stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret   



Nagy Júlia

SZATHMÁRI KIRÁLY JÓZSEF BESZÉLGETÉSE SZENT PÉTERREL

Bevezetés

1776 februárjában Pesten egy összecsapás során osztrák katonák megsebesítettek egy sárospataki jurátus diákot, Szathmári Király Józsefet, aki - mivel nem kapott idejében orvosi segítséget - belehalt sérüléseibe. Március 1-jén temették Sárospatakon, egy diáktárs, Tasnádi Székely András mondott halotti búcsúztatót felette. A búcsúztató beszédhez egy dialógus is kapcsolódott, melyben Szathmári Szent Péterrel beszélget.

Szathmári Király halálának története és a kapcsolódó halotti szövegek máshová is eljutottak. Bernáth Lajos például századunk elején Debrecenben talált egy szövegváltozatot, Gulyás József pedig a sárospataki könyvtárban az eredeti halotti szövegekre is rábukkant. “Ez a vers két pataki kéziratban is előfordul - írta. - Az egyik a Gyűjteményes Vetemény [...]. Ebben az egész halotti búcsúztató megvan (127-148. lap). Fényes rokonságától búcsúzik a szerencsétlenül járt Szathmári Király József, köztük gróf Teleki Józseftől is. Azt is megtudjuk belőle, hogy juratus volt. A másik kézirat a 854. számú, amely a búcsúztatót rövidebb szöveggel foglalja magában [...] A 224-239. lapra terjedő halotti búcsúztató után következik a tulajdonképpeni párbeszéd Király József és Szent Péter közt. [...] Úgy látszik, hogy ez az eset igen megmozgatta az országot, mert a róla szóló párbeszédet Bernáth Lajos szerint 1777. november 24-én examenkor elő is adták - pedig nem alkalmas előadásra". Stoll Béla egy, az OSZK-ban található dialógusról tesz említést, de egy másik változatban is szerepel az OSZK-ban lévő kéziratok között a párbeszéd.

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárban, a minorita rendház anyagában még egy szövegre bukkantam. A címben 1711-es keltezés szerepel, de a szöveg szinte teljes egészében azonos azzal, amit Bernáth Lajos talált. Az 1711-es dátumnak ellentmond Mária Terézia rendelete, melyben az 1776 februárjában, farsangkor történt pesti viszálykodásokat “orvosolja", tehát azt az eseményt, amelynek a szerencsétlenül járt pataki jogászhallgató az áldozata lett.

Dialógusos halotti búcsúztatók

A sárospataki kollégiumban hagyománya volt a dialógusos halotti búcsúztatónak a 18. században. A pataki diákok halotti búcsúztatóit tartalmazó Kt. 1124-es számú kéziratban több ilyen párbeszédet is találhatunk. Ezek nem állnak messze a haláltánc-drámáktól és a néprajzkutatás számára jól ismert halottas játékoktól sem - de nem azonosak azokkal. A halottbúcsúztató versektől is eltérnek formai jegyeik és szerkezetük alapján, noha tartalmi szempontból megegyeznek. Jellemző, hogy ha valakiről dialógusos halotti búcsúztató született, nem maradt el a hagyományos búcsúztató sem. A szerzők mindig diákok.

Ezek a dialógusok a halál bekövetkeztének pillanatát igyekeztek megragadni, kifejezni. Erre három formát, helyzetelrendezést találtak:

- a haldokló beszélget a Halállal;

- a Test és a Lélek búcsúzik egymástól;

- még élő két személy vesz búcsút egymástól közvetlenül az egyikük halála, illetve a lélek távozása előtti pillanatokban.

