék hét töredék közül négy nyomtatvány Komlós András officinájában készült. Közülük egy töredék korábbi írásos forrásokból ismert (Károlyi Péter: Az eg igaz Istenreol es az Iesvs Christusnak eoreok istensegereol es fivsagarol valo praedicatiok...), míg három (Melius Juhász Péter: Az fiú is Jehovah, Szegedi Lőrinc: A Szentlélek egyenlő Isten, Úr és Jehova, Fons vitae. Az életnek kútfeje) eddig ismeretlen művekről, illetve már számba vett nyomtatvány új kiadásáról tudósít.
A most napvilágra került nyomtatványtöredékek számos fontos új adattal gazdagítják a 16. századi egyháztörténeti, irodalomtörténeti, történettudományi, művelődéstörténeti és nyomdászattörténeti ismereteinket.
Jelen dolgozatunkban a Hoffhalter Rudolf által nyomtatott munkák töredékei közül azt a mind ez ideig ismeretlen krónikásének-részletet kívánjuk ismertetni és közreadni, amely a végvári harcok egyik sikeres epizódját, az 1577-es szikszói hadi eseményeket örökítette meg.
Historia
VASTATIONIS...
PER TVRCAS P... CHRIS-
TIANIS ORBIS IMP......
Nouemb: hoc est, In v(?)...
Zikßouiae, Et cladis o(?)...
...ttes Christianos ád ...
scriptio. Per Petrum Tasnadi
Anno Domini M.D.LXX.VII.
Ad melodiam: Jóllehet nagy
sokat ßoltunk etc.
02. Merhetetlen Istenek.....................
Kezdeti mert annac .....................
Czelekedic.................................
.............................................
03. .............................................
.............................................
.............................................
[A1a]
..................... botsanatot kęrni,
04. ..................... Isten
io voltábol,
..................... cselekedetiböl,
.....................c hatalmábol,
.....................et kedueböl.
05. ..................... mostan czelekedet,
..................... pogány ellenseget,
..................... ondoc vetket,
.....................c ismet öket.
06. ..................... kegyetlen
feiedelem,
........................ az kegyelem,
........................ betegsęgen,
..................... ßegensegen.
07. ........................a..................,
........................k...............en,
..........................................
........................net..n............
08. .....................t.....................
.............................................
...........................ta...............
.............................................
09. ......................................................
......................................................
......................................................
......................................................
10. ......................................................
......................................................
......................................................
[A1b]
Ellenne ßollot ö meg ôle
11. Az mit egyebektůl ö...............
Masnac ollyat nem tulajdon......
Vęn Birakat igen veret..................
Sokat közůllöc le vagat...............
12. Hatalmassagat igy mutatja vala,
Ezzel az nępet mert rettenti
vala,
Sokan töllé meg remůlttenek
vala,
Oroßlannac ötet itelic vala.
13. Gondolattia neki art............
Czaßar neki atta volna...............
Az Fel földet hodoltassa...............
Czaßartol vöt bottiat ö...............
14. Rut ßidalmatos .....................
Az kic feiet ne beß..................
Nemugy......m akarna............
Hogy ...az ebec v.....................
15. Czak d...c volna..................
De immár az ora m..................
Meg ve..tokôc en k........................
Hogy ellen nekiec röu...............
16. Az mit gond...e...fog...............
Magyar vitezeket...e em...............
Weli hogy Istennec fel..................
Az földet azert pußtitn..................
17. Nyughatatlan Ferhat............ban,
Mindent birni akar k...............ban,
[A2a]
............... Filec varaban,
...............ent tartomaniában.
18. ............... csatara boczatia,
............... probaltattia,
...............en lopattia,
............... minden gondolattia.
19. ............... falu az Arnolt vala,
............... azt lakiac vala,
............... gondolkodic vala,
...............hoz rabolhatna.
20. ............... harmadic napian,
............... hordoza Czakany,
............... kaphata nyiluan,
...............et varaban.
21. ............... nagy bizodalma,
............... semmi felelme,
............... hódolt helyre menne.
............... hogy ott lenne.
22. ............... czak hamar gyůite,
............... Töröket ßerze,
...............röl hagya lenne,
............... ki nem ęrté.
23. ............... mert ö nem közlé,
............... ketten ezt erte,
............... dolgot reite,
............... kinßeritte.
24. ..................a vala,
.................. hát indula,
[A2b]
Gondolattia neki mely felę volna,
Ne titkolna tůllöc kiuanniac vala,
25. Im lasd álnoksagat az Ferhat Beknec,
Nem mere hinni az onnön nępenec,
Nem ielente azert aßt ö senkinec,
Mert tudni nekiec azt nem illenec.
26. Haluan ezt fô nępec igy ßolnac vala,
Netalam minket veßteni akarna,
Modot keres hogy mint Magyarnac adna,
Mert tôllönc ez dolgot igen titkolna.
27. Ne iöy monda Ferhat az fö nepeknec,
De hon maradasban veßteg ůlnenec,
Czak en nepemelis bizony el męgyec,
Ez vtual nyiluán ßerenczęt kęsértec.
28. Tugyatoc nincz senki hozzanc fokhato,
Keues Magyar az ki fegyuer fokhato,
Azokis varakban mind ßorultanac,
Czak lönec mikoron ôk hirt hallanac.
29. Vißontag azt haluan igy ßolnac vala,
Feiůnc feiednel hogy drâgab nem volna,
De bizony remenseg teged meg czalna,
Mert soc Magyar vitez vegekben
volna.
30. Ezeknec inteset semminec
véle,
Kęßůle hirtelen egy estue
felé,
Szombaton indůla az Baniác
fele,
Akarna oda rabolni ielenté.
31. Mas vtra nagy hirtelen innet tere,
A[3a]
Fö Törökôc kerdec hogy houa menne,
Vtát nekic monda Györ felę lenne,
Mert soc Katona mostan ninczen benne.
32. Etzaka hogy iuta ßent Petert ęre,
Györ vtat halada Olai Bec kerde,
Nem ide Gyôr vara Beknec ielente,
Bek mit czelekędnec senki nem erte.
33. Felele Ferhat harángozast halla,
Monda ßikßon mostan az harang ßolna,
Sok nep azert menne Praedicatiora,
O is Szikßon ackor lenni akarna.
34. Wasarlani en ma Szikßon akaroc,
Soc drága marhakat mert ott találoc,
Bankodanac ezen Agac es Bekec,
Mondác Czáßare Szikßo ne bantanoc.
35. Sokßor ezdolgot kic megkesertettec,
Rementelen ök mind raita veßtettęc,
Ezert kazánal sokan bůntettetęnc,
Egy nehany ezeren ackor veretenc.
36. Felele Ferhat attol en nem fęlec,
Ezt meg czelekedem nyiluân
hitlenek,
Velete ... majd ha megtęrtec,
De houa ic...mar el megyek.
37. Ackor híres neues Szikßo piatzan,
Sokadalom vala minden vtzáján,
Kereskedö nępec
valanak ottan,
Hogy nieresege...............ne.........an.
38. .......................................... vala,
[A3b]
Körös körůl minden rendböl ott vala,
Szegen Kazdag Nemes Vitęz rend vala,
Batorsagoc azoknac ott nagy vala.
39. Rementelen dolog hertelen iöue,
Ferhat és alaj Bek orozua iôue,
Híre sem volt senkinec hogy iöne,
......... hogy eljöve ackor lön hire.
40. Tizenhârom zászlo allia
nęp vala,
........................... indult
vala,
........................... setęt
vala,
........................... városban
vala.
41. ........................ Szent Márton estin,
.............................................in,
.............................................in,
....................................kelue...in.
42. ...len z........................na......ja,
...............nęp Törö............kialtja,
............fegyuertele..................ja,
...ze ...l...nec..e.................. alaja.
43. Ręmule......igen........................ag,
......olatian n..................b......ag,
...Török...........................z l...ság,
...............tu.........l...............ág.
44. ...................................................
...................................................
...................................................
...................................................
45. .............................................ben,
[A4a]
Szalada soc nęp be az keritęsben,
Forgodnac minniaian nagy serensegben,
Vadnac ellensęget hátra veresben.
46. Az Templomban kic berekeßkedenec,
Azoc álmelkodánac ohaitánac,
Aitot be zarlani alig tudanác,
Szolgalo nepec nem sokan valanac.
47. Az Louag Törököc elöl futánac,
Kiket ßegen nępec meg czafolanac,
Egy aitora ßekeret ott vonánác,
Puskasoc mindenůt hozza állanac.
48. Töröcköc ostromra hogy mennec vala,
Zazlo tarto louat el löttęc vala,
Mastis egy vduarrol eitettec vala,
Amazokat Törököc el kapiac
vala.
49. Deli Deberhany vitez Töröc vala,
Ki az Templom elöt forgodic,
Puska löuestůl sebesedet vala,
Louag Töröc innet táuoly ment vala.