A Halál és a haldokló beszélgetéséből általában az derül ki, hogy az áldozat valamilyen módon megszegte a törvényt. Mintha egy haláltánc-dráma jól kidolgozott epizódjait olvasnánk: a Halál beszélget az áldozatával, aki fokozatosan elveszíti magabiztosságát, egyre inkább könyörög az életéért. A Halál azonban hajthatatlan. Nem lehet hatni rá sem szép szóval, sem pénzzel, sem könnyel. A Galgóczi Zsigmond halálát megörökítő dialógusban a Halál így jellemzi magát:

Szerentsétlen ifjú, hát még mind eddig se tanultad?
Holott régen, sött mind eddig az irásokat dúltad
Hogy az Halált mikor festik fület neki nem irnak
Melly azt teszi, hogy bár százan, s akár ezeren sirnak
Nem hallya ö, hogy lehetne gondold hát engedelmes?
Vakon festik, nem lát veszélyt, hogy lehetne félelmes?
Valamit tsak tzéllyául tesz egyszer mérges nyilának
Nem hibázza, sött mindenkor tartya azt sajáttyának.
Te akadtál most, már látod félélmes hálójába
Itt a Halál, nints életed itt tovább valójába.
Formailag hasonlók (áldozatával beszélget a Halál), de tartalmukban eltérők azok a szövegek, amelyek központjában az áll, hogy a Halál előtt mindenki egyenlő. Példa erre a Halál és a beteg dialógusa, illetve Kegyes, Hegyes és a Halál beszélgetése. A beteggel folytatott párbeszédben a Halál ugyanúgy viselkedik, mint az előzőekben. A beteg arra hivatkozik, hogy ő pap akar lenni, s időt kér, hogy tanulmányait befejezhesse. Nem sikerül hatnia a Halálra. Hegyes, Kegyes és a Halál beszélgetésében Kegyes arról igyekszik meggyőzni a társát, hogy mindig félje a Halált, mert sosem tudni, mikor lesz éppen ő az áldozat. Példaként a fiatal iskolatárs, Pap Gábor halálát hozza fel.

A Test és a Lélek beszélgetése során a Lélek elbúcsúzik a Testtől, s míg ő felmegy Jézus jobbjára, vigasztalja a porrá váló testet, hogy eljön a feltámadás, s akkor majd ő is kikel poraiból. Ez a gondolat már ismert a halotti énekekből:

Por házam már nékem is kész
Melybe testem már porrá lész
Por volt eredetem is,
Por lész végezetem is
De a’ Por végtől nem félek
Igy vigasztal a’ Szent Lélek
Hogy lelki Testet tserélek
Ezzel majd fel kelvén élek.
A Testet legtöbbször ez egyáltalán nem nyugtatja meg, kétségbe esik, semmi kedve nincs kukacok táplálékává válni. A Lélek közli vele, hogy nincs mit tenni. Ez is ismert motívum a temetési énekekből és halottbúcsúztatókból.

Két személy egymástól való búcsújára két nagyon szép párbeszédet emelhetünk ki példának. Kandó Lajos “úrficska" nem sokkal apja halála után, 1775-ben halt meg a pataki iskola falai között. A párbeszédben édesanyja búcsúzik halott fiától, aki néhány mondatban vigasztalja a szomorú anyát. Ez a dialógus a halotti búcsúztatóknak arra a részére hasonlít, ahol a halott búcsúzik szeretteitől. A másik párbeszédből két vízbe fulladt fiatalember egymástól való búcsúját ismerhetjük meg. Rádi Lajos és Viski György Sátoraljaújhelyből mentek haza a kollégiumba egy téli napon. Viski György belecsúszott útközben a jeges vízbe. Társa ki akarta menteni, de végül mindketten vízbe fulladtak.

A sárospataki Szathmári Király József beszélgetése Szent Péterrel

Szathmári Király József beszélgetésének több változata közül a legkorábbi a sárospataki. Rövidebb iskoladrámának is nevezhetjük, amennyiben Bécsy Tamás drámadefiníciójából indulunk ki: a dráma olyan dialógus, amelyben a párbeszéd folyamán viszonyváltozás történik. A Szathmári beszélgetésében történik ilyen viszonyváltozás, hiszen a mennyország kapusa előbb nem akarja beengedni a jurátust, de a diák meggyőzi, hogy neki ott a helye.

A református iskoladrámák között nagyon ritka az, hogy a helyszín ne a földi szint legyen. Sokszor még azok az események is a földön játszódnak, amelyek más iskoladrámákban egy magasabb szintre kerülnek. Ha mégis az égi szinten játszódik a történet, akkor a szereplők vagy allegóriák, vagy istenek, de emberek nem kerülnek ebbe az égi világba. Gondoljunk csak Szathmári Paksi Sámuel Pandora című darabjára, ahol az égi világot csak a fiatalember, Hyacinthus elmondásából ismerjük meg, miután Esculapius, aki a földön gyógyított, felélesztette és visszaküldte a földi létbe. Szászi János Didóját is hozhatjuk példának, ahol Isist csak akkor szerepelteti, mikor már leszállt a földre a királynőért. Ákáb István Éneás és Didójában ugyan megjelenik egy pillanatig az égi szint, de akkor két isten beszélget, emberek nincsenek a színen. Háló Kovács József Csak a test a halálé című drámájában egy “magasabb szinten" játszódik a cselekmény, hiszen allegóriák a szereplők, de itt sem keverednek a “földi" és az “égi" lények. Ugyanez a helyzet Láczai József Éva ősanyánk bűne című darabjában. Az eddig említett halotti dialógusokban is csak földi szinten játszódott a történet. A Szathmári beszélgetése azonban a menny kapujában játszódik, tehát az égi szinten, bár itt is van valami illékonyság, hiszen Szathmárit még nem engedték be a mennyországba.

A katolikus drámákban gyakran előfordul, hogy újszövetségi alakok szerepelnek, a reformátusoknál azonban ez nem jellemző, így Szent Péter megjelenítése figyelemre méltó újítás, egyedülálló a református iskoladrámák sorában.

A dialógus szerkezete megfelel az iskoladrámák szerkezetének:

1-12. sor: Bemutatkozás.

12-32. sor: József közli, hogy sebesülésben halt meg, s Szent Péter felszólítja, mesélje el történetét.

33-135. sor: Szathmári elbeszéli halálának előzményeit, majd halálát.

136-154. sor: Az elbeszélés vége, Szathmári konklúziója.

155-166. sor: Lezárás, elköszönés.

A bemutatkozás a lehető legegyszerűbb:
 

Sz. Péter kérdése: Szathmári Josef felelete:
Jámbor mi a neved? Hivtak Szathmárinak.
Hát a kereszt neved? Jósefnek mondanak.
Hány esztendős lehettz? Tartom magam husznak.
Miféle nemzetnek? Szűletett magyarnak.
Ezután József azonnal be akar menni a mennyországba: “Most pedig sietek a vart bóldogságra". Nem is csoda, hisz többek között már a temetési énekekből megtanulhatott egynémely dolgot a mennyről, ami alapján oda kívánkozott: Itt elni jaj siralom Az égben sirass nints
Ez a Főld egy baj halom Mennyben egy tsepp baj sints
Itt bűnösök ott szentek Angyalok lakoznak
Valakik oda mentek Tisztán gondolkoznak Imádkoznak
Őrőmmel telve szivek; Látván tsudálkozva
Mennyi sok ezer szivek Szentek imádkozva
A Bárány előtt sorba Mint Felyér biborba
Térd hajlással szolgálnak szine előtt alnak Hosánnálnak
Szent Péter azonban feltartóztatja, a jurátus külsejére hivatkozva. József azért nem mehet be a mennybe, mert véres a keze, lába, szakadt a ruhája, mocskos a teste. Ez különös ellentétben áll a temetési énekekben, halotti búcsúztatókban megfogalmazottakkal, miszerint a test a földön marad, az szenvedhet, lehet mocskos, sebezhető, a mennybe kerülő Lélek tiszta és sebezhetetlen. A korábban vizsgált párbeszédekben azt láttuk, hogy a Test és a Lélek búcsúzásakor a Lélek azért nyugodt, azért örül, mert megszabadul a “földi" gondoktól, fájdalmaktól, mocsoktól. Itt pedig szegény Szathmárinak - lélek létére is - véres keze-lába, s nem mehet be magyarázat nélkül a mennybe. Így aztán kénytelen-kelletlen elmeséli történetét:

Először egy balesetről számol be: Pesten egy német katona véletlenül lelőtte a társát. Szathmári úgy véli, a menny kapusának ezt tudnia kell, hisz találkozott a katonával. Szent Péter válaszából a korabeli diákok érzelmeiről nyerünk képet, s egyben megkezdődik a közönség ráhangolása az eseményekre:

Nem tudom a Lelkét erre bé sem is ment
Ritka e világon már ma a nemet szent
Régen hogy jőtt vólt egy ez ül már oda fent -
Nem kellett a kiről beszélsz vetni ellent.
Szent Péter érdeklődését felkeltette az eset, Szathmárinak mindent részletesen el kell mesélnie.