50. Dobot ůténec, Trombitat fuuánac,
Ostromhoz mindáian
hogy keßůlnęnec,
Zazlot minden
fęlöl ott forgatánac,
Az löuestől ök is igen
tartánac.
51. ...............[C?]...[l?].....................
[A4b]
[TASNÁDI Péter: Az 1577-es szikszói csata krónikája] Hist[oria] vasta[tionis] per Turcas p... [Chris]tianis orbis imp... Novemb: hoc est, In v... Zikßouiae, Et cladis o(?)...ttes Christianos ád...scriptio. Per Pet[rum Tasnádi].
Anno Domini [M.D.LXX.VII.]
[Debrecen 1578? Hoffhalter Rudolf]
A4 +? = [4+?] fol. - 4° - Init.
A tudósító ének a korban igen népszerű 4 4-11 szótagú, bokorrímes strófában íródott, Ilosvai Selymes Péter Nagy Sándor históriájának nótájára. Az önálló címlap nélkül megjelent nyomtatvány erősen hiányos "A" jelű füzete maradt fenn. Az első levél rektóján szereplő iniciálé és a betűtípusok tanúsága szerint a valószínűleg kis terjedelmű nyomtatvány Hoffhalter Rudolf működésének ideje alatt a debreceni officinában készült. Egykori szerzője az 1577. évi, Szent Márton-napi vásárra törő török támadást és feltehetően a sikeres magyar visszavágást énekelte meg.
Szikszó a Felvidéket az ország központi részeivel összekötő kereskedelmi út mentén feküdt, s így a Hernád-völgy alsó szakaszának és a Cserehát délkeleti részének gazdasági központjává vált a 16. században. Fülek várának 1554-es török birtokbavételével a hódoltsági terület kiszélesedett, aminek következtében az Abaúj vármegyéhez tartozó Szikszó addigi kedvező helyzete megrendült. Ettől kezdve ugyanis állandósultak a gazdag mezőváros elleni, haszonszerzésből indított török portyázások, melyek rendre az őszi betakarítások vagy az azt követő vásárok időszakában következtek be.
Bár Szikszó 1564-től már biztosan adófizetője volt a török portának, az ellene folytatott zsákmányszerző harcok ez idő alatt sem szüneteltek. Ezek sorába tartozott az 1577. évi újabb török támadás is. A korabeli források és a feldolgozások szerint az akkori füleki bég, Ferhád vezette nagyszámú török sereg meglepetésszerűen, a délelőtti prédikáció ideje alatt tört rá a védtelen mezővárosra. Szikszón november 10-én, vasárnap kezdődött a másnapi, Szent Márton-napi országos vásár. A mezővárosi kézművesek gazdag árukínálata és az állattartásukról híres abaúji falvak nagy felhozatala, vagyis a bőséges portéka és a jelentős számú sokadalom csábítóan hathatott a törökökre. Ferhád katonái a vásárt kifosztották, a várost földúlták. Az emberek fejvesztve menekültek, s csak keveseknek sikerült a templomban védelmet találni. Az egész napos küzdelem során a török harcosok ugyan a templomkerítésen túljutottak, azonban magát a templomot nem tudták elfoglalni. A bent lévők sikeresen ellenálltak a támadásnak, sőt még érzékeny veszteséget is okoztak támadóiknak. Több török harcost is lelőttek. A harc és a rablás az esti órákig folyt. A támadók jelentős mennyiségű áruval és ezer rabszíjra fűzött fogollyal távoztak a földúlt városból. Bár Szikszó távolabb feküdt a magyar végvári rendszertől, az őt ért orvtámadásnak mégis hamar híre ment. A szendrői várból Claudius a Roussel és Rákóczi Zsigmond indította meg csapatait, míg Kassáról Geszthy Ferenc és Prépostváry Bálint katonái érkeztek a szikszóiak segítségére. Erőiket egyesítve rajtaütöttek a Fülekre visszaigyekvő Ferhád seregén. A Sajó gázlójánál lesben álltak, és másfél napi várakozást követően, a kiküldött martalékkal sikeresen lesre csalták a zsákmánnyal megrakott törököket. A magyar csapatok minimális veszteséget szenvedve fényes győzelmet arattak a túlerőben lévő, ám meglepett ellenfélen. Az ütközet az esti órákig, egy erős fényű üstökös megjelenéséig tartott. E természeti jelenség föltűnése a törököket félelemmel töltötte el, ami szintén a magyar győzelmet erősítette. Nemcsak kiszabadították a rabságba hurcolt honfitársaikat, de még az elrabolt nagy mennyiségű árut is vissza tudták szerezni, ugyanakkor érzékeny veszteséget okoztak ellenfelüknek. Mintegy 500 török halott maradt a csatatéren, s jelentős számú hadifoglyot ejtettek a magyarok, köztük a sebesült Hüszejn alajbéget, kezükre került továbbá 600 ló is. A zsákmányolt javakat szétosztották az egri, a diósgyőri és az ónodi iskolák és prédikátorok között, de juttattak belőle a török fogságban sínylődő katonatársaiknak is.