Pest városában egy este összekaptak valamin a magyarok és a németek. A magyarok kerültek fölénybe, a németek megijedtek, visszavonultak. Néhány magyar diák azonban beletüzesedett a verekedésbe, s még a németek házaiba is betörtek. A németek nem hagyták annyiban a dolgot, a várost elárasztották a katonák, a város elöljáróinak beleegyezésével mindenkit ellenőriztek. Számos német katona és kereskedő gyűlt össze a városban, hogy az őket ért sérelemért megfizessenek. Estefelé iszogatni volt szokás, voltak, akik le is részegedtek. Közben a magyarok - a polgármester utasítása szerint - ki sem mozdulhattak házaikból. Ezért különösen haragszik Szathmári:

Őkőrtől ló tanáts ki nem látott illyen
Bezzeg Polgár mester vivat soka éljen
Kalendáriumba belé nézett méljen
De a farka vágott kigyótól még féljen
Több mint egy hétig ilyen súlyos volt Pesten a helyzet, sok magyar fiatalembert hurcoltak meg, vittek börtönbe, kínoztak meg.

Ekkor elérkezik Szathmári a története elején említett balesethez: egy ügyvéd házánál véletlenül az egyik német katona lőfegyverrel halálosan megsebesítette társát. Ezt meg kellett bosszulni valamely magyar diákon, s a békés Szathmári lett az áldozat. Megsebesítették a lábát, majd összeverték, börtönbe vitték, ahol belehalt sérüléseibe, mert nem kapott idejében orvosi segítséget.

De számot vész az ég tudom életemért
Kilentz napig tartó nagy szenyvedésemért
[...]
De még meg lakozik Pest várossa ezért
Bosszút esküszik az egész város ellen, még halála után is, még a menny kapujában is - noha a bosszú nem éppen keresztényi érzés. Talán ez a dialógus legdrámaibb része. A közönség már azonosult Szathmári helyzetével, részvét, sajnálat, felháborodás ébredt benne, a bosszú gondolata, igénye is felmerült már. Ez a rész a tetőpont - s itt hirtelen véget is ér a dráma, következik a lezárás.

A zárlat a halotti búcsúztatókból ismert fordulatokkal él, az arra jellemző motívumokat használja.

E Szathmári Király Jósefnek példája
Emberi sorsunknak mutató táblája
Minden Lelkes álat az halál prédája
Egygyenkint majd bé nyel a koporsó szája.
Eltűnknek mindenűtt ezer akadéka
Gyermek, ven, ’s ifjú mind gyenge portéka
Mihelyt el fogódik a szive tájéka
Odavan a szegény Ádám maradéka
A temetési énekekben ez így jelentkezik: Minden e világon mulandoság
És nintsen semmiben állandoság
Gazdagság, tisztelet avagy szépség
Csak kevés ideig tartó ditsősség
A pataki dialógus utolsó négy sora: Szathmári Jósef is el múlt mint a pára
Rea tőrt az halál de lopó módjára
Mert gyilkos szándékát nem adta tudtára
Boldog aki vigyáz szemesen magára.
Ez a zárás vándormotívum a halotti búcsúztatókban és temetési énekekben, sőt az iskoladrámákban is. Gondoljunk csak a Hegyes és Kegyes párbeszédére, amelynek a végén ugyanez fogalmazódik meg. A haldokló beteg és a Halál dialógusában a Halál azt fejti ki, amit itt az utolsó előtti sorban találhatunk: El jővők éretted már ezt te is észre vehetted
Mert postám levelem bé mutogatta jelem

Ámbár nem régen jött is postám de az Égen
El végezve vagyon nyomjon igája nagyon

Azért különös itt mégis ez a zárszó, mert néhány sorral előbb még bosszúról szól a dráma, arról, hogy Szathmári nem nyugszik bele, hogy ártatlanul meg kellett halnia, itt viszont belenyugvásra int a végszó elmondója.

A debreceni változat

A debreceni kollégiumba valószínűleg nem egyenesen Sárospatakról került a szöveg, hanem kerülővel, katolikus közvetítéssel. A katolikusok közben persze változtatták, saját felfogásmódjuk bizonyítására használták fel a dialógust. Erről a debreceni szöveg árulkodik. Szathmári Király József példáját arra használták fel, hogy a katolikus hit egyedül üdvözítő voltát fejezzék ki.

A pataki szöveg a 152. sorig szinte változatlan formában jutott el Debrecenbe, pusztán kisebb, elsősorban inkább formai változásokkal. Az epilógus azonban a katolikus és a debreceni kéziratban már nincs meg, helyére Szent Péter válasza került, illetve a következő kérdés:

Jámbor! Kereszténynek magadat vallod é?
Az igaz Romai egy Házat vallod é?
Igaz Catholika egy Hitet tartod é?
Ezek a’ Kérdések: felelly meg hallod é?
Látom meg némúltal és nem felelhetel
De felelet nélkül itt bé nem mehetel
Segedelmet tőllem hidd el nem nyerhetel.
Egy szóval e nélkül nem idvezülhetel.
Ez mindenképpen a katolikus közvetítés bizonyítéka, hiszen egy református iskolában nem jelenthetnék ki, hogy a Mennybe csak katolikusok kerülhetnek.

Szathmári erre a kérdésre persze nem tud úgy felelni, hogy bejuthasson az örök boldogságra, s így “egy sürü felhőben már más útat lele."

A 190-197. sorig terjedő szakasz a katolikus dialógus epilógusa. Elmondója: a poéta. Gúnyosan jegyzi meg, hogy a református Szathmári szégyent vallott Szent Péter előtt:

Oh vajha ezeknek ezzel vége lészen.
Vajha a’ boszszantott sziv boszszút ne tégyen
Mert nagy a’ sértődés, de nagyobb a’ szégyen.
Hogy hire még külső országba is mégyen.
Erre az átírásra született meg aztán a debreceni válasz: ugyanaz a kezdeti rész, aztán a katolikus folytatást is teljes egészében átvette (még az utolsó négy gúnyolódó sort is!), de hozzátett még egy fejezetet. Így egy három részből álló darab keletkezett:

1. Szathmári elbeszéli életét, halálát;

2. Szathmárinak hitvallást kell tennie;

3. Zárlat.

Az első rész a pataki változat teljes szövegével egyezik meg - eltekintve a zárszótól, amely helyett a debreceni darabban Szent Péter válasza következik. Az új folytatás szerkezete a következő:

(a katolikus folytatás:)

153-166. sor: Szent Péter válasza Szathmári történetére.

167-169. sor: József kérése.

170-181. sor: Szent Péter megkérdezi Józsefet, milyen vallású, mert csak keresztény, a római vallást vallókat engedhet be.

182-189. sor: Szathmári megijed és otthagyja a kapust.

190-198. sor: a Poéta összekötő szövege.

(eddig tart a katolikus rész)

199-222. sor: a Poéta összekötő szövegének folytatása.

223-226. sor: Szent Péter újból felteszi az előző kérdést.

227-489. sor: Szathmári vallástétele.

490-549. sor: Szathmárinak azt kell elmondania, hogy jó keresztény volt-e.

550-610. sor: A történet vége: Szathmári Király József bejut a mennybe.

A debreceni szerző felhasználta a pataki és a katolikus darabban lévő véletlen motívumokat, elvarratlan szálakat, ezekre építette a darabot. A pataki kéziratban például Szent Péter megállítja Szathmárit, amikor be akar menni a mennyországba. Ez a motívum ott mellékesnek tűnhet, annak érdekében történik, hogy Szathmári elmesélje halálának történetét. A debreceni darabban ez a motívum ötször ismétlődik, élénkítve a dialógust és egyfajta ritmust adva a szövegnek, lezárva egy-egy nagyobb részt.