A végvári vitézek győzelme igen nagy visszhangot váltott ki. Ezt igazolja a krónikás ének maga, továbbá Prépostváry Bálintnak az ütközet másnapján, 1577. november 12-én a királynak küldött levele, melyben beszámol győzelmükről.
Az 1577-es szikszói eseményeket taglaló történeti forrásokat a most előkerült krónikás ének részleteivel összevetve megállapítható, hogy e mű szerzője a szemtanú hitelességével verselte meg Ferhád titokban indított szikszói zsákmányszerző hadjáratát. Olyan tényeket említ, amelyek a forrásokat tovább gazdagítják, illetőleg megerősítik. Megtudjuk például, hogy a füleki bég főembereit sem avatta be tervébe:
Ím, lásd álnokságát az Ferhát béknek,
Nem meré hinni az önnön népének,
Nem jelenté azért azt ő senkinek,
Mert tudni nékiek azt nem illenék.
Étszaka hogy juta, Szentpétert éré.
Vásárlani én ma Szikszón akarok,
Sok drága marhákat mert ott találok...
Sokszor ez dolgot kik megkesertették,
Reméntelen ők mind rajta vesztettek,
Ezért Kazánál sokan büntetteténk...
A forrásokból tudott volt már, hogy a törökök válogatás nélkül támadtak a meglepett városlakókra:
Reménytelen dolog hertelen jöve,
Ferhát és Olaj bék (= alajbég) orozva jöve...
Az templomban kik bérekeszkedének,
Azok álmélkodának, óhajtának,
Ajtót bezárlani alig tudának,
Szolgáló népek nem sokan valának.
Az lovag törökök elől futának,
Kiket szegény népek megcáfolának,
Egy ajtóra szekeret ott vonának,
Puskások mindenütt hozzá állának.
A töredéken a krónikás ének szerzőjének csak a keresztneve első három betűje olvasható: "...scriptio per Pet...", s ugyanakkor a versfők nem mutatnak értelmezhető adatot. Mai ismereteink szerint a 16. században alkotó Péter keresztnevű históriás énekszerzőt, akinek művét a debreceni officina megjelentette, négyet tart számon a magyar irodalomtörténet. Nevezetesen Huszti Pétert, Ilosvai Selymes Pétert, Kákonyi Pétert és Tasnádi Pétert.
Huszti Péter a Maros megyei Gernyeszeg református lelkésze volt. 1582-ben Debrecenben és Bártfán jelent meg antik történeti tárgyú verses históriája, Aeneis azaz az trójai Aeneas herceg dolgai címmel. Nem tudunk Szikszóhoz kötődő életrajzi vonatkozásáról. Szerzőségét ezért kizárjuk.
Ilosvai Selymes Péter a Szikszót is birtokló Perényi család birtokán, Nagyidán volt iskolamester. 1548-ban itt írta Nagy Sándor hadjáratát bemutató krónikás énekét. 1575-ben Nagybányán tanított, de kapcsolata nem szakadt meg Abaúj megyével. Thury Farkas Pál abaújszántói prédikátor leányának keresztelőjére 1578-ban írta a Sokféle neveknek magyarázata című költeményét. Több művét Komlós András, majd Hoffhalter Rudolf debreceni nyomdája adta ki. A Szikszót ért támadás élete utolsó szakaszára esett, amikor ő az eseményektől meglehetősen távol, Nagybányán élt, tehát közvetlenül átélt, személyes élménye nem lehetett a történtekről. Idős kora is kérdésessé teszi szerzőségét, valamint az is, hogy a szikszói török támadást csak mások beszámolójából ismerhette. Így feltehetően azoknak az apró részleteknek sem lehetett birtokában, amelyeket a krónikatöredékből most megismertünk. Munkásságából egyébként sem ismeretes tudósító krónikás ének. Fennmaradt munkái között történelmi tárgyú krónikás énekeket, verses bibliai históriákat és oktató költeményt találunk.