Volt szó róla, hogy Szathmárinak, bár lélekként kerül Szent Péter elé, véres keze-lába, mocskos a teste. A debreceni darabban ez is nagyobb hangsúlyt kap: Szathmári azért kívánkozik annyira a mennybe, mert alig bírja tartani magát. Előbb Szent Péter jegyzi meg, hogy ilyen külsővel nem mehet be a kapun - ez a rész már ismert a pataki darabból. Később a jurátus közli:

Vérben forgok még sem szánsz látom engemet. Ezután a poéta összekötő szövegében történik utalás a diák állapotára, majd pár sorral később a jurátus is hivatkozik fájdalmaira.

A pataki szövegben a poéta csak az epilógus elmondója. Itt harmadik szereplővé lép elő. Jelenléte több szemszögből is fontos. Felléptével színt visz a párbeszéd egyhangúságába, a dialógusok után egy-egy epikus részt mond el. Azzal, hogy elmeséli a szereplők gondolatait, kiiktatja a monológokat, ami jelen esetben azért fontos, mert Szathmári szövegei amúgy is nagyon hosszúak. Kevesebbet kell mozgatnia a szereplőket, kevesebb beleélőkészség szükséges, mivel a poéta elmeséli, mi történik. Leírja a környezetet is, hogy például felhőkkel találkozik a jurátus, így a díszletezés is elmaradhat. A poéta egyszersmind egy-egy nagy egység lezárója.

A feltételezett katolikus változat poétája elmondja tehát a 193. sorig, hogy Szathmári elindul egy nagy felhőben, miután a mennybe nem juthat be. A 199. sortól ezt a részt úgy folytatja a debreceni szerző, mintha a megelőző öt sor ott sem lenne.

Erre hogy Szent Péter semmit nem felele
Láttya nintsen nyitva Ábrahám kebele
Bús sohajtásokat az égben emele
Egy sürü felhöben már más útat lele.
[...]
Meg hőkkene Jósef a’ felhőt szemlélvén
Mert arról ö semmit nem is hallott élvén,
Viszsza tér Péterhez magát fel eszmélvén.
Bátran hozzá is ér semmitől sem félvén.
Szathmári tehát visszamegy Szent Péterhez. Röviden megmagyarázza előbbi ijedelmének okát, tisztázza a mennyország kapusával, hogy csak azért távozott, mert azt hitte, Szent Péter nem tartja érdemesnek a mennyországba jutásra. Erre közli a kapus, hogy ő is csak Ábrahám sarja, tehát nem ismerhet minden élő embert, csak Isten ismerheti mindenki lelkét, gondolkodását.

Józsefnek tehát el kell mondania, milyen hitet vallott.

Itt nehéz helyzetben volt a szerző: épp az imént fejtette ki Szent Péter, hogy csupán katolikusok juthatnak az örök üdvösségre, most pedig az ellenkezőjét kellett bizonyítania, megindokolni, hogy Szathmári miért kerülhet oda. Fegyverei a katolikusokkal szemben: a Bibliára és a hit tisztaságára hivatkozás.

A 311. sortól mintha egy református katekizmus válaszait olvasnánk. Szathmári elmondja, milyen hitet vall. Előbb a három személyű egy Istenről nyilatkozik, majd a teremtésről és a bűnbeesésről beszél, megindokolja, hogy miért van most ő ott Szent Péter előtt. Ezután Jézusról szól. Végül azzal fejezi be Szathmári a beszédet, hogy ő mindezt híven vallja, és ezért kéri a bebocsátást. Szembeállítja a régi római keresztény hitet a korabeli katolicizmussal. Ezután ismét bebocsátást kér, elmagyarázván, hogy az igaz keresztény hit nincsen Rómához kötve, s azok vallják igazán azt a hitet, amelyet Szent Péter hirdetett Rómában annak idején, akik nem a római katolikus hitet fogadják el.

Szent Péter elfogadja, amit József mondott neki:

Fiam a’ mint beszélsz, hogy ha a’ként hittél
Tudd meg a’ te Lelked itten mind örökké él.
Mert a Meny országban hellyt csak az a hit lél.
Ebben a három sorban van a válasz a katolikus támadásra! Az egész felvezetés arra kellett, hogy ezt kimondhassák. S az sem mindegy, hogy kinek a szájába adták ezeket a sorokat. Ha a poéta mondta volna el, korántsem lett volna annyira hatásos, hiszen ő csak egy diák a kollégiumból. De ha Szent Péter mondja, akkor annak úgy kell lennie. A dráma lezárása, amit már a poéta mond el, ezt erősíti tovább.

A harmadik szereplő, a poéta fontosságáról már esett szó. A legfontosabb szerep azonban a zárlatban jut neki: ő mondja el, mi történik a mennyországban. Ez is dialógusunk sajátos jellemzője: ha csak közvetítő útján is, de képet kaphatunk arról a világról, ahová minden ember vágyik.

A református iskoladrámákban a mennyországról csak hallomásból tudhatunk, ahol az egyik szereplő feléled, s elmondja, mit látott. Ez a motívum is csak antik témákat feldolgozó művek esetében fordul elő, Szathmári Paksi Sámuel két drámájában.

Alszeghy Zsolt azt írta a protestáns halotti költészetről szóló tanulmányában, hogy a temetési énekekben van egy rész, ahol a túlvilág szépségeit ecseteli a megholt. E részekből azonban alig kapunk képet a túlvilágról alkotott elképzeléseikről, néhány sorban és csupán általánosságban beszélnek a mennyországról. Egyedül akkor említik a mennyországot, ha azt fejtik ki, hogy Jézus jobbjára kerül a jó ember lelke. A temetési énekekben és halotti búcsúztatókban ezt a motívumot és az örök boldogság gondolatát azonosnak fogják fel, azaz az égi boldogság nem más, mint Jézus mellett lenni.

Pállyámat meg futottam
Tzélomra el is értem,
Vallásom meg tartottam
Mely jót Istenemtől kértem
Nyertem Mennyei Koronát
A’ Mennyekben vagyon nékem
A’ Szentekkel egyűtt székem
A Szathmári beszélgetésében kissé többet is olvashatunk a túlvilágról. Már a kiindulópontban megfogalmazódik (s ezen a temetési énekek és halotti versek soha túl nem lépnek), hogy az égi boldogság nem más, mint Jézus mellé kerülni. Szathmári ezért akar annyira bejutni a mennybe. Az “örök boldogságra" vágyik, “Jézus színe elé" akar kerülni attól a perctől kezdve, hogy elkezdődik a dialógus. Ahol a pataki kézirat befejeződik, még nem szükséges, hogy erről többet is mondjanak. A debreceni szövegben viszont már sokkal hosszabb a felvezetés, mintsem hogy olyan kurtán le lehetne zárni a dialógust, ahogy azt a pataki szerző tette. A hatásos vég kedvéért egy hosszabb zárszó kellett, s az, hogy minél magasztosabb képet fessenek az igaz vallásúak túlvilági létéről. Ezt két úton lehetett volna megoldani: vagy díszletekkel és Jézus megszemélyesítésével érhették volna el a kellő hatást, vagy egyszerű narrációval, hasonló szöveggel, mint azt Szathmári Paksi darabjaiban láttuk. A szerző a hatáskeltés ez utóbbi módját választotta, ami talán nem véletlen egy reformátusnál, hiszen a kálvinisták templomaikban sem ábrázolták Jézust, nemhogy megszemélyesítették volna. Így lett a poéta feladata elmondani, mi történt a mennyország kapujának kinyílása után.

Szent Péter azzal fejezi be beszédét, hogy elmegy megkérdezni Jézust, beengedhető-e a jurátus. Tehát még egyáltalán nem biztos, hogy József végül bejut a várva várt mennyországba! A poéta szövegét úgy kellett megfogalmazni, hogy minél hatásosabb legyen, s fokozatosan érjen el a csúcspontra.