Kákonyi Péter 1544-ben költött bibliai históriája Az Asverus királyról és az istenfélő Heszter királyné asszonyról... az 1554-1556 között Kolozsvárott kiadott Hoffgreff-énekeskönyvben jelent meg. 1549-ben írt Historia Astiagis regis et Cyri potentissimi... című krónikás énekét 1574-ben, Debrecenben Komlós András nyomtatta ki. Verses bibliai témájú históriája Az nagy erős Samsonról először a Hoffgreff-énekeskönyvben, majd 1579-ben ismét Kolozsvárott, 1596-1599 között pedig Bártfán látott napvilágot. Életrajzának Szikszóhoz kötődő vonatkozásáról nem tudunk. Az 1577-es események idején, ha még élt, ő is idős korú lehetett. Személyét a szikszói krónika szerzőjeként kizárjuk.
Tasnádi Péter 1575-76-os wittenbergi tanulmányait követően biztosan Szikszón tartózkodott. Itt fordította Horatius Eheu fugaces kezdetű ódáját, mely Debrecenben kétszer is megjelent históriás énekhez kapcsolt függelékként. 1582-ben már Makláron volt prédikátor.
Véleményünk szerint a most ismertté vált krónikás ének szerzője nagy valószínűséggel a negyedik, azaz Tasnádi Péter lehetett. Ugyanis ő rendelkezhetett azokkal az ismeretekkel, amelyeket egykoron maga is az eredeti helyszínen átélhetett, illetve a Szikszót ért támadást megélt szemtanúk röviddel az eseményeket követően neki közvetlenül, részletesen elmesélhettek. S mint tanult, versfaragó embernek nyilván nem okozhatott neki gondot a magyar végvári vitézek dicsőségét, a portyázó török seregek fölött aratott győzelmet versbe foglalni, a "csuda dolgot" a nagyvilág tudomására hozni. Művével annak műfajából adódóan valószínűleg hamar elkészülhetett, s a mű gyors megszületését gyors megjelentetés követhette.
Tipográfiai szempontból vizsgálva a töredéket megállapítható, hogy a krónikás ének azzal a 119 mm-es húszsorméretű antikva szövegtípussal készült, amelyet először Hoffhalter Raphael alkalmazott 1565-ben Debrecenben, utóbb váradi és gyulafehérvári kiadványaiban is használt. Fia, Rudolf, aki örökölte apja egykori nyomdai felszerelését, ugyancsak rendszeresen alkalmazta e betűtípust alsólendvai és nedelici kiadványaiban. A betűsor közel tízévi használat során elkopott. Hoffhalter Rudolf 1575-öt megelőzően újraöntötte szövegtípusát. Ugyanis a 119 mm-es antikva betűtípus felújított változatának egy sorozata feltűnik az 1575-ben ismét meginduló szebeni nyomdában, míg a másik sorozat az 1576-ban Debrecenbe visszatérő Hoffhalter Rudolf kiadványában szerepel. Mindkét változatban volt eltérés az egykori eredeti szövegtípushoz képest. A Debrecenbe került változatból hiányzott a magyar nyelvben gyakori ö és ü hang jelölésére alkalmazott, az eredeti típusban meglévő x és ů betűtest. Hoffhalter Rudolf ennek pótlására az ô, o és Ú öntvényeket használta, illetve ezek egyes öntvényeit reszeléssel alakította át ö és ü hang jelölésére alkalmassá. 1577 augusztusát megelőzően az özveggyel kötött házasság révén hozzájutott Komlós András nyomdájának felszereléséhez. Ez lehetővé tette számára, hogy további változtatásokat hajtson végre az újraöntött szövegtípusban. Nevezetesen a Komlós András nyomdai készletébe tartozó 118 mm-es antikva betűtípusból pótolta a hiányzó x és ů, valamint a gy hang jelölésére a g öntvényeket. Az 1577-es kiegészítéseket követően kialakult a 119 mm-es antikva szövegtípus debreceni változata, mely a töredékben is jól fölismerhető.
A töredék első levelének rektóján szereplő 19 x 19 mm-es C betűs iniciálé Komlós András nyomtatványaiban fordult elő elsőként.
Bár Hoffhalter Rudolftól eddig nem ismertünk 1578-ban kiadott nyomtatványt, a Csíkszeredán kiáztatott szikszói krónika nagy valószínűséggel mégis ebben az évben jelenhetett meg, későbbi megjelentetése esetén ugyanis már aktualitását vesztette volna.