“Ekkor fel nyílának kapuról a’ zárok" - kezdi mondandóját. A hallgatóság erre különösen odafigyel: kíváncsi, mit is láthat az ember a túlvilágon, s izgul, mit mond Jézus a jurátus további sorsáról. Az első kérdésre gyorsan feleletet kap:

S tündőklének benne ditsősséges várok
Péter egyenesen Jézushoz járúla
Sz[ ent] Sámolya előtt artzal le borúla
Jézus döntését a poéta mondja el, de hogy még hatásosabb legyen, Jézus nevében, egyes szám első személyben: Jósef ki bé jöni kére szabadságot
Jöjjön érdemlettem mert néki váltságot
Mint ö oljak birják ezt a’ M[ enny] országot
Látható, itt is nyomatékosítja a szerző, amit az imént még Szent Péterrel mondatott ki: ilyen emberek kellenek a mennybe. Ismét egy visszavágás a katolikusoknak!

Ezután a poéta néhány szóban elmondja, hogy József elnyerte az égi boldogságot. A történet befejezése után az összegzés következik.

Szolgálhat mindennek ez őrők javára
Jósef hitét Péter hogy vonta probára
Tehát úgy kell ismernünk a vallás alapelveit, szabályait, hogy meg tudjuk védeni magunkat a támadásoktól, illetve ezek szerint az alapelvek szerint kell élnünk.

A másik következtetés általánosabb:

Te pedig ditsöűlt Lelkének Sátora
Rongyos Test: légy porrá, mert valál föld pora
Lelkeden vígad már az ég szent tábora
Nyugodj: ezt ohajtja versem végső sora.
Összegzés

A 18. századi diákok állandóan kapcsolatban állottak a halállal és az ezzel kapcsolatos szertartásokkal. Már a középszintű oktatás során megtanulták, hogyan kell halotti búcsúztatókat írni, a városi temetéseken pedig a körükből létrejött kórus énekelte a temetési énekeket. Gyakran egy-egy társukat is elvesztették, ilyenkor ők maguk írtak róluk búcsúztatót. Így történt ez Szathmári Király József esetében is. A halálával kapcsolatos eredeti szövegek műfaja vitatható. Egyértelműen kapcsolatba hozhatók a halotti költészet egyéb alkotásaival, de az iskoladrámákkal is.

Az iskoladrámákhoz való kapcsolódásukat mutatja, hogy dialógusos formában íródtak. Szerkezetük is a drámákhoz hasonló: van konfliktus bennük, van késleltetés (mindig visszatartja Szent Péter az ifjút, mikor az be akar menni a kapun), s van feloldás, zárlat.

El is térnek azonban az iskoladrámáktól. Olyan szereplő fordul elő bennük, amely egyik református iskoladrámában sem szerepel (Szent Péter alakja). Az sem jellemző a református színjátékokra, hogy a helyszín ne a földi, hanem egy magasabb szint legyen.

A párbeszédes forma a dialógusos halotti búcsúztatókkal is rokonságot mutat. Az a gondolat, hogy a halottat megszemélyesítsék, s az eljátssza vagy elmondja életének és halálának történetét, szintén azt mutatja, hogy a dialógus alapforrása párbeszédes halotti búcsúztató volt.

A temetési énekek és halotti búcsúztatók egyik fontos motívuma, hogy a végén - mintegy konklúzióként - közlik, hogy a Lélek a mennyországba jut, Jézus mellé. E szempontból a halotti verseket is a párbeszéd előzményeinek tekinthetjük.

Szathmári Király József esete hatással volt más iskolák hallgatóira is. A felekezeti különbségek meghatározták, hogy az egyes intézményekben hogyan fejlődött tovább a dialógus. Egyes katolikus intézményekben arra használták a református jurátus esetét, hogy a katolikus hit elsőbbségét mutassák meg minden egyéb vallás, vallási irányzat felett.

A reformátusok - válaszként a katolikus dialógusra - szintén továbbfejlesztették a párbeszédet. Felhasználták az eredeti sárospataki és a katolikus szövegben elvarratlanul maradt szálakat, így építették a folytatást, amelyben az előzőekhez képest még egy szereplő, a poéta is bonyolultabb szerepet kapott.


stílus 1 (fehér)
stílus 2 (fekete)

+ betűméret | - betűméret